Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-29 / 44. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1898. október 29. A megtartott értekezleten a többség Timási mint a járás közigazgatási és törvénykezési székhelye mellett nyilat- j kozott, módot találván arra, hogy Felsö- lregh is, vármegyénk eme áldozatkész községe, szárnyvonal utján összeköttetést nyerjen a fővonallal. Eme uj vasútvonal bennünket közvetlen összeköttetésbe hozand Bécscsel, a midőn a vármegye nagy része, Bonyhád, Dombóvár, Tamási stb. Győrön keresztül direkt és közeli érintkezésbe jut Bécscsel, a mi egyéb érdekektől eltekintve, első sorban terményeinknek rendkívüli előnyöket biztosít. Tehát úgy kulturális, mint közgazda- sági tekintetben nevezetes napjaink voltak az elmúlt héten. És ha az elért sikereket vizsgáljuk, nem térhetünk azok fölött a nélkül napirendre, hogy azoknak egyik legfőbb tényezőjéről, a vármegye alispánjáról, Simont sits Béláról, meg ne emlékezzünk. A lovas laktanya, a főgimnázium, a vasutügy igen sokat köszönhet az ó fáradhatatlan tevékenységének, annak az ügyszeretetnek, a melyet ő a közérdek szolgálatában ezen ügyek előbbre vitele, rendezése és megvalósítása iránt tanúsított és az ö nagy akció kifejtésére és eredmények biztosítására hivatott, kitartással és körültekintéssel párosuló, kiváló tehetségének és képességeinek. A laktanya ügyében ő vezette a tárgyalásokat a vármegye és Tolna között s a kormánynál és az ó tapintatának és éber közreműködésének sikerült, hogy a vármegye érdekeinek megóvása mellett ezen kérdés rövid idő alatt az összes érdekeltek igényeinek megfelelő megoldást nyert. A főgimnázium ügye szintén nagy mértékben van Simontsits Béla személyéhez fűzve. Az ő érdeme az, hogy a főgimnázium létesítése ma már akut kérdéssé vált Tolna- vármegyében. ü volt az, ki mindjárt alispánságának első évében a Szegzárdon létesítendő főgimnázium mellett ákcióba lépett, mely a bencések főgimnáziumát óhajtotta Szegzárdnak megnyerni, mely törekvés sikert nem aratván, újabban élére állott, az 1891. évi november 9-ikére általa összehívott értekezleten annak a mozgalomnak, a mely a főgimnázium kérdését azóta a napirenden tartja és a melynek eredménye az, hogy a főgimnázium ügye már idáig fejlődött. A legnagyobb szeretettel karolta fel és vitte előre alispánunk a főgimnázium ügyét, melynek egyik nagy érdekű és jelentőségű mozzanatát képezi az általa készített és a törvényhatóság elé terjesztett véleményes javaslat, melyet egyrészről pártatlanság és szakava- tottság, másrészről pedig gazdag és meggyőző indokolás jellemez és melynek hatása az volt, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak túlnyomó része Szegzárd mellett szavazott. Ismét Simontsits volt az, ki a végrehajtó-bizottságot «. *■-----ká r elé vezel nak és ügyi utóbbi napo A hét értekezlet, S2 és elnöklete Azokat, választmány tett alispáni meglepni a Éles ell rnásii és feli szén jetente Simontsits a: tön olyan 1 értekezlet, c god ott, a r gyét mindé lyezni, egyu bözó érdeke gedélyesekn vető bankett nagyszámú szöuetüknek zést adni. - Kivánji eseményei kerre vezess Szeretni, mindenki szívesen szeret; csalódni nem mindenki! De a szerelmi csalódásokban mégis van valami kellemes visszaemlékezés arra, a mi azt megelőzte. A ki vigasztalódni tud, annak hosz- szabbitja életét. A feledés sokat ér, csak tudjunk felejteni. Azt gondolom, eléggé előkészítettem önöket ahhoz a történethez, melyet el kell mondanom, hogy megértsék a gyászt, melyet