Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-29 / 5. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1893. január 29. belemártva fenti szerekbe és töröljük ki a szájat és a garatot, ezáltal edzük a belső nyákhártyát, s akkor egyhamar nem kapnak difteritiszt és ha mégis mutatkoznék, gyengébb lefolyású lesz. II. Ha egy családban a difteritisz fellép, azonnal távolítsuk el a többi egészséges gyermekeket, nehogy közvetlen közelből a ragályos anyagot bcszivják, és ahol ezen betegség van, oda szülők és testvérek ne menjenek el, mert harmadik személy által is átvihető. Megjegyzem, ezen betegség még halál után is ragályos. III. Ha toroklob mutatkozik, célszerű lesz az orvos megjelenéséig a torokra 1/i óránként hidegvizes borogatásokat alkalmazni, fentemlitett szerrel a torkot öblíteni, továbbá forró vizbo 2—3 csepp terpentint adni, annak gőzét tölcséren keresztül beleheltetni. Ezt naponkint 3—4-szer lehet ismételni, mindég 5 percig leheltetni. IV. A betegség elmúltával az ágynemű áthuzatait carbolos vízben kell kimosatni, a tollak huzatait egy-két éven keresztül a padláson hidegnek kitéve ártalmatlanná tetetni, a szoba falait levakarva újra meszeltetni, a padlózatát 2—3-szor carbolos vízzel felsu- roltatni, és 8 napon keresztül naponkint kénport parázsra téve a szobát kifüstöltetni, ajtót és ablakot jól bezárva kell hagyni, igy a baccilusokat megsemmisitve e szobát ismét lakhatóvá lehet tenni. V. Végül szükségesnek tartom felom- üteni, hogy a betegség elmúlta után néhány hétig óvjuk a gyermekeket meghűlésektől, mert igen könnyen még más bán'faliuak —’ különösen a légzési szervekben" — is felléphetnek. Pincehely 1893. január 16-án. Pr. Bernstein. POLITIKAI HÍREK. — Perczel Dezső orsz. képviselő, mint lapunk zártakor értesülünk, a báttaszók-bajai vashid ügyét a ház tegnapi ülésén újra szőnyegre hozta s kérdésére Lukács Béla kereskedelmi miniszter megnyugtató választ adott. Tolnavármegye közönségének hálája kisérheti Perczel felszólalását, hogy ezen elsőrangú ügyet a kivitelhez ismét közelebb hozta. — A klerikális agitáció erősen folyik. Eddig 230 község irt fel az egyes képviselőkhöz, hogy a javaslat ellen szavazzanak. így Kämmerer Ernő dr.-hoz megyénkből Értépyés Dombóvár. Jó az. ha a fiatalság gyakorolja magát neve aláírásában ! Egyik fővárosi lap ezt a megjegyzést fűzi hozzá. — A tisztviselők fizetése. A pénzügyi bizottság jelentését az állami tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában tegnap terjesztették a ház elé. — A tisztviselők fizetéspótléka. Félhivatalosan jelentik, hogy az összes állami tisztviselők a folyó év első negyedére szóló pótlékot február 1-én fogják megkapni. SZEMLE. A A belügyi tárca egyike a legfontosabb és legtöbb ágazattal biró miniszteri tárcáknak. Hivatott államfórfiunak kell annak lennie, ki azt a kivánalmaknak megfelelően tudja vezetni. Különösen most van szükségünk ilyen férfiúra, mert a minisztérium hatáskörébe tartozó intézmények, de különösen közigazgatásunk reformja égető szükséggé vált' Hieronymi Károly alkalmas férfiú erre. Most — tárcájának tárgyalásakor — látszott előttünk igazán államférfiul egyénisége, mely biztos garanciát nyújthat mindnyájunknak az általa kilátásba helyezett reformokat illetőleg. Nem a frázisok embere. Nem ragadtat el ragyogó ókesszólásával. De épen a beszédeiben rejlő egyszerűség, előadásának közvetlensége bilincsel le mindnyájunkat, világos logikájával pedig meggyőzi ellenfeleit is. Ez a hét is nagyrészt a belügyi költségvetés tárgyalásával telt el. Az ellenzék részéről számosán szólaltak fel, még pedig sokan közülök igen okosan és ez dicséretükre válik — tárgyilagosan, a mi ugyancsak nevezetes dolog a mi parlamentünkben. Szerettek volna nóhányan a szélsőbalról újra olyan szenvedélyes, botrányos vitákat előidézni, mint ezt azelőtt tették, de a belügyminiszter áh» lános megelégedést keltő kijelentései :..