Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-15 / 42. szám

4. 1898. október 15. TOLNA VÁRMEGYE. látjuk ; s ha e/t sikerül elérnünk: akkor lesz ideje Mag yarország függetlenségének és öná'lóságának kérdéseit megoldani. De ez az ut a melyet ellen­zékeink ma követitek, a kik most egy szerencsétlen német nyelvű katonai levél; holnap egy talán tul- szigoru fegyelmi eljárás miatt ellenségeinkké teszik azokat, kiknek barátságára szükségünk van, a kik majd hírlapjaikban majd a törvényhozás termében a legcsekélyebb nemzetiségi kihágásokat esemé­nyekké fújják fel és izgatás céljára használják: ezek minket célunkhoz a magyar-nemzet megerő­södéséhez nem közelebb visznek, kanem attól el­távolítanak. Azért tisztelt barátaira ! haladjunk a szabad- elvüpárt által kitűzött utón nyugodtan, de biztosan; ne erőszakoskodjunk, hanem éljünk a szeretet és a béke eszközeivel, hogy megerősítsük a magyar­nemzetet. S ha e célt elértük akkor a független­ség is önként érett gyümölcsként hull ölünkbe. — (Zajos éljenzés.) ' A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Küfáber János a Kölesd községi szabadelvüpárt el­nöke, egy értelmes földművelő, igen sikerült toszt- ban köszöntötte fel a képviselő urat. „Mi is úgy voltunk — mondá — mint Diogenes ! Lámpával kerestük az embert fényes nappal! — De mi sze­rencsésebbek vagyunk Diogenesnél, az nem találta meg az ő emberét, mi pedig megtaláltuk a mi emberünket nagyságodban.“ Ktlfaber után Taussig gyönki tanító. Torda lelkész és még többen éltették Buschbacht. A ban­kett le kesült hangulatban a késő éjjeli órákban ért csak véget. Tolnavármegye őszi rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága e hó 14-én tartotta szokásos őszi rendes közgyűlését. A családi körülmények által akadályozott Széchenyi Sándor gróf főispán helyett Simontsits Béla alis­pán elnökölt. Megnyitó beszédjében megemlékezve ama 25 éves intézményről, a melynek egyszerű felemlitése is kell, hogy örömre dobbantsa minden hazafiu szivét, indítványozza, hogy a honvédség 25 éves fennállása alkalmából Tolnavármegye felirati- lag üdvözölje 0 Fenségét, József főherceget, a hon­védség főparancsnokát. Lelkes éljenzés tanúskodott a legnépszerűbb főhercegnek szánt üdvözlő felirat egyhangú elfogadásáról. Tárgyalták a vármegye 1894. évi költségve­tését s azt 92,800 frt 36 kr bevétellel, 105,836 frt 89 kr kiadással, 13 036 frt 53 kr hiánynyal, az állandó választmány javaslatához képest elfogad­És aztán meghalt. És most itt ülök én. Tudom bizonyosan, hogy én ő vagyok, a megöregedett, a kiélt podagrás Sán­dor. és bennem annyi okosság, annyi józanság van, úgy tudnám hasznosan osztani az időmet, tudnék dolgozni, tudnék ember lenni, de a podagra, ide­láncol az íróasztalomhoz. És a szemem fáj, nem bírja a napfényt, mert az a Sándor esztendőkön keresztül a gázhoz szoktatta őket. És tudok vissza­tekinteni a múltra, hideg okos észszel és találok benne sok, sok hibát, melyeket nem én követtem el. Átlátom, hogy az élet nem puszta szerelmi histó­ria és hogy gyöngeség, gyávaság volt tőle, hogy annak tekintette. De hát ennek már vége. Ezen már nem változtat semmi. Sőt ha újra kezdhetném az életemet és tekinthetnék a jövőbe úgy, a hogy most a múltba tekintek, mégis csak oda jutnék, a hol most vagyok. Mert az életnek semmi köze az észhez. Az élet játszik az idegek klaviatúráján és az idegektől függ, hogy zendül a nóta. Az én nótám ilyen volt, hiába nem tetszik nekem s hiába nem tetszett volna harminc eszten­dővel ezelőtt. És várom a végét. Várom, hogy erre az örök- kéveló sárga esztendőre mikor következik az örök­ké való fekete éjszaka. És addig körülöttem rajza­nak a testetlen árnyékok, a hosszú sárgafényü te­rem mindegyik pamlagán, mindegyik székén ül va­laki, mindenütt ugyanaz. Majd ha eloltják a gáz­lángokat és a sok posthumus illatba, mely még itt kering a levegőben, bele vegyül a föld szaga is és a mozdulatlanul néma ritmusok a levegőben felol­dódnak, szétfoszolnak, akkor én is boldog leszek. Ott leszek, a hol az a szerencsétlen fiatal