Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-06 / 32. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE részről veszik igénybe nemcsak szegények, károsultak, hanem közművelődési, jótékony- sági s ezer más közcélú egyletek és vállalatok, hogy az a legtöbb emberre már kellemetlenül terhes adózás s ily körülmények között gondolni sem lehetne arra, hogy ily monumentális munkának összes költsége társadalmi utón összegyűlne. A társadalmi támogatásnak részben való igénybe vételét pedig azért nem helyeselnék, mert épen a subskribált vagyonos osztály viselné a pótadóban kivetett másik résznél is a legnagyobb terhet és pedig e szerint kétszeresen. De végre a vármegye a monográfia-bizottság utján formális megbízást adott e munka megírására. Nem magán, hanem megyei vállalat ez s mint ilyennél társadalmi támogatáshoz fordulni a vármegye méltóságával sem egyeznék meg. A ki azt vélné, hogy az előfizetésekből födöztessenek a munka kiadásai, az irodalmi viszonyainkban teljes tájékozatlanságot árulna el s nem is értené e munka megírásának célját. Ha előfizetésekből kellene e munka nagy előállítási költségeit fö- dözni, akkor oly magas árt kellene erre szabni, hogy 50 ember sem rendelné azt meg. Nem az a célja e munkának, hogy lomtárakban heverjen, hanem ellenkezőleg, hogy megyei költségen kiadva, nagy terjedelme mellett is, a lehető legolcsóbban, csak az előállítási költségen adassék s igy a megye legszerényebb javadalmazásu értelmisége is minden nehézség nélkül megszerezhesse azt s mindnyájunk közkincsévé válljék. Eemélhető, hogy a vármegye is a mo- nografia-bizottság javaslatát fogja elfogadni annál is inkább, mert ez ügyben a többi megyéknél sokkal kedvezőbb körülmények között van. Tolnavármegye saját kebelében talált szaktudósokat, kik a régészet és tör- ténetirás terén évek hosszú során át folytatják helyi kutatásaikat s igy a legjobb garanciát nyújtják a munka alaposságára. A legtöbb megye idegen szaktudósokkal volt kénytelen monográfiáját drága pénzen megiratni, úgy, hogy irói honoráriumokra nagyobb összeget kellett megszavaznia, mint a mit monográfiánknak összes költségei kitesznek. VÁRMEGYE. — Személyi hir. Simonts its Béla vármegyénk alispánja az u. n. dűlő utak megállapítása céljából már pár hete utazik a vármegyében. — A vármegye, mint alapitó tag. A m. k. kereskedelemügyi miniszter jóváhagyta a törvényhatósági bizottság közgyűlésének ama határozatát, a mely szerint az országos iparegyesületbe 100 forinttal alapitó tagul belépett. Alispánunk a 100 forintot már ki is utalta a mértékhitelesitési alapból. — Fizetésemelés. A vármegyénél a fizetés- javítást a múlt hó 28-án utalványozta ki Simont- sits Béla alispán az egyes tisztviselőknek, s a 7 hóra eső részt már másnap kifizették. — Ezen ösz- szeg 4120 frt 8 krt tett ki. így júliusban kétszer volt hónap elseje a vármegyénél. — Uj dohányraktár Faddon. A kincstár Fad- don uj dohányraktárt akar épittelni. E célra a községtől 2500 □ öl ingyen területet kíván, a mikor a mostani régi raktártelket visszaadja a községnek. Fadd község elöljárósága a kívánt terület átadha- tásáért már folyamodott is a legközelebbi vármegyei közgyűléshez. — Ha a faddi raktár felépül, a tolnai dohánybeváltó hivatalt megszüntetik. — Udvarias alispán. Nógrádmegye alispánja 17 frt 60 krt küldött a szerencsétlen gerjeniek részére. Levelében különben tudatja, hogy mivel Nógrád vármegye több községét tűz pusztította el, i az általános gyűjtést el nem (rendelte, sőt mivel engedélye nélkül vármegyéje területén kö- nyöradományt gyűjteni senkinek sem szabad, a tolnamegyei jegyzői egylet által oda küldött gyűjtő- iveket bevonta s a további gyűjtést betiltotta. A küldött 17 frt 60 krból azt látjuk, hogy Nógrádban a tilalom dacára is akadtak jótevő lelkek. — Hanem az alispán legalább is — udva