Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-13 / 33. szám

TOLNAVÁRMEGYE. 5. 1893. augusztus 13. — A bonyhádi segélyegylet augusztus 7-éu tartott tisztújító közgyűlésén ügyésznek d r. Mol­dova nyi Istvánt választották meg. Az intézet igazgatója: Engel Sándor. — Megszólalt poéta. R á t k a y László jeles színműírónk két darabot fejezett be. Az egyiknek cime : Letört virág. — Mindkettőt a népszínházhoz nyújtja be. Örülünk, hogy Rátkay ismét megszólalt. — Háromszoros csalás. Bárdos János decsi lakos arról értesült, hogy van Budapesteu egy pénzintézet, mely birtokokra fele értékben ad köl­csönöket 26 évi törlesztésre. Felkerekedett tehát s Szegzárdra ment a telekkönyvhez, a hol kivóvén birtokivét, Geiger Gyula ügyvédhez akart menni, mint az említett pénzintézet meghatalmazottjához, hogy neki a körülbelül 2000 frtot érő birtokára 800 frt kölcsönt szerezzen. Ép ez utjábau találkozott Vesztergombi Ferenc, szegzárdi ismert köz- ártalmu emberrel, ki megtudván tóle, hogy mi já­ratban van, kinevette, hogy ilyen ügygyei ügyvédhez fordul, ki a közbejárásért dijt számit fel, mikor ő maga (Vesztergombi) is ugyanazon intézet megbí­zottja s szívesen megszerzi neki a kölcsönt ingyen is. Ezzel a könnyen hivó embert lakására vitte s ott átvéve birtokivét, kiállíttatott vele egy 800 frtos kötelezvényt. Ezt magához véve, először Szegzárdon akart a kötelezvény zálogba vetésével borokat venni, de itt ez neki nem sikerült. Felrándult tehát Bu­dapestre, s magával vitte egy cinkostársát, B. Bo­gár János, decsi lakost is. Olt beállítottak Deutsch Lipót kerepesi úti ékszerészhez, s előadván, hogy ők szegzárdi birtokosok s pálinkafőzők, pálinkát szállítottak idő eladni, de ez nekik nem sikerült, tehát pénzük ninc6, de van egy 800 frtról szóló kötelezvényük, melyet nála hagynak, ha nekik erre ékszereket ad. Az ékszerész beugrott nekik s a kö­telezvényre egy arany órát, láncot, gyűrűt, ezüst órát stb. 248 frt 50 kr. értékben adott nekik, azon megjegyzéssel, hogy hazaérkezésük után neki a pénzt a zálog ellenében megküldjék. Ezt megígérve, el­távoztak. Onnan egyenesen a kir. zálogházba men­tek, a hol az arany órát, láncot 100 írtért elzálo­gosították. — Irmon hazaérve Vesztergombi, mint­hogy Budapesten a pénze elfogyott, uj pénzforrás után nézett. Csakhamar talált is. R i k k e r Márton decsi molnárnak u. i. volt 800 írtja. Ezt Vestfter- gombi megtudván, rögtön elment hozzá és rábeszélte, hogy adja át neki a pénzét és azonfölül állítson ki neki egy 500 frtos váltót, ó ezért a pesti nagy­ságos úrtól négyszer annyi jó hamisítványt hoz. A molnár engedett a szép szónak, átadta a pénzét s kiállította számára a kért váltót De mi­dőn a pénze csak nem akart megjönni, végre je­lentést tett Vesztergombi ellen s pedig éppen akkor, midőn ennek a budapesti ügy is a nyakába zúdult. A szegzárdi csendőrörs tehát ellene a nyo­mozást megejtette, s úgy Vesztergombit, mint B. Bogár Jánost, kik az ollenök beszerzett bizonyítékok meggyőző erejének ellentállni nem tudván, kényte­lenek voltak mindent bevallani, letartóztatták s át­adták a szegzárdi kir. ügyészségnek. — Tűz. Cseh György dunaföldvári lakos­nak a község nyugati végén magánosán álló ná­dasháza folyó hó 2-án reggeli 7 órakor, midón Cseh felesége kenyeret sütött, a konyhára szolgáló padláslyukon át belülről vigyázatlanságból meg­gyűlt, a tetőzet és a padláson volt különféle házi eszközökkel együtt 150 frt értékben leégett. — Halálozás. Özv. Kelemen Ákosné szül. Kelemen Ilonka hosszas szenvedés után csütörtö­kön este élte 30-ik évében elhunyt. A korán el­költözött fiatal asszony halála általános részvétet keltett Nyugodjék békében! — Báttaszéken Pol- 1 á k Jakab kereskedő, az ottani Pollák-fóle borke­reskedő cég megalapítója, 81 éves korában, augusz­tus 5-én elhunyt. Temetése általános részvét mellett mént végbe. — A kurdi polgár és neje. A baranya-má- gocsi takarékpénztárhoz a múlt héten beállított egy kurdi polgár, hogy szabályszerűen felszerelt okmá­nyai alapján ötszáz forintos kölcsönt vegyen fel. Minthogy a szükséges írások csakugyan rendben