Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-29 / 44. szám

2. TOLNAVÁRMEGYE. 1898. október 29. A megtartott értekezleten a többség Tamási mint a járás közigazgatási és törvénykezési székhelye mellett nyilat­kozott, módot találván arra, hogy Felsö- lregh is, vármegyénk eme áldozatkész köz­sége, szárnyvonal utján összeköttetést nyer­jen a fővonallal. Eme uj vasútvonal bennünket közvet­len összeköttetésbe hozand Bécscsel, a mi­dőn a vármegye nagy része, Bonyhád, Dom­bóvár, Tamási stb. Győrön keresztül direkt és közeli érintkezésbe jut Bécscsel, a mi egyéb érdekektől eltekintve, első sorban ter­ményeinknek rendkívüli előnyöket biztosít. Tehát úgy kulturális, mint közgazda- sági tekintetben nevezetes napjaink voltak az elmúlt héten. És ha az elért sikereket vizsgáljuk, nem térhetünk azok fölött a nélkül napi­rendre, hogy azoknak egyik legfőbb ténye­zőjéről, a vármegye alispánjáról, Simontsits Béláról, meg ne emlékezzünk. A lovas laktanya, a főgimnázium, a vasutügy igen sokat köszönhet az ó fárad­hatatlan tevékenységének, annak az ügy­szeretetnek, a melyet ő a közérdek szol­gálatában ezen ügyek előbbre vitele, ren­dezése és megvalósítása iránt tanúsított és az ó nagy akció kifejtésére és eredmények biztosítására hivatott, kitartással és körül­tekintéssel párosuló, kiváló tehetségének és képességeinek. A laktanya ügyében ő vezette a tár­gyalásokat a vármegye és Tolna között s a kormánynál és az ó tapintatának és éber közreműködésének sikerült, hogy a vár­megye érdekeinek megóvása mellett ezen kérdés rövid idő alatt az összes érdekeltek igényeinek megfelelő megoldást nyert. A fögimnázium ügye szintén nagy mér­tékben van Simontsits Béla személyéhez fűzve. Az ő érdeme az, hogy a főgimnázium létesítése ma már akut kérdéssé vált Tolna­vármegyében. Ő volt az, ki mindjárt alispánságának első évében a Szegzárdon létesítendő főgim­názium mellett ákcióba lépett, mely a ben­cések főgimnáziumát óhajtotta Szegzárdnak megnyerni, mely törekvés sikert nem arat­ván, újabban élére állott, az 1891. évi no­vember 9-ikére általa összehívott értekezleten annak a mozgalomnak, a mely a fögimnázium kérdését azóta a napirenden tartja és a melynek eredménye az, hogy a fögimná­zium ügye már idáig fejlődött. A legnagyobb szeretettel karolta fel és vitte előre alispánunk a főgimnázium ügyét, melynek egyik nagy érdekű és jelentőségű mozzanatát képezi az általa készített és a tör­vényhatóság elé terjesztett véleményes javas­lat, melyet egyrészről pártatlanság és szakava- tottság, másrészről pedig gazdag és meggyőző indokolás jellemez és melynek hatása az volt, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak túlnyomó része Szegzárd mellett szavazott. Ismét Simontsits volt az, ki a végre­hajtó-bizottságot a miniszter és az államtit­kár elé vezette és ki változatlan buzgalmá­nak és ügyünk lelkes támogatásának a leg­utóbbi napokban is fényes tanujelét adta. A hét harmadik eseménye, a vasúti értekezlet, szintén az alispán összehívására és elnöklete alatt történt. Azokat, kik a vasúti ügyben az állandó választmány ülésén e hó 13-án előterjesz­tett alispáni expozéi hallották, nem fogja meglepni a tamásii vasúti értekezlet sikere. Éles ellentétben állott egymással a ta­másii és felsöireghi érdekeltség, csatára ké­szen jetentek meg a járások küldöttjei és Simontsits az ő módosító indítványával rög­tön olyan helyzetet teremtett, melyen