Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-10-15 / 42. szám

1893. október 15.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

melyek hivatva lehetnek megesökkenteni azon hatalmat, a melyek ma a lehetőségét adják meg annak, hogy egy osztály útját állhassa Magyarország fejlődésének.“

Gyönkön, csütörtökön a kerület intelligenciájának jelenlétében fényes bankett volt, melyről következőket írja ottani tudósítónk :

A kölesdi választó-kerület képviselője Busbach Péter tiszteletére gyönki tisztelői folyó hó 12-én a kaszinó nagytermében fényes bankettet rendeztek, melyen a körül fekvő községek képviselői, elöljárói és lelkészei is részt vettek. Nagy és értelmes közönség volt jelen. Emelkedett hangulat uralkodott a kaszinó nagytermében s miudenki kíváncsian várta a képviselő nyilatkozatait a politikai helyzet felől.

Az első felköszöntőt Vargha gymnáziumi igazgató, a kerület szeretett képviselőjére, utána Fonyó László főszolgabíró ékes szavakban szintén Bus- bachot éltette. Erre Busbach a következő beszédet mondotta.

Tisztelt Barátaim és rokonaim !

Igen leköteleztek azok, a kik ezt a barátságos összejövetelt rendezték, hogy kifejezhessem hálámat azon meleg fogadtatásért, a melyben részesültem választó kerületem minden községében, a hol megfordultam, miután itt látom minden egyes községnek képviselőit is. Tisztelt igazgató tanár ur azon szeretetre vonntkozólag, mely a választók és a választott közt létezik egy hasonlatot hozott fel, mely szerint, ha egy lángon egy másikat meggyuj- tunk az első nem veszt erejéből, de a kettő együtt még fényesebben világit. Én nem csak választók, én barátok és rokonok közé jöttem s midőn ezek érdekében kötelességemet teljesítve működöm, nem pusztán a hideg észnek, hanem a mellett a melegen dobogó szívnek is része van.

A törvényhozási szervezet hásoulit azon órához, a mely számos kerékből van összealkotva, melyek mindegyike, mint az egyes képviselő a saját tengelye, — választókerülete — körül mozog, de valamennyi egy nagy és közös cél elérésére törekszik.

Mikor én megválasztaltam, akkor gróf Sza- páry volt miniszterelnök. Azóta a politikai helyzet változott. Gr. Szápáry Gyula a közigazgatás államosításának reformját vállalkozott keresztül vinni; ez neki nem sikerült s ó állását elhagyta. Helyébe lépett Wekerle Sándor.

Mi itt együtt, mi a munka emberei vagyunk, a földraives, az iparos, a kereskedő, az anyagi és a szellemi munka képviselői. Mi ismerjük és mi feltudjuk fogni azt, mit jelent Magyarország ügyének élén oly férfiakat látni, kik szintén saját mun- kájok által küzdöttek fel magukat ama magas állásokra. Ezek legkiválóbbjainak egyike a kormány eluöke igen jól tudja azt, hogy ha az ország jólétét biztos alapra akarja fektetni, ahhoz legelőször annak alapját kell megerősíteni, ez az alap : maga a nép, — ez az a széles talapzat, a melyen az építésnek meg kell indulni. Mert, ha a nép jóié- j tót sikerült biztosítanunk, akkor a tovább építés nem lesz fél munka, hanem helyes irányban megindult és erős talajra fektetett egész mű. Hogy ez a munka helyes, célra vezető legyen, kell, hogy az egyes képviselők választóik körében koronként megjelenjenek s maguknak ezeknek szükségleteiről tudomást szerezzenek, hogy ott ama nagy műhelyben, a hol az összes érdekek képviseltetnek, az egyes részletek is alapos képvise’tetéssel bírjanak : mert csak igy lehet helyes és célravezető művet létesíteni.

