Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-20 / 34. szám
TOLNAVÁRMEGYE. iránt, ha váljon helyes alapon s a népnevelósügyi törvény követelményeinek inegfelelőleg nyeri-e az ifjúság vallás- erkölcsös nevelését ? vagy pedig csak bizonyos „pro forma“ eljárással bánnak-e el vele ? Ez az oka, hogy nem nyerte meg tetszésemet és hozzájárulásomat az. a mit a vallás és erkölcstan tanítása közül (egy megnevezett) népiskolánál eddig gyakoroltak és ezentnl gyakorolni célba vettek- (Következik a 158. számú intézkedés szövege.) Szó- szerént közölt ezen intézkedésemet Méltóságodnak, mint a ki főpásztori minőségében itt nálunk is a vallás-erkölcsös nevelés legfőbb őre és intézője, becses jóindulataiba ajánlva, arra is kérem, hogy a vallás- és erkölcstani oktatás nyelve ügyében is magát kegyesen elhatározni, az érdekelteknek a kellő utasításokat megadni s azokat velem is közölni móltóztassék.“ 5. A kir. tanfelügyelőnek a rám. hath, niegyéspüspökköz 1890. évi március 10-én 575. sz. a. intézett átiratából kivonat. „Személyi tekintetek engem nem vezettek, nem vezetnek: előttem az elv s a törvény szentsége állottak mindig teljes életemen keresztül; ezek vezérelnek most is. Ugyan ezen indokok vezéreltek j engem, mikor a vallás- és erkölcstan tanítása ügyé- j ben 1889. évi, márc 6-án 286 sz. a. kelt átírató- | mat volt, szerencsém Méltóságodhoz intézni. A vallás- erkölcstani oktatás és a vallásgyakorlat gon- j dozása a hitközségek joga és kötelessége. Egyházunkban a hitközsége* most még a lelkész képviseli ; a gondozás tehát öt terheli. Ha tenni nem akarja : ám jó ; engedje át a tért másnak : hitbuzgó világi katholikus embernek. Hogy ez lehetővé váljék, én szakelőadói minőségemben azt határoztat- tam el a vármegye közigazgatási bizottságával, hogy mi egy feltétel alatt megengedjük a kath. vallásu állami és községi tanítónak azt, hogy vallást is tanítson : de feltételünk az volt, hogy erre hiványt, egyházfejedelmi meghatalmazást szerezzen meg és érdemeljen ki Erre Méltóságod nem kért engedélyt adott szintén az illető tanítóknak, de nem kegyeskedett hivmánynyal ellátni őket, hanem a lelkészek ellenőrzése alá helyezte tanítóinkat, mire voltaké- pen engedély sem kell, mert minden lelkész ilyeu formában maga is adhat megbízást. Ezekből kifolyólag Méltóságod (több szám alatt kelt különféle engedélyező) kngyolmes (őpásztori intézkedéseit nem vehetem tudomásul. Ha az (illetékes) plébános sem a községi, sem az állami iskolában vallást és erkölcsöt soha sem tanított és tanítani jövőben sem akar : akkor kegyeskedjék az illető (folyamodó) tanítókat megvizsgálni, vagy megvizsgáltatni s ennek eredményéhez képest hiványt adni, őket is, mint más hittanitókat és lelkészeket a vallás- és erkölcstan tanítására nézve a kerületi alesperes ellenőrzése és felügyelete áld helyezni.“ E tanfelügyelői intézkedések és átiratok a felvetett kérdést kellő világításba helyezik. Kitűnik belőlük, hogy a vallás- és erkölcstan tanítása, mindszintén a vallásgyakorlat tisztán egyházi, hitfelekezeti ügy, s hogy iskolai alkalmaztatását törvény szabja meg ; — de kitűnik az is, hogy akár „Veni 1893. augusztus 20._ _______________ sa ncte!“ akár „Te Deum“ képezi az egyházi szertartást: azt sem a közig, bizottság sem a kir. tanfelügyelő, sem az iskolaszék nem rendelhetik el, nem tilthatják meg, a mint hogy az azon való részvételt sem rendelke- zöleg, sem tiltólag a polgári hatóság ki nem mondhatja. Enynyit a „Magyar Hírlap“ kérdésére a szegzárd i polgári leányiskola programm- jának ismertetése alkalmából. Mert a fent közölt tanfelügyelői intézkedések és átiratok tőlem erednek. Az azokban kifejtett elveket most és itt is helyeseknek és igazaknak vallom 1 Rill József, kir. tanfelügyelő. VÁRMEGYE. 16802,/alisp. 