Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-06 / 32. szám

1893. augusztus 6

TOLNAVÁRMEGYE.

5.

len államok akarnak i* fognak lenni. Ez az a nap, a melyen minden amerikai lelki szemei előtt Ha- tuck, 'Adáms, Lee, Paine, Washington, Lincoln stb. nagy férfiak alakja tűnik fel. Ezt a napot Amerika már gyakran megünnepelte, de úgy mint az idén, még soha, midőn ezt nemcsak saját férfiai, hanem az egész világ képviselői jelenlétében és részvételével a columbiai világkiállításon. Nagyszerű is volt az ünnepély, melyet leírnom itt térszüke miatt lehetetlen. Csak néhány legfontosabb mozzanatáról teszek említést.

A kivonulás remek volt. Benn volt a menetben mindenki, a ki csak hangzatos névvel bir. Délelőtt 11 órakor érkezett a fényes menet, melynek minden tagja Amerika színeit viselte, az emelvényhez, a hol jobb felöl 200 tagú énekkar, bal felől pedig az összes hírlapok levelezői helyezkedtek el. */412-kor Davis főigazgató nyitotta meg az ünnepséget 3 kalapácsütéssel.

Dr. Harry rövid imát mondott, mire az énekkar a lelkes: „Columbia, the Gem of the Oceau“-t énekelte, melynek refrainjót: „Three eheers for the Red, White,, and Blue“ a közönség is vele énekelte. Mindenki büszkén gondolt arra a szerencsés körülményre, hogy ő ennek a szabad, hatalmas államnak polgára. 12 órakor az elnök Jakson kardját kirántotta hüvelyéből és az összes harangok ünnepélyes zúgása közt a 4 világ tája felé sújtott vele, jelezvén, hogy ez a kard volt az, mely- lyel Jackson Amerikát a világ miud a 4 irányában szabaddá tette. Erre a zene „My country, ’this of thee“-t játszotta, melyet énekkar és közönség nagy lelkesedéssel kisért énekével, liarangzugás, ágyu- dörgés és lelkesült hurráh-kiáltások közt zárta be az elnök a lélekemelő ünnepélyt, éltetvén Amerikát és a szabadságot.

De mig ez künn a kiállításban történt, benn a városban annál undokabb és a szabadság neve alatt annál botrányosabb dolgok történnek. Mert ha ez a nap Amerika legnevezetesebb, de egyszersmind legveszedelmesebb napja is.

Mert az utána következő napokon a lapok miud azzal vannak tele, hogy hány ember halt meg a lövöldözés következtében, hány van a ki csak megsérült, hány ház égett el, hány város, falu égett le. és végre hány millió dollárra lehet becsülni az elpusztult emberek életén kívül esett anyagi kárt. De bár a törvényhozás mindent elkövet, hogy ezt mérsékelje, eredményt elérni nem tud.

A legbotrányosabb, de amerikai felfogással a legérdekesebb látvány az a sok apró tűzijáték, melyeket a gyermekek az utcán rendeznek. Ezek a tűzijátékok, az u. n. fire crakerek (röppentyűk) kanóccal ellátott kis papírtokokból állanak, melyekben erősen lefojtott lőpor van. Ezeket minden boltban árulják, és minden 6—16 éves gyermeknek tele van vele a zsebje. Ha ettől a jobbról, balról örökké hangzó pattogástól nem lesz az ember idegessé, akkor soha semmitől.

Szédült. És egész testét valami zsibbasztó melegség járta át. Nézte a leányt. Nem látta, csak a haját. Azt se látta, csak érezte. Valami bóditó illatot érzett, egy meleg, vigasztaló illatot, mely azt mondja : Sándor ! Olyan lágyan, olyan szívesen, a hogy csak az illat tud beszélni, melynek hangja nincs. És állt a leány előtt, és nem tudott mozdulni és nem tudott felelni.