án ^me kísérletek TtteddókaA ’gy.dtiú X Nagyobb vitára csak a cs<,naórségi kardbojt j kérdés feladott °^°h űe Tíieronyrni jc-]gs beszéde s | különösén 'Weíjerle Sándor mini' '^elnöknek nemes i hévvel, férfias önérzettel tett kijelentései ismét bebizonyították, hogy Magyarország felelős kormánya lelkesedni tud nemzeti aspirációinkért, de azt nem hatalmas körmondatokban, hanem tényekben akarja bemutatni. Az egész belügyi vitán végig tekintve, különösen kiemelkedik egy beszéd a többi közül. Tisza István, a szabadelvű pártnak époly népszerűtlen, mint tehetséges tagja legutóbbi szép beszédében egy még szebb eszmét pendített meg, hogy ugyanis a közigazgatási törvény kodifikácio- nális munkálataira a megyei közigazgatásban — Igen, menjen, mert úgy látszik, nincs más mód, monda a szerkesztő, mintegy excusálva magát. — De vigyázzon ám Howardnál, előbb vesse szemére, hogy még nincs kész a cikk, aztán, mintha engedményt tenne, mondja, „hogy do jó, majd kiad valami régibb dolgot a Timesből.“ — Howard azt egyszerűen észreveszi, hogy be akarják fonni és akkor eleve nem enged, jegyzé meg az a fiatal ember, a kinek most már felnyílt a szája, mert a szerkesztő az imént kijelentette, hogy 6 nyerte el a 100 dollárt. — Hisz ép ilyenekre kell nekem Smiley, annak most egy dollárt Ígérnek és egy óra múlva meg volna az eredeti tárca. — De milyen áron ! jegyzé meg egy öreg ur. Smileyt Howard részint kidobná, részint pedig kidobatná! — Mi közöm hozzá ! idegeskedett az amerikai szerkesztő. Könnyű a publikumnak. Tolna és ez a fő ! — Nem értem, szólalt meg a sarokban egy voluntárius, nem értem, hogy képzelheti valaki magát úgy, mint az a Howard ! — Hja! Ilyen az élet; előbb az ember kéri — de nem oly gyakran, mint maga szokta — aztán az embert kérik, jegyzé meg a szerkesztő csipösen. — Különös dolog, folytata egy öreg ur, aki minden kellemetlen dolgot folytatni szokott, különös, hogy némely ember bizonyos munkát, ámbátor láthatja, hogy semmire sem megy vele, konokul folytat. — Megyek! mondá a reporter ravaszul mosolyogva és az ajtó felé tartott. Odakint dühöngött a hóvihar. Harminc fok ! hideg volt. A mint a reporter felrántotta az ajtót, visszaugrott, — süvöltve tódult be a nyitott ajtón át — a forró füst, a melybe lángnyelvek cikkáztak. A szűk udvarban a hideg téli szél egy húsz öles lángoszlopot csavart ide-oda. A 17 emeletes palota pedig egy lángtengerben úszott. Fáklyát gyújtott, a mely uralta az egész New-Yorkot. A szerkesztő hirtelen becsapta az ajtót. — Végünk van, rebegó a sápadt reporter. — Még nincs végünk, de égüuk, mondá a szerkesztő, aki egy maga volt képes megőrizni j hidegvérét. Valamennyi a kezét tördelte és igy kiabált: — Mit csináljunk ? — At kell törni a szomszédos szoba falát, mondá a szerkesztő és a szóntörő vasrudat felkapva, rögtön munkához látott. Valamennyien segélyére siettek és öt perc múlva rés támadt a falon. — Mit érünk ezzel ? Levegőt nyerünk ? kérdé az egyik öreg ur, a ki a természettudományi apjáratos férfiak a vidékről is meghivassanak. Oly eszme ez, melynek kivitele magában elég garancia arra nézve, hogy nem csak doktrínák alapján készül el ez az állami működést irányi ó gépezetünk, hanem a tapasztalat, a gyakorlati élet követelményei