Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-17 / 38. szám
4. TOLN1VÁRMEGTE. iskolaszék elnökévé lett, ép úgy nem lát vallási sérelmet, a mint nem lát abban, hogy a hitközség iskolaszéke polgári hatóságot képez : ez országszerte beigazolt tény. Egy ilyen a lelkész altul vezetett községi iskolaszékhez a vármegye közigazgatási bizottsága 1893. augusztus 15-én 692. sz. a. következő rendeletet intézte : „Tanító elleni panaszos folyamodvány az iskolaszék meghallgatása nélkül nem lévén elintézhető,“ minthogy „a taDÍtó az iskolaszéknek a többi iskolaszéki tagokkal egyenjogn tagja és az iskola- széki ülés tárgyalásaiban még akkor is részt vehet, ha személyes ügyeiről van szó, mely esetben csakis a határozat meghozatalánál köteles az ülésből távozni: ugyanazért .... az ügyiratokat a járási foszolgabiró utján az iskolaszéknek . . azon utasítást adja ki (a közig, bizotiság), hogy azokat legközelebb tartandó rendes havi ülésében tárgyalja, a penaszlók és panaszlott nyilatkozatait jegyzőkönyvbe vegye, esetleg a tanítótól írásbeli nyilatkozatot kívánjon be s a rendes ölési jegyzőkönyv hitelesítése és szabályszerű jóváhagyása után a fenforgó ügyre vonatbozó jegyzőkönyvi kivonat mellett az öszszes ügyiratokat a járási főszolgabíró utján terjeszsze fel.“ 11. Hogy felekezeti iskolaszékek vezetése alatti iskolák tanítóinak nyugdíjaztatása alkal mával nem csupán a tankerület központi vezetőjének, hanem a járási közigazgatási hatóságnak is mily meszszeterjedó és az iskolai életbe mélyen benyúló hatósági intézkedési hatáskör jutott osztályrészül : az az 1890. évi szeptember havában kelt következő tanfelügyelői intézkedésből, mely megkeresés alakjában három járás fószolgabirájához lett inenesztve, világosan kitűnik. A körlevél szövege ez : „Az iránt keresem meg tek. főszolgabíró urat, szíveskedjék szigorúan felügyelni és közegei által, felügy eltelni arra, hogy a nyugdíj jazott tanító az iskolafentartónak törvényes iskolaszéke által kihirde tett pályázati idő alatt, mely 4—6 hétnél tovább nem terjedhet, egész az új tanító megválasztásáig, minek a pályázati időhatár leteltével kell megtörténni, rendesen és pontosan tanítson tovább; ezen időn túl azonban a nyugdíjazott tanítónak az állomással egybekötött kötelmek teljesítését semmi szín alati ne engedje meg. Az nj tanitúválasztás- ról szóló jelentést pedig 30 napi időhatárra szíveskedjék az iskolai és a községi elöljáróságtól a nm. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 1889. évi október hava 29-én 32,997. sz. a. kelt rendelem értelmében 5 és fokozatosan 50 frtig terjedhető birság terhe alatt bekövetelni, mely büntetés az is- kolafentartó iskolaszékét is sújtja, ha ez jelentését a tanitóváltozásról nem teszi meg.“ 12. Hogy a hitközségek által fentartott iskolák vezetésére hivatott iskolaszékek és azok elnökei nem képeznek egyházi hatóságot, hanem csakugyan és tényleg a po í- tikai, polgári hatóságok sorába taitoznak . az nem esupán az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§-ainak szelleméből folyik, hanem azt a tanítói személyváltozások bejelentésével kapcsolatosan — eltekintve egészen a már idézett 1889. évi október have 29-én 32,997. sz. a. kelt közokt. ministeri rendelettől, mely ezt ismételten világosan írja körűi — a vallás- és közoktatásügyi minisz- ; tér már 1888. évi december 29-én 21,694. sz. a. kelt rendeletével kimondotta. Az utóbb hivatkozott rendeletből az alábbi két idézet | tiszta és világos. A két szószerénti idézet ez: a) „Nem alkalmazható az 1868. évi 43. t. c. 14. § ónak értelme a papi jellegre nézve ; mivel egyházi közegek csak egyházi vagy felekezeti hatáskörben érhetők egyházhatósági büntetéssel.