Es midőn Mili látta elpirulni a fiatal embert, ő is elpirult, ö is megzavarodott. Szógyelte magát. A papa mondta ugyan, hogy Sándornak szólítsák őt, de úgy érezte, hogy az előszobában, egymagában nem kellett volna megtenni. Mit gondol róla most Sándor ?

Szerencsére valaki odabent kacagott, ez magához téritette őket. Sándornak sikerült örömét kifejezni, hogy megismerkedhetett egy ilyen kedves hölgygyei, aztán meg a karját is nyújtotta neki és bevezette a terembe. Az ajtóhoz érve megint elhódította annak a fényes szőke hajnak az illata és önkéntelenül rebegte:

— Korilopszisz I

Aztán valami különös, hirtelen beálló csend tűnt föl neki és valami széles fényességet látott és lobogó gázlángokat. És egy csomó tarka alakot, akik előtt rendre meghajtotta magát és aztán egy sarokban találta magát egy szép ószhaju asszonynyal, aki mosolyogva beszélt hozzá. Mi ez ? Olyan ostobának érezte magát. Szeretett volna szellemes lenni. Szeretett volna mulattató lenni és oly végnélkül unalmasnak érezte magát és érezte, hogy mindenkinek a szeme szánóan rajta függ.

Megfeszítette minden erejét, hogy tisztán lásson. És ekkor látta azt az ősz asszonyt jóságosán reá mosolyogni. Es hallotta ót jóságosán beszélni.

— Az ön barátja nagyon szereti önt, ugy-e?

— Kicsoda, Gyuri?

Mert azt is kell tudnunk, hogy ez, a mellett, hogy borzasztó, roppant veszélyes is, mert például nálunk Chicagóban számos olyan hely van, a hol egy vigyázatlanul eldobott fire cracker rögtön meghozza a, rettegett tüzveszedelmet. Már előző nap 3 óriási tűzvész volt; 2 öt, és 1 hatemeletes ház égett le, hihetőleg a fire cracker, vagy egyéb lövöldözés következtében.

Az idén a „Fourth of July“ egyik legérdekesebb látváuyossága, a katonai vak parádé, elmaradt ; minthogy pedig itt nem mindig lehet eleven katonát látni, s mert hölgyeink még kevésbbó idegenkednek a kékszinü posztótól, mint Európában mert itt kaució sem kell, miután az a néhány katonatiszt olyan fizetést kap, hogy nejét fényesen ■ eltarthatja — a rózsás arcok elhalványultak, midőn azok elmaradását meghallották. Oka pedig az volt, hogy a tisztán parádé szempontjából ingyen kirukkoló katonákat a kiállítás bölcs igazgatósága nem akarta ingyen beereszteni a kiállításba. S midőn ezek kijelentették, hogy tehát „ingyen a halál“, tessék minden katonának kétszerannyit fizetni na- pidij gyanánt, mint a menuyi a belépti díj, a do- j Jog véglegesen elmaradt. No nem is lennék én annak az igazgatóságnak a bőrében, ha otthon fiatal, szép feleség vagy felnőtt leány szép szeme epe- kedett a fess katonatisztek után, és ő ezt a várva várt reményt (csak nem szándékosan ?) döntötte dugába.

De végzek, mert a tegnapi örömnapot magam is baráti körben egy kis hazafias, tüntető murival fejezvén be, még kissé mintha érezném annak utóhatását.

Hazafias üdvözlettel

Wm. M. Beifeld.

Hírek.

— Könyöradomány az égőiteknek. A vármegyei tüzkárosultak részére összesen 5063 frt 75 kr folyt be vármegyénk alispánjához. Ebből a zombai- aknak 1320 frt 61 kr, a bölcskeieknek pedig 3743 frt 15 kr lett kiutalványozva.

— Eljegyzés. Hetyei Feronc m. kir. honvéd százados, városunk szülötte, eljegyezte Grün d- b ö c h Betti kisasszonyt Székesfehérváron.

