Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-17 / 38. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 5. egyetlen szót sem — a Takler 1 *ii'ó és Hír­űiig jegyző félhivatalosa. Mi, akármi előfor­dul, tekintet nélkül a személyekre, hűsé­gesen és tárgyilagosan beszámolunk róla. nem kedvezünk, rokonszenvet vagy elley- szenvet nem ismerünk az események ismer­tetésénél vagy a tények és személyek bírá­latánál, egyedül a közérdek van előttünk, abból merítünk erőt. Következik a hivatkozott cikknek má­sodik mondata: „Ezen támadás s különö­sen azon szárnyaló hir, hogy a támadás egy előkelő állású közigazgatási tisztviselő­nek határozott kívánságára következett be, arra indította Takler József bírót, hogy ál­lásáról leköszönjön.“ Laptársunknak amaz állítását, hogy mi cikkünket, „egy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek határozott kívánságára irtuk“ — habár azt csak szárnyaló hir gyanánt is reprodukálja — a leghatározottabban visz- szautasitjuk, azt merőben alaptalannak nyil­vánítjuk és tiltakozunk az ellen, hogy ró­lunk valaki ezt hirdesse avagy föltételezze. A mi e lapban megjelenik, azt önállóan és függetlenül mindenkitől, egyéni meggyó- 1 ződésünk, saját elhatározásunk és tetszésünk diktálja, e lapok felelős szerkesztője a lap- 1 ban megjelenő minden egyes cikkért és min­den egyes szóért felel és helyt áll. Első sorban az igazságnak megfelelő­en kijelentjük, hogy semmiféle közigazga­tási tisztviselő hozzánk e tárgyban sem kí­vánságot, sem információt nem intézett, ezen ügyben semmiféle közigazgatási tiszt­viselő velünk még csak nem is beszélt, mi pedig szintén senkit nem kérdeztünk, irtunk, mint mindig, saját belátásunk és ízlésünk szerint. Amennyiben aT. K. ama előkelő köz- igazgatási tisztviselő alatt Simontsits Béla alispán urat c-ti, arra nézve a cikkíró le­gyen szives tudomásul venni és annak, ki­től o szárnyaló hirt hallotta, megmondani, hogy lapunk szerkesztőjének még csak módjában sem állolt ezen dologról az alispán úrral beszélni, miután augusztus hó lG-tól szeptember hó lö-ig (cikkünk szeptember 3-án jelont meg) terjedő időben szerkesz­tőnk nem is volt az alispán ur társaságá­ban, vele ezen idő alatt egyetlen egyszer sem beszélt. Le eltekintve attól, hogy hozzánk cik­künk tartalma tekintetében senki kívánsá­got nem intézett, mi a t. laptársunk által föltételezett „kívánságok“ teljesítésébe csak is az esetben bocsátkoznánk, ha az meg­győződésünknek teljes mértékben megfelelne. Azért a jövőre nézve ajánljuk laptár­sunknak figyelmébe, hogy ha lapunkkal foglalkozni méltóztatik — ám tessék, nincs okunk előle kitérni — ne induljon légből kapott „szárnyaló“ hírek után, hanem egye­dül saját, közvetetlen meggyőződésének és tapasztalatainak adjon kifejezést, nagyon lekötelezne egyúttal, ha közölné velünk, hogy az a szárnyaló hir kinek a szócsö­vén keresztül került a lapba, illetve a T. K. szerkesztőjének tudomására. A „Tolnamegyei Közlöny“-ben foglalt fenti állítás nemcsak bennünket érint, ha­nem igen természetesen a hatóságot is. Simontsits Béla alispán annak kipuha- tolására, hogy a T. K.-ben mondottak bir- nak-e alappal, szerkesztőnkhöz a következő hivatalos megkeresést intézte : » 7ólnavánnegye alispánja. 19256. szám. Tekintetes dr. Leopold Kornél ügy véd untak, mint a » 7ölnavánnegye* citnü lap felelős szír- 1 kesztőjének Szegzárdon. A «7olnamegyei Köz­lönyt folyó évi szeptember hu 10-én megjelent 37-ik számában foglalt «7akler József le­mondása « citnü közlemény második bekezdésé- \ ben az állitietiván, hogy a tekinteiességed szer­kesztősége alatt megjelent lapnak a Szegzár­don legközelebb hatóságilag megejtett egész- . ségügyi vizsgálat alkalmával, a községi biró és elöljáróság ellen indított támadása tégy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek ha­tározott kívánságára > következett be; van sze­rencsém