Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-17 / 38. szám

1893. szeptember 17.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

oktatásügyi térvény és ministori magas utasítások keretéhe utalják —- csakis azon esetre vannak feljogosítva határo/ataikat végrehajtani, ha azok ellen a kir. tanfelügyelő az iskolaszéki utasításokat kiegészítő 1884. évi március hó 5-én 5154. sz. a. kelt ministen magas rendeletből kifolyólag kifogást nem tesz s azokat fel nem függeszti “ ... „Nehogy a rend- és törvényellenes állapotok a... hitközségek által fentartott iskoláknál tovább is burjáuoz hassanak, szükségesnek vé'i (a közig, bizottság), hogy általános körrendelet által a hitközségek által fentartott iskolákra nézve megye- és orszig- szerte érvényben állóknak mondassanak ki a ministen utasítások s az azokat értelmező rendeletek (azon módon, mint a hogyan ezt ez egyes hitközségi alapszabályok tisztán és kétségbevonhatatlanúl máris megállapítják).

5. Hogy a tanítói személj'változások, az új tanitói állomások szervezése, a tanítói állomások megszüntetése, a tanitóválasztasok körül a hitfelekezetek iskolaszékeinek mily kötelességei vannak a közigazgatási hatóság iránt: ez iránt egy 1890. évi február hava 10-én 376. sz. a. kelt tanfelügyelői köröz- vény minden tekintetben tájékoz A körlevél szövege ekkép szól:

„Indíttatva érzem magamat, tankerületem va- lamenynyi iskolájával megismertetni (alábbi körözvó- nyemet) hogy minden iskolafentartó abba a helyzetbe jusson, hogy kötelességét ismerje, és ismervén, teljesítse is...., A (névszerént felsorolt) felekezeti iskolaszéket és Önt, tisztelt iskolaszéki elnök úr, mini ki hivatalos és felelősséggel tartozó közege az iskolaszéknek,.... többrendbeli kötelességmulasztás terheli. Az első az, hogy nálam az állomás megüresedéséről jelentést nem tett, minek a nagyméltóságú közoktatásügyi minister úr 1889. évi október 2-án 42671. sz. a kelt rendelete a) pontja értelmében 5—50 írtig terjedő büntetés terhe mellett 30 napi időhatár alatt kellett volna megtörténni. A második mulasztás az 1879. évi tanfelügyelői utasítás 6., 8. és 9. §§ aiba ütköző cselekmény folytán keletkezett; mivel az (üresedésben volt tanitói állomásra) pályázók s a jelöltek névsorát beküldeni elmulasztotta s igy én nem vagyok azon kedvező helyzetben, hogy hivatalosan vagy tudomáséi vegyem ez állítólag megejtett választást, vagy — ha a megválasztott tanító a törvényes ‘béllékeknek nem felel rreg, mit csak okmányai alapján vizsgálhatnék meg a választás ellen kifogást téve, azt mer) ne engedjem. A fentidézett ministéri utasítás 6. §-a által reám ruházott jogomnál fogva ezennel bekivánom a t. iskolaszéki elnök úrtól a tanitói állomás megürese- désére és betöltésére vonatkozó okmányokat, a részletes je'entóst, a pályázók vagy jelöltek névsorát és a megválasztott tanító bizonyítványait stb.“

6. Hogy a tanügyi közigazgatás egyes hitközségi iskolaszékekkel szentben mily erélyesen kénytelen fellépni épen a tanitóválasztások indokából: ezt legjobban az 1890. évi március hava 27-én 707 sz. a. kelt következő kir. tanfelügyelői intézkedés illustrálja :

„Bekivánván a (megnevezett) üresedésben levő tanitói állomásra jelentkező pályázók és jelöltek névsorát az illető tanítók okmányaival együtt, megjegyzem. hogy a tanitóvdlasztás vagy elodázandó lesz teendő intézkedésem leérkeztóig. vagy pedig a megejtett választás után az öszszes pályázati folya- modváuyok és mellékleteik nálam bemutatandók lesznek azon célból, hogy elbíráljam, ha váljon nem lett-e mellőzve olyan tanító, kinek (a törvény értelmében) elsőbbséget kellett volna adni.“

7. Hogy a hitközségek által fentartott iskolákon működő tanítók állandó nyugdíjaztatása alkalmával a tanügyi közigazgatási közegnek közvetítést kereső intézkedései is azt mutatják, hogy a hitközségi iskolaszékek csak anynyiban tekinthetők egyházi szervezetben is működőknek, polgári hatósági jellegük mellett, a menynyiben azok élén rendszerént a hitközség lelkésze áll: ezt igazolja az 1890. évi September havában egy érsekhez s egy püspökhöz intézett egybehangzó következő kir. tanfelügyelői átirat :