“ b) „Az iskolaszéki elnökség nem egyházi tisztség; ebbeli minőségében elkövetett törvénysértéséi vagy mulasztásai sem tekinthetők egyházi hatáskörben elkövetett cselekedetnek, ép oly kévéssé nem, mint bármely más polgári hivatal vagy tisztségben, melyet a papi állás mellett törvónyadta jognál fogva viselni jogosítva lévén, ugyanazon elbírálás alá esnek, mint polgári egyének által elkövetettek “ * # * Ezen adalékok által iparkodtam kideríteni, kellő világba helyezni, általánosan érthetővé tenni az egyházközségek által fentartott népiskolák vezetésére hivatott iskolaszékeknek, mint az iskolaközsége It megha- talmazottainak jogi természetét helyzeteiét a polgári, politikai, rendészeti, tanügyi köz- igazgatás keretében és hatáskörében. Hiszem, hogy ez sikerült! De hogy a kételkedésnek és kétséges- kedésnek még lehetősége se forogjon fenn, megjegyezni kívánom, hogy eltekintve a törvény szándékától és világos szavaitól, de figyelmen kívül hagyva a vallás- és közoktatásügyi minister urnák az 1876. évi 28. t. végrehajtása tárgyában a kir. tanfelügyelők számára kiadott utasítást is, a minister úr 1889. évi ápril hava 19-ón 37.512. és ugyanazon évi december 16-án 56.229. számok alatt kiadott két rendbeli speciális rendeletéivel határozotta l és újból utasította a kir. tanfelügyelőket arra, hogy a hitközségek által fentartott iskolákat érdeklő ügyekben mindenkor s mindenek előtt közvetetleniíl az iskolaszékekkel, azok elnökeivel (a leltain oly kopottan öltözködni, — a hogy az ón ruhatáromból csak telik és keresek munkát of any Kind. Mindenhol olyan különösen néznek rám ós azt mondják, hogy any kind-hoz túlságos gentlemanlike vagyok. Istenem, mikor nincs elég pénzem hozzá, hogy rongyosan járhassak 1 A mellett Lilianók megsértődtek, mivel néhányszor ebédre hívtak és én nem fogadtam el. Ha nincs ebédre valóm, akkor nem megyek vendégnek, mert koldusnak érezném magamat. Gyerekek, ne Írjatok olyan rövid leveleket. Ha nincs egyéb irni valótok, Írjátok le harmincszor abc-t. Csak hogy lássam a körmeitek nyomát. Most megyek munkát keresni ós nem találni. Május 30. U. I. Épen most találtam munkát. „Whol- sale Cloak“-üzlet, egyelőre mint ládanyitogató és csukogató. Hét dollár heti bérem van. Egy millió! Nemde V December 4. Mióta Liliánéknél zongoráztam, úgy vezetnek engem körül, mint egy táncoló medvét. Mindenütt megbámulnak és mindenütt be kell mutatnom, hogy mit tudok. Utálom az embereket s ha Lilián nem vo'na közöttük, leköpném őket. Különben tudják, hogy utálom őket ós ezért üldöznek a kedvességükkel. Furcsa. Ezeknek az embereknek hizeleg, hogy van köztük valaki, a ki lenézi őket. De mit csináljak ? A zongoratanitás többet jövedelmez, mint a ládanyitogatás. De ez a zongora megint úgy izgatja az idegeimet. Gyerekek, rettenetes vízióim vanuak Mit csinál Mili? Irgalmazzatok, írjatok többet róla! Gyuri, te boldog vőlegény, kérdezd meg tőle, hogy szeret-e még ? Az öregeknek a világért ne szólj. Nem akarom, hogy protekcióból boldoguljak. Még a te protokciódból sem. December 15. Itt beküldőm nektek a „New-York Herald“ kritikáját a hangversenyemről. Liszt Ferenc kismiska hozzám képest. Kétezer dollár jövedelmem volt. A millióból már csak kilencszáznyolcvanötezer dollár hiányzik. Száz óv múlva meglesz az is. Philadelphia, jan. 1. Boldog uj évet kívánok 1 Tönkre vagyok téve. Az a zongora. Gyerekek, én megölöm magamat ezzel a legnyomorultabb pénzkereséssel! Búcsúzni voltam Liliánáknál és megköszönni szives pártfogásukat. Lilián azt mondta, hogy elkísér a vasúthoz. Gyalog mentünk. És akkor ó az b megszokott lágy hangján azt kérdezte tőlem, hogy nem ak,.rom-e feleségül venni, mert ő szeret engem ! Istenem ! És ott az óceánon túl ül egy szőke közönséges leány, aki nem ir nekem egy sort se, mert apa megtiltotta neki és itt egy istennő, akihez csak föltekinthetek, elkísér engem a vasúthoz és kérdi, akarok-e férjé lenni. Es nekem sírva el kell zokognom neki az én bolond históriámat és mondani neki: nem lehet, nem lehet, mert rabszolga vagyok. És látnom kell, hogy halványodik el piros arca, érzem, hogy szorítja meg