riatlan. — Az alispán időszaki jelentése. Vármegyénk fejlődésére vonatkozólag kiválóan érdekes adatokat tartalmaz vármegyénk alispánjának időszaki jelentése, a melyet a legközelebbi közgyűlés elé terjeszt. — Álljanak itt tehát abból a következő nagyfontosságu részletek: x Tekintetes törvényhatósági bizottság ! A törvényhatóság állapotát vázolandó, a nép- nevelés ügyénél kezdem, melynek helyzete gondos felügyelet alatt és szakszerű vezetés mellett nemcsak megnyugtató, de bizonyára örömmel tudomásul vehető biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a múltak traditióin tovább haladni törekvő mai Tolnavármegye, a népnevelés terén elfoglalt előkelő helyét nemcsak megtartani fogja, de lakosságának műveltségét az elérhető legmagasabb fokra emelendi. Az iskolák, tanítók, tankötelesek számának, valamint az ezekkel kapcsolatos egyéb érdekes adatoknak felsorolásától eltekintek, de kettőt, két nagyfontosságu körülményt fel kell említenem, hogy igazoljam törvényhatóságom népnevelésének értékéről tett kijelentésemet; — az egyik az országos statisztikai hivatalnak az 1891-ik évi népszámlálás eredményét összegező felette érdekes munkája, melynek a hat éven felüli népesség miveltségi fokát (írni, olvasni tudás) előtüntető része igazolja, hogy Tolnavármegye az ország vármegyéinek műveltségi sorrendjében a harmadik, mert lakosságának 80-75 része tud Írni és olvasni; — a másik, a vármegye közigazgatási bizottságának a kisdedóvodákról szóló törvény végrehajtása alkalmából hozoct azon határozata, a mely 20 óvodának 101 állandó menedék- háznak és 54 nyári menedékháznak felállítását rendelte el, igazolva ez által azon hazafias érzéket, mely egyedül képes a magyar nemzeti érdek érvényre jutását biztosítani. A közegészségügy általában kedvezőbbre fordult, melyhez képest természetesen módosul a halálozási számarány is, elhalt a folyó óv I. felében a vármegye területén 4109 egyén, ebből 2086 férfi, 2023 nő, gyógykezelésben nem részesült a 7 éven aluli gyermek közül 764, legtöbb áldozatot követelt, a roncsoló-toroklob (425), utána a tüdőlob (489), a tüdógiimőkór (369), vele született gyengeség folytán (390), az aggkór következtében pedig 342 egyén halt el, öngyilkossági eset 24-szer fordult elő. A véd-himlőoltás eredménye teljesen megfelelő, törvényszéki, boncolás 10, orvos-rendőri hulla- vizsgálat 31 esetben teljesítetett. A vármegye közegészsógi személyzetében azon változás állott be, hogy Bonyhádon az elhalt Schaád János helyére körorvossá dr. Diczeuti Gyula választatott meg, a gyönki körorvosi állás pedig dr. Keresztes Jenő elköltözése folytán dr. Zavaros Gyula gyakorló orvos megválasztásával töltetett be, gyakorló orvosként letelepedett Pakson dr. Havas Zsig- mond, Felső-Ireghen dr. Müller Miklós. 1893. augusztus 6. — Nem érdemes, — gondolta magában, de nem volt energiája a szóláshoz, — Feketét parancsol ? — kérdezte tóle a pincér. O ugyan teát szeretett volna, de bólintott egyet. Nem volt energiája a szóláshoz. Elébe tették a feketét és elébe raktak egy csomó újságot. — Nem kell, — gondolta ismét magában. Aztán egyenként dobta a kávéba a cukrot és nézte, mint szállanak föl a barna buborékok. Aztán fölóje hajolt a kis csészének és nézte, vájjon visz- szatükröződik-e benne az ő arca. Addig-addig nézte a fekete kis tükröt, mig végre meglátta magát benne. De úgy, mintha az ő képe a forró párával fölfoszforeszkálna a szemébe. Aztán sodort magának néhány cigarettát és az egyikre rágyújtva, hátrahajolt a szókén és körülnézett. Ekkor vette csak észre, hogy épen előtte van a kassza és abban egy feketeruhás leány, aki hirtelen lekapja róla a tekintetét. Tükörajtó volt a kassza mögött és Sándor igy egyszerre látta a leányt elől is, hátul is. Szép, szelíd arcú leány és nyakán a haja finoman, feszesen felfésülve. Ez tetszett