„Mielőtt a törvény és minister! utasításadta kötelességet teljesítve és joggal élve, egyenesen az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§-ai parancsából létesült vagy létesítendő hitközségi iskolaszékekhez fordulnék, hogy a pályázati hirdetés időhatárára, a jelentkező pályázók és jelöltek névsorát és képességüket tanúsító okmányok nálam leendő bemutatására vonatkozó intézkedéseket megtegyem : Excel- lentiádhoz fordulok azon tiszteletteljes megkereséssel, kegyeskedjék engem hazafias és hivatalos kötelmeim teljesítésében az által támogatni, hogy a hatósága alatti illetékes lelkészeket, kik egyúttal iskolaszéki elnökök is, odautasitani móltóztassók, hogy utóbbi minőségükben szoros kötelességüknek tartsák az iskolaszék által történendő tanitóválasz- tást az 1868 évi 38. t. c. 133., 141. és 142., mind- szintén az 1879. évi 18. t. c. alapján kiadott tan- felügyelői utasítás 6, 8. és 9. §§-ainak pontos szemineltartásáva! megejteni. Egyben . , . arra is kérem, kegyeskedjék Excellentiád ez alkalomból a lelkész uraknak oly utasí'ást adui, hogy a választás elótt ne csupán ajelöltek névsora, folyamodványaik és okmányaik terjesztessenek be hozzám, hanem a választásra kiszemelt okleveles tanító is nálam való hivatalos jelentkezésre hivassek fel, nehogy a már megejtett választás után jussak azon kényszerhelyzetbe, hogy egy törvényes kellékeknek meg nem felelő tanító alkalmaztatását meg no engedjem, vagy az esetleges törvénytelenségről a vármegye közigazgatási bizottságának értesítése mellett a minister úrhoz legyek kénytelen jelentést tenni.“

8. Hogy egy haziüas érzelmű s a magyar nemzeti iskola létesítésére irányzott törekvéseket méltányolni tudó és akaró oly egyházfejedelem, kit maguknál nagyobb urat községükben ismerni és túrni nem hajlandó falúvégi egyházpoütikusok semmi tekintetben nem befolyásolnak, az olyan tanfelügyelői intézkedéseket, melyek az egyház tekintélyét és szabadságát nem sértik, de a tanügyi országos szervezet érdekeit előmozdítják, helyesli s az ezen álláspontot elfoglaló kir. tanfelügyelővel szemben elismeréssel adózik: ezt az alábbi levél eléggé bizonyítja:

x „8399. sz. Nagyságos kir. Tanfelügyelő Úr! Válaszolva Nagyságodnak folyó évi december hó 21-én 1541. sz. a. kelt becses átiratára, melylyel Tolna vármegyébe lett áthelyezéséről értesíteni szíveskedett: uj állomásában a legjobb sikert kívánva, fogadja itteni működése alatt ezen egyházmegyei hatóság alá tartozó tanintézetek iránt tanúsított jóakaró érdeklődéséért őszinte köszónetemet. Kiváló tisztelettel lévén Szamosujvártt, 1892. évi december hó 27-éu. 8zabó János, szamosujvári püspök. Nagyságos Rill József tolinmegyei kir. tanfelügyelő úrnak Szegzárd “

9. Hogy Tolna vármegye területén is vannak lelkészeink között számosán, kik különbséget tudnak tenni a lelkészt’, a lelkiatyai jelleg és az iskolaszéki elnökség közt, azt — bár elvétve az ellenkezőt is véltem tapasztalhatni — számos adattal igazolhatom. Állításom bebizonyítására egy igen tiszteletreméltó lelkésznek, nagytiszt. Pintér József, nyug. esperes, miniszteri iskolalátogató, iskolaszéki elnöknek Bonyhádon 1893. évi január 19-én 22. sz. a. kelt s hozzám intézett válaszából következőket idézem :

„Az isteni gondviselés s a nm. miniszter úr bölcs intézkedése előtt meghajolva, örömmel üdvözlöm, mint oly tanfórfiút. kinek szakértelemmel s jóakarattal párosúlt figybuzgósága országszerte ismeretes, a Tolna vármegyei népoktatás élén ! Biztosítom, miszerint, a inig Tanfelügyelő űr a hatósága alatt levő katholikus klérussal szemben a jö- j vőben is ép oly loyalis érzületet tanusítand, mint a melynek engem megtisztelő becses levelében kifejezési adni méltóztatott: addig úgy az én, mint az öszszes Tolná vármegyei kath papság osztatlan tiszteletére és készséges közreműködésére bizton számíthat.“

10. Hogy nem csupán a hitközségek, hanem a polgári községek iskolaszékeinek élén is a lelkész, mint elnök, teljes odaadással működhet és abban, hogy községi

Az ón principálisnőmnek is acólszürke szemei vannak. És kegyesen szögezi őket reám és néha órák hosszat kér tőlem információkat dolgokról, melyekhez semmi köze. És egyre emelik a fizetésemet és a principálisnő (notáduin a principális ur húga) egyre kérdi tőlem, hogy megvagyok-e elégedve. Furcsa.

Április 24.

Gyuri, ez csak neked szói ! Megismerkedtem Kiliánnál ! Megáll az eszem! Elment a tied? —■ Mórt hagytad el? Mért nem jösz el? Ember, ha Isten volnál is, gondnokság alá kellene téged helyezni, hogy igy pródálod a szerencsédet.

