Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-10 / 37. szám
nem u személyeket nézi, hanem csak a tényeket vizsgálja, csak az igazságot keresi. Ezért őszintén kimondjuk, hogy Takler biró urnák állásában való megmaradását, városunknak jelenlegi nagy községi szervezete mellett, mi is óhajtjuk. A fegyelmi eljárásnak pedig — bármi legyen is a közvetlen eredménye, — Szeg- zárdra, sőt az egész vármegyére nézve, minden körülmények között hasznos és jótékony hatása lesz, — ez meggyőződésünk. Tolnavármegyei tűzoltó-szövetkezet. Reitter József, Dunaföldvár érdemekben megőszült bírójának vagy G évvel ezelőtt az az eszméje támadt, hogy Tolnavármegye összes tűzoltó- egyleteit egy megyei tűzoltó szövetséggé kellene egyesíteni. Az eszme mindenki tetszésével találkozott s igy csakhamar támadtak apostolai, kik ezt terjesztették, mig végre a múlt évben az ige testet öltött, a midőn t. i. Simontsits Béla alispán vette kezébe az ügyet, összehívta az egyleteket, kidolgozták az alapszabályokat, szóval minden szükséges lépés megtétele után végre e hó 8-ára ismét egybehívta a szövetséget óhajtó egyleteket, melyek közül 11 meg is jelent, hogy egy megyei tűzoltó-szövetkezetté alakuljanak. A megjelent tűzoltók 8 án reggel érkeztek Szegzárdra, a hol őket a szegzárdi tüz- oltóegylet muzsikaszóval fogadta és kisérte a városon végig. Az egybehivás napja jól megvolt választva, mert aznap ünnep és Szegzárdon búcsú volt, azonkívül pedig mindvégig a legszebb időjárás kedvezett a gyülekezés, diszgyakorlat és esti táncmulatságnak. Tíz órára közgyűlésre gyülekeztek össze a tagok a vármegyeház nagytermében, a hol Simontsits Béla ideigl. elnök pontban 10 órakor megnyitotta a közgyűlést, szép szavakban magyarázva meg a szövetkezés eszméjét, célját és az összetartozan- dóság nagy fontosságát; aztán örömének adván kifejezést a nagy érdeklődés fölött, bejelenti, hogy az alapszabályok jelentéktelen módosításokkal visz- szaérkeztek a belügyminisztertől s igy semmi sem áll többé útjában a megyei tűzoltó-szövetkezet végleges megalakulásának, felkéri tehát a közgyűlést, hogy válaszsza meg tisztikarát. Tizenegy tűzoltó testület volt képviselve a közgyűlésen : a szegzárdi, báttaszéki, faddi, tamásii, hőgyószi, tolnai, agárdi, leugyeli, zombai, paksi és 2. _________________________ TO LN A VÁRMEGYE. 1898. szeptember 10. dunafóldvári ; a szakesi pedig Írásban jelentette ki a szövetségbe való belépést. A választás előtt felszólalt Schuller József s indítványozta, hogy a közgyűlés, tekintettel a tüz- i oltóság körül szerzett érdemeikre, válaszsza meg közfelkiáltással Simontsits Bélát elnöknek, Boda Vilmost pedig alelnöknek. De ők tiltakoztak az alapszabályok megsértése ellen s igy Reitter József, mint korelnök s S c h u 11 e r József meg Wilhelm Ede mint a szavazatszedő bizottság tagjai közreműködése mellett történt a titkos I szavazást melynek eredménye a következő lett: El- j nők Simontsits Béla. Alelnök Boda Vilmos. Titkár: Kálmán Károly. Pénztárnok: N i k i t i c s Imre. Ügyész Parragk Béla. — A 12 tagú választmány tagjai a következők: Reiter, Frail e k, W i 11 i n g e r, T i ir n g e r, T ó r y, Borsi, Flórián, M a t e j k a, S e h u 11 e r, K e r n e r, Wilhelm és Czirákv. — Reitter ezután i J üdvözli a megválasztott elnököt és kezeibe teszi le a szövetkezet sorsát, melyet eddig is annyira szivén hordott. Simontsits megköszöni a belé helyezett bizalmat s elfoglalván az elnöki széket, megnyitja j a közgyűlést, mely tisztikar hiányában a mai gyűlésre programmot össze nem állíthatott, de azért ő szükségesnek tartja, hogy a mai közgyűlés 3 do- i logra nézve rögtön határozzon. 