Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-29 / 44. szám
1893. október 29. TOLNA VÁRMEGYE. A vallásszabadságról * Midőn a Dávid FereDez Egyesületnek egyik érdemes tagja arra szólított fel engem, hogy a mai gyűlésen közreműködjem, sokáig gondolkoztam a felett, mit válaszszak beszédem thémájául, mely méltó legyen azon egyesülethez, mely hős alapítójához ragaszkodva, mindig a szabad eszmének volt képviselője? Az eszmét megadta hazánk kitűnő nagyságának, Deák Ferencnek, az 1831-iki zalamegyei gyűlésen mondott beszéde, melyben többi közt ezt mondotta: „A polgári társaság céljaival megférő minden szabadságot és igy a vallás szabadságát is sérthetetlen szentség gyanánt tisztelem.“ — „íme most is a legszentebb tárgy, a vallás és lelkiismeret szabadságának tárgya boldogító áldások helyett a visszavonás és indulatos gyülölség magvait szórta el közöttünk.“ (Deák F. Beszédei I. k. 18. 1.) Mikor ezt átolvastam, láttam, hogy nemcsak 1881- ben, hanem még 1893-ban újra felállhatna Deák Ferencz és elmondhatná ezt. Az ember azt hinné, hogy több mint 50 év után már elő sem fordulhat ily kérdés — s ime most a magyar törvényhozásban a nemzetiségi harcok ádáz zajának közepette újra előkerült! Nem elég az, hogy esztendők óta a bizalmatlanság, áskálódás ütik fel a hon kebelóIt említi vilii kiadás! TOLNAVÁRMEGYE VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP _______ Me gjelenik minden vasárnap. Szerke;ztóseo es kiadóhivatal: Szegzárdon. Széchenyi-utcza 1079. sz. ÉJífiietés» ir i EfJ tv» . 6 frc - ti Fél étre ...» . Negjcd.rre .1.5#.. Egy tik* ... 12 . hirlcUitknt a kiadA- bé»Ulcm ki.ül tlfegad Knmmrr VÍV Di. LEOPOLD KORNÉL. Felelői «orkesztú és laptulajdonos Fómunkatárs > BODNÁR ISTVÁN. Kíiir*lok nem adatnak I A Up tiellcmi rétiét UUtó I «<- Umtotek. vela oinl ai elúfin letek ét % birdetéeek ia a úti k.'tit:jrgti«i inUiend&k. A polgári házasság! Illetékes helyről vettük a következő távirati értesítést: Budapest. (Felad, november 8 d. u. 5 óra 25 p. érk. 7 ó. 5 p.) O Felsége Bécsben ma délben fogadta IF<?- kerle Sándor miniszterelnököt és a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatnak beterjesztéséhez beleegyezését adta. A miniszterelnök még ma este Beesel magával hozza az engedélyt és a képviselőház holnapi ülésén előterjesztést teend a törvényjavaslatról, a mely semmiféle engedményt vagy módosítást nem tartalmaz, hanem a szabadelvűsig legszigorúbb követelményeit is kielégíti. nyát — csak azért, mert oly vallásfelekezethez tartozik, melyet nem recipiáltak hivatalosan ! Mondom, ha az embar komolyan gondolkodik s csak az emberi jogát veszi figyelembe, elszomorodik e látvány felett, mert az egy igaz Isten előtt minden ember egyforma. Vagy csak a nagyurakat, vagy csak egy kiváltságos osztályt, népet alkotott az Isten az ö képére, a szegény embernek vagy kitagadott vallásunak nem szabad az istenhez hasonlítania ? Már pedig, ha én Isten fia vagyok, én, az ember, akkor talán a másik ember is az, azé az Istené, ki ezt a világot annyi gonddal, annyi jósággal, annyi szépséggel teremtette meg és azt auy- nyi változásban mutatta fel; ugyau azt imádja minden teremtménye, hogy aztán mikép, az mind az egyéntől függ. Alert hisz annál műveltebb valaki, minél tökéletesebb formában képzeli el az Istent. A bölcsésznek a véleménye: Ha a kecske tudna gondolkozni és az Istent el tudná képzelni, bizonyo- nyosan kecskealakban képzelné el, mert az előtte a legtökéletesebb alak. Az ember az Isten emberi alakban