Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-24 / 39. szám
4. TOLNA VÁHMEGYE. 1898. szeptember 24. tartották; de már délután egy iskolaszéki „értekezlet“ azt határozta el, hogy a tanítás csak szeptember 10-én fogja kezdetét venni, és — addig a tanítók sein kapnak fizetést. — A plébános ez időközt arra használta fel. hogy elutazott Pécsre, a „dolgot nyélbe ütni.“ Ugylátszik azonban az egyházmegyei hatóság nem az ozorai egyházpolitikusok szemüvegén keresztül nézi a világot, mert szeptember 10 én a templomban ki lett hirdetve, hogy a tanítás minden akadály nélkül megkezdhető s a tanítók is tuenden akadály nélkül megkapják ese- dékns fizetésüket, mert — mint a plébános és káplán az iskolaszéki tagoknak mondták — „a szentszék még nem ítélt!“ így profanálják nálunk a magában s egyházi tekintetben szép „szentszéki“ intézményt ! Az által, hogy a tanévet Ozorán az indokolatlan és sok tekintetben szemérmetlen zaklattatá- sok után, a kedélyek felizgatására számított tervszerű hecckáplánkodások ellenére, csendben és akadálytalanul lehetett megnyitni: ez az itteni érdeklődő körökben azon kedves reményt ébresztette, hogy a szándékosan szított zavargás meg fog szűnni s hogy az az egyetértés, mely a kulturális téren minden tényezőt arra utal, hogy kezet fogva mindegyik a maga körében egész odaadással működjék közre a nép szellemi és anyagi haladására s ez - minden további hatósági beleavatkozást feleslegessé tenne! * Épen reáakartam mondani fenti tudósításomra az „Amen“-t, mikor a „lolnamegyei Közlöny“ folyó évi szeptember 17-én megjelent 38. száma jutott el hozzám. A „Közönség köréből“ című rovatban olyan szellő járja, mely nem lengeti a béke olajágát! Az ozorai káplán nyilatkozik benne. Nevét csak azért nem irom ki, mert a hecckáplánka nevét az utókor számára megörökíteni nem kívánom. Nem zárhatom tehát értesítésemet a nélkül, hogy ne reflektáljak arra, hogy a „szeretet és békesség apostola“ hogyan tudja szeretni embertársát, hogyan hirdeti a békét az „őrzésére“ bízott nyáj között. A káplán a „szent igazság“ nevében szollal meg, „titkos rejtekből revolverező jól értesült névielen cikkírónak“ nevez engem, holott ő tudja és vallja, hogy engem Schlesingernek hívnak ; tudja tehát azt is, hogy én mózesbitü, izraelita vallású zsidó vagyok. Azt hiszi, hogy más, mint zsidó ember, a káplánról nem is ir. 0 szokva van a kézesókhoz; s mert ezt zsidó nem teszi: azért „azt“ Lessing pátriárkája szerónt máglyára kell dobni. Pedig hát, mi tűrés-tagadás benne ; én nem vagyok zsidó; és a mennyire famíliámnak családfáját ismerem, még dód- és szépapám sem volt zsidó. Olyan jó katholikus szülőktől származom, mint akár a káplán ur; oly jó katholikusnak nevelt édesanyám, mint akár a káplán urat a papnevelő intézet. És épen mint jó katholikus restellem, hogy olyau káplánok is léteznek, minő az ozorai, és nemcsak a papi palásttal, hanem a valódi keresztény érzülettel sem tartom összeegyeztethetőnek azt a modort, azt a heccelést, azt a tiszteletlenséget, melyet más vallás iránt a káplán ur cikkében tanúsít. Azt kérdi tőlem az ozorai káp'án, hogy tudom-e, hogy az általam „gyengéden patyolgatott védencem az ügyében törvényesen és rendesen tartott fegyelmi vizsgálat alkalmával nyíltan bevallotta“, hogy a káplánt iskolaszéki elnökül nem ismeri el, s hogy örvendett azon, hogy a káplán a vizsgálatról távozott? HogyDe tudnám? Hisz maga a tanító vallotta be ! De azt már nem hiszem el, hogy az a vizsgálat, melyet Ozorán tartottak „fegyelmi vizsgálat“ volna ! Még kevésbbé hiszem el, hogy e vizsgálat törvényes és rendesen vezetett vizsgálat lenne! A fegyelmi vizsgálatot nálunk törvényesnek akkor mondják, ha azt a járási főszolgabíró és a kerületi esperes együttesen vezetik az egyházi és világi elöljáróság rendeletére. Nem hiszi el ? Ha nem hiszi el: akkoi nem tehetek róla. A mit én továbbá tudósításomban lehetőnek, valószínűnek idéztem, azt t. i., hogy létezhetik va lamelyes titok, melynek leplezése okából bűnbakra van szükség : azt a káplán kész ténynek veszi s azt kívánja, hogy bizonyítsak. Mit ? Ha nincs burkolandó titok : ezt tudomásul veszem. Az ozorai káplán tények cáfolása helyett szenvedélyes gyanúsításokkal illeti ellenfelét. Olybá veszem az ilyen eljárást. mint mikor a zsebtolvaj zsákmányával fut s maga kiáltja a „tolvajt“ ! Csak ezt akarta jelenteni azon állításom, hogy egyes emberek átlátnak a szitán. Hanem, nini, most veszem észre, hogy a káplán ur ferdít. Állítja, mintha tagadásba vettem volna azt, hogy ő egyszerű iskolaszéki tagbeli minőségében a lelkész helyettesítője! Ezt nem tettem. Csak azt mondtam, hogy „elnök“-helyettes nem lehet. És csakis erről volt szó. Hogy Kiss lát'a-e belül a képezdét, mielőtt tanképesitő vizsgálatot tett: ezt nem tudom ; nem vizsgálom. De arról biztos tudomásom van, hogy tanképesitő okmánynyal bir. Ha pedig ezzel bir: akkor a tanitó-képezdei tantárgyakat okvetlenül tanulnia kellett, akár ült légyen a pécsi praeparadia padjain, akár nem. E tekintetben bővebb információra annál kevésbbé van szükségem, mert ismerek embereket, kik rendszeresen végezték a 8 gymnasium i és 4 theologiai tanfolyamot s mégsem tudnak rendszeresen gondolkozni legfe j - L 0 felvitt ék az agyarkodásig, intrigálásig, rágalmazásig, zaklatásig — heccelésig. No de ez nem akar célzás lenni 1 Valamit azonban a kápláni cikkből mégis tanultam. Eddig nem tudiam ugyanis azt, hogy Ozorán a p «piakon állapítják meg a jó. hű és buzgó katholikus ember kritériumát; nem tudtam, hogy Dr. Wekerle miniszterelnök, Dr. gróf Csáky kultuszminiszter, kik hazánkban az egyházpolitikát inaugurálták és csinálják, csak afféle „pogányok és pub ikánusok“, mint minőknek őket az ozorai káplán deklarálja. Köszönöm e jóakaró informatiot! Szemembe vágja ez az ur, hogy híreimet a pletykapadról szedtem, ujjamból szoptam! Tehát tagad miudent, a mit ón tudósításomba felvettem ! 1 Erre azt felelhetném, hogy „pusztulj koma, számodra nem találták fel a puskaport.“ De ha nem beszéltem igazat, akkor hogyan van az, hogy az inquisoritus vizsgálatot Ozorán már az izraelita iskolaszéknél is megindították arra, hogy keressék azt az ujjat, melyből híreket szopni, a pletykapa dot, a melyen híreket gyártani szoktak?? Világ- élelemben eddig mindig úgy tudtam, hogy annak, a mit az iró ir, igaznak kell lenni, s hogy az lényegtelen hogy ki írja ! Legyen meggyőződve az ozorai káplán, hogy ha ő betudja igazolni, hogy ő nem akart iskolaszéki elnökhelyettes lenni; hogy nein rágalmazta, gyanúsította az egyházmegyei hatáságnál azt a tanítót, kinek saruit feloldani sok hecekáplán nem méltó : akkor én bünbánólag hamut hintve fejemre kérek majd bocsánatot attól, kit akaratlanul is — ugylátszik* — megsértettem. Azt állítja a tisztelendő káplán ur, hogy ón „impmrterite“ összevissza beszélek cikkemben; a mi még mindig nem olyan hiba, mintha valaki impertinens módon ir; azt pedig egyszerűen minden jóizlésü ember igazságos ítéletére bízom, hogy minő eljárás az, a midőn én egy közérdekű ügyben csak a száraz