Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-24 / 39. szám

1893. szeptember 24. TOLNAVÁRMEGYE. 5. — Etikette. A „Tolna- Baranyai Ev. Ref. Egyházmegye“ idei őszi közgyűlését Szegzárdon szept. 19. és 20-ikán tartotta meg mélt. Szila sy Aladár pénzügyi közigazgatási biró, egyházmegyei főgondnok e'nöklete alatt. A tanácskozások befejez'e után ő méltósága a vármegyei kir. tanfelügyelőjé­nél is látogatást tett, mely alkalommal több érde­kes egyház- és tanügy politikai kérdés képezte a megbeszélés tárgyát. És lám ez által autonómia szabadságán nem esett sérelem 1 Mit csak egyes „felekezeti iskolaszékek“ elnökeinek megnyugtatá­sára kívántunk konstatálni. — Vasúti értekezlet Báttaszéken. Tolnavár­megye s vele együtt 4 megye érdekeltjei, a baja-bát- taszéki vasút kiépítését megbeszélő értekezlete folyó évi október hó 1-je délelőtt 10 órára Bátta- székre tűzték ki. Az értekezletet Tafner János báttaszéki biró hivta össze Őszinte örömmel üdvö­zöljük Báttaszék község érdemes biráját eme nagyfontosságu és közérdekű mozgalom élén. Az ügyre különben lapunk egyik legközelebbi számá­ban visszatérünk. — Bábaképző intézet és elmebetegek háza. A Ferenc kórházra felügyelő választmány múlt hé­ten tanácskozott a bábaképző intézet íelállitása és az elmebetegek háza kibővítéséhez szükséges uj építkezések felől. E célra 6 ház megvételét hatá­rozták el. S egyúttal a napi ápolási dijat 60 krra emelték fel. — Elhalasztott esküvő. Ifj. K r a in o I i n Emilnek Popp Emilia bárónővel mai napra kitű­zött esküvője a menyasszonynak közbejött gyengél­kedése miatt elhalasztatott. — Uj darab, Rátkay László jeles nép­színműírónk uj darabot nyújtott be a népszínház igazgatójához, „Csillaghullás“ cimmel. A darab no­vemberben kerül színre. — Közgyűlés. A szegzárdi rom. kath. kis- dedóró és gyermekinenhelyet fentartó egyesület ma délelőtt 11 órakor tartj i meg őszi rendes köz­gyűlését, a melynek főtárgya a jövő évi költség- vetés megállapítása lesz. — Halálozások. Száváid Emil, IV-ed éves joghallgató, S z é v a 1 d Mór, dombóvári járási fő­szolgabíró szép reményekre jogosító fia, múlt hé­ten, 21 éves korában elhunyt Gleichenbergben, a hol gyógyulást keresett. A korán elhunyt ifjú holt­testét Duna-Földvárott helyezték örök nyugalomra. Legyen neki könnyű a föld, a mélyen sújtott szülők­nek pedig szolgáljon vigaszul a közrészvót, mely fe­léjük hajol. Az élte virágában elhunyt fiatal em­ber haláláról vettük a következő gyászjelentést: „Szentandrási Szévald Móricz, Toluavármegye fő­szolgabírója és neje, szül. Alapi báró Salamon El­vira szülők, úgy gyermekeik : Oszkár, Elvira és Mó­ric fájdalomtól megtört szívvel jelentik hőn szere­tett jó fiuk, illetve testvérjük Szentandrási Száváid Emil, a budapesti kir. magyar tudo­mány-egyetem IV-ed éves joghallgatójának élte vi­rága, 21 éves korában a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó évi szeptember hó 19-én Glei- chenbergben történt szenvedésteljes elhunytét. Az Istenben boldogulnak hült teteme folyó évi szep­tember 20-án Trauimandsdorfban fog beszenteltetui, ezt követve pedig a kedves halott Duna-Földvárra szállitatván, a rom. kath. vallásos szertartás szerint gyászmise és ujabbi beszentelés után folyó hó 23-án ugyanott a családi sírboltba lesz örök nyugalomra elhelyezve. Tamásiban, 1893. évi szeptember 19. Áldás és béke lengje körül!“ — H e s z Mihályné szül Kirchner Emma, Hesz Mihály kácsfalusi ev. ref. lelkész neje, e hó 15-ón 35 éves korában el­hunyt. A kiváló műveltségű, áldott lelkű nő test­vére volt Sántha Károly úr, lapunk kitűnő mun­katársa nejének. — Uj vasút. A maesolád-enyingi vasút köz- igazgatási bejárása jövő hó 29-én lesz. Vármegyénk községei küzül csak Tengőd van érdekelve. A vármegye képviseletével alispánunk M a r k ó Gusz­táv kir. mérnököt bízta meg. — Helyreigazítás. Lapuuk utolsó számában „A fegyelmi ügy“ cim alatt megjelent cikkbe két sajtóhiba csúszott. Az egyik a „legfelsőbb“ hatóságról szól „felsőbb“ helyett, a másik pe­dig „demonstrál“ recte: „r e m o n s t r á 1“, — A tolnamegyei tüzoltószövetkezet ügyé­ben vettük a következő