az értekezlet, csaknem kivétel nélkül, megnyu­godott, a mely a mellett, hogy a várme­gyét minden érdekcsoport fölé tudta he­lyezni, egyúttal kielégítette úgy a külön­böző érdekeltségek, mint pedig a vasút en­gedélyeseknek igényeit; az értekezletet kö­vető banketten — irja levelezőnk — „a nagyszámú megjelentek nem győztek kö- szöuetüknek és elragadtatásuknak“ kifeje­zést adni. — — Kívánjuk, hogy a múlt hét közérdekű eseményei és kérdései mielőbb teljes si­kerre vezessenek. POLITIKAI HÍREK. — Az egyházi törvényjavaslatok elintézése. Az egyházi törvényjavaslatok végleges elintézése, illetve a kötelező polgári házasságról szóló törvény- javaslat beterjesztése és ezzel a házasságjognak egységes rendezése Magyarországon a legközelebbi időre biztosítottnak tekinthető. 0 Felsége be­leegyezése az illető törvényjavaslat beterjesztésébe, mely beleegyezés a jelen esetben a reformtörvényre nézve a korona későbbi szankcióját jelenti, — mint a rP. 0.“ megbízható helyről értesül — kétségbe nem vonható. Egyes saj­tóközegek folytonos kísérletei, melyek a gyorsabb elintézés sürgetésének alakjába szokta öltöztetni csendes ellenzésüket a reform ellen, hiába fáradoznak azon, hogy a kormáuyt időelőtti publikációra bírják. Megfelelőig ama programm szószerinti szövegének és értelmének, a melylyel a W e k e r 1 e minisztérium nemcsak a többségre, azaz a kormánypártra támaszkodva, hanem az el­lenzéki pártok nagy részének helyeslése mellett is, az egyházpolitikai reformok keresztülvitelére vállal­kozott, — ebben a legkielógitőbb megoldáshoz kö­zelálló kérdésben a kormány nyilatkozata, Magyar- ország állami érdekeit illető nagy fontosságnak megfelelőleg, annak idején csak a képviselő- ház nyílt ülésében történhetik. — A képviselőház munkarendje. A képvise­lőház november 8-án fog ülést tartani, mely napon a pénzügyi bizottság előadója beterjeszti a házhoz a bizottság jelentését a költségvetésről. (A pénz­ügyi bizottság most pénteki ülésében fejezte be mű­ködését.) A november S-iki nyilvános ülésben fogja a ház elhatározni, hogy mikor kezdi meg a budget tárgyalását. A kormány szándéka, hogy az legké­sőbb november 8-án vegye kezdetét, bár nem lenne kifogása, ha már 6-án kezdődnék meg az általános vita. — Osztrák válság. Taaffe miniszternők ál­lása, legalább a bécsi körök hite szerint, oly szi­lárd, hogy még az esetleg beütő válság sem in­gatja meg. Erre magyarázzák K á 1 n o k y külügy­miniszter szabadságát is. Taaffét minapi érte­kezlete Jávor skyval és Hohenwarth gróffal arról győzte meg, hogy a Hohenvvarth-klub és a lengyelek Taaffe megmaradását minden­esetre határozottan kívánják, s hogy készek olyan kompromisszumra, a mely a választási jogot kon­zervatív és önkormányzati alapon kiterjesztené. — A muszka cár Párisban. ügy látszik, a cár maga is kedvet kapott egy kis orosz-francia ölelkezésre. A párisi lapok legalább azt kürtölik, hogy a cár 1894-ben meglátogatja Párist. Ugyan­ekkor Vilmos császár és U m b e r t ó olasz ki­rály is találkozni fognak a gónuai német-olasz ha­jóhad-manővereken. Szeretni, mindenki szívesen szeret; csalódni nem mindenki! De a szerelmi csalódásokban mégis van valami kellemes visszaemlékezés arra, a mi azt megelőzte. A ki vigasztalódni tud, annak hosz- szabbitja életét. A feledés sokat ér, csak tudjunk felejteni. Azt gondolom, eléggé előkészítettem önöket ahhoz a történethez, melyet el kell