Ott voltam náluk. A principálisom vitt el. Bemutatott, mint azt a hungarian gentlemant, akiről szólt. Meghajtottam magamat, mint egy lakáj, mert annak éreztem magamat, majd valami csoda- állat, a kit mutogatnak. Mr. és Mrs. is csak a fejüket lógatták, de Kilián odalépett hozzám, egyenesen, szinte férfiasán és megrázta a kezemet.

Aztán diskuráltunk. Milyen leány! Istenem, ha volna még eszem, ott vesztettem volna el. Milyen káprázó szellem ! Soha sem hittem a szellem femininumában. Most nem hiszek a masculinumá- ban. Mindenki aláveti magát neki. Otthon ő az ur a háznál. És milyen komoly és a mellett milyen finom, milyen szende ! Ember, őrült vagy ? — Mért Dem jösz el ?

Megmondtam neki, hogy jó barátod vagyok. Nagyon megörült neki. Kérdezte, hogy megnősül- tól-e ? — Megmondtam, hogy nem. — Hogy jut

erre a kérdésre ? És anélkül, hogy ón szóltam volna róla. hogy én ismerem a ti viszonyiokat, elmondta, hogy egy ideig jegyesednek tartotta magát, de aztán leveleidből észrevette, hogy szived ! másfelé vau engageálva, felmondta neked a barátságot. Olyan nyugodtan, oly határozottan beszólt, hogy hamarjában elhittem neki, hogy te másba j vagy szerelmes. Pedig tudom, hogy nem vagy. — Ember, itt félreértés van a dologban. Te azt hiszed, ő nem szeret már, ő azt hiszi, hogy te nem szereted már és egy ilyen buta hiedelem miatt ti | elhagyjátok egymást. Gyuri, szedd föl a .sátorfádat és jöjj, hamar, hamar, mert minden percért kár, amit Kiliántól távol töltesz.

Májas 5.

Gyerekek, ti már túl vagytok a vasárnapon, nálatok már este kilenc óra van, itt még csak délutáni három óra van. S képzelhetitek, hogy milyen kétségbeejtő unalmas ez a vasárnap, ha én az irodában maradok.

És már két nap óta megint zaklat a muzsika. Majd ez a melódia, majd az a dal és illusztráció- I ként arcok, látományok emlékek, a melyek annál nyomasztóbban hatnak rám, mivel nem szabadulhatok a sejtelemtől, hogy valamikor visszetekintek I majd rájok, mint örökre elmúlt dolgokra. Gyerekek, hülyeség gondolni arra, hogy históriák, melyek kedvesek voltak a léleknek, majd valamikor, ha szürke szakállunk lesz, a megsárgult, elhervadt, emlékek közé kerülnek és azután ép úgy fájnak, mint a podagra. — Es hülyeség az is. hogy ember rostéi előttetek, boldog emberek előtt úgy beszélni, amint a szive kívánná. „A misspent life !“ „Que de luttes et de peines pour finir une petite vie!“

Istenem, néháriy évvel ezelőtt nem gondoltam I volna, hogy néhány év múlva kétkézzel nyúlok majd

azután, a mi elmúlt. Ez a szó, elmúlt, kellemetlen szó. Azt hiszem, a boldogság alapját mégis csak a íilisztersóg képezi. Különben hagyjuk ezt. Kehet, hogy még megváltozik a gondolkodásom és akkor azt mondom, hogy a boldogság alapját a közvetlenség képezi.

Bocsássátok meg nekem ezt a levelet 1

Májas 29.

Gyuri, hát igy vagyunk ? — Istenem és te nem szóltál róla ? Hogy lehet valaki ennyire zárkózott ? Tehát Ilonka ? Kívánok neked sok szerencsét, de Isten tudja, nem tudok neki örülni. Valami fulánkot érzek ebből a hírből, mely önérzetemet sebzi. Tehát Ilonka és az öregeknek nincs kifogásuk ? — Természetes, hisz annyi nyakravalód van, hogy nem kell hitelbe venned ! És az őszszel egybekeltek ? — Sok szerencsét, boldogságot, — mért nem szerettél más valakit ? — El fogod venni Ilonkát és akkor Miiin a sor. És nekem mindösz- sze ezerkétszáz dollárom van és Isten tudja nem késem-e el, nem kényszeritik-e Milit más valakihez, mivel rajta most a sor. És Mili olyan gyerek és olyan engedelmes, mint egy kanári madár. Ember, kár azért a Kiliánért.

Én öt nap óta gazdátlan vagyok. Már régebben sejtettem valamit, olyasfélét, mintha az én principálisom speculálna rám. És tényleg öt nappal ezelőtt, bizonyos nyomatékkai kérdezte: hogy tetszik nekem a húga ? Éu azt feleltem, hogy miss Cora nagyon szép leány és valószínűleg férjhez fog menni, ha valaki megkéri. — Ezzel elvesztettem az én heti negyven dolláromat és most öt nap óta j vagálok és napi öt—-tiz centből élek. De ezzel nem . törődöm. Munkát keresek és nem találok. Iparkod-