szerint. Az a zajos tetszés, melylyel a ház az eszmét fogadta, természetesen élénken visszhangozik nálunk, kiknek elég alkalmunk van közigazgatási tisztviselőink je'es képzettségét megismerni és őszintén tisztelni. Tisza beszédének azt a részét, melyben arra utalt, hogy a közigazga ási pá yára készülők száma a csekély dotáció miatt o'y alacsony, s hogy a megyei tisztviselők fizetését emelnünk kell, bizonyára szintéu nem kell dicsérnünk. Tisza István e beszédével úja bebizonyitá, hogy ő az iju Magyar- ország egyik legképzettebb legjelesebb tagja. Különben a múlt héten egy jeles komédia is rendezietett a Sándor-utcd színházban. A bodajki mandátum kérdése sokkal ismertebb, semhogy ! annak taglalásával a szives olvasót untatnánk. De kellemes kötelességet teljesítünk, midőn megemlítjük azt az igazi államférfiéi fellépést, melyet ez I ügyben Percei Dezső, a bonyhádi kér. orsz. képviselője tanúsított, s számot adunk arról az éles judiciummal tartott beszédről, melylyel a kölesdi kerület képviselője, Busbach Péter, az ellenzék tévhitét eloszlatni igyekezett, Tolnavármegye, mely a szabadelvű pártnak két ily oszlopot adott, hiszi és reméli, hogy a liberális párt jó egyetértésben, szilárd kitartással véghez is viszi azt aprogrammot, melyet a zászlajára irt. Előre ! VÁRMEGYE. — Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó év február 8-án ülést tart. — Az útadó kezelése. Az útadó kivetése és kezelése tárgyában a kereskedelmi miniszter folyó év január 1-én 83,322/92. szám alatt körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz. Mivel a körrendeletnek második része különösen fontos a községek elöljáróságára, ezért a vármegyei pénztár és számvevőségek részére adott utasítás mellőzésével, közöljük a következőket „Az 50 frtot meghaladó útadó leírását a köz- igazgatási bizottságnak nem áll jogában véglegesen eldönteni, mivel bármely okból merüljön is fel útadó leírásnak szüksége, akár behajthatlanság, akár méltányosság, akár az alapul szolgáló egyenesadók törlése, ha a leírandó összeg akár egy egyénnél, akár egy egész községnél, vagy csoportozatnál az 50 frtot meghaladja, az 1890. 1. t. c. 20. §-a, illetőleg a 21,802/90. sz. rendelettel kiadott O. utasítás 21. §-a értelmében hozandó végleges határozatra csakis a kereskedelemügyi in. k. miniszter lehet illetékes. róságokit szokta az ujsigba csinálni. Ez volt Amerika leghíresebb kompillátora. — Ide ! ide ! Segítsetek, hogy áihengeritsem ezt a papírtekercset! kiáltott a szerkesztő, a ki már bent volt a setét raktárban. — Hogy lohet ilyenkor a papirossal törődni, jegyző meg a másik öreg ur, a ki filozófiai cikkeket is szokott írni, — mik ír mindnyájunk élete veszélyben forog. Az öreg urra senki sem ügyelt; mindenki a szerkesztőnek engedelmeskedett. Be- hengeritettek a világos szobába egy öt raórtfóld hosszú és egy méter széles a lehetőleg finomabb, ro ációs gép alá való papiros. Kalapácsot es szeget ide ! rikoltá a szerkesztő, folbontva a tekercset. Az egyik reporter egy papirnyomót e'keresz- telt kalapácsnak, a másik pedig a falon függő kép alól kapta ki a szeget és a főnök kezébe nyomta. Az amerikai szerkesztő a mórtföldekre terjedő papír szalag végét az ablak párkányához erősité és társai segélyével a nagy papírhengert kidobta azablakon. A papiros gyorsan forogva és zizegve csavarodott, ^'8 'égül nagyot püffent a Brodmay kövezetén. Nem szakadt el. pedig milyet rándult! mondá a szerkesztő a ki messze kihajolt az ablakból, hogy lássa a tekercs kalandját. Nem szakadt el, de mit érünk mi azzal?! kérdő a kiadó, kezeit kulcsolva.
