Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-17 / 38. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1893. szeptember 17. POLITIKAI HÍREK. — A képviselöház e hónap 25-ón délelőtt 11 órakor tartja első ülését, melyen az országgyűlés megnyitására vonatkozó legfelsőbb kéziratnak újbóli felolvasása után a legközelebbi ülés napirendje fog megállapittatni. Wekerle miniszterelnök, mint értesülünk, szerdán, e hónap 27-én szándékozik a jövő évi költségelőirányzatot előterjeszteni egyidejűleg az 1893-iki zárszámadásokkal. — Van már hadügyminiszter. A király Krieghammer Ödön lovassági, tábornokot, krakói hadtestparancsnokot közös hadügyminiszterré nevezte ki; a hivatalos lap már a legközelebbi napokban közölni fogja kinevezését. Krieghammer valóságos belső titkos tanácsos, az első- osztályú vaskoronarend lovagja, a 100. gyalogezred tulajdonosa és 1891. október 27-ike óta lovassági tábornok. Az uj hadügyminiszter 1832. junius 4-én Morvaországban született, ez idő szerint tehát 61 éves ; katonai pályafutását a lovasságnál végezte. Mint kapitány Szolferinónál nagyon kitüntette magát; 1869-ben őrnagy és szárnysegéd, 1878-ban vezérőrnagy, 1884-ben altábornagy lett. Katonai körökben azt állítják róla, hogy a legtehetségesebb és legerélyesebb tábornokok egyike. Közigazgatási intézkedések és a felekezeti iskolaszékek. A hitközségek által fentartott iskolák vezetésére hivatott iskolaszékek intézménye képezvén azon kapcsot, mely az egyes tanintézeteket a „magyar, nemzeti, országos iskolai organismusba“ beillesztette : egyes, sporadikus események vagy speciális kérdések megítélésénél mindenkor az általános szempontokat kell kiindulási pontokul venni. Ezok nélkül az iskolaközségek törvényszerű képviseletében működni hivatott iskolaszékek lényege érthetetlen, természete megmagyarázhatatlan, feladata zavaros, elhelyezése egyoldalú marad mindvégig. Ez az oka, hogy egyes intézkedég^kj» kel, határozatokkal rendelkezésekkel kell .-ín érk ed ni, melyek által az elvi íontos- ságú tárgyat megvilágítani talán lehet. Ilyeneket talál a jóakarata nyájas olvasó alábbiakban. 1. Hogy menynyire forrt öszsze az iskola ügye még akkor is, ha az „felekezeti iskolaszék“ hatósága alatt áll, a közigazgatási tényezők hatósági gondozásával: ez legjabban ötlik szembe ott, a hol a hitközség- fentartotta iskola a polgári község által segélyezésben részesül. E tekintetben tanügyi szakelőadójának javaslatára a vármegye köz- igazgatási bizottsága 1893. évi junius 15-én 6U4. sz. a. igy határozott: „Minthogy Dem tartozik ezen közigazgatási bizottság ügyköréhez, eibirálni azt, hogy a hitközségek elöljáróságai miként számolják el hitközségeikkel és egyházi hatóságaikkal szemben a kezelésükre bizoit egyházi vagyont és jövedelmet, — miként s mikor szedik vagy szedetik be az úgynevezett lélekpénzt vagy az egyházi szolgálat után járó termények megváltási díjjait, vagy mely okmányok alapján szolgáltatják át (az egyház szolgáinak) fizetését stb.: ugyanazért az iskolai számadásokban az ilyen, szorosan a hitfelekezeti ügykörben elszámolandó tételek felvétele mellőzendő. Ellenben — tekintettel arra, hogy minden iskola az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§ ainak követelményei szerént egy törvényesen megalakított vagy alakítandó iskolaszék hatósága alá tartozik, mely hatóságnak ebbeli minőségében teljesített ténykedése a nagyin, vallás- és közokt. minister úr 1888. évi december hava 29-én 21,694. sz. a. kelt rendeleténél fogva nem tekinthető egyházi hatáskörben megejtett cselekvésnek, hanem a polgári hivatalos működés kifolyásának veendő; tekintettel továbbá arra. hogy a hitfelekezetek által fentartott tanintézetek iskolaszékei, midőn az állam vagy polgári község segélyét veszik igénybe, az iskola jövedelméről és kiadásairól a saját egyházi főhatóságaiknak tartozó elszámolás mellett kötelesek a polgári hatóságoknak, mint törvényes iskolai felsőbbségnek is, sá- fárkodásukröl számot adui; tekintettel végre arra, hogy ezen elszámolás az illető iskola számadástestének bemutatása, jóváhagyása és költségvetésének megerősítése nélkül törvényes utón nem eszközölhető : — kötelesek (a községben levő) róm. katb. és ev. ref. hitközségek iskolaszékei iskolai jövedelmeikről és kiadásaikról okuiányoltan elszámolni. Ez alapon a közigazgatási bizottság a járás föszolga- birája utján utasítja a (megnevezett) rom. kath. és ev. ref. hitközségek törvényesen megcilakuij^. vágy megalakítandó iskolaszékeit, hogv . '. minden évre külön-külöii három-hároméáz illető iskolaszék minden tagja által ab'.'