tek. szerkesztő urat felkérni, hogy hozzam intézendő sürgős válaszában nyilat- \ 1893. szeptember 17. kozni szíveskedjék, vájjon megfelel-e a való­ságnak, hogy a lapjában megjelent támadás egy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek határozott kívánságára következett be, s ha igen, ki volt azon tisztviselő, a ki ezen hatá­rozott kivánatot tekintetes szerkesztő ur tudo­mására hoztál — Szives értesítését sürgősen kérve, fogadja nagyrabecsülésem őszinte kife­jezését. — Szegzárdon, 1895. évi szeptember hó 11-én. Simontsits s. k. alispán.» Szerkesztőnk erre nem felelhetett egyéb­bel, mint a puszta igazsággal, hogy azon állítás, mintha a mi közleményünk „egy előkelő állású közigazgatási tisztviselő ha­tározott kívánságára“ íratott volna nem egyéb, mint merő koholmány. Az alispáni megkeresésre következők­ben válaszoltunk. «Nagyságos alispán ur! 19256/1895. sz. alatt hozzám intézett becses megkeresésére, váljon igaz-e és mennyiben a „ Tolnamegyei Közlöny" ama közleménye, mely szerint Szeg­zárd köztisztasági állapotának hivatalos meg­vizsgálásáról lapomban megjelent közlemény *egy előkelő állású közigazgatási tisztviselő­nek határozott kívánságárai látott napvilágot, van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy az minden tényleges alapot nélkülöző koholmány, melyet tűm fogok elmulasztani lapom legkö­zelebbi számában kellőképen megtorolni. — Lapomat saját meggyőződésem és Ízlésem sze­rint szerkesztem, annak minden egyes betűjé­ért én vagyok felelős és a midőn még azon feltevést is, mintha én lapomat mások kíván­ságának eszközeid odaadnám, a leghatározot­tabban visszautasítom, egyúttal az igazság­hoz híven. ki kell jelentenem, hogy hozzám ezen ügyben semmiféle közigazgatázi tisztvi­selő részéről, semmiféle kívánság vem intéz­teiéit, — Hazafias üdvözlettel nagyágos al­ispán urnák kész szolgája dr. Leopold Kor­nél, a » Tolnavármegyei felelős szerkesztője. * A községi képviselő-testület határozatáról már múlt szamunkban szóltunk, arra most azért teszünk pár megjegyzést, mert an­nak szószerinti szövege, miután azt hasz­talanul kértük Hirling doctor úrtól, a T. K. jóvoltából mos. előttünk fekszik. Hibáztatjuk eme határozatot azért is, mert ha már belementek a bizalmi nyilat­kozatba, nem lett volna szabad két dolgot firtatniok, egyik : a felsőbb hatóság eljárása, a másik: a helyi lapok magatartása. A községi képviselő-testületnek egy­szerűen nem is áll jogában a felsőbb ható­ság intézkedéseit bírálat alá vonni, akár jó­akaratig akár pedig gáncsoló eme bírálat. Csodáljuk, hogy az indítvány beterjesz­tője, ki nemcsak törvényhozó, de mint ok­leveles ügyvédnek tőrvénytmónak is kell lennie, a felsőbb hatóság eljárásának bírá­latával kezdette indítványát. Igaz ugyan, hogy a hatósági intézke­désre vonatkozó bevezető rész édes sauce-ra vau eresztve, de abban sincs köszönet, mert a hosszú körmondat egyik közbeszurt mon­dása szerint, a „hatóságnak a köztisztaság állapotának javitasa érdekében felszínre ke­rült hivatalos eljárását, a mennyiben az a tényleges viszonyok által indokoltnak tűnik fel, örömmel üdvözli;“ tehat bizonyos föl­tételek mellett, „a mennyiben“ indokoltnak találandjak, helyeslik a hatósági eljárást. Ezt kár volt benne hagyni t. képvise­lőtestület I A mi pedig az indítványban a lapokra, tehát lapunkra is vonatkozó részt illeti, arra a fentiekben már megfeleltünk, most csak konstatáljuk, hogy egyszerűen a jó ízlés dolga az, hogy egy képviselőtestületi tag, ki maga is lapszerkesztő, olyan határozati javaslatot terjeszszen be, melynek egyik éle a lapszerkesztótársak ellen irányul. Aztán elfelejtettek a kép\iselő-testület tagjai követ­kezetesek lenni! — A biro levelében azt mondja, hogy ő a lapokra nem ad semmit, őt csak az bántja, hogy e lapok közlemé­nyeivel „egy magas aflasu férfiú“ is egyet­ért, az indítvány pedig védelmébe veszi a magas állású