Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-29 / 5. szám

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

1893. január 29.

A községek, mint erkölcsi testületek, a menynyiben útadó fizetésre kötelesek, mint közvetlen adófizetők tartandók nyilván az esetben is, ha útadójuk 100 írtnál kevesebbet tesz.

Az I. B. A. kivetési lajstromok elkészítésénél a 100 írtnál több útadót fizetőknél az „Észrevétel“ rovatba „közvetlen fizető“ jegyzés írandó be s ugyanez írandó magánál az illető község tételénél is.

A községek által az 1890. évi I. t. c. 14. §-a értelmében fizetendő átkelési hozzájárulások után késedelmi kamat nem szedhető. E tekintetben újólag figyelmeztetem a törvényhatóságot a 26,083/92. számú körrendeletre.

A mennyiben a községek e fajta hozzájárulási összeg után késedelmi kamatot eddig szedtek volna, felhívom, hogy a bevételezett késedelmi kamatot az illető község javára a következő évi járandóság terhére, tulfizetóskép könyveljék be.

Ez alkalomból azon törvényhatóságokat, melyeknek területén a két, vagy több községben kétszeresen, vagy többszörösen megadóztatóttak száma nagy volt, hogy az ebből eredő felszólamlások és utólagos kiigazítások jövőben lehetőleg elkerültes- senek, a következő célszerű eljárás meghonosítására figyelmeztetem :

Utasítsák a törvényhatóságok az illetékes községi közegeket, hogy a C. utasítás I. A. melléklete szerint általuk készítendő összeirási lajstromokat betűrendben állítsák össze. Ezen fáradságuk ellenében aion előnyös helyzetbe fognak jutni, hogy a kivetési lajstromok is betűrendben készülnek s azokból könyveiket ők is betűrendben fogják megnyithatni.

Mielőtt a vármegye számvevősége ezen I. A. lajstromokat az I. B. lajstromok feldolgozása céljából munkába venné, célszerű minden községnél az idegeu lakókat lakhelyük lajstromába átírni.

Ez több időt igénylő s néhol terjedelmes munka ugyan, de szemben azon eredménynyel, mely által tömeges reclamátiók tárgyalása, az utólagos kiigazítások a központban s a községeknél, a sok levelezés stb. megtakarittatik, elenyésző s a kivetés helyességét biztosítja.

Az idegeneknek lakhelyükre való átírása természetesen egyenes adóiknak lakhelyükön fizetett egyenes adóikkal való összeadása által történik s ily átírásoknak az „Észrevétel“ rovatokban kifejezés adandó.

Ezen előmunkálat keresztülvitele által a ki vetés sikere előzőleg biztosítható.“

— Kinevezés. Széchenyi Sándor gróf főispán Forrai Mihály állatorvost Gyönkre, Brukkmann Jánost pedig Bonyhádra törvényhatósági állatorvossá nevezte ki.

— Mit érünk ?! kérdő a szerkesztő. Egy, kettő, három, — tizennégy emberéletet. Ez lesz a hid, a melyen a parnassusról lejutunk a földre.

— Ezer dollárt adok ! kiáltó a kiadó élénken, ezer baltimorei dollárt adok annak, a ki legelőször lemászik ezen a papiros létrán !

— Inkább annak kellett volna Ígérned, a ki utoljára marad, viszonzá a szerkesztő és egy szem- pillantás alatt megkezdte a nyaktörő műveletet a papírszalagon át le az utca felé.

— Hogyan annak ? riadt fel a kiadó.

— Hogyan ! Hát ugyan, sopánkodott a filozófus, hogy úgy is muszáj rajta valamennyiünknek lemenni, ha csak nem akarunk pecsenyévé sülni. Vájjon hol járhat John ? folytatá kihajolva az ablakból és ernyőt formálva a csapkodó lángok ellen a szemei elé a kezéből.

— Utánam, mert egy lángnyelv támadni kezdi a papirt! kiáltá alólrul a felelős szerkesztő.

A szerkesztő után a kiadó kezdte meg a veszélyes kúszást. Az éles papír elvágta a kezét, mikor a negyedik emeletnél járt, és hanyat-homlok alázuhant. O volt az egyeilen áldozat; még a vo- luntarius is szerencsésen leérkezett. Nagyon finom és erős volt a karácsonyi szám papirosa; megbirta az egész redakciót, csak a kiadót nem.

Ily alkalmaknál úgy Európában mint Amerikában egyaránt szokás az özvegyeknél a gyászba- borulás. A „New-York Times“ kiadójának az özvegye is gyászba borult másnap és elment a fele— Szakbizottságok. Az egyes szakbizottságok a legközelebbi közigazgatási bizottsági ülésen következőleg alakultak meg:

Az erdészeti albizottság: Elnök: gr. Széchenyi Sándor, alelnöki Totth Ödön, tagok: Per- czel Lajos (Kajdacs), Kir. erdöfelügyelő Pécs, jegyző: Dr. Novák Sándor tb. főjegyző.