A szabadelvű párt egész odaadással vállalta a munkát magára : minden ágában a törvényhozásnak, úgy az anyagi, mint a közmivelödési téren tud eredményeket felmutatni; a földmivelés, marhatenyésztés >tb minden ágában részben előmunkálatokat, részben mar intézményeket létesített, melyeknek hasznát a földmives osztály már ma is érzi. Különösen e vidék szorgalmas és józan polgársága, a földmivelésnek minden ide vonatkozó ágában magas fokon áll. A szólömivelés fájdalom utolsó időkben az országos csapás alatt megsemmisült és a gazda jövedelmeinek egy tetemes része, mellyel az év vége felé adóterheit szokta törleszteni — most elesett. A kormány minden irányban megteszi azon intézkedéseket, melyek szükségesek, hogy bortermelésünk ismét talpra állíttassák. Ezt önök naponként észlelik, erre ki nem terjeszkedem.

Az önök iskolái oly szép eredményeket mutatnak, hogy az ország bármely vidékével e tekintetben a versenyt kiállják.

Folyton uj meg uj vasutak s egyéb közlekedési eszközök létesítése magán, társadalmi utón és a kormány részéről munkába vétetnek, hogy ez által jövedelmi forrásaik szaporitassanak és a jólét emeltessék. Reményiem, hogy mind e munkásságnak rövid évek alatt meg lesz a kívánt sikere.

Fájdalom ellenzékeink 1889. óta követett taktikájukkal ebbeli működésűnket lényegesen megnehezítik, sokszor majdnem lehetetlenné teszik. Felkorbácsolják a szenvedélyeket. Volt idő, midőn az utcára vitték ki az izgatást. A múlt években a közig, államosítása ellen az agyonbeszélósi taktikát követték. Legújabban ismét oly kérdésekkel hetek óta foglalják le a törvényhozás idejét, melyek mind O Felségének a nemzetiségi izgatókkal szemben használt kifejezései, mind a tényleges népámitók ellen használt kárhoztató szavai ellen irányulnak. E szavakat ők akkép állítatják oda, mintha azok a magyar nemzet hátrányára s illetve az ellenzéki pártok roszhiszemüségére volnának irányozva; és az 1867-diki közjogi alapot egy kínai fal gyanánt mondják oda állítottuk. Ily értelmezést csak erőszakolás utján lehet ama szavaknak adni. A szabad- ; elvüpárt törekvése a különböző nemzetiségeknek egymás közti egyetértésére van irányítva; ennek i elérése nemcsak törvényhozási, de társadalmi utón is kell, hogy elömozditassék. (Zajos éljenzés.) íme ezen szép társaságban képviselve vau minden fele- kezet, minden nemzetiség, melyet e megye átölel. (Zajos éljenzés.) Vannak itt köztünk magyarok, németek, szerbek és mi mindanny.an a legtestvérie- 8ebb szeretettel és egyetértéssel élünk egymás közt inig őket mesterséges utón egymás ellen fel nem izgatják. (Zaj. éej.) így voltez-e szép megyében mindég s igy van ma is. Ellenzékeink folyton hirdették a szabadelvüpárt szétziiPését hírlapjaikban és a törvényhozás termében; addig hirdették míg maga az ellenzék roncsokra hullott szót. (Zaj. élj.)

A függetlenségi pártból először kivált Ugrón Gábor és társai, s a visszaiuaradottakka! kegyetlen és keserű polémiát folytattak Elveik összeegyez- tethetlensége és a de egatióban való részvétel hirdetése választotta el őket egymástól.

Utóbbi időben Eötvös Károly és hívei váltak ki az egyházi reform kérdésekben beállott ellentétes nézetek miatt. S ime, azok. kik ez újabb kérdésbén * gy akolt, egy pásztot képeznek, a kik ellenségei a valláspolitikai reformoknak: Ugrón és Polónyi, kik korább legmerevebb ellentétben állottak egymással szemben, most barátságosan ölelkeznek a reactió céljai elérése végett. Feledve van elvek és irányok ellen été, feledve a delegáció: s mindezek puszta taktikának kijelentve !

