Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-17 / 38. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 5. egyetlen szót sem — a Takler 1 *ii'ó és Hírűiig jegyző félhivatalosa. Mi, akármi előfordul, tekintet nélkül a személyekre, hűségesen és tárgyilagosan beszámolunk róla. nem kedvezünk, rokonszenvet vagy elley- szenvet nem ismerünk az események ismertetésénél vagy a tények és személyek bírálatánál, egyedül a közérdek van előttünk, abból merítünk erőt. Következik a hivatkozott cikknek második mondata: „Ezen támadás s különösen azon szárnyaló hir, hogy a támadás egy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek határozott kívánságára következett be, arra indította Takler József bírót, hogy állásáról leköszönjön.“ Laptársunknak amaz állítását, hogy mi cikkünket, „egy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek határozott kívánságára irtuk“ — habár azt csak szárnyaló hir gyanánt is reprodukálja — a leghatározottabban visz- szautasitjuk, azt merőben alaptalannak nyilvánítjuk és tiltakozunk az ellen, hogy rólunk valaki ezt hirdesse avagy föltételezze. A mi e lapban megjelenik, azt önállóan és függetlenül mindenkitől, egyéni meggyó- 1 ződésünk, saját elhatározásunk és tetszésünk diktálja, e lapok felelős szerkesztője a lap- 1 ban megjelenő minden egyes cikkért és minden egyes szóért felel és helyt áll. Első sorban az igazságnak megfelelően kijelentjük, hogy semmiféle közigazgatási tisztviselő hozzánk e tárgyban sem kívánságot, sem információt nem intézett, ezen ügyben semmiféle közigazgatási tisztviselő velünk még csak nem is beszélt, mi pedig szintén senkit nem kérdeztünk, irtunk, mint mindig, saját belátásunk és ízlésünk szerint. Amennyiben aT. K. ama előkelő köz- igazgatási tisztviselő alatt Simontsits Béla alispán urat c-ti, arra nézve a cikkíró legyen szives tudomásul venni és annak, kitől o szárnyaló hirt hallotta, megmondani, hogy lapunk szerkesztőjének még csak módjában sem állolt ezen dologról az alispán úrral beszélni, miután augusztus hó lG-tól szeptember hó lö-ig (cikkünk szeptember 3-án jelont meg) terjedő időben szerkesztőnk nem is volt az alispán ur társaságában, vele ezen idő alatt egyetlen egyszer sem beszélt. Le eltekintve attól, hogy hozzánk cikkünk tartalma tekintetében senki kívánságot nem intézett, mi a t. laptársunk által föltételezett „kívánságok“ teljesítésébe csak is az esetben bocsátkoznánk, ha az meggyőződésünknek teljes mértékben megfelelne. Azért a jövőre nézve ajánljuk laptársunknak figyelmébe, hogy ha lapunkkal foglalkozni méltóztatik — ám tessék, nincs okunk előle kitérni — ne induljon légből kapott „szárnyaló“ hírek után, hanem egyedül saját, közvetetlen meggyőződésének és tapasztalatainak adjon kifejezést, nagyon lekötelezne egyúttal, ha közölné velünk, hogy az a szárnyaló hir kinek a szócsövén keresztül került a lapba, illetve a T. K. szerkesztőjének tudomására. A „Tolnamegyei Közlöny“-ben foglalt fenti állítás nemcsak bennünket érint, hanem igen természetesen a hatóságot is. Simontsits Béla alispán annak kipuha- tolására, hogy a T. K.-ben mondottak bir- nak-e alappal, szerkesztőnkhöz a következő hivatalos megkeresést intézte : » 7ólnavánnegye alispánja. 19256. szám. Tekintetes dr. Leopold Kornél ügy véd untak, mint a » 7ölnavánnegye* citnü lap felelős szír- 1 kesztőjének Szegzárdon. A «7olnamegyei Közlönyt folyó évi szeptember hu 10-én megjelent 37-ik számában foglalt «7akler József lemondása « citnü közlemény második bekezdésé- \ ben az állitietiván, hogy a tekinteiességed szerkesztősége alatt megjelent lapnak a Szegzárdon legközelebb hatóságilag megejtett egész- . ségügyi vizsgálat alkalmával, a községi biró és elöljáróság ellen indított támadása tégy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek határozott kívánságára > következett be; van