voltak, a takarékpénztár az ötszáz forintot azonnal kifizette. Néhány nappal később azonban beállított a takarékpénztárhoz a kurdi polgár neje is, a ki nem kevésbbé szabályszerű okmányok alapján szin­tén kölcsönt akart felvenni, még pedig mintegy háromszáz forintot, á pénztáros most már gyana­kodni kezdett s gyanúsnak találta nemcsak a kurdi polgár nejét, hanem magát a kurdi polgárt is. Az ujabbb kölcsönt tehát nem fizette ki azonnal, hanem felszólította a kurdi a-szonyságot, hogy fáradjon el délután újra. Ezenközben telegrafált a kurdi jegy­zőhöz információkért s néhány óra múlva már megkapta a választ, hogy az ötszáz forintos kurdi polgár becsapta a takarékpénztárt és nem is annyira kurdi polgár, mint inkább közönséges csaló. A takarékpénztár most már nagy örömmel várta a csaló nejét, hogy az újabb kölcsönért jelentkezzék, de nem jelentkezett. Ugylátszik neszéi vette az információ-keresésnek és idején kereket oldott. A nyomozás eddig sikertelen maradt. — A jó barátok. Szászváron történt, hogy egy odavaló pékmestert a napokban egy közelebbi ismerőse látogatta meg, ki 4000 frtot akart a bony­hádi takarékpénztárban elhelyezni. A pékmester, ki tudta barátjának ezt a szándékát, jó ebédet ké­szíttetett számára s figyelmességével egészen elra­gadta. Ebéd után, midőn a jó borok is már meg­tették a maguk hatását, a pékmester, csak úgy félvállról, megjegyezte, hogy azzal a 4000 írttal nem is kellene a takarékpénztárig fáradni, mert ő • is fizetne érte annyi kamatot régi jó barátjának, mint a takarékpénztár. A jólelkü vendég minden habozás nélkül leolvasta a 4000 frtot és az erről szóló kötvényt zsebre tette. Kölcsönös szívélyes bucsuzás után a jó barát kötvényével hazautazott. Néhány nappal később aztán azt az örvendetes hirt olvasta az újságokból, hogy az ő kedves ba­rátja, az' egyszerű pék, fizetésképtelenné vált s igy ő a 4000 írttal tulajdonképpen csak az ebédjét fizette meg. — Boszuból. Pap Gyula és Szüli m á n Ferenc zichipusztai juhász bojtárok már régen ha- ragusznak L e. p János ottani kocsisra, mert egy­szer azt merte állítani, hogy a csikós előtte kü­lönb ember mint a juhász. Ezért fájt rá a foguk s csak a kedvező alkalmat várták, hogy ezért rajta boszujokat kitöltsék. A napokban Lep a mezőn egyedül menvén, éppen kapóra jött ellenfeleinek, kik őt megtámadták s vasas végű botjaikkal úgy megverték, hogy a szó szoros értelmében lepedőben kellett hazaszállítani s azóta otthon súlyos betegen fekszik. A verekedők kikérdeztetvón, tettüket csep­pet sem tagadták s a botokat is előadták, melyek­kel Lepel megverték. Feljelentettek a paksi kir. járásbíróságnak. — Hamis lólevelek. B u d a y Gyula csendőr­hadnagy neve hamar ismeretessé vált az ország­ban, mert mióta megindította a hajszát a lókö­tők ellen s ennek a fővárosi napilapokban is hire ment, az ország minden vidékéről, de leginkább a | a szomszédos megyék hatóságaitól özönnel jönnek | a hamis lólevelek a szegzárdi cseudórőrshöz, mely­től most mindenki azt várja, hogy az országban | ellopott összes lovakat előkeritik. Mi szívből kíván- ; juk nekik. — Felfedezett gyújtogató. Még 1890. au­gusztus 30-án történt, hogy Pap János, alsónyéki j lakos présháza kigyult és 600 frt értékben elégett. ] Akkor nem lehetett a tettest kideríteni. De leg­utóbb a csendőrség neszét vette, hogy a tettest el­lehetne csípni, tehát erélyesen hozzáfogott és 77 í órai fárasztó kutatás után sikerült is a tettest j Hagyó Péter ngyanottani lakos személyében ki­deríteni. ‘ Ez persze eleinte mindent tagadott; de később a beszerzett adatok és a tanuk vallomása következtében ellenmondásokba keveredett s végre bevallotta, hogy a présházat csakugyan ó gyújtotta fel, még pedig boszuból, mert Pap János őt egy­szer szőlőjébeu lopáson érte s 5 írtra megbüntette. Hagyót letartóztatták és átadták a szegzárdi kir. > ügyészségnek. — Tíz krajcár miatt. Hetek óta folyton el­kobzott lovakról Írunk ; de úgy látszik, most meg j már a tehenekre kerül a sor. Wurm György györ- könyi lakostól egy szép 5 éves tehenet elkoboztak, 1 mert nem birt róla járlattal. Wurm azzal