— Alispánválasztás Somogybán. Somogy- megyo alispán! széke tudvalevőleg betöltésre vár. A mozgalom megyeszerte megindult. A nagyatádi és igali járás megyebizottsági tagjai közelebb értekezletet is tartottak és elhatározták, hogy az alispánválasztásnál M a á r Gyula megyei főjegyzőre, a főjegyző választásnál pedig G a b s o v i t s Károly főszolgabíróra fognak szavazni.

0, Gyuri nagyon szereti öt. Ne higyjék, arait róla mondott. Csak a szeretet beszólt belőle. Említette, hogy nagyon kidicsért önök előtt. Pedig nincs rajta dicsérni való. És ő olyan unalmas.

Az asszony kacagott.

— Soha annyi élvezettel nem beszéltem fiatal emberrel, — mondotta és látszott az arcán, hogy őszintén beszél.

De most másfelé kell néznie és ót nem akarja egészen magának foglalni le. A viszontlátásra !

Sándor legjobban szeretett volna ott maradni a zugban és tűnődni rajta, hogy mi történt vele ? De érezte, hogy nem maradhat ott. El kell vegyülnie a társaságban. Tudta, hogy be van mutatva mindenkinek, de nem emlékezett senkire. Csak egyre. Hol van Mili ? Milit nem látta sehol.

Odabent a szomszédos szobában kártyáztak. Fölkelt és indult oda. Az ügyvéd ur ült ott egy kis zöld asztal mellett és mögötte Mili ült és nézte a játékot. Még három öreg ur volt ott, és tarokkoztak.

— Kártyázik öcsém ? — kérdezte vidáman az ügyvéd, — akkor foglalja el az ón helyemet, ha tetszik.

— Köszönöm, a tarokkhoz nem értek. De szeretem nézni. Ha megengedik, kibicelek. Jól nevelt kibic vagyok, aki soha sem szól közbe.

— Kibiceljünk együtt apának, szólt hozzá Mili és kissé hátrább tolta a székét, hogy Sándor is elférjen.

Aztán kibiceltek együtt. Mili az édes atyjának és Sándor Milinek. Alig nézett a kártyákba, de egyre nézte a mellette ülő leányt. Szép leány volt. Egészséges leány és erős. A mellett finom, lágy.. És olyan gyermekes. Legfolebb tizenhét éves.

Mili szivvel-lólekkel kibicelt. És örült, ha apa nyert és busult, ha veszített. Ilyenkor odahajolt I

— A paks faddi Dunavédgát-társulat választmányi ülése. A paks-faddi Dunavédgál-társu- lat választmánya múlt hó 30»án ülést tartott. — A foldmivelésügyi miniszter leiratilag tudatta a társulattal. hogy jövőre a várszegi, domborii s bogyiszlói árterület is a paks-faddi védgáttársulat gondozása alá lesz bocsátva. — A választmány ennélfogva megbízta az ujonan választott mérnököt, hogy az ártér fejlesztési munkálatot — Bogyiszló kivételével, a mely készen van, készítse el. E hó 13 án közgyűlést tartanak, a mely hivatva lesz a csathkozás módozataira nézve határozatot hozni. Az a terület, a mely újabban a társulat kezelése alá kerül, 16,000 holdat tesz ki. Az uj építkezési költségek 330 ezer forintra vannak előirányozva. Nem ugyan a választmányi ülésen, de az előtt és után behatóan tanácskoztak Krisztinkovich János Fadd község érdemes jegyzőjének, mi szerintünk is felette praktikus, közegészségügyi viszonyainkra igazán fontos javaslatán, a melyet a holt Dunaágak élővízzel való ellátása ügyében terjesztett a múltkori választmányi ülés elé. A Dunaszabályo- zást intéző faktorok ugyanis azt tervezik, hogy a tolnai és faddi Duuaág Dombodnál végkép elzá' rassék. Ez esetben a két holt Duna, egy a Barcsifoknál készítendő csatornával köttetnék össze s igy az élővizet Tolna és Fadd áléiról, vagyis GemencI tői kapná. — Világos ebből, hogy Tolna és Fadd környéke felette egészségtelen vidékké lesz téve ez által. — A nyári posvány a járványok valóságos melegágyává válhatik, mert áléiról vizet a két Du- naág legfeljebb csak télben és tavasszal kap, de a mikor legnagyobb szükség van reá, nyárban sohasem. Fadd község praktikus, sokat tapasztalt jegyzőjének tehát az a terve, hogy a faddi holt Duna- ág Gerjennél hozassák összeköttetésbe az élő Dunával, — Galgócnyaknál készíttessék egy zsilip, a melyen keresztül a szükséges vizet időről-időre belehessen bocsátani a holt Dunába. — a melynek medre igy a legtermészetesebb, tehát legcélszerűbb módon, tisztán lesz tartható. Ezzel az érdekes s közegészségügyi viszonyainkat nagyon is közelről érintő tervezettel annak idején bővebben foglalkozunk, addig is melegen ajánljuk az érdeklődők szives figyelmébe.'

