Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-27 / 35. szám
4. TOLNA VÁRMEGYE 1893. augusztus 27. — Forgalmi akadály. A kik a tegnapi déli — Lajos napja. Kossuth Lajos nagy hazánkfiának névünnepét a szegzárdi polgári olvasókör az idén, mint rendesen, szintén kedélyes társasvacsorával ünnepelte meg, melynek folyamán B o d a Vilmos a kör elnöke, a jelenlevők zajos helyeslése közben éltette Magyarország leguagyobb fiát — a turini remetét. — Pénzhamisító banda. Múlt számunkban megemlékeztünk arról a pénzhamisító bandáról, melyet László őrsvezető, báttaszéki csendórörs- ranesnok épen raunkaközben csípett el. A nyomozást Buday Gyula hadnagy, szegzárdi szakaszparancsnok folytatta. Most leginkább azt a két budapesti rajzolót kellett kézrekeriteni, kik a jól sikerült tizes bankót rajzolták, s kiknek nevét nem, de lakását a banda 2 feje: Kozma és Deák ismerte. E végből Buday mind a 4 tettest Budapestre kisértette, ahol Karácsonyi Sándor fővárosi kapitánynyal megejtett nyomozás következtében kitűnt, hogy a rajzoló Krausz, Bokros s ki tudja, még hány néven ismert és Scheffer Ferenc xilografok voltak, kik a megrajzolt tízesért 400 frtot kaptak, meg a mintatizest. A 2 művészt természetesen letartóztatták. — Érdekes volt a nyomozásnak azon része, mikor a rajzolók lejöttek Decsre rajzolni, s midőn a tizes elkészült, mintául százas bankót kértek, melyet Kozma már készen tartott számukra s gyanútlanul át is adott. Kozma reggel kiment a mezőre dolgozni, egyedül hagyva a művészeket, hogy háboritlanul dolgozhassanak. De alig tette ki Kozma a lábát a házból, ezek a pénzzel eltűntek. Kozma és Deák utánuk mentek Budapestre, a hol őket meg is találták. A kölcsönös magyarázatok után kitűnt, hogy a géphez rajz is kell. Ennek megvételére Stoll Lajost, szegzárdi korcsmá- • ros és pék, meg Deák Pált küldték fel Budapestre, kik ott vásároltak is valamiféle gépet s azt magukkal hozva, előbb Stolluál rejtegették, mert ő fizette volt ki; de midőn 95 frtját megkapta, a gépet Decsre szállították először Tikoshoz, később pedig Kubránszkihoz, kinek a nevére még sokan emlékezhetnek a tavali csalási perből, midőn őt is a hires S t r é n y i Mihály, a pesti nagyságos u r, ezer írtig megcsalta, 4 szeres pénzt Ígérve neki, de a miből ő mégsem okult, hanem megint csak könnyű szerrel akart mégis sok pénzhez jutni. Nagy feltűnést keltett Szegzárdon, midőn S tolit letartóztatták s százfélekópen magya- rázgatták ennek okát és egész legendák keringtek nagy tetteiről. Stoll a szegzárdi törvényszéknek adatott át, a többiek pedig a budapesti kir. ügyészség börtönébe kerültek. — Gyanús megbetegedés. Nagy-Mányokon Krill János nevű ember kolera tünetek közt megbetegedett. Most már jobban van. vonattal akartak Szegzárdról Budapest felé utazni, kellemetlen meglepetésben részesültek. Ép akkor, midőn a harmadik csengetés elhangzott, megrepedt a forrcső, a viz beömlött a tűz közé s azt rögtön eloltotta. Az állomás főnök sürgönyileg kért Sárbo- gárdról segély mozdonyt s a boszankodó utasok csak 3 órai késéssel indulhattak. — Búcsúzó. Molnár János tanárt kollégái és egyéb jó barátai az alkalomból, hogy a miniszter az újvidéki főgymnáziumhoz kinevezte rendes tanárrá, most midőn Szegzárdot, a hol közel egy évtizedig működött a polg. iskolánál, elhagyja, a Csörgetőnél rendezett igen sikerült banketten búcsúztatták el. Molnár Jánost nemcsak tanítványai s azok szülői szextettek és tisztelték lelkiismeretes és humánus bánásmódja miatt, hanem mindenütt, a hol csak a társas életben megfordult, tiszteletben és rokonszenvben részesült. — Ferencrendi szerzetesek. Suppauer Gáspár Simontornyáról Sümegre helyeztetett át zárdafőnöknek, Zey Appollo pedig Simontornyára házfőnöknek. — Kibővített hatáskör. Hoffmann Sándor szegzárdi uradalmi főerdész hatásköre kiterjesztetett a Mágocs, Szent-Benedek