Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-20 / 34. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1893. augusztus 20. Ne örüljenek hát az ultramontán urak, ne akarják a fehéret feketére festeni, mert a fehér mindig fehér marad . . . A Bezerédj István vármegyéjében újra az igazság aratta győzelmét. Mert a szabadelvüség győzelme egyúttal az igazságnak is diadala ! Vallástanitás és vallásgya- korlat. * A hol a vallás oktatásáról van szó, ott a vallási gyakorlatok is benfoglaltatnak. Sem egyik, sem másik nem tartozik a politikai, közigazgatási hatóság intézkedései körébe s igy a kir. tanfelügyelő sem léphet fel e tekintetben sem rendelkezöleg, sem tiUólag. Ez tisztán a vallásfelekezet, a hitközség, az egyház belügye; s a tanügyi közigazgatási hatóságnak csakis az képezheti feladatát, hogy őrködjék a fölött, hogy az iskolai tanítás természetének megfelelő vallás- és er- kölcstani oktatás oly értelemben, mint azt a népoktatási törvény megköveteli, adassék. így van ez a vallásgyakorlattal is. — Az az álláspont, melyet a kir. tanfelügyelő e tárgyban elfoglal: az alábbi adalékokból világosan látható, megismerhető. 1. A kir. tanfelügyelő 1889. julius hava 25-én 1328. szám alatt s a vallásgyakorlatra vonatkozó intézked ése: „A községi iskolaszékek számára kiadott ministen utasítás 44. §-ának 6. pontja igy szól: „Az illető hitfelekezeti lelkészeket az iskolaszék a hites erkölcstan tanítására felszólítja“. — A hit- és erkölcstan tanításához tartozik a vallásgyakorlat is. Mind a vallás tanítására, mind pedig annak gyakorlatára nézve a politikai hatóság (hova az iskolaszék is, a kir. tanfelügyelő is, a közigazgatási bizottság is, kétségkívül tartoznak) a be nem avatkozás elvét kell, hogy kövesse, teljesen a hitfelo- kezetekre bízván az eljárás módozatait s a kiviteli intézkedéseket. Nem érzem tehát magamat kir. tanfelügyelői minőségemben feljogosítva arra, hogy elrendeljem,, vagy eltiltsam a felekezeti vallásgyakorlatok iskolai módozatait s azokban a tanítók részvételét; csak a fölött őrködhetem, hogy a hit* Mait számunkban a kir. tanfelügyelő árhoz intézett felhívásra vettük a fenti közleményt és e levelet: Igen tisztelt szerkesztő url Állok elébe 1 Minden felvett kérdésére kellő egymásutánban válaszolni kötelmemül ismerem! Elsősorban azonban a hit- és erkölcstan tanításáról s a vallásgyakorlatról kell nyilatkoznom, hogy a „Veni Sancte“ ügyében, mely a „Magyar Hírlap“ szerént Szegzárdon „kisért“, nézeteimet nyilváníthassam. Ezért mindenek előtt a becsatolt cikk számára kér kis helyet őszinte tisztelője : Rill József, kir. tan- felügyelő. felekezeti vallástanitók pontosan tartsák he az óratervben kitűzött tanitás idejét. Ezen az iskolaszék sem mehet túl. — A vallásgyakorlaton való részvétel körüli eljárást a hittauitók ügyköréhez tartozónak kell tekintenünk s a tanítók vallásos érzületére bízandó, hogy hol 1 mikor ? s mennyiben ? segédkeznek. — Ez ellen nem csak kifogást nem teszek, hanem ellenkezőleg: melegen ajánlom, hogy a tanerők mindenkor a hazafias viselkedés mellett, külsőleg is tegyenek tanúbizonyságot arról, hogy ók felekezetűknek is igaz hivei.