Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-24 / 39. szám
TOLNAVARMEGYE III. évfolyam. 39. szám. Szegzárd, 1893. szeptember 24. Előfizetési ár; Egy évre . 6 frt — kr. Pél évre . . • 3 „ - „ Negyedévre- 1 „ 50 „ Egy szám . • • • 12 „ Előfizetőseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illeti közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1893. évi október hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁUMEGYK“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évro ... 3 frt (6 korona). Egy hóra . . . 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOLMVÁRIEGYE“ kiadóhivatala. Az uj ülésszak. Holnap nyitják meg az országgyűlést, az öt évi ciklus harmadik ülésszakát. A képviselő urak ott hagyják a tengeri fürdőt, a fenyveseket, a gazdaságot és bevonulnak a Sándor utcai országházba, hogy törvényhozói hivatásuknak éljenek. — Ezt azonban csak a kisebbség szokta megcselekedni, nagyobb részét a képviselőknek még az uj ülésszak sem képes a törvényhozói tanácsterembe felcsalni, ezek a képviselői mandátumot vagy hiúságból, vagy önérdekből, avagy pedig a dísz kedvéért igyekeztek megszerezni. Nagy és fontos feladatok várnak a képviselőkre és kormányra egyaránt. Nem volt tiszta a helyzet, a midőn a parlament szétoszlott, most pedig még nagyobb a zűrzavar és bizonytalanság. A pártok belső ügyeivel nem foglalkozunk, azt majd elvégzik ők maguk között, bármit is végezzenek, kívánatos, hogy abból az ország hasznát lássa. Az utolsó időben csak az az egyház- politikai kérdések foglalkoztatták a politikai köröket, ezek nyomulnak most is előtérbe. Mi tűrés-tagadás benne, az ország közvéleménye még ma sincs megnyugtatva az iránt, váljon a korona hozzájárult-e már a polgári házasságról elkészült és approbálás végett felterjesztett kormányjavaslathoz ? A polgári házasságról szóló törvényjavaslat a leglényegesebb az egész reform- tervezetben, a nélkül csonka marad a többi. A házassági jog terén annyira visszás és fonákságoktól hemzsegő a mostani helyzet, hogy annak gyökeres orvoslása haladékot nem ismer. Épen azért a polgári házasságról szóló törvényjavaslat rendkívüli jelentőségénél fogva szükséges és a javaslat sikere érdekében óhajtandó, hogy az eddigi bizonytalanság és kétség, a mely a javaslat leglelkesebb barátainál is tért foglalt, minél előbb véget érjen és a törvényjavaslat mielőbb a kép- viselóház asztalára kerüljön. A kőszegi királynapok eseményei szin- í tón egyik fontos tárgyát képezendik az újból összeülő képviselőház tanácskozásainak. A király nyilatkozatai nyugtalanságot és félreértéseket keltettek. Nem tudjuk megérteni, miért kellett ezen szép napok ünnepi hangjába leckéztető szavakat belevegyiteni ? A magyar nép rajongó lelkesedéssel fogadta királyát. Az egész Dunántúl szine-jana összese- reglett a kis Kőszegen, volt vakító fény és pazar pompa, a szivek mélyéből fakadó, lelkesült üdvrivalgásokkal, a lángoló szeretet és az odaadó hűség minden létező jelével fogadta a magyar nép szeretett királyát. A népek hódolatából dicsőség szállott az uralkodóra és elismerés az alattvalókra. És az a nép, a mely igy tudja szeretni és fogadni királyát, a -mely inkább adni szokott, mint kérni, tiszteletet érdemel. A korona tanácsosainak tudniok kell, hogy a király, kinek atyai jóságát áldja minden magyar, miért tett borongós, neheztelő nyilatkozatokat úgy a törvényhatóságok, mint egyéb testületek küldöttjei előtt? Miért nincsenek azok a nyilatkozatok olyan határozottan és szabatosan szövegezve, hogy azok utólagos magyarázatokra ne adjanak alkalmat, miért alkalmasak e nyilatkozatok félreértések előidézésére és miért nem inkább a kételyek lecsillapítására, az ellentétek kiegyenlítésére ? Miért a felhő királyunk homlokán ? Fölséges urunk nyájas, biztató szavakkal szokta fogadni népét, hisz az ö fenkölt személyét nem érinthetik a köznapi politika hullámai ? A kormánytól várjuk a megnyugtató válaszokat.