S ezeknek volt bátorságuk a szabadelvüpártot elvtelenséggel vádolni, ezek éveken keresztül, mint a politikai következetesség hősei verték mellüket. Mi nyugodtan tűrtük. Mert meg voltunk, hogy a közvélemény rövid idő múlva fel fogja ismerni úgy a helyzetet, mint az egyéneket.

Az egykori mérsékelt ellenzék, ma nemzeti párt ólén gr. Apponyi Albert kétszer volt azon helyzetben, hogy egyesülhessen a szabadelviipárttal. Első alkalommal, midőn gróf Szapáry Gyula mint miniszterelnök program inját fejtette ki, melylyel való egyetértésüket kijelentették, de azért — nem egyesültek, hanem várakozó állásba helyezkedtek ; a másik alkalom : midőn a közig, államosítása ke- I rült napirendre, a mely mellett a legelkeseredet- tebb védelmi beszédeket tartott a nemzeti párt vezére.

Mindkét alkalommal a nemzeti párt, vezérével együtt, félre álltak s hagyták a szabadelvű pártot magára, a helyett, hogy iparkodtak volna a kormány gyeplőjébe be’enyului és oda törni, hogy az ő eszméik az ő szellemükben valósittassanak meg. (zajos eljenzás.)

így távolodott el ismét egymástól a két párt I s azon benyomást nyertük : hogy a nemzeti párt és vezére nem bir elég bátorsággal a kormányzatért szükségkép beálló politikai felelősséget magára vállalni 1

így jutottunk mindig távolabb egymástól, s ma ismét oly távol állunk irányainkra és működésűnkre, mint bármikor azelőtt; és a legújabb értesülés szerint ezen nemzetipártnak rozoga szekere szintén széízüllóben van.

Mi, a szabadelvű párt, az egyház-politikai I reform kérdésekben egyik eszközét találjuk Magyar - I ország lakosságának egységesitiséhez mi az egyház - politikai kérdések szerencsés megoldásában nemcsak egy közigazgatási nagy reformot, hanem egy nagy horderejű nemzetiségi és felekezeti békességet biztositó politikát látunk ; mi ezen egyház-politika keresztül vitelében a Magyarország 15 millió — lakosságának összeolvasztását, s ez által a politikai magyar-nemzet hatalmassá tételének egyik módját

szemeit, boldogan mosolygó ajkait. Aztán folkacag rekedten, sziute hörögve, megcsókolja a lányt, va- , dúl, durván.

— Van tehát mégis hűség a földön, csak ne

a tisztességes asszonyok között keressük — gondol- ! ja, aztán kurjant egyet:

— Pincér, pezsgőt 1 Pincér, cigányt ide!

És leve'i a kabátját, lecsapja a kalapját, föl- i ragadja a gyöngyöző poharat és kocint és iszik, ko- | cint és iszik, háromszor egymásután.

— Pincér, még pezsgőt, sok pezsgőt, az egész raktárt. Igyunk Gita, te hűséges, ártatlan galamb, te minta képe a női teremtéseknek, igyunk a vi- j szontlátás örömére.

Majd lecsöndesül némileg.

— Tehát igazán Gita, vártál reám ? Hű maradtál hozzám ?

A leány csak azt válaszolta:

— Szeretlek, mindig csak téged szerettelek.

— És eljönnél velem?

— Akárhova.

— De én szegény ember vagyok, szegényebb miül voltam. Koplalok és ha velem jösz, .te is koplalsz majd.

— Nem bánom, csak vigyél innen. Rég elmentem volna, ha nem vártam volna rád. Hol voltál?

— Amerikába voltam. Utcaseprő voltam ott. És majd visszamegyüuk ismét és söpörjük együtt az utcát. Jó lesz?

— Jó lesz. Te kis csúnya.

