Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-22 / 43. szám
III. évfolyam. 43. szám. Szegzárd, 1893. október 22. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy érre . . 6 írt — kr. Fél évre ■ . . 3 „ - „ I Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Ellőfizetéseket ás hirdetéseket a kiadó* | hivatalon kivül elfogad Krammer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- [ tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. A párbaj. Budapest fő- és székváros törvényhatósága, a párbaj-mánia megszüntetése érdekében, szerdai közgyűlésén a következő határozatot hozta: „A közgyűlés a mélyen tisztelt képviselőházhoz ] feliratot intéz, a melyben kéri a képviselőházat, méltóztassók a kellő lépéseket megtenni az iránt, hogy: a) vagy az 1878. évi V. t. c-nek a párviadalra vonatkozó XIX. fejezete egészen kihagyassék; b) vagy ezen fejezetben foglalt 293—300. §-ok módosításával a párviadalra megszabott büntetések a politikai jogok felfüggesztése és a hivatalvesztés kimondása mellett a szabadságvesztésnek súlyosabb nemével helyettesittessenek; e) vagy végre egyéb módon a párviadal az ő jelenlegi mintegy kiváltságos bűntény, illetőleg vétség jellegétől raegfosztassók és ez által annak elha- rapódzása megakadályoztassók, méltóztassék továbbá egyidejűleg intézkedni az iránt is, hogy a büntető törvénykönyv XVII. fejezetében a rágalmazás és becsületsértés vétségére kiszabott büntetések hatályosan szigorittassanak. Határozza el továbbá a közgyűlés, hogy a kép- vÍ8elóházhoz intézendő ezen felirat a magas kormánynyal oly tiszteletteljes kérelemmel közöltessók, hogy az abban foglaltak megvalósításúra a kezdeményező lépéseket megtenni méltóztassék; egy alkalommal addig is, mig a feliratban foglalt kérelem törvényhozási utón megvalósítható lesz, móltóz- tassék a kir. ügyészségeket utasítani arra, hogy a párviadalról fennálló törvényes rendelkezések a legnagyobb pontossággal és szigorral végrehajtassanak. Határozza el végül a közgyűlés, hogy mindkét felirat hozzájárulás és hasonszellemü felirattal való pártolás végett az ország összes törvényhatóságaival közöltessék.“ Nagyon helyes eszméket pendít meg a főváros határozata, ámde kérdéses, szerfölött kétséges, hogy azok egyáltalán megvalósulnak-e, és ha meg is valósulnak, váljon hathatós eszközei lesznek-e a párbajok tetemes csökkentésének. A párbajjal ma nagyon furcsán állunk. Lelkünk mélyében meg vagyunk róla győződve, hogy a párbaj középkori, elavult intézmény és tudjuk, ha bennünket valaki megsért és azonfelül párbajban meglő, ez a golyó legfeljebb folytonossági hiányt idéz elő testünkben, de a megsértett becsületünket nem reparálja ki. Mindezt bölcsen tudjuk mindnyájan, kik józan és munkás tagjai vagyunk a társadalomnak és más hivatásnak is élünk, mint a versenyistállók, a kártya és a párviadal sportjának. Es annak dacára, hogy ilyen tiszta, felvilágosult fogalmakkal birunk a párbaj intézménye felől, hogy ismerjük annak erkölcstelen és embertelen voltát, hogy azt szigorúan elítéljük, hogy könnyeket hullatunk a párbajban elesetteknek ravatalánál, hogy ma „felírunk“ ellene a képviselőházhoz, — holnap azért mi is kiállunk a puska csöve elé. A társadalom ma elitéli a párbajt, megsiratja a párbajozót, holnap pedig kizárja kebeléből azt, a ki a párbajban ki nem állt. Ezen pedig bajosan fognak változtatni a főváros határozatában megpendített rendszabályok, föltéve, hogy azok egyáltalán megvalósulnak. Mert hasztalanul