ember van és akkor kibékülünk egymással, egybeforrunk egymással. Mert a halál kibékit bennünket saját magunkkal is. ták, a hiányzó 13.036 frt 53 kr fedezékre névsze­rinti szavazással (99 igen szavazat, 2 nemmel szem­ben) 1% pótadót, kerekszámban 13,600 frtot sza­vaztak meg. Az alispán időszaki jelentését ama örvendetes körülménynél fogva, hogy nincs a vármegye terü­letén község, a melynek községi számadása felül- birálatot ne nyert volna, vagy a mely a jövő évet ne törvény szerint jóváhagyott költségvetés alapján kezdené meg, a közgyűlés akként vette tudomásul, hogy a vármegyei ernyedellen szorgalmú közigaz­gatási számvevőségnek, valamint a községek elöljá­róinak jegyzőkönyvi elismerését nyilvánította. Kár, hogy a közgyűlésen senki sem emlékezett meg e tárgynál vármegyénk alispánjáról, holott a községek ügyeinek ilyen örvendetes előbbre vitele első sor­ban az ő érdeme. A közigazgatási bizottság kebeléből a folyó év végével kilépő tagok helyeinek betöltése céljá­ból titkos szavazás lett elrendelve. A virilisták a Döry Dénes kir. tanácsos, raegyebizottsági tag ; a választottak pedig Péchy József tolnai prépost, bi­zottsági tag elnöklete alatt kiküldött bizottsághoz nyújtották be szavazatukat, a melynek eredménye az lett. hogy az üresedésbe jött helyekre a beadott 103 szavazatból Jeszenszky Andor 99, Bemrieder József 96, Tótth Ödön 99, dr. Kramolin Emil 69, Percsel Lajos pedig 67 szavazattal újból megvá­lasztattak. Mialatt a szavazás eredményét összeállitották, a bizottság Simontsits Béla elnök indítványára át­tért a tárgysorozat 12-ik pontjának tárgyalására, s elrendelte a 4 megüresedett vármegyebizottsági tag­sági helynek választás utján leendő betöltését. A gyámpénztári tartalék-alapból 1894. évben fedezendő kiadások 17444 frt 36 krban állapíttat­tak meg. A katonabeszállásolási alap kivetést, tekintet­tel a tolnai lovaslaktanya építési költségeire felvett 518,000 frt jövő évre már esedékes törlesztési rész­letére, az egyes adónemek szerint 10, 7, illetve lm^-ban állapították meg. A betegápolási alap kivetése a közgyűlés ha­tározata szerint jövő évre 2°/0 lesz. A kivetés egész összege 27433 frt 49 krt tesz ki. Az igazoló választmányba közfelkiálltással új­ból megválasztattak : dr. Kramolin Emil, dr. Hai- dekker Béla, Örffy Lajos, dr. Moldoványi István, Miké György. — A kinevezésre fenntartott helyek betöltését a főispán ur fogja közölni. A jegyzői nyugdij-alapra felügyelő választ­mány tagjai: dr. Szigeth Gábor, Örffy Lajos, Fejős Imre, dr. Kramolin Emil, dr. Moldoványi István lettek. A jegyzői szigorló bizottságba Tótth Ödön és Tórák Béla bizottsági tagokat választották meg. A megye területéről távozott Hanny Gábor helyét az állandó vállasztmányban Vosinszky Mór­ral, a közegészségügyi bizottságban Döry Dénes­sel, a Lymburg-Styrum gróf és grófné alapra fel­ügyelő választmányban pedig Mikó György bizott­sági taggal töltötték be. A tiszti ügyésznek tegyelmi ügyekben leendő helyettesitőjéül, Tárók Béla tb. tiszti ügyészt vá­lasztották meg. A községi közmunka összeírása, megváltása s a váltság összeg behajtása és felhasználása tár­gyában alkotott jvármegyei szabályrendeltet a bel­ügyminiszter leirata értelmében módosították s új­ból felterjesztik a miniszterhez. Nógrád vármegye átiratát az államellenes iz­gatások meggátlása tárgyában, éppen mert a sajtó szabadság korlátozását célozza s Tolnavárraegye köz­gyűlése a magyar állam tekintélyét és erejét az izgatok megfékezésére elégségesnek s a belügymi­niszter Igeközelebbi beszédét teljesen megnyugta­tónak találja, a körrendeletben foglaltak teljes mél- tányolása mellett egyszerű tudomás vétellel vissza­küldik a megkereső vármegyéhez. Trencsén vármegye körlevelét az 1893. évi IV. t. c. 24. §-nak hatályon kívül helyezése s a 15. §-nak a törvényhatósági alkalmazottakra leendő ki­terjesztése iránt, valamint Háromszék vármegyéjét az ártatlanul elítéltek kárpótlása iránt; Torontói vármegye körlevelét az útadó behajtása körül ki­mondható felelőség ügyében kibocsátott kereskede­lemügyi