oly hosszú idő óta még arcomról sem tudok elűzni, szivemet pedig épen halálosan marcangolja. * * * A ki igy beszólt, rendes társaságunknak egy tagja volt, a Kárpátok erdős bércei közé rejtőzött kies nyári üdülőhelyen. Már gyakrabban találkoztunk ott, s dicséretére legyen mondva a helynek, mindegyik üdülést talált, csak ő nem, pedig egymásnak megismert történetéből úgy állapítottuk meg, hogy nagyobb fájdalma neki sem lehet. Majd folytatá: Az iskolákban beszivott idealismus és felköltött határtalan tud vágy korán útra késztetett. Tapasztalatok és jótanáes nélkül indultam a világba és csakhamar úgy éreztem, hogy Bädekker a szivemben van. Gyorsan forgattam lapjait s a subtropikus zóna izgalmas szépségeit hamar megismertem és meg is untam. A csudás fény és eddig nem tapasztalt hő belsőmet átalakította s mint oxigénbe lángolni kószii mely rám a 1 tak : Északnál henést remélt vem életének Itt elhal dezó : mit esi Folytasd Igen ! - lém ott! Egy kikötő városban állapodtam meg, mely a sziklás Norvégiának egyik gyúpontja. Nem egészen cél nélkül. Egy külföldi diplomatához mentem, kivel atyám az absolutizmus ideje alatt Angliában ismerkedett meg s csakhamar oly kebel barátok lettek, hogy kis gyermekeikben az összeköttetést folytatni is óhajtották. Én voltam az egyik, és a szőke Alice a másik. Oh ! hogy miért is mentem oda ! Fölkerestem atyám barátját, szívesen fogadott és nem engedte, hogy bérházba szálljak. Csakhamar otthon voltam nála, mi csak azért is gyorsan következett be, mert háza központja volt a város notabilitásainak, kik mindannyian igen mulató és gavallér emberek voltak. Gyakran tartottak házi mulatságokat, melyek azonban bár mily változatosak voltak is, különösebb nyomot sohsem hagytak kedélyemben. POLITIKAI HÍREK. — Az egyházi törvényjavaslatok elintézése. Az egyházi törvényjavaslatok végleges elintézése, illetve a kötelező polgári házasságról szóló törvény- javaslat beterjesztése és ezzel a házasságjognak egységes rendezése Magyarországon a legközelebbi időre biztosítottnak tekinthető. 0 Felsége beleegyezése az illető törvényjavaslat beterjesztésébe, mely beleegyezés a jelen esetben a reformtörvényre nézve a korona későbbi szankcióját jelenti, — mint a „P. C.“ megbizható helyről értesül—kétségbe nem vonható. Egyes sajtóközegek folytonos kísérletei, melyek a gyorsabb elintézés sürgetésének alakjába szokta öltöztetni csendes ellenzésüket a reform ellen, hiába fáradoznak azon, hogy a kormányt idöelőtti publikációra bírják. Megfelelöleg ama programm szószerinti szövegének és értelmének, a melylyel a W e k e r 1 e minisztérium nemcsak a többségre, azaz a kormánypártra támaszkodva, hanem az ellenzéki pártok nagy részének helyeslése mellett is, eljegyeztek. Végre is a házasság olyan, mint két összeillő dióhaj találkozása számtalan között. 0 nem várt rám és ón róla mit sem gondoltam. Megjött —férjével és a bemutatás megtörtént. Atyja tréfásan meg is jegyzó: gyermekkori jegyesed! Talán ez az akaratlan viszony, talán az ő boldogtalansága, talán az az ür, melyet gyorsan kimerített ismeretségeim rajongó szivembe hagytak : okozták azt, hogy már az első találkozáskor kimondhatatlan vágy lángja gyűlt szemeinkben — nem tudom, de az bizonyos, hogy rögtön megértettük egymást. Hogy mit tesz ez, leírni nem fogom ! A mi ezután történt: lényegtelen. A helyrajzot azonban, melynek ismerete az eseményben fontos, közöluöm kell. Házi gazdám villája szép tágas kertre nyílt, melynek meredek partjai vulkánikus hasadók olda-