.u-i és egy példányban okmányod számadóid-' készítsenek s azokat a községi elöljárósághoz a járási főszolgabíró utján ezen közigazgatási bizottság elé terjesztés céljából... nyújtsák be. Ezen számadásokban kitüntetendő a) a róni. kath. hitközség iskolaszéke által (5 pontban felsorolt számadási öszszeg iránti kimutatás) és b) az ev. ref. hitközség iskolaszéke által (szintén 5 pontba foglalt számadási eltérés kimutatása.). A menynyiben a hitfelekezeti hitközségek iskolaszékei egyházható- ságilag jóváhagyott iskolai számadásoknak már birtokában vannak, ezek (a felsorolt kifogások indoklása mellett) szintén beterjesztendők ... A számadások és költségvetések beterjesztését a nevezett iskolaszékek részéről elrendelni.. . azon okból kellett, hogy elbírálható legyen, váljon a (kérdésben levő iskolák) továbbra is részesíthetők lesznek-e a községi iskolai alap jövedelmeiből nyújtandó segélyben ?“ 2. Hogy a polgári községek elöljáróságainak kötelezettségeit is mily gyakran kell a felekezetek által fentartott iskolák s az azokat vezető iskolaszékek magatartásából kifolyólag szabályozni vagy megállapítani : erre nézve legjobb bizonyíték a vármegye közigazgatási bizottságának 1893. évi augusztus 25-én 925. sz. a. kelt határozata, melynek végszavai ezek: „Behajtván a ... künlevő cselekvő hátralékot, ezentúl a községi iskolai alapvagyon jövedelmei esetről esetre csakis a vármegye közigazgatási bizottsága által adandó külön engedély mellett lesznek (pl. felekezeti iskola segélyezésére) kiadhatók.“ 3. Hogy a községi iskolai alapvagyon és a községek által felállítandó kisdedóvodák és menházak ügye menynyire közelebb hozta a hitközségek által fentartott iskolákat vezető iskolaszékeket a polgári hatóság intézkedési ügyköréhez : ez a vármegye köz- igazgatási bizottságának 1893. évi augusztus 17-én 919. sz. a. kiadott rendelkezéséből látható, mely imigyen szól: „A közigazgatási bizottság egyidejűleg elrendeli, hogy a községi iskolai alapvagyon jövedelméből segélyezett róm. kath. elemi népiskola hatóságilag jóváhagyott 1891/2. és 1892/3. tanévi számadásai ide okmányoltan 14 napi időhatárban annál inkább terjesztessenek fel, mivel a közigazgatási bizottság meggyőződést kiván szerezni arról, ha váljon a kérdésben levő iskola további segélyezésének szüksége fenforog-e ? . .. Egyúttal kimutatandó lészen az is, hogy a község által fentartandó gyermekkert munka- és játszóterme, valamint ■" óvónő lakása a kflzgóg általv-Ső^ijezett (felekezeti) »dauia épületében elhelyezhető-e ?“ 4. Hogy vannak viszonyok, esetek, fe- lekezotek, melyek szükségesekké teszik, hogy az iskolaszék, mint polgári hatóság, teljesen összeolvadjon a közigazgatás rendszerével és külső ügyeiben csakis a közigazg. hatóság által kormányoztassék: ez iránt a vármegye közigazgatási bizottságának 1893. évi augusztus hava 17-én 921. sz. a. hozott következő határozata teljesen tájékoz : „A kir. tanfelügyelő az ... hitközség iskolaszékének azon határozatát (melylyel egy tanítóját állásától felfüggesztette) hatályon kivűl helyezte, „a mint hogy az (illető) iskolaszékek általában — mivel a hitközségi alapszabályok az iskolákat a népinegfelelőbb munkát 7 — Igen, mondtam ón. Aztán a hölgy és a principális soká suttogtak és a suttogás vége az a hangos kijelentés volt, hogy ha tetszik, elfogadhatom az üresedésben levő levelező áfást heti busz dollár fizetéssel. Gyerekek, heti busz dollár ! Ha Van der Bilt ennyivel kezdte volna, nem volnának elég milliók a földön az ő számára. Gyerekek, négy nap múlva megkapjátok az első levelemet. Mit szóltok majd hozzá? Összeültök Kalábriában és Gyuri elolvassa majd. Aztán beszéltek rólam. Istenem, ötezer kilometer távolság van köztem és köztetek és ón minden este gondolok rátok és még