ábrázolja, mert ez a legtökéletesebb alak előtte. De visszatérve az országgyűléshez, azt látjuk, hogy a hazának egy nagyon tekintélyes vallásfele- kezelisóge felzúdul, nem tud abba a gondolatba beembernek, is- -samó is, ha- y vallásfeleke | n bele a ma- az ellen, hogy ] ént, ne élvez- nint az az álpolgárt meg- )au ennek lát- Krisztus előtt, ? Mert hiszen vegyük akár a logy meg van fiának hirdeti az oktalan ál- iruá azoknál a legalsó fokán íz égnek — az iicsö napok óta, tálló ura s pa- ;y éppen az orsók tagja akar íber nem tudja, töreiuk gyenge- y ennek előíór- nai nagy garral tásra nem szorul, jdolják, hogy én a francia forra- lirdetni a szabad kell jelentenem, sru az istentelenkövetelem, hogy uak a szabályait is módjával legit nyomatékosan lása uern tetszik, il ellenkezik, lel- llja azon vallást, ez felel meg leiert az nem lehet akterü ember, ki Szegzárd, 1893. Nyomatott Ujfalusy Lajosnál. lettünk. Életemben először lettem szerelmes, és valóban nagy szívfájdalmakat éreztem, melyek a sorsban gyökereztek, hogy mért nem engedte megtalálni boldogságom. Alice rejtett vonatkozású szavai, tengermély szemeinek titkos — fájdalmas pillantásai csak fokozták szerencsétlenségemet és készen voltam a halálra, ha tudom, hogy csak ez az ára eltévedt életünk fényének. A vacsorát rövid cerele követte, melyre megkezdődött a tánc, mi az illemkerülök után oly általános lön, hogy fel sem tűnt, miszerint én mindig Alieecal foglalkozom. Ismeretségünk ugyan mire sem jogosított föl, de a gyorsan nyilvánuló szivrokonság felbátorított, hogy egész telkemet feltárjam, mivel elég alkalom volt: ha táncközben nehány fordulatra a szabadba is nagyobb közt estünk, közelről ík zajos lüktetók és mielőtt ajforrtak össze, azt íallueinatio volt-e, tété vágyát, vagy csak suggerálta akaratát a lelki rokonság, a tele- pathia folytán, de úgy tetszett, hogy e pillanatban egy akaraton vagyunk. És őrült terv fogta át agyamat. Egy erős fordulat ... és a meredek part lábunk előtt . . . Ekkor úgy éreztem, hogy egy test, egy lélek vagyunk, mely fölött egy másodperc alatt a zajgó tenger hüs habjai magasra szökő Ívben csaptak össze . . . Itt elhallgatott s meglátszott, hogy a két nehéz kónycsepp, mely halvány arcán végig gördült, a szivéből ered. Majd szaggatottan folytató: Atyám karjai közt ébredtem fel. A temető küszöbéig vitt erős lázam, de edzett testein győzedelmeskedett a halálon . . . 0 ? . . . üt senki sem látta többé! Oh, miért is nem én maradtam a hideg sírban . . . 3. megtagadja a maga hitét, de a más vallását is gúnyos mosolylyal nézi. Hivés nélkül nincs vallás, a hit egyedül az, a mi boldogít bennünket! A beteg ember is már akkor kezdi magát jobban érezni, ha orvost hívnak hozzá. És vájjon a lelki pásztorok nem arra valók-e, hogy a tudatlanokkal megismertessék a hitnek boldogító érzetét és hogy a sötét elméknek világosságot gyújtsanak? De kárhoztatom a vallási tulságot és ebben a tekintetben köwtem egy hires görög bölcsnek, Platónak elvét, melyet ö a Po iteia vagyis Állam cimü eszményi iratában mond : „A tul- ság mindig romlásra viszen időben, fűben, növényben, állati testben és államban : igy a felette nagy szabadság is a legnehezebb szolgaságba megy át!“ Ha tulságig viszszük a magunk szabadságát, annak bebizonyítására nem is kell egy nagy társaságba mennünk, csak nézzük magános körben, ha egy ember nem sokat törődik embertársának érzületével, a felebaráti szeretettel, méltányossággal, vájjon az embertársának jogaiba nem ütközik-e bele ? így van ez a vallás terén, mikor valaki tulságba megy át, minden vallásfelekezet szertartását lenézi és ez által megbotránkoztatja embertársát és annak vallásosságát sérti. Pedig már a biblia is azt mondja : „Jaj a botránkoztatónak !