neki. A melegség kezdte átjárni testét. Ez jól esett neki. Zsibbadozva nyújtózkodott a széken és zsibongó vére rendesen kezdett keringeni. Aztán las- san-lassan magához tért és kezdett magában morfondírozni is. Az ajtó melletti asztalon egy elhagyott cimbalom. Tehát minden este nemzeti zenekar-hangverseny ! Csakugyan, a levegő tele van hamis hangokkal. Szagolgatta. Sört ittak itten ma, sört, megvan a szaga a levegőben és egy kicsit piszkos is £ levegő az ingektől. A pincérek fészkelődnek és a kasszában ülő kisasszony is igen furcsán néz reá. Szeretnék, ha már elhordaná az irháját. Mehetnének aludni. De azért is marad. Nagyszerű ! Tetszik neki, hogy ezek az emberek mind húsz krajcárért tőle függnek. Csak akkor mehetnek aludni, ha ő akarja. Aztán övé az egész kávéház, mindenestül, sötétségestül. Ha azt kívánná, hogy gyújtsák meg ezt a lángot vagy azt a lángot, meg kellene gyújtani. Húsz krajcárért! Igazán nevetséges. Hanem ez a donna mintha még som nézné ki őt. Ellenkezőleg, kacérkodik vele. Fordul jobbra, fordul balra, aztán mosolyogva néz reá. Még le is ejt egy cukor- csószikót és reá néz. Udvarias ember fölugorna, fölemelné és odaadná neki. De ő nem udvarias ember, hanem lusta ember. Aztán nem ő van itt a kisasszony kedvéért, hanem a kisasszony az ő kedvéért. Ha ő akarja, akkor a kisasszony mulattatja őt, de ha a kisasszony akar mulatni, akkor nézzen másfelé. Olyan jó itt ülni. Olyan meleg, olyan puha. Mit szólana Gyuri, ha őt itt látná ? Lumpnak mondaná, gyönge, erélytelen embernek. És igaza volna. De a mikor itt bent olyan meleg van és odakint olyan hideg ! Mit csinál most Gyuri ? Alszik 2 Nem. Dolgozik bizonyára. Az ő nagy közgazdasági munkáján dolgozik. És a mellett olyan jókedvű. A jó fiú 1 Egyre dolgozik és egyrn jókedvű. Ha ő is tudna olyan lenni! De Józsi, az alszik. Látta egyszer aludni. Boldog ember I Olyan kedvesen tud aludni. A szemei egészen lehunyva, leragadva. Nézheti őt akárki. 0 nem tud igy aludni. A szemei legmélyebb álmában is félig nyitva vannak és mondják, hogy ez borzalmas. Mórt nem hunyhatja ó le egészen a szemét? Különben sem olyan, mint más. Az atyja nem beszél hozzá úgy, mint más. Mért ? Mert sok pénzébe került és mert nem olyan, mint más. Gyerekkorában rakoncátlanabb volt a többi gyerekeknél és most fanyarabb, ílegmatikusabb, mint a többi fiatal emberek. Aztán mindenből gúnyt üz. Cinikusnak mondják. De hát mórt olyan nevetségesek az emberek ? — Mért nem olyanok, mint Gyuri, meg Józsi, meg Jolánka és az apja? Az apja! Ez az áldott goromba ember 1 Hiába kínozza vérig, mégis csak szereti, imádja. Hiszen olyan okos és olyan jó. Valóságos spártai jellem. Megfogadta, hogy egy krajcárt sem fizet érte és tényleg nem fizet érte egy krajcárt se. Aztán kijelentette, hogy mig tisztességes ember nem lesz belőle, egy jó szavát se fogja hallani. És nem is hallotta, mert még mindig nem tisztességes ember. Lám most is lumpol. Kávéházban ül éjjeli két órakor. És a pincérek álmosak és szeretnének hazamenni. Es ő is akarna hazamenni, de nem tud fölkelni. Gyönge, erélytelen ember. És szeretne valami meleget inni, mert ez a belső fázás ismét gyötri, de a kávéja egészen kihűlt. És érzi, hogy ő szerencsétlen, mert valahányszor ő inég belől fázott, mindig csak hideg szavakat és hideg italokat kapott. Hát olyan rengeteg bünj az, kávóházba menni ? Hiszen egyebet se tesz, se nem iszik, se nem dorbézol. De a pénz szétolvad a kezében, mintha higany volna. És úgy szeretne megváltozni, olyan lenni, mint a többi emberek, a kik megélnek a fizetésükből és behunyt szemmel alusznak. De nincs senki, a ki megmutatná neki, hogyan kell hozzáfogni. Aztán nem érti meg senki a beszédét és kinevetik, ha megmondja, mit érez. Ha volna valaki, a ki nem nevetné ki, akkor ő nem is beszélne olyan cinikusan. De nincs senki, a ki
