Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-17 / 38. szám
III. évfolyam. 38. szám. Szegzárd, 1893. szeptember 17. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy évre . 6 frt — kr. Fél évre . . • 3 „ - „ Negyedévre . 1 . 50 , Egy szám . • . . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratot; vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- leineuyek, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- i kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en m egál lapított árszabály szerint számíttatnak. Chaosz. (L. S—u.) Nem létezik eszme olyan szent, cél oly magasztos, melyet be ne tudna mocskolni a rideg önzés, az emberi kishitűség. Napjainkban némely politikusnál nem az igazság a fő, hanem, hogy mennyire féld meg az az illető egyén céljainak ; a stré- berség, a népszerűség hajhászata, a jövő választásokra irányított gondolat többet nyomnak a latban, mint az a kérdés, hogy győzzön-e a nemzeti ügy, vagy pedig jöjjön-e a reakció ?! A ki pessziinisztikusnak tekinti szavainkat, ám figyelje meg a lefolyt események láncolatát, nézze inog ebben a láncban az első szemet, mikor Irányi Dániel — kinek sírjánál egy nemzet könnye bulit — újra inog újra sürgette a szabadelvüség követelményét. S mikor a kormány magáévá tevén a nemes férfiú ideáját, kabinetkérdést csinált az egyházpolitikainak nevezett reformokból, az ellenzék nagy garral hirdette, hogy ime a kormány az ellenzék legszebb eszméit megint eltulajdonította Az eszme nincsen személyhez kötve, mondták Eötvös és társai, de a függetlenségi párt totum factumja, a tántorithatlan, a szabadelvű, a nagy Polonyi másként gondolkodott, Eötvöséket leszavazták, sót ráadásul még leckéket is adtak nekik ad libitum, melyek közül a legpikánsabb izü a Deák-párti emlékekre való hivatkozás volt; mintha bizony a függetlenségi párton nem lenne senki, a ki Deák-párti emlékekkel dicsekedhetnék ?! Az eszmét, melyet a függetlenségi párt hangoztatott legsűrűbben, először a függetlenségi párt hagyta cserben. Mert azt a vig monológot, melyet korunk egyik leg- gyobb politikai színésze Hajdu-Szoboszlón előadott, legfeljebb a hajduszoboszlói csekély igényű törzspublikum vehette komolyan. Rathery Benjámint csak az együgyű falusiak tartották szentnek, mi mosolygunk tettetésein. Az egyházpolitikai reformokat a nemzeti párt nagy része som támogatja. Az ellenzék jelentékeny része kishitüen attól fél, hogy ezzel a kormány állását támogatni fogja. Igaz. De nem-e másodrendű kérdés ilyen regeneráló javaslatokkal szemben, hogy ki a miniszterelnök ? Nem a hatalom kérdése ez, hanem a nemzeté. Nézzünk csak körül az országban, mily mérveket öltött az agitálás! Hozzá a pápa „mérsékelt“ levele. Az ultramontán főrendek soha nem nyugvó harci készülődése. TÁRCZA. A kivándorlókhoz. Ali fáj magyar nép ? Mi bajod ? Hogy szép hazádat itt hagyod Mégy s nem állít meg valami ? Mit szó nem bir kimondani, Csak a szív érez igazán, A szív, mely úgy csüng a hazán, Mint gyermek, anyja kebelén, S irgalmas égen a remény: Egy titkos, édes vonzalom, Mély vágy, magasztos bizalom, Az ősi, a szent eredet, A neve: hazaszeretet. Mégy és a lábad megakad, A tüske is ruhádba kap ; A hü eb visszacsalogat, Hogy el ne hagyd kis faludat, A régi drága tűzhelyet, Mely ha szegény is, de meleg, Mert itt ringattak egykoron, Itt szunnyadtál anyakaron, — Ez látta, ez az udvar itt, Gyermekkorod játékait ; Szived — hogy jött szép ideje — Bimbóval itt, itt volt tele ; Itt dolgozói s imádkozál, A munka hív, a templom áll ; A kik előre mentenek, 'S Nézd, csontkezűkkel intenek A temetőben őseid : Mint ők, szenvedj s tűrj te is itt! Mégy és hegy-völgy már elmarad, Állsz a határnál egymagad; Szived még egyszer megdobog, Volt és többé már nincs honod. Gyújts össze bár kincs halmazát, Koldus maradsz, ha nincs hazád ; Kietlen, puszta éj van ott, Akkor is, ha a nap ragyog ; A csillagos, a holdas éj Nem biztat, hogy tűrj és remélj ; Nem lelsz egy szívre, mely veled Megosztana bút, örömet. Édesebb itten a halál, Mint másutt az örömpohár; Ha tűzhelyed nem nyújt vigaszt, Idegen föld nem adja azt. Anyád e föld. mely szült, nevelt, Légy hü liozzá} terhét emeld! 11a fényes napja a tied, Gondját is oszsza meg szived ; Mit Isten rád és rája mért, Viseld békén jövőjéért! Chaosz, rettenetes chaosz van ebben az országban ! Azt akarják, hogy bukjék a nemzeti ügy, mely ha buknék, nagyot zuhanna az idők mélyébe. Idegbántó zűrzavar van ebben a szép magyar hazában. Osztályok, felekezetek szerint akarják elkülöníteni a nemzetet, holott csak egy táborba kellene mindnyájunknak tartoznunk, a szabadelvüség, a nemzeti ügy táborába. Mi azonban bízunk. Az igazságnak és a szent ügynek mindig marad világitó célmutatója. A felekezetok és osztályok között a békét — ezt akarja a mi felséges királyunk. A mi reménycsillagunk a népét, nemzetét szerető, igazságos király. Az ó magasztos személyében összpon- tosál a mi egész bizodalmunk. Talán épen itt, a Dunántúl a küldöttségek előtt ismétli Ö Felsége, hogy mily badar beszéd, hogy a világ legalkotmányosabban uralkodó királya nem tart nemzetével. Ha nem ismételné is a Felség, tudjuk, hogy az ellenkező feltevés csak örült agyrém lehet. Felséges Királyunknak egy szava véget vethetne ennek a rettenetes chaosznak I Van, van jövőnk; kell, hogy legyen. Áldás fakad rónán, hegyen, Dal zeng az árnyas lomb alól, A fa gyümölcstül meghajol, Nektárt csepeg a hegytető, Piros búzát ont a mező, S megint te lész a Kanaán, Hazám, én, édes jó anyám ! Sántha Károly. I MUZSIKA ÉS PARFÜM. — REGÉNY. - Irta KÓBOR TAMÁS. (Folytatás.) (8.) X. TÖREDÉKEK. New-York, jan. 29. Húsz centem volt és választásom egy ebéd és cigarettázás között. Dohányt vettem magamnak, finom valódi havanna dohányt és basának érzem magamat. A holnapi napról gondoskodjék az, aki a verebeket táplálja. Jan. 30. Szép terveim füstbe mentek. Adieu evikkeres, cilinderes utcaseprő ! Beállítottam egy nagy divatáru-üzletbe és fölajánlottam szolgálataimat, mint házi szolga. Az irodában a principálison kívül egy fiatal hölgy is ült; eléggé szép volt, hogy pápaszemének legyen mit elcsúfítani az arcán. A principális kérdezte, hogy nem röstellem-e e munkát? — Nem, mondtam én. i A hölgy kérdezte, hogy nem óhajtauók-e nekem (KgT* Lapunk ixl&.í száma ÍO oldalra terjed.,