“ 2. A kir. tanfelügyelő 1889. szeptember hava 21-én 2452. sz. a. kelt intézkedése a vallás-erkölcsös nevelés és a vallásgyakorlat tárgyában: „A kir. tanfelügyelők számára kiadott minis- téri utasítások 50. § a szerónt nekem kötelességem szigorúan felügyelni arra, hogy az 1868. évi 38. t. c. 57. §-át, mindszintén az iskolaszóki utasítások 44. §-a 6. pontjának szabványait az illetők szorosan megtartják-e ... Már pedig az iskolaszéknek azon határozata, mely a tanítókat tekintet nélkül ! felekezetűkre kötelezni akarja, hogy a kath. vallásu | gyermekeket templomba és körmenetekre kisérjék, törvénytelen ; mert az iskolaszéknek a vallás- és erkölcstan tanítására s a vallás gyakorlására nézve sem több, sem kevesebb joga nincs, mint az, hogy az iskolaszóki utasítások értelmében a hitfelekezeti lelkészeket kötelességeik teljesítésére hívja fel. Óhajthatja a maga részéről az iskolaszék, hogy a tanítók s tanítónők a tanulókkal templomba, processi- okra járjanak, e tettükért nekik előnyöket Ígérhet, sőt biztosíthat is; de sem reájuk parancsolni, hogy tegyék, sem ettől eltiltani a tanítókat s a tanuló ifjúságot az iskolaszéknek joga és hatalma nincsen. Ez egészen a hitfelekezeti hatóság ügye s a dolgok rendjének megállapítását a lelkipásztor végzi el a tanítókkal, kik mindannyian híveik saját felekezetűknek s ezért fel sem tehető róluk, hogy a lelkipásztor vagy hittanitó kérelmére, ha a temp- lombajárást vagy a körmeneteken való részvételt kívánatosnak tartják, ne segédkezzenek. Ez a lel- kismereti szabadság elvének kifolyása, melyet a népiskolai törvények s az azokon alapuló miniszteri utasítások biztosítanak. És az iskolaszék sem nem rendőrség, sem nem egyházi közeg, hanem egyszerűen iskolai, tehát polgári hatóság, melynek vallásiakban más joga nincs, mint melyet utasításainak 44. § ában a 6. pont eléje szab. Ez okból az iskolaszéknek ezzel ellenkező határozatát semmisnek jelentvén ki, hatályon kivül helyezem s végrehajtását nem engedem meg.“ „Emil a közigazgatási bizottsághoz — úgymond egy 1889. évi november hava 24-én 3257. sz. a. kelt tanfelügyelői intézkedés — jelentést azért nem tettem, mert az 1884. évi március 5-ón 5154. sz. a. kelt miniszteri rendelet csakis az olyan természetű felfüggesztett határozatokat szabja meg bejelentendőknek, melyekre nézve az 1876: évi 28. t c. 7. §-a 1. pontja értelmében az iskolaszék elsőfokú határozatokat hozni illetékes. Már pedig az iskolaszék világos és tiszta miniszteri szabványokkal szemben sem a hit- és erkölcstanra, sem a vallásgyakorlatra vonatkozó határozatokat hozni nem illetékes, igy tehát a közig, bizottság elé másodfokú határozat hozatala végett e tárgyban jelentést tenni nem volt feladatom.“ 3. A kir. tanfelügyelő 1889. évi március hava 1-én 158. sz. a. kelt intézkedése a vallás- és erkölcstan tanítása tárgyában. „A hit- és erkölcstani oktatásra nézve mind a lelkészekkel történt régi és újabb megállapodás, mind pedig az iskola gondnokságának eljárása helytelen és törvényben nem gyökerező... Ez oktatás okvetlenül az iskola tantermében adandó. Roszalá- somat kell tehát kifejeznem, hogy az iskola gondnoksága a nélkül, hogy hozzám jelentést lett volna, szó nélkül hagyta eddig, hogy a róm. kath. vallásu gyermekek */4 órányi, aprót, vallásu gyermekek pedig 5/4 órányi távolságra jártak a