1. Hol tartassák a legközelebbi közgyűlés. 2. Mikor tartassák és 3. össze legyen-e kötve diszgyakorlatíal ? Az első kérdésre Boda indítványozza, hogy j a legközelebbi közgyűlés az eszme megpenditője, Reitter József lakóhelyén Danaföldváron tartassák. (Általános helyeslés). A 2-ik kérdésre a közgyűlés jövő évi augusztus hónapot tartja legalkalmasabbnak. A 3-ik pontot végre : a diszgyakorlatok megtartását célszerűnek s megtartandónak határozza. Elnök indítványa, mely szerint az alapszabályok sajtó utján sokszorosittassanak, általános helyesléssel fogadtatott. Indítvány nem lévén, elnök a közgyűlést feloszlatta.' Gyűlés után a közösebédre gyűltek a „Szeg- zárd-szálló“ nagy termébe, a hol mindvégig a legjobb kedv uralkodott. Az első felköszöntőt S i in o n t- sits elnök mondta a királyra. A 2-ikát Reiter József, danaföldvári főparancsnok, József foher- cegre, mint az orsz. tűzoltó-szövetség védnökére. Ezután felszólalt Boda Vilmos és poharat emelt I a szövetség elnökére Simontsits Bélára, mire Simontsits válaszul elnöktársa szavaira, szép- képletben a tüzó'tóságot a hadsereghez hasonlította, mely folyton tűzbe mén, de azért fölibe helyezi a tűzoltó hadseregét amannak, mert mig a katonák, bár nemes eszméért küzdenek is, rendesen olyanokat támadnak meg, kik nekik semmit sem vétettek s egy parancsszóra lelövik, levágják ártatlan embertársaikat, addig a tűzoltók hadserege embertársai életének, vagyonának megmentése érdekében teszi kockára saját életét s arra törekszik, hogy felebarátjának csak hasznára váljék, és ennek szerencsés működésére ürítette poharát. — Most F r á- n e k János emelt poharat s mint aranyműves, meg úgy is, mint tűzoltó, szólalt fel, ki naponkint látja, hogy forrnak össze s olvadnak egybe a különféle fémek. Kívánja, kogy a különféle testületek is tömörüljenek és forrjanak össze egységes, tetterős testté. — T é r y Emil, a hőgyészi testület parancsnoka B o d á r a, mint a megyei szövetkezet alelnökere emel poharat. 5 igy oltogatták derék tűzoltóink a tüzet, azt a nemes lángot, mely beusejükben égett, jobbnál- jobb borokkal, mígnem végre 4 órakor ki kellett rukkolni a diszgyakorlatra a városháza elé, a hová már akkor sok ezernyi kiváncsi összesereglett, hogy végig nézzék és élvezzék a szokatlan látványt. 6 poniból állt a prograram, és mindegyik kitünően sikerült. Mindenki nagy érdeklődéssel nézte a nagy toló létrát, mely nemrég szereztetvén be, most került először bemutatásra. Meg is éljenezték a legtetejéből vizsugarakat osztó S z é k e 1 y i kovácsot. Ügyesek voltak az apró létrán felkuszók is, kik a városháza 2 oldalán lévő házakon felmászva, oldalt szórták a víztömegeket a képzeletben égő házra. — A 2-ik pont. a mentőkötélen való leereszkedés érdekes mutatványa volt. Egymásután bujkáltak ki a derék tűzoltók a városháza szelelő- lyukján és bocsátkoztak le a magasból, a honnan mindannyian minden baj nélkül érkeztek le a földre. — Az erre következett mentő ugrás eleinte hátborzongást idézett