miniszteri rendelet megmásitása s végül Csongrád vármegye körlevelét a közutakuak ármen- mentesitési költségek alól leendő felmentése ügyé­ben pártolandónak mondta ki a közgyűlés. A pozsonyi harmadik egyetem felállításának kérdésében a közgyűlés, mivel az előzményeket és döntő körülményeket nem ismeri, állást foglalni nem kíván. A vármegyei fillokszera bizottság javaslatát, a fillokszera alap részére eddig kivetett járulék be­szüntetése iránt, a közgyűlés hatalmas éljenzés közt emelte határozattá. E tárgygyal kapcsolatban ki­mondták, hogy a közgyűlés feliratot intéz a fóld- mivelési miniszterhez, a vármegyei szőlő telep 3000 frtnyi évi segélyezése érdekében. A simontornyai járásban kihágási ügyekben való eljárásra a közgyűlés Pesthy Elek szolgabirót meghatalmazta. K. Asztalos Sánd ír és társai pilisi lakosok­nak a pilisi biróválasztás megsemmisítését kérő felebbezését az állandó választmány javaslatára a közgyűlés elvetette és a választást helyben hagyta. Ezen tárgynál felszólalt Boda Vilmos biz. tag, ki hosszabb beszédben azt fejtegette, hogy a főszol­gabíró nem járt el helyesen és a törvény intenciói szerint, mikor a másik két jelölt mellőzésével egye­dül Szőke Istvánt jelölte, ez a választási jogot, a szónok szerint, kinevezéssé változtatja át. A válasz­tás helybenhagyása mellett, a főszolgab’ró eljárását védve, szólalt Madarász Elemér, ki azt hangsúlyozta, hogy a főszolgabíró hatáskörébe tartozik, annak el­bírálása váljon a jelentkezők közül, ki érdemes és al­kalmas a jelöltetésre és tudomása szerint a főszol­gabírónak megvoltak alapos okai arra, hogy a má­sik két pályázót a jelölésből kizárja. Kákái biz. tag annyiban tartja sérelmesnek a főszolgabírónak eljárását, hogy ez által a jövőben nem akadnak majd pályázók, mert a mellőzöttek mintegy meg- bélyegezetteknek tekintendik magukat. Erre felszó­lalt Döry László főszolgabíró, s hivatkozva arra, hogy ő a törvény értelmében nem köteles ugyan eljárását indokolni, mégis a törvényhatósági bizott­ság előtt elmondja a történteket. A biró választás­sal ugyanis összeesett Pilisen a lelkészválasztás és a midőn az adminisztrátornak nem sikerült rábírni a főszolgabírót, hogy a biró választást a pap vá­lasztás miatt elhalássza, az admiuisztrátor átadott a főszolgabírónak két levelet, melyben kérte, hogy az ő embereit, vagyis azokat, kik az ő pártján ál­lanak, jelölje biró gyanánt, ón azonban, folytatja a szónok, nem az egyéni érdekek szerint és nem a papválasztással kapcsolatosan akartam a biró vá­lasztást eszközölni, azért visszaadtam az adminisz­trátornak a leveleket és a köztekinteteknek és köz­érdeknek hódolva, kerülve a papválasztás által kü­lönben is kiélesitett ellentéteknek újból való kihe­gyezését, egyedül Szőke Istvánt jelöltem. Kijelenti egyúttal, hogy a jövőben, ha nem lesznek ilyen előzmények, szívesen kandidálja a másik két pályázót is. A főszolgabíró fejtegetését a közgyűlés elénk helyesléssel kisérte és a választást helybenhagyta. Dr. Matkovich Tivadar orsz. képviselő és ór- dektársainak a győr-veszprém-dombovári vasút se­gélyezése iránt beadott kérvényére elhatározta a kö/.gyülés, hogy az e tárgyban már hozott határo­zatát ezúttal ismét megújítja és kérvényezőknek kétszázezer frtot szavaz meg törzsrészvények vásár­lására, mégis azzal a föltétellel, hogy a vasút en­gedélyesei 3 hónap alatt igazolni tartoznak, hogy a kiépítésre a végleges jóváhagyást megnyerték és hat hónap alatt kötelesek az építkezést megkezdeni. Az útépítési vállalkozókkal megkötött szerződés fen- tartatik olykép, hogy annak kivitele hat hónappal elhalasztatik. A szegzárdi tűzoltó főparancsnok megkeresé­sére, a közgyűlés 300 frtot szavazott meg a szeg­zárdi tűzoltó egyesületnek. Az időközben beérkezett tárgyak közül leger- dekesebb volt a közgyűlésnek ama határozata, a melylyel Szegzárd képviselő-testületének lakler Jó­zsef biró lemondása alkalmából hozott bizalmi határozatát egyhangúlag megsemmisítette, ugyan­azon okból, melyet lapunkban annak idején hau-

Next

/
Thumbnails
Contents