tényeket és a valóságnak megfelelő adatokat tárgyilagosan regisztrálom és ismertetem, akkor erre az ozorai káplán, válaszában revolverezésről, hazudozásról stb. merészel Írni. Beszól még t. i. a káplán úr önfeláldozó papokról, cinkostársakról, dölyfről, irigységről, gyűlölködésről, szemhályogról, elfogultságról, epungalásról stb. No hát e fogalmak alkalmazását a káplán urra nem kísértem meg,' mert hisz „Leo non captat muscas“ — ő oly magaslaton áll, melyről csak szánalommal nézhet azokra, kik Magyarországon egyházpolitikát csinálnak és — bánnint erőlködjenek is — nem képesek meg- és feltalálni azt a katholikus egyházi autonómiát, mely az ozorai káplán szeróut meg van a kath. iskolában épen úgy, mint magában az egyházban és állítása szerónt „megvolt már azon időben, midőn a revolver ismeretlen volt a világon. Mindez megint azt mutatja, hogy az ozorai káplán csak a zsidóról akarja elhinni, hogy annak van saját magához való esze ; úgy képzelvén a dolgot, hogy a katholikus embernek az ozorai káplán eszével kell hogy gondolkodjék. Akárhogyan erőlködjenek : lejárt ennek ideje 1 Ozorától ón nem messze lakom ; s igy ott is, másutt is, észrevehetnék már. hogy ón a katholikus embertől is elvárom, hogy hitbuzgósága mellett a maga lábán járjon és saját fejével gondolkozzék s ne kiáltson azonnal „Hep-Hep“-et, mikor valaki egy hecckáp- lánocska uralomvágyáról hirt ad a nyilvánosságnak. Végül kijelentem, hogy ón névtelenül azért irok, mert nem a név, hanem az ügy és annak szentsége volt és marad mindig a fódolog! Káplán ur piruljon ! Dixi 1 VÁRMEGYE. Hirdetmény. A törvóuyhatóság 1894. évi költségvetése, az 1886. évi XXI. t. c. 17. §-a értelmében, a pénzügyi szakosztály véleményes jelentésével együtt, a vármegye levéltári helyiségében folyó szeptember hó 24 töl október^ hó 8 ig bezárólag közszemlére tétetik ki. A költségvetésre vonatkozó netáni írásbeli észrevételek folyó évi október hó 8-ig bezárólag az állandó választmányhoz címezve benyújthatók. Szegzárdon 1893. szeptember 19-én. Simontsits Béla, alispán. — Őszi közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósága folyó évi október hó 14-én tartja őszi rendes közgyűlését, az állandó választmány pedig október hó 13 án délelőtt 9 órakor. A közgyűlésre gróf Széchenyi Sándor főispán azzal a külön érte sitóssel hívta meg a biz. tagokat hogy a közgyűlés első tárgya a jövő évi költségvetés lesz, valamint tárgyalás ala kerül a vármegye monográfiájának költségeire tervbe vett pótadónak az 1894. évre leendő kivetése. — Hisszük, hogy ama kulturális és történeti fontosságnál fogva, a melylyel a monográfia megszerkesztése és megjelenése bir a vármegye bizottsági tagjai a pótadót készséggel fogják megszavaz« i. — Tolnavármegye költségvetése. Toloavár- megye jövő évi költségvetését a múlt héten állította össze a vármegye föszámvevője s a pénzügyi szakosztály pénteken tárgyalta. A költségvetés főbb tételei következők. Az összes kiadás volt 1892. évben 29725 frt 65 kr. 1893. évre előirányozfatott 101747 fi t 80 kr — az 1894. évi előirányzott kiadás 105836 frt 89 kr. Bevétel volt 1892. évben 89725 frt 89 kr. 1893 ra elöirányoztatott 95612 frt 53 kr, 1894-re pedig 92800 frt 36 kr. így a hiány 1893. évre 6135 frt 27 kr, 1894. évre pedig 13.036 frt 53 kr. Fedezet: állami javadalmazásból 74700 frt; a gyámpénztiiri tartalékalap megtérítése 14395 frt 36 kr, az ebadó alap megtérítése 2400 frt, az útadó alap hozzájárulása 1000 frt, haszonbérletből 5 frt, számadási téritmónyekből 300 frt, összesen 92800 frt 36 kr. A kiadós főtételei : 1. Tisztvise lók fizetése 65285. 