— Ma azonban még mulassunk. Cigányt ide

a rézangyalát. Húzzátok el a nótámat. — Melyik a nótám? — Találjátok el. Kutyák, ha eltaláljátok, tietek ez az ezres bankó. Húzd rá.! í

— És a cigányok eltalálták a nótáját. A ci- ! gány olvas az arcból, a szemekből, kitudja az, mi nyomja az ember kezébe a pezsgés üveget és eltalálja a nótát. És Sándor leborul az asztalra, mint | egy busuló betyár és hallgatja a nótáját.

— Gita, elviszlek magammal. Építek neked ; márványpalotát, te leszel a királynéja. Mert te vagy az utolsó hű leány a földön !

XV. FINALE.

És most itt ülök és megírom annak a bolond fiúnak a históriáját. Csodálatosan ostob história. A java ostobaság még csak ott kezdődik, a hol a história végződik. A legnagyobb ostobaság pedig az, hogy én még mindig itt vagyok.

Itt vagyok ebben a tágas nagy szobában. A leeresztett függönyökön kívül süt a nap, azokon be- *| lül sisteregnek a gázlángok. Nem nézhetek szemébe a napnak. Belebámulok a sárga fényáradatba és keresem az árnyakat, melyek benne lebegtek. Sok, sok árnyék lebegett benne.

Szegény Gita, ö volt az első.

Az a bolondos fiú fölépittette a márvány palotát és ők beköltöztek. Perzsa puhaság, keleti pompa az egész, a levegő átitatva finom, bóditó illatokkal és állandóan szólt a zene és állandóan ott ült az a fiú úgy, mintha kávéházban ülne és huzaton magának, töltetett magának.

És Gita megmaradt az ö kaszirnőjének. Ott mulatott vele szenvedélyesen, fáradtan, esüggedezve.

A szegény leány egyre halványabb, mind halványabb lett és köhögött. Köhögött már akkor a ká- vóházban, de azt hitte, majd meggyógyul, ha uj életet kezd.

És kénytelen volt folytatni a régi életet. Mámorból mámorba. Sándor kétségbeesetten mulatott. Sokszor nem tudta már, mit beszél és ráborult a leányra : — Mili, édes Mili !

Majd megkomolyodott, elórzékenyedett.

— Gita, te földi és égi angyalom, áldjon meg az Isten ragaszkodásodért.

Majd néha hirtelen eszébe jutott valarna:

— Te Gita, nekünk tutajdonkópen meg kellene esküdnünk egymással. ?|á[

Hogy örült, reménykedett ilyenkor ez a leány. l)e nem került sohasem rá a sor.

Őrült volt az a Sándor mindig. Még most is valami lehetetlen valószínűségre számított, reménykedett benne: hátha az a Mili özvegygyé lesz és akkor még ... Jó lesz akkor szabad lenni.

És rendezett Gitának fejedelmi temetést, gyászoló szívvel, száraz agygyal és nedves szemekkel ment koporsója után. Tiszta fehér márványból síremléket állíttatott neki és azon csak annyi volt: Gita.

Aztán haza ment és hiányzott neki Gita. Nem volt senki, aki őt Milire emlékeztetné. Az illatos buja levegőben egyre ott érezte annak a távoli közönséges asszonynak a leheletéi, az árnyát, de nein volt, a ki mgtestesitse. Azonban akadt. Akadt nem , egy, hanem akárhány.

A nagy szöuyeges termekben éjjel-nappal folyt a dőzsölés. Folyt a pezsgő, bódult a muzsika, csattantak a csókok. Sziláján, kétségbeesetten csókolgatott. Szókét, barnát, durvát, finomat és mindegyikben Milit csókolgatta. Valamennyi hasonlított Műihez, nők voltak valamennyien, úgy mint Mili. És szerették a milliókat, úgy mint Mili. Egy hosszú , végtelen éjszaka az élet, melyet át kell dőzsölni.