Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-10 / 37. szám

TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD HOHNÉL. BODITÁB ISTVÁtT. III. évfolyam. 37. szám. Szegzárd, 1893. szeptember 10. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az elófize- | tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten meeillapitott árszabály szerm számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ I Negyedévre . I „ 50 „ j Egy szám ... . 12 , Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Kram mer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. A fegyelmi ügy. Alispánunk, szemben a koleraveszély- lyel, személyesen megvizsgált Szegzárdon 800 házat és úgy találta, hogy a köz­egészségügyi törvények, valamint a bel­ügyminiszternek rendelete nincsenek végre­hajtva, hogy városunkban köztisztasági és közegészségügyi szempontból sok hiba, mulasztás és hanyagság történt s ez okból fegyelmi vizsgálatot rendelt el azok ellen, kiket a hibákért és mulasztásokért a fele­lősség leginkább terhel, a községi bíró, jegyző és orvos ellen. Nem szokásunk a népszerűséget haj- hászni, azért nyíltan kijelentjük, hogy nem tartozunk azok közé, kik az alispán ur eme eljárásában túlzott szigort találunk, sót azt föltétlenül helyesnek és üdvösnek tartjuk. A közegészségügy a községi közigaz­gatásnak egyik legfontosabb kérdése, egyik legnagyobb érdeke, melyet folyton ápolni és fejleszteni szükséges, épen azért csak köszönet illeti azokat, a kik ebben hathatósan közreműködnek. A közöny és elnézés, vagy magyarul mondva: a slendriánság könnyebb és kényelmesebb eszközök, mint a törvénynek szigorú, pontos, és erélyes alkalmazása, de azokkal felelősség mellett kormányozni és sikereket elérni nem lehet. És hogy az alispán ur fellépése meny­nyire helyes és indokolt volt és hogy őt ezért csak elismerés illeti meg, azt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az ó fellé­pésének előnyös következményei városunk­ban (utcák seprése, csatornák fertőtlenítése, udvarok tisztogatása, stb.) máris — alig nyolc nap alatt — örvendetesen tapasztal­ható. Városunk bírája annyira szivére vette a fegyelmi vizsgálat elrendelését, hogy be­adta állásáról való lemondását. A községi képviselő-testület pedig any- nyira szivére vette a biró ur lemondását, hogy az e hó 7-én megtartott képviseleti ülésen neki bizalmat szavazott. Nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a képviselő-testület hatá­rozatával behatóbban foglalkozzunk, mert az elfogadott indítványnak szövege nincs birtokunkban, azt szorgos utánjárás dacára sem tudtuk megkapni, mert az indítvány, mely egyúttal a határozat, agyülésen a jegyzői tisztet teljesítő Hirling jegyző ur előadása sze­rint nincs meg a jegyzőkönyvben, annak jelenleg még csak nyoma sincs a községházánál, mert azt az indítványozó, Boda képviselő-testületi tag ur magánál tartotta és azt a jegyző ur elfelejtette akár az indítvány megtétele, akár a határozat hozatala alkalmával a jegy­zőkönyvbe iktatni, annyit azonban mégis megtudtunk, hogy az a bizalmi nyilatkozat „a keeske is jóllakjék, meg káposzta is maradjon “-féle közmondásnak hódoló kapta­fára készült. Benne van ugyanis, hogy a felsőbb hatóság igen helyesen és bölcsen intézkedett városunk köztisztasága és köz- \ egészsége ügyében, de a biró urnák eddigi működése és buzgalma, szorgalma és ér­demei szintén elismerésre méltók. Nekünk nincs semmi kifogásunk a biró ur ellen, sőt mi is mindenkor őszinte elismeréssel voltunk az ö személye iránt, la­punkban igen gyakran méltattuk az ő kész­ségét, jóakaratát, azt az ügyszeretetét, melyet állásában tanúsított és főleg azt, hogy a haladás iránt minden téren kellő érzékkel bir. Ezt megírtuk róla nem egyszer, ezt