mondanom, hogy megértsék a gyászt, melyet oly hosszú idő óta még arcomról sem tudok elűzni, szivemet pe­dig épen halálosan marcangolja. * * * A ki igy beszólt, rendes társaságunknak egy tagja volt, a Kárpátok erdős bércei közé rejtőzött kies nyári üdülőhelyen. Már gyakrabban találkoz­tunk ott, s dicséretére legyen mondva a helynek, mindegyik üdülést talált, csak ő nem, pedig egy­másnak megismert történetéből úgy állapítottuk meg, hogy nagyobb fájdalma neki sem lehet. Majd folytató: Az iskolákban beszivott idealismus és felköl­tött határtalan tudvágy korán útra késztetett. Ta­pasztalatok és jótanács nélkül indultam a világba és csakhamar úgy éreztem, hogy Badekker a szi­ve m b e n van. Gyorsan forgattam lapjait s a subtropikus zóna izgalmas szépségeit hamar megismertem és meg is untam. A csudás fény és eddig nem tapasztalt hő belsőmet átalakította s mint oxigénben a tűz, szivem korán kelt élete el­lángolni készült. Hogy ellensúlyozzam azon hatást, mely rám a Hebron pompájú déli tájak gyakorol­tak : Északnak vettem utamat. Északnak, hol pi­henést reméltem és soha sem sejtettem, hogy szi­vem életének örök éjszakáját lelem ott. Itt elhallgatott, majd mintegy el mélázva kér­dező : mit csináljak ? Folytasd, biztatónk részvevő figyelemmel. Igen ! — felkapva a fonalat. Éjszakámat le- lém ott! Egy kikötő városban állapodtam meg, mely a sziklás Norvégiának egyik gyúpontja. Nem egé­szen cél nélkül. Egy külföldi diplomatához men­tem, kivel atyám az absolutizmus ideje alatt Angliá­ban ismerkedett meg s csakhamar oly kebelbará­tok lettek, hogy kis gyermekeikben az összekötte­tést folytatni is óhajtották. Én voltam az egyik, és a szőke Alice a másik. Oh ! hogy miért is mentem oda ! Fölkerestem atyám barátját, szívesen fogadott és nem engedte, hogy bérházba szálljak. Csakha­mar otthon voltam nála, mi csak azért is gyorsan következett be, mert háza központja volt a város notabilitásainak, kik mindannyian igen mulató és gavallér emberek voltak. Gyakran tartottak házi mulatságokat, melyek azonban bár mily változatosak voltak is, különö­sebb nyomot sohsem hagytak kedélyemben. Egy mégis végzetes lón — nemcsak szá­momra, hanem szives házigazdámra és szeretett családjára is. Egy este szokatlan ünnep készült. Alice-t várták haza, ki szüleinek intimé megállapodása el­lenére is időközben férjhez ment ahhoz, a kit már előttem megismert, mert szüléink ezen ránk vonat­kozó elhatározásukat nem tekintették épen kötele­zőnek. Hogy Alice férjhez ment, sokkal természe­tesebb volt, mint az, hogy bennünket látatlanban eljegyeztek. Végre is a házasság olyan, mint két összeillő dióhaj találkozása számtalan között. 0 nem várt rám és ón róla mit sem gon­doltam. Megjött — férjével és a bemutatás megtörtént. Atyja tréfásan meg is jegyzó: gyermekkori jegyesed! Talán ez az akaratlan viszony, talán az ő boldogtalansága, talán az az ür, melyet gyorsan kimerített ismeretségeim rajongó szivembe hagy­tak : okozták azt, hogy már az első találkozáskor kimondhatatlan vágy lángja gyűlt szemeinkben — nem tudom, de az bizonyos, hogy rögtön megér­tettük egymást. Hogy mit tesz ez, leírni nem fogom ! A mi ezután történt: lényegtelen. A helyrajzot azonban, melynek ismerete az eseményben fontos, közölnöm kell. Házi gazdám villája szép tágas kertre nyílt, melynek meredek partjai vulkánikus hasadók olda-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents