Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-10-01 / 40. szám
40. szám III. évfolyam. Szegzárd, 1893. október I. Előfizetési ár: Egy érre . 6 frt — kr. Fél évre . . • 3 „ - „ Negyedévre • 1 n 50 „ Egy szám . • • • 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivtll elfogad Krammer Vil- I mos könyvkereskedése Szegzárdon. j POLITIKA! ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatna*. Előfizetési felhívás! 1893. évi október hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNA VÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). | Fél évre . . . 3 frt (6 korona). Egy hóra ... 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOLMYÁRIEGIE“ kiadóhivatala. Vasutat! Ki tudja hányadszor, újra meg újra daloljuk a mi régi, régesrégi nótánkat 1 Már unalmassá válnék nekünk ez a dal, ha nem élne bennünk az a tudat, hogy „a leányzó nem halt meg, csak alszik1' — s harsány szavunkra talán egyszer mégis csak felébred . . . Tolnavármegye közgazdasági elmaradottsága ez a régi dal, s a leányzó, kinek ébredését mi reméljük, a rég tervezett vas- utjai Tolnavármegyének. Valahányszor e tárgy felett gondolkozunk, mindig kételkedni kezdünk, hogy kulturállamban vagyunk-e ? Tiz-husz kilométernyi távolságban még zsákvonalak vannak Magyarország kellő közepén I Egy Dunahid miatt nincsen kapocs az ország két óriási vidéke között! Pedig sürgette ezt az ügyet a megye, | fellépett mellette a parlamentben a szabad- elvüpárt egy tekintélyes tagja, küzdünk mi is érte a sajtó szerény napszámosai, — a leányzó mégis alszik — bevette szegény az indolencia bágyasztó morfiumát . . . Mert valljuk be, a mi társadalmunk mindent mástól vár. Nem mertük magunk kivinni az ügyet — várva a sült galambot, mely szájunkba repül. S igy elmaradt a szegzárd-báttaszék- baranyavári és a báttaszék-bajai vasútvonalak épitése. Határos a lehetetlenséggel! Hiszen a kinek egy csepp érzéke van a nemzetgazdaság iránt, annak tudnia kell, hogy ezen vasutak kiépítése uj korszakot jelent vármegyénk közgazdaságában. Nem kell rámutatnunk, hogy ezen vonalak megalkotásával uj iparágak keletkeznek; hogy direkt összeköttetésünk lévén a délvidékkel, áruink értéke tetemesen növekszik. Azt hisszük felesleges újólag hivatkoznunk arra a sok előnyre, melyet nem egyszer elég bőven kifejtettünk. Gondoljunk hát végre arra is, hogy ezek a vonalak igazán kiépitessenek. Ne merüljünk el politikai tusákba, ne hagyjuk közgazdaságunkat mostoha gyermekként sorvadni ! Hiszen mint az emberi elme nagyszerű gondolatai nem lennének test nélkül, úgy nem létezhetik független, szabad nemzeti politika helyes közgazdaság hiányában. A kötelesség szigorúan parancsolja, hogy Tolnavármegye hazafias közönsége TÁRCZA. ]j s te. Oh vissza, vissza sir a lelkem Utánad, drága otthonom ! Könyiik csillognak bús szememben. Kényük peregnek arcomon. Megfőnie már a büszke lélek. Ábrándja, álma ködbe vész, S dermedt szárnyán csüggedt reménynek Előre törnöm oly nehéz! Nincs, nincs csillag a láthatáron, Nincs, mely viditna, napsugár; Hajnal hasadtát esdve várom, De fénye én rám nem talál. Hideg, borongó őszi este, Törődött szivem képe ez; Hiába lesném, napja ties zve, Melege is felhőkbe vesz. Szemem kinyílt • borongva nézem, L 'tanúin mennyi baj fogad ; Oh más e kép, oh más egészen, Nem erről szőttem álmokat ! Ábránd derűje, lenge álom E képet nem vidítja fel: Tekintetem pusztaságon Sötét borúra, árnyra lel. Haszonlesés, rút aljas érdek Köszönt uj pályám harcterén; Rófós uiamra nem kisértek A régi vágy, derűs remény. A lelkesülés szárnya lankad, Csorbul a pezsgő tetterő• Megtört hitem sem ad nyugalmat, Csüggedt tétlenség lép elő. Szivem rajongó, szép világa Most oly bús, puszta, letarolt: Holló telepszik int az ágra, Mely fülmiilék tanyája volt. A messze cél rég kődbe veszve, Dermedt a régi, büszke hév: Nincs götulolat, oh nincsen eszme, A melyért szivem égne még . . . Oh vissza, vissza sir a lelkem, Utánad drága otthonom! Mióta tőled távol estem, Kény húz barázdát arcomon . . , Csalódás járta szivem által, Hogy elhagyálak tégedet, S a tnely gyógy it na balzsamával, Fódözne hűvös, enyhe árnynyal, Itt nincs egy csöppnyi — szeretet! Buday László. MUZSIKA ÉS PARFÜM. — REGÉNY Irta KÓBOR TAMÁS. (Folytatás.) (9.) XI. A TEA. Budapest, január 5. Édes Sándorom 1 beállottam éu is közétek ! harmad.knak, harmadik szerelmesnek. Istenem, olyan boldog vagyok, hogy szinte röstellem megírni neked, mivel te olyan szomorú vagy. De hall- ■ jad csak, hogy történt. Az ón kis Boszorkám már tizenkilenc esztendős és idején valónak találtam, hogy a jövőjéről gondoskodjam. Tudod, elvittem bálokra, társaságokba, szóval megtettem mindazt, hogy lássák őt és ő is lásson embereket. Nagyon tetszett a kicsinek ez a mulatság és talált imádókat egész seregével. De ő mind lóvá tette őket. Egyik sem tetszett neki. Az egyiknek nem volt elég fekete a bajusza, a másiknak nem elég hosszú. A harmadik ostoba, a negyedig ügyetlen. Kifigurázta valameny- nyit és ón — tudja Isten, örültem neki. Amellett ón is átestem a szerelmi vajúdáson. Szétnéztem a magam számára is, mert ón egoista vagyok s ha mindenemet rendelkezésére bocsátom ; is mindenkinek, a szivemet és a szerelmi boldogságot, azt megakarom magamnak szerezni. És szerelmes lettem minden este valakibe, de ha másnap mással ismerkedtem meg, abba lettem szerelmes. Lázban voltam. Nem tudtam mi lelt, mi kerget el hazulról, mi nem hagy nyugodni. —Elhiszed-e, hogy én az én ügyetlen, nehézkes testemmel félészakákon keresztül csavarogtam az utcákon, keresve valamit, magam se tudva mit. De ha megláttam valakit, nagyot dobbant a szivem és félre álltam. Aztán olyan csodálatos volt — minden utcasarkon úgy láttam, hogy egy nőalak áil fehér ruhában és integet nekem. Pedig csak a ház sarkköve volt, vagy pedig egy sáv a gázlámpa által megvilágított kövezetből. A mellett nem tudtam semmire sem gondolái. Csak néha nagy erőfeszítéssel iparkodtam lerázni azt a zsibbadt hangulatot és kutatni az okát az ón ostoba nyugtalanságomnak. Nem találtam. Gondoltam te reád is. Azt mondtad, hogy ideges vagy