— A koleranosztrasz halottja. Hi orra an n Ferenc faddi lakos múlt hó 31-én gyanús körülmények közt elhunyt. A boncoló orvos koleranosz- traszt állapított meg s a főszolgabíró az esetet bejelentőbe Simoutsits Béla alispánunknak, a ki dr. Hangéi Ignác vármegyei főorvost azonnal a helyszínére küldte, hogy a legmesszebb menő óvintézkedést megtegye. A halott ürülékét feiküldték Pertik drhoz vizsgálás végett, őt magát pedig már a főorvos megérkezte előtt eltemették, gondosan dezinficiálván mindent. Hisszük, hogy ez alkalom- móg nem az ázsiai vendéggel van dolgunk, de azért jó lesz óvakodnunk mindnyájunknak.

Sándorhoz és magyarázta neki, hogy hogyan kellett volna játszani.

Midőn először hajolt feléje, Sándor megdöbbent. Hirtelen úgy érezte, mintha ebben a helyzetken már lett volna valamikor, vagy álmodta volna. Világosan emlékezik reá. Bizonyosan álmodta. És most a valóságban ismétlődik ez. Csodálatos!

Aztán jelentették, hogy terítve van.

Sándor karját nyújtotta Milinek és az ebédlőbe vezette. Es ahogy végig ment vele a szalonon, ahol a nyüzsgő sokaság párokba alakult, valami szokatlan büszkeség töltötte el. 0 vezeti Milit! És ez a büszkeség visszaadta neki közvetlenségét és jókedvét. — Kezdett tréfálni és Mili jóízűen kacagott. Ez egészen boldoggá tette.

És boldoggá tette az is,- hogy Mili mellé ültették a vacsoránál. És bal szomszédnője I'onka volt, az idősebb leány. Ilonkára csak homályosan emlékezett, hogy beléptekor kezet fogtak. De most látta, hogy igen kedves leány. Legfölebb egy esztendővel idősebb Miiinéi, akihez nagyon hasonlított. De elevenebb természetű volt s a mellett mégis komolyabb. Szemben vele egy öreg orvos ült, két idegen hölgy között. Az orvos mesélt az ő katona- éveiből és adomázott. Sándor pedig Kalábriáról beszólt és egész kedves genreképeket mutatott be a két leánynak, akik gyönyörűséggel hallgatták fordulatos beszédét. — ügy szeretem ezt a Józsit, — mondotta Mili. — Olyan kedves ember.

— Igen és Gyuri is. — És következett egy apotheozis mind a kettőre. — A kis Boszorka pedig olyan tűzről pattant és olyan jó teát tud készíteni, mint senki más.

— Még nem ismeri az én teámat — mondotta Mili. — Meglássa, az legalább is olyan jó lesz.

— Csakhogy ma puncsot iszunk — jegyezte

meg Ilonka. Azt én főzöm. (Folyt köv.)

)