2. Mellékjárulókára 15600 frt. 3. A szolgaszeinólyzet bére 7918 frt. 4. mellókjá- rulóka 2480 frt 62 kr. 5. Hivatalhelyiségek bére 300 frt. 6. Irodai szükséglet 5883 frt 43 kr. 7. úti költségek, napidijak 300 frt. 8. épületek fent- tartása 2180 frt 8S kr. 9. Egyébb rendszeresített kiadásokra 400 frt. 10. előre nem látott kiadásokra. 988 frt 96 kr. 12. a vármegyei monográfia költségére 3000 frt, főösszeg 105836 frt 89 kr. A vármegye 1894. évi szükséglete. A vár- megye jövő évi szükségletére hirdetett pályázat sorsa felett az elmúlt héten döntött a bizottság. A szolgaszemélyzet ruházatához szükséges posztó szállítást Löw Károly zsolnai posztógyáros; a hozzá való tárgyakét Pirnitzer József és fiai; a ruhavarrást B e n c e r i t s Ferenc ; a szűcs munkát Zsigmond Ferenc; a gombkötő munkát Fehér Lajos; a csizmadia munkát Szíjártó Lajos ; az Írószerek és részben a kőnyomdai tárgyak szállítását Don a Döme és társa budapesti cég ; az apróbb kőnyomdai lárgyak szállítását Gottlieb Jakab; világitó szerek szállitását Ferdinand Antal és fiai; a faanyagokat pedig Rozmayer Ferenc nyerték el. — Tolnavármegye és a kivándorlás. Kovács László gazdasági egyesületi elnök memorandumot nyújtott be annak idején a miniszterhez, a kivándorlás miként leendő megszüntetése tárgyában. A miniszter által véleményadás végett leadott beadványra vonatkozólag a vármegye közgyűlése Simontsits Béla alispán elnöklete alatt deputációt küldött ki, melynek feladatává tette a kérdés alapos tanulmányozását, a segítség módozatainak megállapítását, valamint a netaláni kitelepítésre vonatkozó előterjesztés megtételét. Simontsits Béla alispán ur a kiküldött bizottságot jövő hó 7-ének délutáni 3 órájára azzal hívta össze, hogy ha a bizottsági tagok netalán konkrét javaslatokkal állanának elő, azokat már az összejövetelt megelőzőleg nyújtsák be ő hozzá. Nagy reménynyel tekintünk a kiküldött bizottság kifejtendő működése elé s kívánjuk, hogy az alkalmas módozatokat megtalálják a fenyegető baj leküzdésére. . Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket, nehogy a lap szétküldésében akadályozva legyünk, hozzánk mielőbb beküldeni sziveskedjenek. H i r e k. — Tolnavármegye a király elölt. Ő Felsége előtt Kőszegen Tolnavármegye törvényhatósága részéről Gróf Széchenyi Sándor főispán vezetése alatt az a küldöttség tisztelgett, melynek tagjait már múltkori számunkban közöltük. — Személyi hir. Mint már lapunkban hetekkel ezelőtt jeleztük, H a n n y Gábor szegzárdi apát plébánost a pécsi káptalanhoz kanonokká nevezték ki., Szegzárdi utódjául Vosinszky Mórt, Apar község tudós plébánosát, kiváló régészünket emlegetik. \ alóban az ő idejövetele nagy nyereség lenne városunkra. — A törvényszék köréből. Sei ez József kir. törvényszéki elnök két heti szabadságra ment, távollótében Ágoston István hely. elnök teljesiti az elnöki teendőket. — A pécsi kir. Ítélő tabla tanácselnökévé, mint értesültünk, Balogh Károly budapesti kir. ítélő táblai biró fog legközelebb kineveztetni. — Tolna vármegye adófelszolamlási bizottsága folyó hó 25-én kezdi meg üléseit. Perczel Dezső elnököt, ki az országgyűlésen lesz elfoglalva, Szigeth Gábor dr. helyettes elnök fogja helyettesíteni. Kinevezés. A szegzárdi polg. iskolánál a Molnár János tanár eltávozása által megüresedett tanszékre a vall. és közokt. miniszter Vértes József, képesített polg. isk. tanárt nevezte ki, egyelőre segédtanán minőségben.