szerencsém tek. szerkesztő urat felkérni, hogy hozzam intézendő sürgős válaszában nyilat- \ 1893. szeptember 17. kozni szíveskedjék, vájjon megfelel-e a valóságnak, hogy a lapjában megjelent támadás egy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek határozott kívánságára következett be, s ha igen, ki volt azon tisztviselő, a ki ezen határozott kivánatot tekintetes szerkesztő ur tudomására hoztál — Szives értesítését sürgősen kérve, fogadja nagyrabecsülésem őszinte kifejezését. — Szegzárdon, 1895. évi szeptember hó 11-én. Simontsits s. k. alispán.» Szerkesztőnk erre nem felelhetett egyébbel, mint a puszta igazsággal, hogy azon állítás, mintha a mi közleményünk „egy előkelő állású közigazgatási tisztviselő határozott kívánságára“ íratott volna nem egyéb, mint merő koholmány. Az alispáni megkeresésre következőkben válaszoltunk. «Nagyságos alispán ur! 19256/1895. sz. alatt hozzám intézett becses megkeresésére, váljon igaz-e és mennyiben a „ Tolnamegyei Közlöny" ama közleménye, mely szerint Szegzárd köztisztasági állapotának hivatalos megvizsgálásáról lapomban megjelent közlemény *egy előkelő állású közigazgatási tisztviselőnek határozott kívánságárai látott napvilágot, van szerencsém tisztelettel értesíteni, hogy az minden tényleges alapot nélkülöző koholmány, melyet tűm fogok elmulasztani lapom legközelebbi számában kellőképen megtorolni. — Lapomat saját meggyőződésem és Ízlésem szerint szerkesztem, annak minden egyes betűjéért én vagyok felelős és a midőn még azon feltevést is, mintha én lapomat mások kívánságának eszközeid odaadnám, a leghatározottabban visszautasítom, egyúttal az igazsághoz híven. ki kell jelentenem, hogy hozzám ezen ügyben semmiféle közigazgatázi tisztviselő részéről, semmiféle kívánság vem intézteiéit, — Hazafias üdvözlettel nagyágos alispán urnák kész szolgája dr. Leopold Kornél, a » Tolnavármegyei felelős szerkesztője. * A községi képviselő-testület határozatáról már múlt szamunkban szóltunk, arra most azért teszünk pár megjegyzést, mert annak szószerinti szövege, miután azt hasztalanul kértük Hirling doctor úrtól, a T. K. jóvoltából mos. előttünk fekszik. Hibáztatjuk eme határozatot azért is, mert ha már belementek a bizalmi nyilatkozatba, nem lett volna szabad két dolgot firtatniok, egyik : a felsőbb hatóság eljárása, a másik: a helyi lapok magatartása. A községi képviselő-testületnek egyszerűen nem is áll jogában a felsőbb hatóság intézkedéseit bírálat alá vonni, akár jóakaratig akár pedig gáncsoló eme bírálat. Csodáljuk, hogy az indítvány beterjesztője, ki nemcsak törvényhozó, de mint okleveles ügyvédnek tőrvénytmónak is kell lennie, a felsőbb hatóság eljárásának bírálatával kezdette indítványát. Igaz ugyan, hogy a hatósági intézkedésre vonatkozó bevezető rész édes sauce-ra vau eresztve, de abban sincs köszönet, mert a hosszú körmondat egyik közbeszurt mondása szerint, a „hatóságnak a köztisztaság állapotának javitasa érdekében felszínre került hivatalos eljárását, a mennyiben az a tényleges viszonyok által indokoltnak tűnik fel, örömmel üdvözli;“ tehat bizonyos föltételek mellett, „a mennyiben“ indokoltnak találandjak, helyeslik a hatósági eljárást. Ezt kár volt benne hagyni t. képviselőtestület I A mi pedig az indítványban a lapokra, tehát lapunkra is vonatkozó részt illeti, arra a fentiekben már megfeleltünk, most csak konstatáljuk, hogy egyszerűen a jó ízlés dolga az, hogy egy képviselőtestületi tag, ki maga is lapszerkesztő, olyan határozati javaslatot terjeszszen be, melynek egyik éle a lapszerkesztótársak ellen irányul. Aztán elfelejtettek a kép\iselő-testület tagjai következetesek lenni! — A biro levelében azt mondja, hogy ő a lapokra nem ad semmit, őt csak az bántja, hogy e lapok közleményeivel „egy magas aflasu férfiú“ is egyetért, az indítvány pedig védelmébe veszi