elő a nézőknél, de csakhamar mogszokták ezt is, sőt utóbb még hangos kacajban is adtak kifezóst tetszés- vagy nemtetszésüknek, a szerint, a mint valaki többé vagy kevésbbó ügyesen ugrott. Ügyes mutatvány volt a következő: is a 2 kötélen való lebocsátkozás. (De még sokkal érdekesebb lett volna, ha menekülés közben valamelyik tűzoltó az ablakon keresztül a honnan menekülni látszott, p. egy pólyás babát, ha nem is élőt, magával hozott volna menekülő útjára-) —- Most a báttaszékiek mutatták meg, hogyan kell a lehető legügyesebben le- s felszerelni. Meg is éljenezték parancsnokukat, a derék Schuller Józsefet. — TÁRCZA. —í— Tengeren. Szellő se leng ... A tengervíz Nyugton pihen a habágyon ; Meszsze hajtván lenge sajkám, Hosszú útra kelni vágyom. Isten veled, szép skót hazám, Isten veled, bércze, völgye . . . A vágy ragad, s tájékodat El kell hagynom tán örökre. Szellő mozdul . . . Meszsze csillog A tengervíz ezüst fodra . . . A csónakot rengő habok lova viszik dalt susogva. Isten veled, szegény anyám, Kitől válnom olyan nehéz . . . Hő gyermeked el nem feled, Bár sújtsa gond, bár érje vész. Szél fujdogál . . . Csörren a víz, Messze sir a hullám zaja . . . Kis csónakon zugó habon Küzdve, bajjal halad tova. S ki elhagyott, bár imádtam Lelkem minden érzelmivel . . . Előre hát! . . A szép órát Feledjük, hisz feledni kell! És nő a szél . . . Az ég borul, A tengervíz tompán zajog, A kis sajkát messze hajtják Szírt felé a zugó habok. S forró szivem orgyilkosa, Te csábiló, hűtlen barát, Kis hajómbul búcsúzóul Fogadd ajkam végső szavát. Szélvész süvölt . . , Felkavarva Zúg a tenger vad hulláma; Parttól messze, féke vesztve Kicsi sajkám veti, hányja. Fogadd ajkam végső szavát, Álnok barát, csalfa mátka: — Szörnyű álok szálljon rátok A haldokló rémes átka! Orkán bömböl, dörren az ég, Hullámhegyek feltorlódtuik . . . Rémes árnyak ... A haláliuik Ösvényéhez jut a csónak. S te isten, kit jónak, nagynak Csúfol hitvány szolgasereg, Mert ellüréd e cselszövényt, Sújtsa örök átkom' neved; Villám csattan, dörren az ég, A kis ladik összetörve . . . Vízbe hull a merev hulla, Összecsap a hab fölötte. Buday László. MUZSIKA ÉS PARFÜM. — REGÉNY. - Irta KÓBOR TAMÁS. (Folytatás.) (7.) Próbálta v.gasztalni, ajánlott neki ezer módot, hogy a dolgok elsimuljanak. Hiába! Sándor a fejebe vette, hogy ő milliókat akar Turióknak mutatni es azokat csak Amerikában szerezheti meg. Ne légy bolond, Sándor, Amerikában sem röpködnek a milliók. Ép oly bajos ott boldogulni, mint itten. Aztán ott egészen magadra vagy, itt legalább támaszkodhatsz mi reánk, reám és Józsira. Édes barátom, hiába minden. Mennem kell. Nincs semmi reményem, hogy ott viszem valamire, de mennem kell. Nem élhetek már itt. Fojtogat a levegő. És minden perc gyötörne engem, hogy itt vagyok, hogy néhány lépésnyire vagyok tőle és mégsem mehetek hozzá. Mennem kell, , hogy másutt menjek tönkre. Egy óceán válaszszon el tőle, akkor legalább átlátom, hogy miért nem mehetek hozzá. Majd elgondolkodott. le Gyuri, jöjj velem ! Hiszen úgyis neked kellett volna Amerikába menned — Lilián miatt. Jöjj velem, még megérthetitek egymást. Gyuri arcát elborította a vér. Ne beszéljünk erről, vége már annak — teljesen vége. Tehát nem jösz? . . . Olyan szép lett vola. Aztán megjelent ajkán a tűnődő, világos moI solya.