valakire és kérdezem magaratói, hogy méri tartják olyan szégyenletes dolognak, ha egy fiatal ember ledül a szalmazsákjára és bőg, mint egy göztrombita. És nem találok rá magyarázatot, csak érzem, hogy nevetséges, és bőgök tovább. Február 27. Gyerekek, hát nem szógyellitek magatokat, hogy egy szegény fiút igy minden sor irás nélkül hagytok? Én már a tizedik levelemet indítottam útnak és minden napom azzal telik el, hogy várom a postát. Hát elfogyott már Magyarországon minden in. kir. postabólyeg ? Négy napon keresztül nagyon beteg voltam. Erős lázam volt. És egy pohár vizet akartam, magamnak kellett érte mennem. De nevezetes ! Semmi szentimentális sóvárgást nem éreztem a honi szárazdajkák e teljes hiánya fölött. Midőn még az ópium sem használt, melyet magamnak rendeltem, fölkeltem, rengeteg mennyiségű portért fogyasztottam és ettem hozzá félig nyers húst (ha egészséges vagyok egyáltalán nem eszem húst) s ma már, kissé e'gyengülve ugyan, de egészségesen állok a I lábaimon, örvendve nem annyira fölgyógyulásom- | nak, mint inkább a sikerült kúrának, melyet min- | den gazdátlan kutyának követésre ajánlok. Gyerekek, tártliztok hűségesen ? — Istenem, j én nem tarthatok veletek, ha ti nyolc órakor este | összeültök, akkor itt még csak déli két óra van és ha én este nyolc órakor beülök a kávéházba, akkor ti már alusztok. Milyen buta ez a fóldforgási teória ! Koper- nikus elrontotta az ón képzelt Kalábriámat is. Mi egyebet csináljon hát egy ilyen szürke legény, mint hogy a nap mind a huszonnégy óráján keresztül folyton rátok gondol, ti aranyos lusta gyerekek, a ; kik egyesült erővel várattok engem néhány nyomom sor Írásra. Ma összeolvastam megtakarított pénzemet. Ötven cent híján száz dollár, másfél hónap alatt. Ha ez igy tovább megy, akkor nyolcszázharminchárom esztendő és négy hóuap múlva együtt lesz az első millió. Milyen lelkesítő. — Spórolok tovább. Március 15. ... Ne haragudjatok, gyerekek, hogy irok ; anélkül, hogy valamit Írnék. Itt ülök az én nyo- j morult odúmban és várom, hogy egyike ezeknek a magas épületeknek reám dőljön, hogy aztán rögtön megírhassam nektek. De nem történik semmi és azért én csak fecsegek, fecsegek. Nem a ti kedvetekért, hanem a magam gyönyörűségére irok nek- j tek. Beszélgetek veletek. És marad minden a régi- ! beD, amikor még élőszóval beszéltem hozzátok. Fecsegek, fecsegek és ti hallgattok engem felelet nél- i kül (valószínűleg most is úgy lesz, lusta dögök) és a ti felfogástok helyességét az én ellenkező néze- j tera által megerősítve látjátok. Azok a szép idők!’Gyuri jártál-e még sokat a jégre ? Hát ők ? Kis Boszorka, a tea-szezon tart-e még ? — Istenem, milyen szép kvartettet képeztünk, és most solo kell bőgnöm ! Április 21. Becsületes fiuk, igazságtalanul vádoltalak benneteket. Tegnap kaptam meg a leveleiteket egy kerek tucatot. Hol rekedtek? — Isten tudja. De áldom azt a lusta postát, hogy igy halomra gyűjtötte őket, mert most legalább van mit olvasnom. Egész éjszaka olvastam őket és az én grafológiai tudományom segitségitsógével összeállítottam magamnak a ti kedves, becsületes képeteket. Boszorka nagysám milyen aranyos, szép Írása van. Folyton veszekedtem magával, folyton haragudott maga rám, de az nem gátol meg engem abban, hogy végig cirógassam ezeket a szép leveleket, mintha az ön gömbölyű, piros orcái volnának. Józsi, Istenem 1 Hát ti hálóztatok ? — Vitted Boszorkát a nagy világba, hogy akadjon számára fekete bajusz? — És nem akadt mindjárt az első estén ? — Olyan vakok és buták nálatok a fiatal emberek ? — Aztán te, te gömbölyű hasú vén gyerekem, magad is körül néztél és nem találtál ? — Jönnél csak ide ! Az én budapesti faiblesse-m még hagyott annyi látóképes- séget, hogy ez itteni nőknek démoni szépségét ósz- revehessem. Mindnyájan piros arcuak és szürke szeműek, olyan szürke szeműek, hogy gyújtanak. Józsi. jöjj ide át és parfümüzni fogod magadat! Gyuri, te nem Írsz semmit magadról, sem — róluk. Ha Józsi nem irta volna, nem is tudnám, hogy fönn voltál náluk. Istenem, te láttad ót. És egy betűt sem Írsz róla. Az ég szerelmére, ha tudnád, hogy gyötrődöm, nem maradt volna tónta a kalamárisodban. Áruló, Írjál!