1893. Tolnavármogye alispánjától. HIRDETMÉNY. A legtöbb adót fizető vármegyei bizottsági tagok 1894. évre kiigazítandó névjegyzékére vonatkozólag a következők tétetnek közhírré: I. A névjegyzék kiigazításánál alapul szolgáló adókimutatások az 1886. XXI. t, c. 25. §-ának rendelkezéséhez képest, folyó évi szeptember 2-tól szeptember hó 10-ig Lórinczy József vármegyei alszámvevő hivatalos helyiségében lesznek közszemlére a hivatalos órák alatt'kitéve. A felszólamlások ezen adókimutatások ollen folyó évi szeptember hó 2-tól kezdvé az igazoló választmánynak folyó évi szeptember hó 12-ikere kitűzött ülése napjáig a vármegyei főjegyzőhöz, mint az igazoló választmány előadójához az ülések' tartama alatt pedig az igazoló választmányhoz is benyújthatók. II. Azok részéről kik ez évben először vannak az adókimutatásokbau a legtöbb adót fizetők között kitüntetve az igazoló választmányhoz közvetlenül intézendő beadványban folyó évi szeptember hó 12-ig igazolandó lesz, hogy az 1886 évi XXI. t. c. 23. §-a e) pontjának inegfelelőleg a törvényhatóság területén legalább is két óv óta ingatlannal bírnak, vagy ugyanannyi idő éta itt laknak és adót fizetnek. III. Az igazoló választmány által egybeállitandó névjegyzék az 1886. évi XXI. t. *c. 28 § a értelmében folyó hó 13-án fog a vármegyei levéltári helyiségben közszemlére kitétetni és a vármegye székházinak bejáratában levő hirdetési táblán ki- függesztetni. Kelt Szegzárdon, 1893. évi augusztus 11-ón. Simontsits Béla, alispán. 3. , 17./ig. vál. 1893. HIRDETMÉNY. ToInavármegye igazoló-választmánya folyó évi szeptémber hó 12-én délelőtt 9 órától déli 12 óráig é§ délután 3 órától 5 óráig nyilvánosan tartandó üléseiben fogja összeállítani, illetőleg kiigazítani a legtöbb adót fizető vármegye bizottsági tagoknak 1894. évre érvénynél bírandó névjegyzékét és ugyanazon ülések tartama alatt intézendi el. az 1886. évi XXI. t. c. 25. §-a értelmében a folyó évi 16802/alisp. 1893. szám alatt, ezzel egyidejűleg közzé tett hirdetmény szerint Lórinczy József vármegyei alszámvevő urnái ez évi szeptember hó 2-től 10-ig bezárólag betekinthető adókimutatások ellen benyújtható felszólamlásokat is. Azok akik adójuk kétszeres számításának kedvezményét a már idézet t. c. 26. §-a alapján I igénybe venni kívánják, kötelesek az ülések fenn latett tartama alatt az igazoló-választmány előtt szóval, vagy Írásban jelentkezni, s jogosultságukat igazolni. — A ki nem jelentkezett, vagy jogosultságát igazolni nem tudja az adó kétszeres beszámításának kedvezményétől ezen egy alkalomra elesik. A fentebb már érintett 16802/alisp. 1893. számú hirdetmény ezerint folyó évi szeptember hó 13-án közszemlére kiteendő, illetve kifüggesztendő névjegyzék ellen általában a kifüggesztéstől, — a törvény 28- §-a értelmében hozandó határozatok ellen pedig, a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a biráló-választmányhoz intézhető felebbezések az igazoló-választmánynál nyújtandók be. Szegzárdon, 1893. évi augusztus 11-óu. Döry Dénes, ig. vál. elnök. — Választmányi ülés. A Lymburg-Styruin gróf és grófné alapra felügyelő választmány e hó 21-én ülést tart. — Községi számadások. A vármegyei közgyűléseken úgyszólván csak átsiklanak a tárgysorozat ama pontjain, a melyek a községi számadásokra vonatkoznak. A legközolebbi közgyűlésen is 64 számadást hagyott jóvá a közgyűlés, a nélkül, hogy valakinek eszébo jutott volna gondolkodni a felett, hogy az utóbbi időben mily örvendetes haladás észlelhető a községi számadások pontos beterjesztése körül s szóval, hogy mily lelkiismeretes goud van fordítva a törvény által megkívánt ellenőrzésre. Hajdan évek során sem számoltak el egyes községek számadói. S ma Simontsits Béla alispá - nunknak fáradhatlan tevékenysége s a lassúbb elöljáróságokkal szemben alkalmazott szigora oda terelte a dolgot, kogy a községek számadásai, a számadást követő évben egytől egyig felülvizsgálva is lesznek. A legközelebbi közgyűlésen a következő községek számadásai lettek jóváhagyva. A központi járásból: Alsó-Nána, Alsó-Nyék, Báta, Báttaszék, Decs, Harc, Pilis, Tolna, Várdomb. A