levelet: Tekintetes Szer­kesztő ur! Kérem legyen szives becses lapjában következő soraimnak helyt adni: Ki volt a tol­navármegyei tüzoltószövetség eszméjének megpen- ditője? Engel Mór ur, tüzoltóegyesületi titkár Báttaszékről bizonyára saját ioitiativájából e lap múlt heti számában Schuller Jószef báttaszéki tűzoltó egyesületi alpararcsnoknak tulajdonítja a megyei tüzoltószövrtség eszméjének megpenditését; ezen állítását maga Schuller József ur cáfolta meg a folyó hó 8-án megtartott megyei tüzoltószö- vetségi közgyűlésen — melyen persze Engel ur ! nem volt jelen — akkor, amidőn azt indítványozta, 1 hogy a felveendő jegyzőkönyvben kifejezés adassék annak, hogy Reiter József dunaföldvári veterán főparancsnok ur volt az eszme megpenditője és í senki más. Schuller urnák ezen nyilatkozata ; és Engel urnák teljesen fölösleges múlt heti so- | rai között nehezen találom meg az összefüggést, j mert a kettő közül nem tudora, hogy kinek higy- j jek ? Tisztelettel, Szegzárdon, 1893. szept. 20-án. Kálmán Károly, a tolnavármegyei tüzoltószövet­ség titkárja. — Esküvő volt folyó hó 17-én d. u. 5 óra­kor a tamásii r. k. temp'omban, amikor is B őr­si t z k y Béla tamásii járásbirósági végrehajtó ol­tárhoz vezette özv. Kupi Pálné, tamásii földbirto- kosné bájos unokáját, Anna kisasszonyt. Az es­küvőt gazdag lakoma, ezt pedig kedélyes táncmulat­ság követte a Pranda-féle vendéglőben. — A szegzárdi vásár. A folyó hó 18-iki országos vásárra sok ember hosszú ideig keserve­sen fog visszaemlékezni Szép időjárás mellett indult meg, eléggé látogatott is volt, s már mindenki azt hitte, hogy az egyszer az a babonás hit, mintha a szegzárdi vásáron okvetlenül esni kellene, nem va­lósul, midőn déltájban, a mikor a vásár tudvalevőleg tetőpontját éri el, hirtelen sötét felhők vonultak fel a láthatáron, az eső csakhamar megeredt, még pe­dig mindjárt oly erővel, hogy mire a vásárosok csak hozzá is foghattak holmijuk összekapkodásához, a záporként hulló eső mindent pocsékká vert. Leg- többedt szenvedtek a szegény „földön árulók", kik portékáik nagy részét a sárból kaparták ki, s kik­1 nek ezzel egész vagyonkájuk tönkre ment. A zápor í hamar elállt ugyan, de a vásár tönkre volt verve. Legjobban jártak a vásári tolvajok, kik felhasznál­ták az alkalmit, hogy a zavarosban halászszauak s kiket a nagy zűrzavarban még üldözni sem lehetett. — Eljegyzés. T o I n a i Antal pécsi kir. Íté­lőtáblái biró eljegyezte P a u 1 o v i c s Aurólia kis­asszonyt. — A tizenkettedik. Igen kevesen ismerik a világon Schleifer Józsefet, a paksi Schwarz Salamon ópületfa kereskedésében alkalmazott min­denest. Késő századok nem fognak ugyan az ő hőstetteiről beszélni, költők nem fognak róla dics- énekeket zengeni, pedig nagy hős, és megérde­melné a legnagyobb kitüntetést. — 20 óv óta hű­séggel szolgája gazdáját, de e mellett egy kevésbé jövedelmező mellékfoglalkozásra is tett szert: az életmentésre. Valahányszor a paksi Dunába egy ember esik és szerencsésen kimentetik, biztosra ve­hetjük, hogy e mentő Schleifer József volt. Folyó hó 27-én éppen egy tucatra ingott az általa kimentett emberi életek száma. A dolog követke- | zőleg történt: Eisler paksi szobafestő 6 éves fiacskája a Dunán levő talpon játszadozott, és egy vigyázatlan pillanatban a vizbc pottyant. Menthe- | tétlenül elveszettnek látszott, mert senki sem mu­tatkozott hajlandónak saját életét kockáztatni. Az I utolsó pillanatban azonban ott termett Schleifer József hosszú csáklyájával, és szerencsésen partra í húzta a már fuldokló gyermeket. — Érzékeny fiú. Kőrös Adám dombóvári j pékmester valami csekélység miatt összeveszett 24 esztendős fiával, ki túlérzékenységében, nem látva be, hogy atyjának igaza van, bezárkózott szobájába, s ott vadászpuskájával mellbe lőtte magát. A lövés zajára odasiettek s a bezárt ajtót, minthogy belülről nyögést hallottak, betörték s ott találták a szerencsét­len fiatal embert vérében, kinek a golyó tüdejébe ha­tolt és azt szétroncsolta. Csak 3 órai kínlódás után tu- I dott végre meghalni. — Tűz. Dunaföldváron e hó 12-én egy na­pon kétszer is volt tűz. Reggeli 