Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-10 / 37. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD HOHNÉL. BODITÁB ISTVÁtT. III. évfolyam. 37. szám. Szegzárd, 1893. szeptember 10. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az elófize- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten meeillapitott árszabály szerm számíttatnak. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ I Negyedévre . I „ 50 „ j Egy szám ... . 12 , Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad Kram mer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. A fegyelmi ügy. Alispánunk, szemben a koleraveszély- lyel, személyesen megvizsgált Szegzárdon 800 házat és úgy találta, hogy a közegészségügyi törvények, valamint a belügyminiszternek rendelete nincsenek végrehajtva, hogy városunkban köztisztasági és közegészségügyi szempontból sok hiba, mulasztás és hanyagság történt s ez okból fegyelmi vizsgálatot rendelt el azok ellen, kiket a hibákért és mulasztásokért a felelősség leginkább terhel, a községi bíró, jegyző és orvos ellen. Nem szokásunk a népszerűséget haj- hászni, azért nyíltan kijelentjük, hogy nem tartozunk azok közé, kik az alispán ur eme eljárásában túlzott szigort találunk, sót azt föltétlenül helyesnek és üdvösnek tartjuk. A közegészségügy a községi közigazgatásnak egyik legfontosabb kérdése, egyik legnagyobb érdeke, melyet folyton ápolni és fejleszteni szükséges, épen azért csak köszönet illeti azokat, a kik ebben hathatósan közreműködnek. A közöny és elnézés, vagy magyarul mondva: a slendriánság könnyebb és kényelmesebb eszközök, mint a törvénynek szigorú, pontos, és erélyes alkalmazása, de azokkal felelősség mellett kormányozni és sikereket elérni nem lehet. És hogy az alispán ur fellépése menynyire helyes és indokolt volt és hogy őt ezért csak elismerés illeti meg, azt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az ó fellépésének előnyös következményei városunkban (utcák seprése, csatornák fertőtlenítése, udvarok tisztogatása, stb.) máris — alig nyolc nap alatt — örvendetesen tapasztalható. Városunk bírája annyira szivére vette a fegyelmi vizsgálat elrendelését, hogy beadta állásáról való lemondását. A községi képviselő-testület pedig any- nyira szivére vette a biró ur lemondását, hogy az e hó 7-én megtartott képviseleti ülésen neki bizalmat szavazott. Nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy a képviselő-testület határozatával behatóbban foglalkozzunk, mert az elfogadott indítványnak szövege nincs birtokunkban, azt szorgos utánjárás dacára sem tudtuk megkapni, mert az indítvány, mely egyúttal a határozat, agyülésen a jegyzői tisztet teljesítő Hirling jegyző ur előadása szerint nincs meg a jegyzőkönyvben, annak jelenleg még csak nyoma sincs a községházánál, mert azt az indítványozó, Boda képviselő-testületi tag ur magánál tartotta és azt a jegyző ur elfelejtette akár az indítvány megtétele, akár a határozat hozatala alkalmával a jegyzőkönyvbe iktatni, annyit azonban mégis megtudtunk, hogy az a bizalmi nyilatkozat „a keeske is jóllakjék, meg káposzta is maradjon “-féle közmondásnak hódoló kaptafára készült. Benne van ugyanis, hogy a felsőbb hatóság igen helyesen és bölcsen intézkedett városunk köztisztasága és köz- \ egészsége ügyében, de a biró urnák eddigi működése és buzgalma, szorgalma és érdemei szintén elismerésre méltók. Nekünk nincs semmi kifogásunk a biró ur ellen, sőt mi is mindenkor őszinte elismeréssel voltunk az ö személye iránt, lapunkban igen gyakran méltattuk az ő készségét, jóakaratát, azt az ügyszeretetét, melyet állásában tanúsított és főleg azt, hogy a haladás iránt minden téren kellő érzékkel bir. Ezt