“ E nélkül nem is beszélhetünk vallásszabadságról. Mert pl. ha én követelem, hogy mint szabadelvű embert tiszteljenek, vájjon szabadelvű ember lennók-e, ha más elvétől megtagadom a viszonyos tiszteletet? A vallásszabadságnak első, fő lényege az, hogy más felvezetnek ne csak szertartását, de annak a híveinek vallásos érzülelót se sértse senki; a mire nagyon szép példát ad a bérezés kis Erdélyünk, melyben, bár nagy a vallásfelekezetek száma, vallási civódás- nak nyoma sincs, a hol a szülők a gyermekek vallásos nevelése felett nem veszekednek; hanem azt mondják: én szeretlek téged s gyermeked szívesen hagyom abban a hitben, melyben te élsz ! A szabad eszméknek egy szép példáját láttam nemrég egy oly országban, mely boldogabb, mint a minnk, mert van szabadsága, van egy a nemzet kebeléből kikerült királya és van vallásszabadsága. Ez az ország Olaszország ! Olaszország legnagyobb részt ka- tbolikus lakósokból áll és állatna mégsem katlioli- kus ország, hanem egységes olasz nemzet, melynek hite a hamisítatlan, kendőzetlen szabadság! Eugedjenek meg t. hallgatóim-, ha azt állítom, hogy a mi nálunk még csak idea, az ott már megtestesült a gyakori életben. Mikor jutunk mi idáig, sóhajtottam akaratlanul, midőn legutóbb hazánk nagy fiánál, Kossuthnál jártam Tarinban, láttam ott a szabadságot és hallottam a polgárok megelégedett nyilatkozatát Pl. egy milánói polgár igy kiáltott fel: Mi szabadabbak vagyunk, mint a ropublicáuus franciák. Ott az újságírót a szabad szóért kiutasítják, nálunk mindenki ir, a mit akar, büntetlenül, pl. a clericális lapok s a kath. papok a szószéken valóságos fólsógsórtést köveinek el nem egyszep, de mi rájuk sem hederitünk, az ügyész perbe sein fogja őket, hagyják a levegőbe beszólni őket s haladunk utunkban az egységes Itália megszilárdítására I Ott a polgári házasság már rég be van hozva, a nélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna, hogy ez ellen vallási nehézséget táraaszszon. Ha pl. nálunk valaki beszélni kezd a hulla-elégetésről, valóságos istenkisértósnek tekintik, mig Turin, Milánó s Olaszország más nagyobb városaiban a kath. teIsten látja, miként vágyom oda ... de szüleim . . . ügy érzem, hogy kötelességem élni . . . és mégis az élethez, az örömhöz nincs jogom. Bár vágyam volna utána, hogy mint szigorú fiageláns, emlékeimnek testem kínjait hoznám órákon, napokon, borús éveken át áldozatul, mig irgalmas angyala a halálnak nem könyörülne rajtam! Ösztönöm volna az élethez : engesztelnem az Eget néma fájdalommal a karthausiak sötét celláiban, visszafojtva még a köteles jeligét is : Memento Mori ! De nincs semmi, semmi mentség! Elek akarat nélkül és akarattal sem bírok meghalni. Itt hordom zsebemben a halált, mondjátok meg: ha ő csak abban a tudatban akart meghalni, és abban a tudatban halt meg, hogy együtt halunk, meg kell-e nekem is halni ? . . . Ha pedig — oh, mi borzasztó, tán nem is akart, tán nem értettem meg és — én gyilkos volnék: szabad-e nekem élni ? . . . És kitette az asztalra a zsebében hordott revolvert, de egyikünk sem mert hozzá nyúlni, hogy megakadályozza dilemmájának eldöntésében. Néma kézszoritásokkal oszoltunk szét és köztünk egy sem találkozott, a ki e problémát meg bírta volna fejteni. Szalay István.