szívesen mondjuk ol rojii most is. Csak egy alkalommal vádo'tuk őt mu­lasztással és a kelló körültekintés hiányával, a szegzárdi fogyasztási bérlet ügyében, akkor is a tények és következmények min­denben nekünk adtak igazat, maga a pénz­ügyminiszter is etitélte az ő és Hirling jegyző eljárását, sőt a kir. ügyész, midőn a fegyelmi vétséggel terhelt pénzügyi titkár ellen vádat emelt, vádinditványában hang­súlyozni volt kénytelen, hogy a község megbízottjait a fogyasztási bérlet ügyében bekövetkezettekért nagyban terheli a fele­lősség. Mi tehát nem vagyunk egy cseppet sem elfogultak, midőn az ő ügyével fog­lalkozunk. Ki kell jelentenünk, hogy nem helye­seljük, hogy a biró ur állásáról lemondott és nem helyeseljük, hogy a képviselő-tes­tület ezúttal neki bizalmat szavazott. Megmondjuk miért. A biró ur azért mondott le, mert mél­tatlanságot látott a fegyelmi vizsgálat el­rendelésében, mert az fájt neki. Ámde, ha ugyvan meggyőződve, hogy ó kötelességének mindenben és mindenkor pontosan és lelkiismeretesen megfelelt, nincs mit tartania a fegyelmi vizsgálattól. Maga a fegyelmi vizsgálat még se nem dehonesztáló, se nem kompromittáló. A vizsgálat ki fogja deríteni, hogy a bírót terheli-e mulasztás és ha igen, minő mértékben ?’ A mennyire mi ezen ügy adatait is­merjük, azt hisszük, hogy a mulasztás és hanyagság vádja nem az elöljáróság fejét, hanem annak intellektuális képviselőjét — ' Hirling dr. jegyzőt fogja első sorban érni, kinek csupa fukarságból el is felejtettek bi­zalmat szavazni. Azután a közpályán szereplőkhöz nem illik a túlságos érzékenykedés. Más az önérzet, más az érzékenység. Az önérzet, ha tudjuk, hogy köteles­ségünknek híven megfeleltünk, azt paran­csolja, hogy utolsó percig megálljunk azon a helyen, a melyre az illetékes tényezők bizalma bennünket helyezett; az érzékeny­ség azonban a szigorú kötelességet aláren­deli az egyéni hiúságnak. Ha esetleg méltatlanul ér a gáncs, a kíméletlen kritika, az visszapattan a tiszta öntudat pajzsáról és csak a gáncsolót, a támadót sebzi meg. A fegyelmi vizsgálat folytán való le­mondás azt a látszatot keltheti, mintha a vizsgálattól és annak eredményétől félne az illető, az adott esetben tudjuk nem az volt az oka a lemondásnak, hanem az érzé­kenység. A törvény szerint a lemondásnak a fe­gyelmi eljárás elrendelése után nincs is he­lye mindaddig, mig az ügy jogerős fegyelmi határozattal befejezve nincs. A képviselő-testülettől pedig azért lát­tuk volna szívesebben, ha a lemondás kér­désében egyelőre állást nem foglal, hogy határozatával ne praejudikáljon, bárcsak a legkisebb mértékben is, a fegyelmi eljá­rásnak. Hasztalanul előzi meg a bizalmi sza­vazatot a felsőbb hatóságra vonatkozó nyi­latkozat, azt elkerülni nem lehet, hogy a képviselő-testületnek a fegyelmi eljárás alatt álló egyénre kimondott határozata, legalább is hangulatot ne keltsen bizonyos irányban. Várt volna a képviselő-testület a bi­zalmi nyilatkozattal a fegyelmi eljárás be­fejezéséig és akkor szó sem férne hozzá. Ám Szolnokvármegye közgyűlésén kö­szönetét indítványoztak a belügyminiszter­nek, a ki az ottani alispánt fegyelmi vizs­gálat alá helyezte és állásától felfüggesztette, pedig Hajdú Sándor vármegyéjében a leg­népszerűbb férfiak egyike és mint kivaló közigazgatási tehetség ismeretes, A lemondás elfogadásának kérdése kü­lönben sem tartozik a képviselő-testületnek hatáskörébe, hanem a fölött az ügyben el­járó fegyelmi hatóság határoz. Tudjuk, hogy egyedül a község java és érdeke vezette a képviselő-testület tag­jait a határozat meghozatalakor, azért a mondottak után napirendre térünk fölötte. Elfogulatlanul Ítélünk ebben a dolog­ban, lapunk, mint olvasóink tapasztalhatták,

Next

/
Thumbnails
Contents