védeke- kezik, hogy ő a tehenet még 1892. február hóban vette a kiskőrösi vásáron egy félegyházi ismeret­len embertől 70 írtért, de mert az átiratás csak pár óra múlva történhetett volna meg, s azt nem várhatta be, hanem a járlatot az eladónál hagyta Györkönyre leendő utólagos elküldése végett. A járlatot 2 hót múlva a postán meg is érkezett, de bérmentetlen levélben. Minthogy ő azonban a 10 krt sajnáfta, tehát nem váltotta ki, s azóta nem is gondolt többé rá. A dolog feljelentetett a paksi főszolgabírói hivatalnak. — Ellopott pénzestárca. Szergyánovi ts Sándor szálkai lakos a zoinbai vásárra hajtotta te­henét, hogy eladja, s remélt is érte vagy 60 frtot De midőn vevője akadt, a kinek a tehénke igen megtetszett, gazdája azt gondolta, hogy a szerencse próbálva jó, és jóval magasabb árt kórtérte, s igy el is érte a célját, hogy a remélt összegnél 4 írt­tal többet, tehát 64 frtot kapott. E fölötti örömé­ben — a hogy mondani szokás — egy kis jó na­pot csinált magának és jól leszopta magát. Midőn hazaért, még lefeküdni is szűk volt neki a szoba, tehát kiment a kertbe és egy hűs fa alá dűlt, s ott aludta a boldogok álmát. De ez a boldogság csak addig tartott, a mig felébredt, mert akkor nagy rémülve tapasztalta, hogy az egész pénze, tárcástul együtt oda van. Valaki belopódzott a kert­jébe és álmában kivette a tárcát zsebjéból. Szegény ember megfogadta, hogy ha Isten még egyszer pénzhez juttatja, inkább az egészet elmulatja, igy legalább biztos lesz a felől, hogy senki tőle el nem rabolja. — Tűz Öcsényben. A napokban Ocsény- ben kigyult Széki János ottani lakos háza, melytől csakhamar tüzet fogott a szomszéd Farkas István háza is. Mindkettő leégett. A tűz keletke­zési oka — szokás szerint — ismeretlen. — Csirkeharc. Ellenbogen Ignác, a balatonfüredi fürdő-társaság tyukásza Simontornya vidékén békésen haladt csirkékkel jól megrakott szekerével, midőn egy vele szembenjövó kocsival találkozott, melyen 3 ember ült. De ő erre nem I is ügyelt. Hanem csakhamar azután eszébe jutottak. | Mert egyszer csak azt vette észre, hogy az ő ko­csijáról egyik csirke a másik után röpül a tarlók I felé. Megijedt és hátra nézve, látta, hogy az utolsó | borítónak valaki nehány vesszejét felvágta, nyilván, ( hogy onnan csirkéket lopjon; de ekkor már a bo­ritó üres volt és 60 csirke oda. Kocsiját nem i hagyhatta ott, hogy a csirkéket üldözze,' de eszébe jutott az imént szembejött kocsi, tehát ennek kö­vetésére szánta el magát. Nyomon követve, végre rá is bukkant s panaszt tett a rajta ült Pusztai József és 0 z i n n István simontornyai lakosok ellen, kik a tettet eleinte tagadva, azt végre mégis be­ismerték. A kár 25 frt. A 2 tettes a gyönki kir. járásbíróságnak feljelentetett. — Honnan van, hogy a Zacherlin ilyen óriási sikert ért el ? — Mert az az egyetlen szer, min­dennemű rovar kiirtására, s ép ezért sokféle után­zata jött forgalomba, mely azonban korántsem fe­lel meg a valódi Zacherlinnek. Azért a vevő min­dég ügyeljen a lepecsételt üvegre és a „Zacherl“ névre. Különben, aki a Zacherlint csak egyszer is használta s annak nagyszerű hatását látta, az nem fog mást használni, sőt barátainak is csak azt fogja ajánlani. —■ Figyelmeztetjük t. ez. olvasóinkat a From­mer A. Herrman utóda nagyhírű budapesti magke­reskedési és magtermelési cég újonnan megjelent őszi árjegyzékére, mely rendkívül gazdag gyűjte­ményeket tartalmaz különféle magvakból, rózsákból és faiskolai cikkekkől. VIDÉK. A tolnai csolnakázók kirándulása. A tolnai csolnakázó egyesület két tagja, báró Eliatschek Ede, és Fekete Agostou csolnakban Tol­náról Siófokig mentek. Julius hó 30-án délelőtt 8 óra 25 perckor indultak Tolnáról az egyesület eső bakházából két hajós szolga kiséretében. A menet a kirándulók jegyzetei és az egyesület által kiállított, az utón pedig egyes állomásokon ellenjegyzett útlevél sze­rint a következő volt : Indulás Tolnáról julius 30-án délelő t 8 óra 25 perckor. — Érkezés Taplósb’a 9 óra 10 perc­kor. — Érkezés Szegzárd alá 10 óra 30 perkor. — Érkezés Agárd alá 11 .óra 49 perckor.

Next

/
Thumbnails
Contents