lesz a törvény szigorúbb, a meddig a társadalom el nem törli a párbajt, a meddig becsületbeli ügyekben a párbajt egyedüli megtorló fegyver gyanánt fogják tekinteni, a meddig a lovagiasság fogalmáról a mai felfogás fog uralkodni, addig a párbajt a büntetés szigorításával, legfeljebb csökkentem’, — de nem kiirtani lehet. A meddig a magyar társadalomban még annyira elágazók lesznek a vélemények, hogy a sümegi kaszinó kizárja azt tagjai sorából, ki párbajt elfogad, vív vagy még csak segédkozik is, ellenben a nemzeti kaszinó, az országos kaszinó és száz meg száz másik klubb és kaszinó megbélyegzett egyénnek tekinti, kigolyózza azt, ki a párbaj szabályokat a legszigorúbb értelemben nem alkalmazza magára nézve, a meddig nálunk miniszterek és törvényhozók a párbajozásban elöljárnak, addig hiábavaló lesz minden reform, a molyét a most nagy buzgalommal megindított és minden esetre dicséretet igénylő mozgalmak célba vettek. Csak a társadalom maga ölheti ki e fekélyt, a törvényhozásnak ebben csak másod rangú szerep jutott. Mit ér a törvény intézkedése, ha azok, kik azt alkotják, a főrendiház és képviselőház tagjai, ha azok, kik azt kezelik és alkalmazza^ bírák és ügyészek, a törvén}7- kezési és közigazgatási tisztikar tagjai, maguk a rendőrkapitányok, szolgabirák, csend- órtisztek stb. napról-napra kiállanak. Klárika csárdás.4 TÁRCZA. Ha látok asszonyt . . * Ha látok asszonyt, s ifjú lánykát, Midőn szemükbe rezgő könny tolul, Részvétre gyűl szivem irántuk, És lelkem halkan elborul. Úgy bántanak e szép szemeknek Lehulló drága gyöngyei, Magamban égő vágyat érzek, Minden cseppjét letőrleni. S ha látok délceg, büszke férfit. Midőn reszketnek ajkai, S látom fájdalmát mint igyekszik, Magába visszafojtani, Vágyat érzek, mely visszatartja Lerombolni a gátakat, Hogy bánattal terhelt szivéből Kitörjön a könnyáradat. VESZELEI KÁROLY. * Mutatvány a szép tehetségű fiatal Írónak, lapnak munkatársának, sajtó alatt levő kötetéből. A szerk. 11-ik kiadás. Szerzó Darázs Miska. Szövegét irta Zoltán Vilmos (Eladja Valentin Károly fia Pécsett. Ára i frt. Kertben egy rózsafa, rajta virág, Hajlik a, hajlik a rózsafaág, Rajta dalol, zokog a csalogány ' Fáj szive hütelen párja után. Búsan epedve a méla dalon Lányka bolyong el a kerti utón. „Itt sírok énekeden egyedül, Kedvesem elhagyott hűtelenül. Énekelj, énekelj kis madaram! Árva szivemnek is bánata van. Mig szavad’ hallgatom bús utamon, Tán zokogó dalod’ eltanulom.“ Azt beszélik, nincs már többé hű legény, Tíz lánytól is visel rózsát a szivén, Hajlik ide oda is, hajlik jobbra balra is, Valamennyi legény csak van, mind hamis. Mint a legény, épen olyan a leány, Ma utánad eped, holnap más után ; Hajlik ide oda is A zúzája is hamis, Leány vagyok, olyan vagyok magam is ! Zoltán Vilmos. * Áiiry Klára, a népszínház kiváló tagjának ajánlva. Dankó Pista, legújabb nótái. l-ső füzet. (Kiadja Valentin Károly fia Pécsett. Ára 6o i-r.) 1. Hallod rózsám Katika. Hallod rózsám Katika, Katika, Kell e doktor patika, patika ? Ha kell doktor, ha kell a patika, Katika jer ide a karomba. Addig csűröm csavarom, csavarom, Segítek én a bajon, a bajon, Ha két karom átölel Katika, Az lesz a doktor, meg a patika. 2. Száraz malom van a falu végén. Száraz malom van a falu vésőn, A rózsám a molnárja, molnárja, Minden reggel ki-kijárok hozzá, Csókot hintek reája, reája. Jaj Istenem, de édes is a csókja, Jaj de hamis, jaj de nagyon hamis, Mézet tart a szájába, szájába. Zoltán Vilmos.