lelkész- hitoktatók e:é, a helyett, hogy ők jelentek volna meg az iskolában hitelemzésre, mint a kik megnőtt emberek lótökre könnyebben viselhették volna el az idő viharait s az ut távolságát, mint a zsenge ifjúság, mely a helyi iskolai hatóság gondjaira van bízva. Nem helyeselhetem az iskola gondnokságának a kath. hitoktatásra vonatkozó azon határozatát sem, mely „célszerűnek találja“, hogy a hitta- nitói tisztet „a lelkószszel egyetórtőleg“ átruházza az egyik tanítóra. Ezen határozatot felfüggesztem, az illető tanító urnák pedig megtiltom, hogy mindaddig vallásoktatói tisztet teljesítsen, mig erre egyedül illetékes főpásztórától hiványt (vocatiot) nem nyert s ezt előttem eredetiben be nem mutatja. Ha ezen vocatioért folyamodik, ha azt megnyeri: akkor a királyi felügyelet szempontjából nem tehetek kifogást az ellen, hogy az ill. tanító ur, mint kath. hivő jogosítványt nyervén, a hit- és erkölcstani oktatást vezesse és adja, szerződéses viszonyba lépve egyúttal a hitfelekezeti községgel vagy annak fejével a hitoktatásért járó díjazásra nézve ... Másként áll az ügy a protestáns (vagy izraelita) felekezetű tanulók vallásoktatására nézve. Ott az „általános papság“ elvénél fogva az van jogosítva a hit- és erkölcstan tanítására, a kit a saját hitfele ■ kezeti községe megbíz . .. Elengedhetetlennek tartom azonban, hogy a hitközség e külön munkát is a helyi viszonyok szerént díjjazza... Meggyőződésem szerént továbbá a vallásoktatást azon a nyelven kell adni, melyet a gyermek ért, mivel a vallásoktatást nem uyelvgyakorlati célra, s nem arra kell használni, hogy a tudás legyen a fődolog, hanem arra, hogy a gyermeknek a tanulás által vallása, erkölcse legyen. Ne azt mondja a gyermek, hogy: „Tudom a vallástant magyarul!“ —hanem azt, hogy : „Van vallásom 1“ Maga az egész nevelés legyen vallás-erkölcsös, hazafias, humánus, a lelket és testet egyaránt fejlesztő és edző.“ 4. A kir. taufolügyeló 1889. évi március 6-án 286. sz. a. kelt átirata a róm. kath. megyés püspökhöz a 158. számú (fen- nebb 3.) alatt közölt tanfelügyelői intézkedés közlése alkalmával: ..................Különösen tisztelt uram! A vármegye területén levő tankerületembeli iskolaköteles ifjúság vallás- erkölcsi nevelésének ügyét is szivemen viselvén : nem lehetek közönyös azon kérdés Ez entúl nem fogok cigarettázni. Azt hiszem nem is lesz hozzá többé kedvem. Nem fogok érezni. Nem fogom magamat érezni. Halott leszek és nem tudok róla. És még azt mondják, hogy nincs paradicsom 1 Ugy-e, kedves reporter ur, ön süket és vak? Ne tagadja, tudom bizonyosan, hogy ön süket és vak. Mert csak akkor hall valamit, ha valami hallatszik és akkor lát valamit, ha valami látszik. Meg fog öregedni. Meg fog házasodni és vasárnap kimegy a feleségével meg a gyerekeivel a városligetbe és rendel magának sört. Meg fog öregedni. Soha sem ittam sört. Ez nagy szerencsétlenség. Az ember okvetlenül öngyilkos lesz, ha nem iszik sört. Ezt ön nem érti ? — Én sem- De. érzem, hogy ha sört ittam volna és sóskiflit ettem volna, akkor most nem lennék öngyilkos. A sör olyan szolid ital, olyan nyárspolgári, szorgalmas, takarékos szaga van és olcsó. Azt mondják, hogy butít, ha rengeteg mennyiségben fogyasztják. Sohasem ittam sört. De a