1/i6 órakor Mráz Mihály náddal fedett lakóháza gyűlt ki, melynek tetőzete és a padláson levő eszközök teljesen elpusz­tultak. — Ugyanaznap éjjeli 12 órakor pedig P i r- ger István udvarán levő fény ófaforgács gyűlt ki; a tűz innen a lakóház nádtetőzetére is felcsapván, azt, valamint az istállót is teljesen elhamvasztotta. — Gyors halál. Németh Pál, paksi nap­számos a napokban a F r e u n d-féle pincében dolgozva, egy boros hordó alá köveket akart rakni. Amint lehajolt, szó nélkül összerogyott. Társai azt hitték eleinte, hogy tréfál ; de midőn látták, hogy a baj csakugyan komoly, hamar felvitték az ud­varra. a hol 1—2 perc múlva meghalt. Özvegyet és 4 kiskorú árvát hagyott vissza. — I párt, II párt. Múlt számunkban röviden említettük, hogy Decsen a fiatal házasok meg a legény-emberek véres verekedéseket rendeznek. A múlt vasárnap is ilyen cifra kis háborút viseltek egymás ellen, hogy jó részét lepedőben kellett ha­zavinni. Béna Mihály, ifjú és öregebb Öry And­rás meg Köncöl Mihály I j árt, (annak nevezik magukat) és Cseri Pál, P ö r n y i István, Dani János, Asztalos, János, M o z o 1 a i János és Takács Sándor decsi lakosok, 11 párt, már régen keresik az alkalmat, hogy egymásban kárt tehessenek. De az alkalom csak nem akart meg­jönni, inig végre vasárnap véletlenül mind a 2 párt betért Schell Péter korcsmájába mulatni. Eleinte csak farkasszemet néztek egymással, nemsokára azonban megindultak a röppentyűk fejekhez dobott boros üve­gek alakjában, később a repülő üvegek közé székek és egyéb bútordarabok is vegyültek, míg­nem utoljára a csatározás általános lett, melyet végre is a vasbuzogányok döntöttek el. Sértetlen egy sem maradt, de legjobban megsebesült B ó n a Mihály, kit Cseri Pál úgy vágott fejbe vasbuzo­gányával, hogy eszméletlen állapotban szállították haza lakására. Legérdekesebb a dologban azonban az, hogy egyik sem akar a másikra vallani, mert nem akarják, hogy bár­melyikre is rá tegye a bíróság a ke­zét, mielőtt a háború végérvényesen eldöntetett, melyet most csak egy- időre elhalasztottnak tekintenek. E szerint tehát még folytatása lesz. — Elgázolt gyermek. Kis Lovas János őcsónyi lakos folyó hó 19-óu délután 4 órakor ne­gyed magával kocsiján hazafelé indult, de oly se­besen hajtott, hogy észre sem vette Valancsik György turóempgyei 10 éves üveges tótfiut, ki az utón a lovak előtt át akart menni, s elgázolta. A megsérült fiút a kórházba szállították, a tettest pedig feljelentették.. — Ismét pénzhamisítás. Ez a veszedelmes betegség, mely egyre terjed, s melynek sajnála­tunkra fő fészke Tolnám egyében van, újabb áldo­zatokat lepett meg. Egyelőre még nincsen biztos tudomásunk arról, hogy kinek kezeiből kerültek ki a hamis százasok, melyek közül egyet a dunafold- vári nagyvendóglő tulajdonosa csípett el. A százast, mely nem a legsikerültebbek közül való, Pasker József akarta a vendéglősnél felváltani. A hami­sítványt a hatóság magához vette, s ez ideig már tudják azt, hogy Pasker Tóth Györgytől kapta, ki a hardi korcsmárostól vette 50 forintért. A nyo­mozást a csendőrség vette kezébe, s remélhetőleg rövid idő alatt kézre keríti a legújabb pénzhami­sító részvénytársaságot­— Imakönyv mint pénztárca. C s á n y i György né Duua-Földváron 35 frtot kuporgatott ösz- sze keze munkája által. De pénzecskéjét nem gyü- mölcsöztette a takerékpénztárban, hanem a szerinte legjobb helyen, az imakönyvbeu helyezte el. De az imakönyv rossz pénztárcának bizonyult, mert e hó 9-én, mig a szegény asszony napszámban volt va­lahol, valami lelketlen ember az ajtaját feltörte, a szekrényt felnyitotta s a pénzt az imakönyvből el­lopta. — Elkobzott ló. Snasz Ádám cikói em­ber lovát a járőr elkobozta, mert a ló leírása, a mint a járlatban fel volt tüntetve, egyáltalán nem egyezett meg a valósággal, miután a lovon oly bé­lyegek is voltak, melyek a járlatban, mely külön­ben irányítva sem volt, fel nem voltak említve, s igy több mint \alószinü, hogy vagy úgy csapták be szegény Snasz Ádámot vagy ő akart va­lakit vele becsapni. Feljelentették a bonyhádi fő­szolgabírói hivatalnak.

Next

/
Thumbnails
Contents