völgységijárásból: Apáthi, volna meg három esztendővel, bizonyára megtoldottam volna még hátralevő napjaimmal. És most adj tanácsot: kit csaljak meg a kettő közül ? Gyuri nyugodtan, óvatosan szitta a szivarját. : — Mindenek előtt legyünk tisztában azzal, , hogy a te hamleti ingadozásod puszta lelkiismereti kérdés. Nem kell megcsalnod egyiket se, bátran , szeretheted mind a kettőt. Én eléggé komoly ember vagyok, sokkal komolyabb, mint te s a mellett vigabban élem világomat, mint te. Szeretem az én Liiiánomat csak olyan forróau, mint akármelyik rimkovács, de azért tegnap ott voltam a szép özvegynél és holnap nem tudom, hogy három közül kihez fogok menni. Az én szerelmemnek ehhez a boldogsághoz semmi köze. mert ezeket az emberben lakozó állat követi el. — Az állat, ismételte Sándor ... szegény Gita! — A te Gitádat pedig ne sajnáljad, mert ez a hölgy megszokta már, hogy transitó szeressék. Fontosabb kérdés az, vájjon Mili fogja-e viszonozni gyöngéd érzelmeidet? — Arra nem is gondolok. Szeretném tudni: mit szeretne meg rajtam ? — Azt magam sem tudom. De lehet, hogy megtetszik neki a evikkered. Szeretem az ilyen sze- rónykedéseket. * Vasárnapra hivatalos volt Túriékhoz ebédre. Minden vasárnapra szólt a meghívás. Alig győzte bevárni a vasárnapot. Midőn 'az előszoba ajtajához ért, erősen dobogott a szive. Nem mert becsöngetni, úgy várta ott egy álltában, hogy szive lecsendesülj. Aztán mégis csak csöngetett. Úgy érezte, mintha más valaki tette volna. Igen nyájasan fogadták. A mama mosolygott Ilonka mosolygott, Mili pedig kacagott. Oly világos, mosolygó nap volt J Mit tehetett mást ? Mosolygott ő is. És jókedvű volt egészen ebéd alatt, jó kedvű volt ebéd után is. A család és a még jelen volt két vendég (öregurak) csak úgy gyönyörködtek benne. Finom szatírával szólt mindenhez, ártatlan, vidám ötletekkel beszélt, ha nem szóltak valamiről. Miudenki bizalmaskodott vele. Mili odatartotta neki a csirke kulcscsontját és mind a kettő gondolt valamit. Milinek kedvezett a szerencse. Ebéd után pedig megint kórt tőle cigarettát. I Úgy megörült neki Sándor! Aztán együtt kibiceltek apikáuak a tarokknál, j Ez mennyei üdv volt. * Minden vasárnap Milinói, minden este Gitá-. nál. Nem tehetett róla. Nem akart elmenui, de mihelyt tizet ütött az óra, ö gépiesen felkelt' és ment Gitához, ügy örült neki a szegény leány ! Ott maradt nála éjjeli két óráig. Ekkor ért ; vége Gita inspekciójának és Sándor hazakisérte. És beszélgettek egész este bizalmasan, halkan, Sándor a kassza párkányára könyökölve, Gita a kezében tartva a Sándor kezét. És a cigány-muzsika és a rekedt, tompa kávéházi lármában Sándor egyre kérdezte a leánytól: — Szeretsz ? — Szeretlek. — Mindig szeretsz ? — Mindig, mindig. És olyan jól. esett neki, úgy gondolta, hogy Mili mondja ezt ueki. * - j Kalábriábau pedig egyre barátságosabb vidámabb, melegebb lett a levegő. Soha egy szombat estét nem mulasztott, még Gita kedvéért sem. És apróra elbeszélt, barátainak mindent, ami vele történt, az apró kedvességeket, melyekben Miliéknél részesült, aztán kérdezte : mit gondolnak róla ? Gyuri apodietice nyilatkozott. A kicsike határozottan szerelmes. Az öregeknek pedig nincs ellene kifogásuk. Hiszen oly ügyetlenül viselkednek a gyerekek, hogy legalább az anyának tudni kell róla. S ha ellenük volna ez a fejlődő viszony ezer és egy módja volna annak, hogy Sándornak kitegyók a szüret. Legegyszerűbb volna minél hamarább túlesni a vallomás megható jelenetén. Józsi pedig áhitatosan hallgatta őket. Az ő gömbölyű arcán ilyenkor valami melaneholikus tűnődés tükröződött vissza, ami nem maradt észrevétlen. — Te is szerel mes vagy ? — kérdezte tőle Gyuri. — Szeretnék lenni, — válaszolt Józsi halkan. — Ha hallgatlak benneteket beszólni és látlak benneteket, akkor mindig elbusulok. Túljárok a harminc esztendőn és még nem voltam szerelmes. És ilyenkor kérdem magamban: Istenein, hát miért