helyett jártam sokat az erdőben. És jártam benne gyakran, akkor, a mikor a lombok árnyékára ráborult az alkony árnya. Ekkor a virágok lelkei kiszállnak a kelyhekből és összegyűlnek egy tisztáson. Ott keringenek színes fátylaikkal, lebegő foszló illataikkal. Olyan bóditó az az illat. Az ember a szivébe szívja és megfájdul tőle a szive. És ebbe az illat-keverékbe bevegyül a föld szaga, az a nehéz, üdítő, termékenyítő szag és az ember azt is a szivébe szívja és a virágok illata gyökeret ver a föld országában és állandóan benne virul. Ne menjen soha este az erdőbe! És aztán a félhomályos lombokon átzizzen a szellő, halkan, egészen halkan és megremegnek tőle a lombok és minden levél sír. Es ón járok a keskeny ösvényen előre és mindig csak egy. árnyékot látok magam előtt. Egy nagy emberformáju bokor árnyékát. És gondolom magamban : egészen addig a bokorig elmegyek, aztán fordulok vissza. És megyek, megyek és a szellő átzizzen a falombokon és az a bokor csak ott marad a távolban, egészen a távolban. Es hallom az erdőzúgástól: jer, jer! És ón csak megyek, csak megyek, roskadó inakkal előre és nem érek közelebb. Az az árny mindig . csak előttem van, húsz lépésnyire és én mentem már — úgy rémlik — vagy húsz kilométert és nem tudtam megtenni azt a húsz lépést. És folyton hallom: jer, jer! És néha látok egy világos árnyékot, egy csábitó, szép árnyékot, mely integet nekem keresztül az ösvényen és érzem, mint illatoznak szivemben a virágok lelkei és akkor összeroskadok és nem tudok tovább. És hallom az erdőt zenélni, az ó milliónyi hangszerein az ő egyetlen csodálatos melódiáját és akkor, gondolom, ha nem volnék olyan fáradt, mehetnék tovább. És- körülleng a hűvös szellő és azt súgja, ha nem volna testem, akkor nem volnék olyan fáradt. És az erdő már egészen fekete és a szentjánosbogarak kigyuladnak és a tücskök cirpelnek. És én fekszem tehetetlenül, és érzem, ha nem volna testem, akkor nem volnék olyan fáradt . . . Reporter ur, az Isten áldja meg! Megmondtam önnek mindent. Kár volt! Mert mégis csak előveszi majd az ötödik számú blankótát és ráírja a nevemet. Ezen a blankótán az áll, hogy „pillanatnyi elmezavar.“ Es ön még mindig állítja, hogy nem vak és nem süket ? Ön képmutató ! VII. FOSZLÁNYOK. — Beteg vagy ? Ezzel toppant be hozzá még az este Gyuri. — Nem. — Gratulálok, akkor szerelmes vagy. — Honnan tudod ? — Megfeledkeztél Kalábriáról. Sándor homlokára ütött. — Istenemre, megfeledkeztem róla. Tehát tényleg szerelmes vagyok ? — Nem az a kérdés. Hanem az a kérdés : Mili-e, vagy Ilonka ? — Te Gyuri, iparkodjál néhány percre komolyságot affektálni. Gyújts rá a szivarodra, hiszen nem ég és tégy úgy mintha az én históriám érdekelne. Azután pedig nyisd meg bölcseséged csatornáit és árazd reám annak tartalmát. — Legyen úgy, de csak röviden. Tehát Mili vagy Ilonka ? — Mili és Gita, — válaszolt Sándor és elmondta rendre, ami történt. — És most szeretnék fölmászni a háztetőre és nyávogni, mint egy ábrándos kandúr. Utálom magamat, hogy olyan szentimentális bolond vagyok és nem tudom: mi lesz ebből ? Szeretem Milit, annyira, hogy ha rágondolok, valami ostobaság jut eszembe és mikor Gitánál voltam, őszintén ajánlottam föl neki a három esztendőt. Ha nem elégedett