férfiút, vagyis a hatósági in­tézkedést és csak a lapok közleményeit ítéli el. Ez a „tekints ide, tekints oda“-féle eljárásnak a következménye. Egyébiránt úgy tudjuk, hogy ezen ne­vezetes képviselő-testületi határozat ellen két képviselőtestületi tag felebbezést adott be, tehát lesz még alkalmunk vele foglalkozni. Végül még Takler bírónak lemondási kérvényére van néhány szavunk. Ebben a kérvényben azt mondja ugyanis, hogy „a két helyi lap szerkesztői nyilvános helyeken, nyíltan hirdették, hogy az alaptalan közleményekkel azon magas állású férfiú is egyetért“ stb. Valótlan, hogy szerkesztőnk akár nyil­vánosan vagy bárki előtt ezen ügyre nézve, ezen vagy ehhez hasonló bármiféle nyilat­kozatot is tett. Ennél fogva szerkesztőnk felhívta Takler bírót, hogy igazolja azt, hogy szerkesztőnk ez *n nyilatkozatot egy­általán tette ; hogy nevezze meg azon egyént, a ki előtt igy nyilatkozott, a mire Takler ur azonnal kijelentette, hogy lemondási kérvényében loglalt eme nyilatkozatot a Tolnavármegye szerkesztőjére nem vo­natkoztatta. Erre nézve a következő nyilat­kozatot kaptuk tőle . 1 Nyilatkozat. Alul írott ezennel kijelentem, miszerint a községi képviselő testülethez inté­zett lemondási kérvényemben foglalt amaz állí­tást, mely szerint mind a két helyi lap szer­kesztői nyilvánosan kinyilatkoztatták, hogy a köztisztasági állapotoknál szóló cikkeket egy előkelő állású közigazgatási tisztviselő beleegye­zésével, illetve kívánságára írták, — a „Tol­navármegye" szerkesztőjére, Dr. Leopold Kornél urra, egyáltalán nem vonatkoztattam. Kijelentem, hogy Dr. Leopold Kornél szerkesztő urnák lemon­dási kérvényemben tulajdonított fenti nyilatko­zatáról nekem tudomásom nincs és csak puszta tévedésből szóltam két szerkesztőről. Szegzárd zS'95. évi szeptember hó 15-én Takler Józsof s. k. biró. A mi a lemondási kérvényben foglalt amaz állítást illeti, hogy a felsőbb hatóság a bírónak legjobb szándékból számazó mű­ködését nemcsak gáncsolja, hanem még hírlapi közleményekre is felhasználja, mint frivol gyanúsítását a felsőbb hatóságnak, csak azért nem korholjuk a megillető sza­vakkal, mert igen jól tudjuk, hogy a bí­rónak magának ebben csak annyi része volt, hogy azt a lemondási kérvényt leírta, de meg nem irta; mert tudjuk, hogy Ítéle­tünk az ismeretlen értelmi szorzó helyett méltatlanul sújtaná a jólelkü és jóakaratu bírót, kinek tudtunkkal nem volt szándéka, hogy a legfelsőbb hatóságot sértő insinu- ációkkal illesse, hanem az ö jóhiszeműsége áldozatul esett a kérvény — szerkesztőjé­nek és az ö tanácsadóinak. Az a merész gyanúsítás, mely ebbon a lemondási kérvényben foglaltatik, méltán indította Simontsits Béla alispántarra, hogy miatta a lemondó biró ellen fegyelmi vizs­gálatot indítson. A fegyelmi vizsgálatot Takler biró ellen a lemondási kérvény tar­talma végett már elrendelte az alispán és annak foganatosításával Döry László főszol­gabírót bízta meg. íme ide vezet az, ha a felsőbb hatóság által elrendelt fegyelmi eljárás ellen egy nagyközségi elöljáróság demonstrál, a mivel csak ártanak úgy a községnek, mint ma- maguknak és sokkal bölcsehben cseleked­nek vala, hogy a fegyel mi eljárás eredmé­nyét nyugodtan és kellő tisztelettel bevárják. Utóvégre azt a fegyelmit nagyságos, mél- tóságos és kegyelmes urak ellen is elszoktak rendelni, tehát a nagyközségi elöljáróság ellen elrendelt fegyelmi vizsgálat sem zök­kentette volna ki a világot a tengelyéből. Takler biró urnák újból jóakaratulag ajánljuk azt, a mire már egy alkalommal figyelmeztettük, bogy a jövőben válasszon magának jobb és ügyesebb — iró diákot. A lemondás és a bizalmi nyilatkozat, fűszerezve a T. K. cikke által, olyan hul­lámokat kavartak már fel, hogy a t. elöl­járóságnak ezentúlra több hidegvért, a kép­viselő-testületnek több körültekintést, lap­társunknak pedig több alaposságot ajánlunk.

Next

/
Thumbnails
Contents