és Jenő községek területén levő erdőkre is. — Érdekes előadás. B. Polgár Gyula jel- jemszinész és komikus az európai -continensen eddig egyedüli magán színi előadó, ki a budapesti népszínház, valamint az ország nagyobb színpadjain úgyszintén Bécsben a „Theater an der Wien“ színházban is mint elsőrendű jellemkomikus működött. Szegzárdon, szeptember hó 7-én magán színi előadást rendez teljes zenekar közreműködésével, mely alkalommal színre kerül: Az imitator. Vig magánszinmű 3 szakaszban, operarészek, különféle dal, mulattató couplettek és exotikus zenerészekkel. Különféle motívumok felhasználásával színre alkalmazta: B. Polgár Gyula. Zenéjét szerzó Heks. A darabban előforduló alakok: 1. Az alakitó művész. 2 tői 5-ig. Az ember 25, 45, 75 és 95 éves korában. 6. Eobesby angol lord. 7. Szedácsek néptribun. 8. Heimann Áron. 9. Az udrari zenész. 10. Luczifer alvilági főnök. 11. Kleopatra neje. 12. Egy jellemkoinikus. 13. A bucsujáró. 14. Harpa- gon ur. 15. Egy finom férfiú. 16. A gigerli. 17. A bús vitéz. 18. A politikus sógor. 19. Egy fran- czia tudós. 20. Egy afrikai missionárius. 21. A zene bohóc. 22. és 23. Heier és Maier bécsi pol- gái-ok. 24. Zaplacsek Janó. 25. Amschel galíciai kereskedő. 26. Sarah a neje. 27. Smüle a fia. 28. Az imitator. 29-től 40-ig a világ uralkodó nagyjai s a magyar történelem nevezetes alakjai élethű alakításban. — Polgár előadásáról a „Budapesti Újság“ 108. szám i következőképen irt: „Ez a maga nemében speeiálitás, a mennyiben a különféle nemzetek szokásait hajlamait, nyelvét, költészetét és zenéjét hűen reprodukálja, másrészt ily sokoldalú alakítást és jellemzést, csak különféle szinielőadá- sok és hangversenyek látogatása nyújthatna, amit ez alkalommal egyszerre, quodlibetben élvezhetünk. Polgár derekasan oldotta meg azt a nehéz feladatot, hogy minden kisegítő díszlet és jelmez nélkül, csakis a szó- és arcjáték hatalmával, annyira fel tudta a közönség kópze'őtehetsógót kelteni, hogy folytonos derültséget idéz elő drasztikum nélkül. — A sárbogárdi gyilkosság, mely oly nagy port vert fel, hogy majdnem az egész megye csend- őrségét kellett mozgósítani, üres koholmány, s teljesen alaptalannak bizonyult. Hihetőleg azok a furfangos tolvajok fundálták ki, kik a csendőrséget pár napra elakarták távolítani Sárbogárdról, hogy a gyilkocok nyomozásával bajlódjanak, csak azért, hogy azalatt otthon annál bátrabban manipulálhassanak. Mert mig Buday Gyula hadnagy, csendőreivel mindent el követett, hogy a gyilkosság nyomára akadjon, azalatt Sárbogárdon több szép és értékes ló hirtelen eltűnt. A gyilkosságnak pedig, minthogy a gyilkosság vélt áldozata, Janó I s t- v á n is előkerült, még pedig ép egészségben, még csak megközelítőleg megbízható tanúját sem lehet kinyomozni. — Utonállók. 0 z v a 1 d József tengelic-szőlő- hegyi lakos folyó hó 13-án a kalocsai vásárra ment. Midőn már csak 1 órányira lehetett a várostól, egy ember csatlakozott hozzá, ki szintén oda igyekezett. Egy ideig beszélgetve haladtak egymás mellett, midőn egy kis erdő mellett elhaladva, onnan hirtelen egy ember bukkant elő, ki utánuk futva, kiabálta, hogy álljanak meg, mert ő elvesztette tárcáját, melyet csak ők találhattak meg. A társ természetesnek találta, hogy az erdőbe bemenjenek, és ott magukat kikutatni engedjék. Először a társat kereste ki, de kinél mitsem talált. Ekkor Ozvaldra került a sor. Midőn tárcáját elővette, melyben 43 frt volt, a kutató a pénzt a tárcából lopva kivette, s helyébe a kezében készen tartott papírokat tett. De a tulajdonos ezt észrevette és erélyesen követelte vissza pénzét, s társát is segélyül hívta pénze visszaszerzésében. De bizony ez, a helyett, hogy segítségére ment volna, a másikkal együtt — kinek ó cinkostársa volt — az erdőn keresztül hirtelen futásnak ei’edve, pénzével együtt hirtelen eltűntek. Az