---------Kí vánjuk, hogy az országgyűlésnek eme uj ülésszaka ne legyen olyan meddő, mint az eddigiek voltak. Ezt megszívlelni azonban első sorban az ellenzéknek kötelessége, a melyet az eddigi meddőségért nagyban terheli a felelősség.__________________ Eg yházmegyei közgyűlés. A tolnai evang. reform, egyházmegye — mint előra jeleztük — szeptember 19. és 20. napjain tartotta szokásos évi közgyűlését Szegzárdon, a városháza nagytermében. Jelen voltak: Csekey István esperes, várkonyi lelkész (egyházi elnök) Szi- lassy Aladár egyházmegyei gondnok (világi elnök). A jegyzői, tanácsbirói és lelkészi kar majdnem teljes számban, úgy hogy csak Dőczy József váraljai lelkész s ogyli. m. tanáesbiró és Kovács Sebestyén Endre világi tanáesbiró hiányoztak, de elmaradásukat az elnökségnél ők is igazolták, Kiraagaslóbb tárgyai voltak a közgyűlésnek: 1. Az újonnan választott közpénztáros Kátay Endre dunaszentgyörgyi lelkész és az újonnan választott egyházi tanáesbiró, Molnár Sándor madocsái lelkész hivatalos felesketése. 2. Csekey István esperes terjedelmes és az egyházi élet minden mozzanatát felölelő, szép megnyitó beszéde, vagyis a szokásos évi esperesi jelentés, melyben a fenforgó ■egyházpolitikai reform-javaslatok felett való szabad elmélkedésnek is — természetesen, ezek méltatásával 1 — sok hely jutott. 3. A lelkész-jelölő bizottságba ez évre beválasztattak titkos szavazattal : Döinők Péter, Dömötör Lajos, Dőczy József, Ágoston István, Kovács Sebestyén Endre. 4. A budapesti folyó évi püspöki gyűlésre egyházmegyei képviselőké kiküldettek: Dőczy József és Ágoston István. 5. Tárgyaltatott a gyönki algymnázium ügyo is — s ez volt a legérdekesebb, legtöbb vitát provokált, legtöbb időt igénybe vett ügy! — E régi kis gymnázium, mely a tolnai és külső somogyi egyházmegyék pártfogására bízva s felügyeletük alatt oly rég idő óta sikeresen végzi e vidéken magasztos kultúr-misszióját, az utóbbi időben — bár szellemi tekintetben ma is fényes sikereket mutat — vagyonilag oly zilált helyzetbe jutott, hogy fenraaradása csakis erős lángra gyuládé újabb és tetemes buzgóság, áldozathozatal mellett reménylhető. Ezt fejtegette egy benyújtott hosszabb memorandumban az e végett Gyönkre kiküldött bizottság. Szerintük momentán 40 ezer frt kellene a gyönki iskola megmentésére s életképessé tételére. E bizottság — támaszkodva a szomszédos külső somogyi egyházmegye azon már meghozott határozatára, hogy minden lelkész 10 évre tartozik fizetni e czimen évi 5 irtot, — javasolja, hogy a tolnai egyházmegye közgyűlése hozza meg határozatul, miszerint ne csak a lelkészek fizessék emez 5 frtos évi díjakat, hanem a kebelbeli tanitók is fizessenek évenként felényit, vagyis 5 koronát, az egyházmegye híveire pedig vettessék ki e címen 10 évig minden lólekre egy fillér egyházi pótadó. — Hosszabb és órákat igénybe vevő, beható eszmecsere s olykor-olykor tüzes szónoklatok után, az egyházmegye gyűlésének többsége — sok fontos okból, legkivált a prot. autonómiai szabadság elvére helyezkedve — a bízott-