megírtuk róla nem egyszer, ezt szívesen mondjuk ol rojii most is. Csak egy alkalommal vádo'tuk őt mulasztással és a kelló körültekintés hiányával, a szegzárdi fogyasztási bérlet ügyében, akkor is a tények és következmények mindenben nekünk adtak igazat, maga a pénzügyminiszter is etitélte az ő és Hirling jegyző eljárását, sőt a kir. ügyész, midőn a fegyelmi vétséggel terhelt pénzügyi titkár ellen vádat emelt, vádinditványában hangsúlyozni volt kénytelen, hogy a község megbízottjait a fogyasztási bérlet ügyében bekövetkezettekért nagyban terheli a felelősség. Mi tehát nem vagyunk egy cseppet sem elfogultak, midőn az ő ügyével foglalkozunk. Ki kell jelentenünk, hogy nem helyeseljük, hogy a biró ur állásáról lemondott és nem helyeseljük, hogy a képviselő-testület ezúttal neki bizalmat szavazott. Megmondjuk miért. A biró ur azért mondott le, mert méltatlanságot látott a fegyelmi vizsgálat elrendelésében, mert az fájt neki. Ámde, ha ugyvan meggyőződve, hogy ó kötelességének mindenben és mindenkor pontosan és lelkiismeretesen megfelelt, nincs mit tartania a fegyelmi vizsgálattól. Maga a fegyelmi vizsgálat még se nem dehonesztáló, se nem kompromittáló. A vizsgálat ki fogja deríteni, hogy a bírót terheli-e mulasztás és ha igen, minő mértékben ?’ A mennyire mi ezen ügy adatait ismerjük, azt hisszük, hogy a mulasztás és hanyagság vádja nem az elöljáróság fejét, hanem annak intellektuális képviselőjét — ' Hirling dr. jegyzőt fogja első sorban érni, kinek csupa fukarságból el is felejtettek bizalmat szavazni. Azután a közpályán szereplőkhöz nem illik a túlságos érzékenykedés. Más az önérzet, más az érzékenység. Az önérzet, ha tudjuk, hogy kötelességünknek híven megfeleltünk, azt parancsolja, hogy utolsó percig megálljunk azon a helyen, a melyre az illetékes tényezők bizalma bennünket helyezett; az érzékenység azonban a szigorú kötelességet alárendeli az egyéni hiúságnak. Ha esetleg méltatlanul ér a gáncs, a kíméletlen kritika, az visszapattan a tiszta öntudat pajzsáról és csak a gáncsolót, a támadót sebzi meg. A fegyelmi vizsgálat folytán való lemondás azt a látszatot keltheti, mintha a vizsgálattól és annak eredményétől félne az illető, az adott esetben tudjuk nem az volt az oka a lemondásnak, hanem az érzékenység. A törvény szerint a lemondásnak a fegyelmi eljárás elrendelése után nincs is helye mindaddig, mig az ügy jogerős fegyelmi határozattal befejezve nincs. A képviselő-testülettől pedig azért láttuk volna szívesebben, ha a lemondás kérdésében egyelőre állást nem foglal, hogy határozatával ne praejudikáljon, bárcsak a legkisebb mértékben is, a fegyelmi eljárásnak. Hasztalanul előzi meg a bizalmi szavazatot a felsőbb hatóságra vonatkozó nyilatkozat, azt elkerülni nem lehet, hogy a képviselő-testületnek a fegyelmi eljárás alatt álló egyénre kimondott határozata, legalább is hangulatot ne keltsen bizonyos irányban. Várt volna a képviselő-testület a bizalmi nyilatkozattal a fegyelmi eljárás befejezéséig és akkor szó sem férne hozzá. Ám Szolnokvármegye közgyűlésén köszönetét indítványoztak a belügyminiszternek, a ki az ottani alispánt fegyelmi vizsgálat alá helyezte és állásától felfüggesztette, pedig Hajdú Sándor vármegyéjében a legnépszerűbb férfiak egyike és mint kivaló közigazgatási tehetség ismeretes, A lemondás elfogadásának kérdése különben sem tartozik a képviselő-testületnek hatáskörébe, hanem a fölött az ügyben eljáró fegyelmi hatóság határoz. Tudjuk, hogy egyedül a község java és érdeke vezette a képviselő-testület tagjait a határozat meghozatalakor, azért a mondottak után napirendre térünk fölötte. Elfogulatlanul Ítélünk ebben a dologban, lapunk, mint olvasóink tapasztalhatták,