a magas állású férfiút, vagyis a hatósági intézkedést és csak a lapok közleményeit ítéli el. Ez a „tekints ide, tekints oda“-féle eljárásnak a következménye. Egyébiránt úgy tudjuk, hogy ezen nevezetes képviselő-testületi határozat ellen két képviselőtestületi tag felebbezést adott be, tehát lesz még alkalmunk vele foglalkozni. Végül még Takler bírónak lemondási kérvényére van néhány szavunk. Ebben a kérvényben azt mondja ugyanis, hogy „a két helyi lap szerkesztői nyilvános helyeken, nyíltan hirdették, hogy az alaptalan közleményekkel azon magas állású férfiú is egyetért“ stb. Valótlan, hogy szerkesztőnk akár nyilvánosan vagy bárki előtt ezen ügyre nézve, ezen vagy ehhez hasonló bármiféle nyilatkozatot is tett. Ennél fogva szerkesztőnk felhívta Takler bírót, hogy igazolja azt, hogy szerkesztőnk ez *n nyilatkozatot egyáltalán tette ; hogy nevezze meg azon egyént, a ki előtt igy nyilatkozott, a mire Takler ur azonnal kijelentette, hogy lemondási kérvényében loglalt eme nyilatkozatot a Tolnavármegye szerkesztőjére nem vonatkoztatta. Erre nézve a következő nyilatkozatot kaptuk tőle . 1 Nyilatkozat. Alul írott ezennel kijelentem, miszerint a községi képviselő testülethez intézett lemondási kérvényemben foglalt amaz állítást, mely szerint mind a két helyi lap szerkesztői nyilvánosan kinyilatkoztatták, hogy a köztisztasági állapotoknál szóló cikkeket egy előkelő állású közigazgatási tisztviselő beleegyezésével, illetve kívánságára írták, — a „Tolnavármegye" szerkesztőjére, Dr. Leopold Kornél urra, egyáltalán nem vonatkoztattam. Kijelentem, hogy Dr. Leopold Kornél szerkesztő urnák lemondási kérvényemben tulajdonított fenti nyilatkozatáról nekem tudomásom nincs és csak puszta tévedésből szóltam két szerkesztőről. Szegzárd zS'95. évi szeptember hó 15-én Takler Józsof s. k. biró. A mi a lemondási kérvényben foglalt amaz állítást illeti, hogy a felsőbb hatóság a bírónak legjobb szándékból számazó működését nemcsak gáncsolja, hanem még hírlapi közleményekre is felhasználja, mint frivol gyanúsítását a felsőbb hatóságnak, csak azért nem korholjuk a megillető szavakkal, mert igen jól tudjuk, hogy a bírónak magának ebben csak annyi része volt, hogy azt a lemondási kérvényt leírta, de meg nem irta; mert tudjuk, hogy Ítéletünk az ismeretlen értelmi szorzó helyett méltatlanul sújtaná a jólelkü és jóakaratu bírót, kinek tudtunkkal nem volt szándéka, hogy a legfelsőbb hatóságot sértő insinu- ációkkal illesse, hanem az ö jóhiszeműsége áldozatul esett a kérvény — szerkesztőjének és az ö tanácsadóinak. Az a merész gyanúsítás, mely ebbon a lemondási kérvényben foglaltatik, méltán indította Simontsits Béla alispántarra, hogy miatta a lemondó biró ellen fegyelmi vizsgálatot indítson. A fegyelmi vizsgálatot Takler biró ellen a lemondási kérvény tartalma végett már elrendelte az alispán és annak foganatosításával Döry László főszolgabírót bízta meg. íme ide vezet az, ha a felsőbb hatóság által elrendelt fegyelmi eljárás ellen egy nagyközségi elöljáróság demonstrál, a mivel csak ártanak úgy a községnek, mint ma- maguknak és sokkal bölcsehben cselekednek vala, hogy a fegyel mi eljárás eredményét nyugodtan és kellő tisztelettel bevárják. Utóvégre azt a fegyelmit nagyságos, mél- tóságos és kegyelmes urak ellen is elszoktak rendelni, tehát a nagyközségi elöljáróság ellen elrendelt fegyelmi vizsgálat sem zökkentette volna ki a világot a tengelyéből. Takler biró urnák újból jóakaratulag ajánljuk azt, a mire már egy alkalommal figyelmeztettük, bogy a jövőben válasszon magának jobb és ügyesebb — iró diákot. A lemondás és a bizalmi nyilatkozat, fűszerezve a T. K. cikke által, olyan hullámokat kavartak már fel, hogy a t. elöljáróságnak ezentúlra több hidegvért, a képviselő-testületnek több körültekintést, laptársunknak pedig több alaposságot ajánlunk.