kezemet és hallom, hogy kivan nekem komoly, lágy hangján szerencsés utat. Aztán megfordul nyugodtan és I indul haza. Tönkre vagyok téve. Ez a lágy hang egyre a I fülembe csendül és érzem azt a végzetes illatot, mely már most harmadszor csap meg női hajból. Gyuri, mikor lesz az esküvőd? Sürgönyözzél! I (Folytatása következik.) készekkel) s a hiúitokkal végezzenek és csak akkor, ha ez és ezek utján az egyházi főhatóságokkal folytatott tárgyalás eredményre nem vezet, forduljanak a közig, bizottságokhoz és végre a magyar tanügy főőréhez: a közoktatásügyi ministerhez, a kinek képét a vármegyékben viselik. Rill József, kir. tanfelügyelő. A fegyelmi ügy. Boda. — Takler. — Hirling. Múlt számunkban kimerítően foglalkoztunk ezzel az ügygyei. Elmondottuk, hogy az alispán ur eljárását helyesnek és nemcsak a székhelyre, hanem az egész vármegyére nézve üdvös hatásúnak tartjuk ; hogy a bírónak lemondását és a képviselőtestületnek bizalmi nyilatkozatát nem helyeseljük és végül, hogy Takler Józsefnek bírói állásában való megmaradását városunk érdekében őszintén kívánjuk. Nem szólnánk újból e tárgyhoz, ha arra a „ Tolnamegyei Közlönyutolsó száma egyenesen nem kényszerítene bennünket. A „Tolnamegyei Közlöny“ szerkesztője a Takler József lemondásáról irt cikkben, valamint a községi képviselőtestületi ülésen oly előszeretettel foglalkozott velünk, hogy az udvariasság is arra kötelez, hogy mi most viszont ő vele foglalkozzunk. Kezdjük a cikknek legelső mondatán: „A helybeli másik két lap azon esetből kifolyólag, hogy a székhely köztisztasági helyzetének hivatalos megvizsgálása alkalmával több rendbeli hiányok észlelteitek, indulatos hangú támadást intézett Takler József biró és az elöljáróság ellen. “ Ez egyszerűen nem áll. Mi sem indulatosan, sem pedig amúgy nem támadtuk meg Taklert, vagy az elöljáróságot. Egyedül azt tettük, a mi hírlapirói kötelességünk volt ós a mit, ha nem teszünk, mulasztást követtünk volna el. — Közöltük i ugyanis lapunkban a megejtett hatósági vizsgálatnak eredményét és az ezúttal tapasztaltakat leírtuk. Nehogy előadásunk felületes vagy nem eléggé hű legyen, megszereztük a hivatalos vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet, melyet maga Takler biró, Hirling jegyző is aláirt és csak ezen jegyzőkönyv után és nyomán irtuk meg a közleményt, legnagyobb részben idézvén és felhasználván magának a jegyzőkönyvnek szövegét. De nem intéztünk „indidatos hangú" támadást a biró vagy elöljárók ellen, sem azon alkalommal, sem p°dig azóta, már azért sem, mert ha mi támadunk, az lehet esetleg éles, de mindenkor tárgyilagos és sohasem indulatos, a mit laptársunk rólunk eddigelé bőven tapasztalhatott is. Sajnáljuk, hogy az a hivatalos vizsgálat szomorú képet tüntetett fel, de azt a maga valóságában leplezetlenül feltárni ama nyíltságnál és alaposságnál fogva is tartoztunk, a mely bennünket közleményeinknél vezetni szokott. — Mint hű krónikások megemlékeztünk a hétnek egyik fontos eseményéről: a hatósági vizsgálatról és közöltük a rendelkezésünkre álló elszomorító adatokat. Ez az egész. — A hetenként előforduló eseményekről hű, pontos és alapos tudósításokat adni szokásunk, így a múlt héten leírtuk a tűzoltói szövetkezet közgyűlését és ünnepélyeit, mai számunkban a községi- és körjegyzők közgyűléséről referálunk, annak idején pedig a hatósági vizsgálatról és felmerült tapasztalatokról irtunk. Az igaz, hogy nem indulunk a „ Tolnamegyei Közlöny “ példája és iránya után, a mely akkor — a midőn városunkban az alispán, szolgabiró, főorvos, járási orvos, községi orvos, biró és jegyzőből álló bizottság napokon át vizsgálatot tart, megvizsgál 300 magán- és nyilvános épületet — erről a minden esetre nevezetes eseményről mélységesen hallgat, minden egyébről irt, de erről a vizsgálatról egy árva betűvel sem endékezett meg, még csak a fegyelmi vizsgálat elrendeléséről sem közölt 1893. szeptember 17.