A rabfelügyelő bizottságba a közig, bizottság részéről az 1878. évi Y. t. 43. §-a és 1880. évi 2106 igazságügyi miniszteri utasítás értelmében — az eltávozott Varasdy Lajos tanfelügyö helyére Kill József kir. tanfelügyelő választatott meg.

Gyámügyi felebbviteli bizottság: Elnök gr. Széchenyi Sándor. Rendes tag. Döry Dénes, Tótth Ödön, póttag: Jeszenszky Andor. A közigazgatási bizottság elnöke által kinevezett rendes tag: dr. Kramolin Emil, dr. Szigeth Gábor, póttag: Örffy Lajo?. Hivatalból a. vármegyei alispán, főjegyző, árvaszéki elnök, tiszti ügyész.

Fegyelmi választmány: Elnök: Gróf Széchenyi Sándor főispán, rendes tagok : Döry Dénes Zomba, Rill József, dr. Kramolin Emil, Rékák Ödön Szegzárdon, póttagok : Dr. Szigeth Gábor és Markó Gusztáv Szegzárd, ügyész: Fördős Vilmos, helyettes Török Béla.

Erdei kihágás ügyi II. fokú bizottság. Eluök: Gröf Széchenyi Sándor, rendes tagok: Örffy Lajos Szegzárd, Döry Dénes Zomba, Hoffman Sándor Szegzárd, Gunther Károly Snnontornya, kir. ügyész Szegzárd, póttagok: Perczel Lajos Kajdacs, dr. Szigeth Gábor Szegzárd, Fugert Károly Tolna, Rinald Ottó Lengyel, jegyző: Dr. Novák Sándor

I. aljegyző tb. főjegyző.

A megyei pótadó ki vetése körüli fe 1- lebbviteli bizot tság: Elnök: Gróf Széchenyi Sándor főispán, Tagok: Rehák Ödön, Kramolin Emil Szegzárd, Bernrieder József Hidvég, Örffy Lajos Szegzárd.

Börtön vizsgáló bizottság: Elnök: Gr. Széchenyi Sándor, tagok: a) a központi börtönökre nézve : Dr. Szigeti) Gábor, Rill József, Markó Gusztáv, Tóth Ödön Szegzárd, b) a járásbirósági bör- J tönökre nézve: Perczel Dezső a bonyhádi, Jeszenszky Andor a tamásii, Totth Ödön a gyönki, Perczel Lajos a paksi és dunaföldvári börtönökre.

Ipar tanács. Elnök: Simontsits Béla alispán, rendes tagok, választottak : Mehrwert Ferenc, Udvardy Sándor, póttagok : Ferner Mihály, Ferdinand Béla Szegzárd. A kereskedelmi és ipar kamara által választva: rendes tagok : Leopold Sándor, Ferencz Gyula Szegzárd, póttag: Zsigmond Ferenc.

lős szerkesztőhöz, a kivel azonban figyelemre méltó tanácskozást folytatott, fel is jegyzem, miután az egészen elütő egy európai gyászba borult özvegy tanácskozásától,

— Szerkesztő ur, az istenért, tönkrement a papiros, szólt az özvegy. Mit tévők legyünk ? Reklám, konkurrencia.

— Ne tessék megijedni, a karácsonyi melléklet meg fog jelenni, még pedig gyászkeretben.

— De tízezer dollárt érő papirost hozatni, szerkesztő ur, a sok gyermek, aztán meg elvégre én magam is .... fiatal vagyok még .... hosszú élet....

— Nem kell uj papiros, megmentette a tűzoltóság az összes tekercseket, viszonzá a szerkesztő és újra csörgetni kezdte azt a pár ominózus dollárt.

— De csupa sár, viz, aztán vér — férjem vére tapadt rá!

— Vágasson le néhány tyúkot nagysád és a friss, meleg vért küldje a nyomdába, aztán minden rendben van.

— Mire az a vér? !

— A férje vérét pótolni nagysád ; be fogjuk kenni mind a 30 tekercset csirke vérrel és kész a siker. Bele Írjuk az újságba, hogy, „egynémely példányon még ott veresük a boldogtalan vére“ — ez kapós a cityben nagysád! majd meglássa, hogy kapós ! — és rajta leszünk, hogy minden példánynak a homlokzatán legyen egy kis csirkevér folt.

Hirek.