eddigi nyomozások még semmi eredményre nem vezettek. kérni, majd — valamikor. Hogy az én apám fölcsap Jákobnak s engem Izsáknak használ az önök külön Istenük dicsőítésére, ahhoz nekem senami közöm, mert ón rólam van szó. De hogy ön Milit valamikor az ön tiszteletreméltó privát érzelmeinek ! áldozza föl, azt önnek egyenesen megtiltom. Mili az enyém és ha a világ összes Oastorai és Pol- luxai harapnának is a lábikrámba, őt nem engedem tőlem elragadni. El vagyok adósodva? — Igen. Ön azért nem adja nekem leányát ? — Jó. — De vissza fogok önhöz jönni és milliókat mutatok önnek. Akkor aztán derék ember is leszek. Ugy-e ? ' És Mili rám fog várni és jaj önnek, ha nem engedi majd reám várni. Isten önnel! Ezzel sarkon fordult és ment. Az ajtóban megállt. Habozott, ingott. Aztán kínos zokogásba tört ki és visszatántoi-gott. — Uram bocsásson mng, bocsásson meg. Nem szabad önt bántani. De higyjen nekem . . . úgy szeretem Milit ... ne taszítson el . . . nem vagyok léha, nem vagyok könnyelmű . . . kenyérből és vízből élek .... úgy takarékoskodom .... Apám téved, nem szeret engem ... És Mili úgy szeret. . . kérem, kérem . . . Nem tudta, mit beszól, csak dadogott, kö- nyörgött, összefüggéstelenül, össze-vissza, mindent egyszerre akart elmondani, ami eszében volt és az ügyvéd összeráncolt homlokkal állt ott és csak azt értette, hogy ez a fiatal ember kétségbe vau esve. Aztán megszólalt, komoly, kimért hangon, mely később kissé barátságossá vált: — Sajnálom, fiatal barátom, hogy igy kell önnel szemben állanom, de apai kötelességem ezt parancsolja. Az ön atyja talpig becsületes ember s ha ő ítél igy önről, én mást nem tehetek mint hogy leányom boldogságát megóvjam öntől. De ha ön tényleg jobb, mint a milyennek mostan látszik, úgy ne veszítse el bátorságát. Ön is fiatal, a leányom is fiatal. Kezdjen uj életet, önnek nagyon szép tehetségei vannak s ha majdan, mint más, uj ember lép elém, akkor még beszélhetünk erről. Fogadja legjobb kívánságaimat. Sándor nem hallotta az egyes szavakat, de j megértette körülbelől, hogy mit mond az ügyvéd. Gyámoltalannak, elhagyottnak érezte magát, nem volt semmi gondolata, semmi akarata. Állt egy darabig mereven, lehorgasztott fővel és bambán hallgatta a zongoi'ázást. Az ügyvéd várta, hogy valamit mondjon, vagy távozzék. Aztán hirtelen leült és előszedett egy akta-csomót. Sándor erre magához tért. Az egyik akta el van intézve, már foglalkozik a másikkal, gondolta keserűen. Milyen szorga'xnas I — Egy kérdés még, ügyvéd, ur, mielőtt távozom. — Tessék. — Beszélhetek még egyszer Millvel ? — Sajnálom, jobbnak tartom, ha nem látják J többé egymást. — Irhatok neki ? — Sajnálom. , — Megmondaná neki, hogy várjon reám ? — Sajnálom. — Úgy áldja meg az Isten, ügyvéd ur, megyek megszerezni leánya árát. Az előszobában megállt és várta. Úgy érezte hogy Milinek ki kellene jönni és a nyakába borulnia és mondania : várok, várok reád, mind halálig ! És akkor ő boldogan és reményteljesen neki indult volna a világnak és bizalommal, kitartással dolgozott volna. De Mi i nem jött. Hallgatózott, de semmi nesz. Az előszoba gázlángjai halkan sisteregtek, halkan és egyhangúan és az a sisteregós belevegyült a forró sárga levegőbe. A szalonba vezető ajtó zárva volt, reménytelenül zárva és ő bámult reá égő, vágyó szemekkel s érezte, hogy ez az ajtó elzárja előle az üdvösségét. Midőn megcsapta őt a hideg esteli levegő, elszédült. Megcsendültek agyában a Danse-macabre félelmes ütemei, az apja levele, az ügyvéd hideg komolysága, a gázlángok, a zárt ajtó és Mili kisirt szemei, mind valami érthetetlen zűrös összevisszaságban kavargóit benne és ebből a khaoszból lassanként kiemelkedett egy marcangoló, égető érzés, valami zokogó kétségbeesés és végtelen keserűség. — Ki kellett volna jönnie, ha szeretne, kijött volna! (Folytatása következik.)