— A nyilatkozó elöljáróság. Ismeretes olvasóink előtt, hogy városunk elöljáróságát a fogyasztási és italadó bérbeadási ügyben tanúsított eljárásáért mulasztással vádoltuk, a mi által csak a közönség általános hangulatát és Ítéletét tolmácsoltuk. Ezzel szemben az elöljáróság, illetve ennek nevében a községi biró ur jónak látta laptársunk, a „T. K.“ hasábjain nyilatkozni, a közönséget, valamint bennünket sok mindenféléről felvilágosítani. Magával a biró úrral nem bocsátkozunk semmiféle polémiába, mivel vele szemben a logikus érvelés úgyis hiába való volna; hanem, mert városunk elöljárósága nevében szól a „válasz“, arra mégis megtesszük észrevételeinket. Arra vonatkozólag, hogy a mi állításaink „minden alapot“ nélkülöztek, csak azt jegyezzük meg, hogy mi adatainkat a legilletékesebb helyről kaptuk, a mely forrás szavahihetőségéhez és megbízhatóságához véleményünk szerint szó sem fór. Egyébként az ügy jelenleg, interpelláció alakjában a pénzügyminiszter előtt fekszik, kinek válaszából meg fogjuk tudni, hogy kit terhel a felelősség és mulasztás, váljon a pénzügyi közegek hibáztak-e, hogy nem adták a bérletet oda az elöljáróságunk szerint „legtöbbet Ígérő“ Szegzárd városának, hanem azt „kártalanításul“ adták oda a mostani bérlőnek!? avagy igaz-e az, hogy az árlejtések alkalmával volt magasabb ígéret is, mint az elöljáróságé ? hogy az elöljáróságnak az utolsó árverés után is még hosszú idő állott rendelkezésére, hogy ajánlatát megjavítsa és mind ennek dacára a város nevében ajánlatot tevő urak elejétől végig következetesen megmaradtak az első 35 ezer forintos ajánlat mellett? A miniszter, nem lévén hit- sorsosa a bérlőnek, válaszában valószínűleg elfogulatlan leend. A mi pedig ama ép oly nevetséges és üres, mint kicsinyes és alantas gondolkozásra valló állítását illeti a nyilatkozó biró urnák, hogy mi felekezeti tekintetből elfogultak vagyunk a bérlővel szemben és ez okból az iránta nyilvánuló gyűlöletet „enyhíteni és az elöljáróságra hárítani igyekezünk“, erre nézve az a megjegyzésünk, hogy a biró ur iró deákjának a pennája ez egyszer téves utón kalandozott, mert szerkesztőnk cikkét csak folytatáskép, egyenes hivatkozással a lapunkban már előzőleg megjelent, a mulasztás vádját szintén hangsúlyozó közleményre irta, ezen közleményt pedig a szerkesztő távollótóben és tudomása nélkül, de utólagos teljes hozzájárulásával, lapunk főmunkatársa irta, a ki pedig tudvalevőleg a bérlőnek szintén nem „hitsorsosa.“ Szerkesztőnk a bérlet kiadása idejében, december 28-tól 31-ig nem is volt idehaza, december 3l-ón, szombaton, este 8 órakor érkezett Budapestről Szegzárdra. A vele ugyanezen vonattal a pénzügyminisztertől visszatérő Hirling Adám főjegyző úrtól tudta csak meg a bérlet sorsát, a lap pedig, a melyben az első cikk megjelent, (lásd a „Tolnavármegye“ január elsején megjelent számát.) mint rendesen minden szombaton este, már ekkor teljesen készen volt. Minden esetre azonban jellemző az a felfogás, mely mindenben érdeket keres és talál, a mely mindent érdekeltségre tud csak visszavezetni, s nem képes megérteni, hogy elfogulatlanul, minden érdektől és befolyástól menten is lehet valamit tenni, lehet a közjó érdekében felszólalni. Legyen nyugodt a nyilatkozó biró ur, mi leszünk az elsők, kik a netáni túlkapások ellen a legnagyobb erélylyel fel fogunk lépni, de viszont minden gyanúsító nyilatkozat dacára az elöljárósággal szemben sem fogjuk elmulasztani kötelességünket és mindenkor teljes mértékben fogjuk gyakorolni a pártatlan bírálat jogát. Higyje meg az elöljáróság, hogy hírlapi nyilatkozatok helyett sokkal helyesebb volna és több haszonnal járna, ha nem csak utólag, midőn már a mulasztás vagy baj megtörtént, szaladna fűhöz-fához, hanem kellő időben és gonddal, előrelátással és ügyszeretettel teljesítené a városunk kormányzata körül reá bízott fontos teendőket. És ha minden áron szeret a biró ur „nyilatkozni“, akkor azt a jó tanácsot adjuk neki, hogy a jövőben hasonló esetben válaszszon magának jobb és ügyesebb iró deákot, mert az ő iró deákja talán Mátyás király idejében megállta volna helyét, de ma már sokkal többet várunk a „falu pennájától!“