Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-23 / 30. szám
TOLNA VÁRMEGYE. denki, saját tetszése és lelkiismerete szerint, szabadon és függetlenül gyakorolhassa. Szóval azt akarja, hogy a magyar állam épülete erős, szilárd, hatalmas legyen, hogy kiirtsa belőle azt, a mi elavult s ezen uj intézményekkel hazánkat a művelt jogállamok sorába emelje. S ki elég merész, hogy minderre azt mondja, hogy ez nem elég „szabadelvű“, nem eléggé ,,nemzeti“ s nem a „48-as“ hagyományoknak megfelelő politika? A kik hamis ürügyek alatt, vagy taktikából ezt a politikát ellenzik, azok nem követnek se nem szabadelvű, se nem nemzeti, sem pedig 48-as politikát, hanem egyszerűen félnek a világosságtól — mert jobb nekik a sötétség. És hogy a magyar képviselőháznak, melynek pártjai egytől egyig magasztos elveket Írtak lobogójukra, vannak olyan tagjai, kiknek e lobogó csak cégérül kellett és most hűtlenek hozzája — ez szégyenfolt a magyar parlamentárizmus történetében. A kisdedóvási törvény végrehajtása. Ha végig tekintünk a magyar törvény- hozás sok évre vissza menő működésén, bízvást elmondhatjuk, hogy egy-egy fontosabb, a magyar nemzet. testi és szellemi fejlődésére nagyobb hatással biró törvényt nem hoztak hamarjában az 1891. évi XV. t. cikknél, a mely a kisdedóvás ügyét rendezi, még pedig egészen a hazai viszonyoknak megfelelő leg, teljesen magyar nemzeti alapon, megelőzve e törvény megalkotása által Európa összes kulturállamait — kivéve az egyetlen Franciaországot, a hol a kisdedóvás ügye, az elemi oktatással összekötve, már 1886. évben törvényhozási intézkedés tárgyát képezte. A kisdcdóváoi törvény megalkotására valóban égető szüksége volt Magyarországnak. — A mi sajátos viszonyainknál fogva elodázást nem túróén sürgették azt a tágabb értelemben vett emberbaráti tekintetek, közegészségügyi állapotaink, népesedési viszonyaink elszomorító képe, közoktatásügyünk gyorsabb fejlődhetése, de a mi fő leginkább sürgette: a szoros értelemben vett magyar nemzeti érdek. A ki ismeri köznépünk sanyarú viszoTVU'íl.lf orr nlnf nöliz5r/ Ír íírril nimoltnmaz állam az egyháztól, hogy hozzon neki áldozatot, hogy adja fel jogát, hanem csak azt akarja az állam, a mihez neki fóltétlen joga van. Azt akarja a kormány az ó reformjaival, hogy az állampolgárok ne felekezetek szerint különöljenek el egymástól, hanem, mint egy nemzet fiai, összetartozzanak és egybeolvadjanak. Azt akarja, hogy kasztok és felekezetek helyett, egységes, összeolvadt, összeforrt legyen a magyar nemzet. Azt akarja, hogy vége legyen a mostani botrányos állapotnak, a mely minduntalan nehéz harcot idéz elő az emberben a szív és a vallás között, a mely kímélet nélkül bele markol az emberek lelki világába, a midőn azokat, kik boldogságukat keresik, igen gyakran abba a kényszer- helyzetbe sodorja, hogy csere-bere tárgyává tegyék hitöket, vallásukat. Azt akarja, hogy ne hétféle házassági joga legyen Magyarországnak, hogy ne legyen más törvénye a katholikusnak, a rer formátusnak, az unitáriusnak, a zsidónak, ha válni akar, hanem egységes házassági jog és törvény alapján egyforma legyen a házasság, egyforma a válás a haza minden polgárára nézve, — hogy a biró, mikor törvényt ül, egyféle igazságot, egyféle Ítéletet, egyféle jogot alkalmazzon és ne kelljen előbb azt vizsgálnia, váljon katholikus, református, unitárius, zsidó stb. hiten van-e a válni kívánó fél ? Azt akarja, hogy az állam közegei nyilvántartsák, ki születik, ki hal el az országban és hogy e nagyfontosságu jogot, mely kizárólag az aiiamot illeti, kivegye a felekezetek kezéből s főleg megfossza attól az értelmetlen pópákat s a hazaellenes nemzetiségi papságot. Azt akarja, hogy egyik felekezetnek se legyenek előjogai, hogy e hazának hű és a hazafias szellemet mindenkor szeretettel ápoló, a közterhekben egyaránt osztozó tagjai, a zsidók, ott legyenek, a hol a többi törvényesen bevett vallásfelekezetek vannak. Azt akarja, hogy ebben az országban, mint szabad országhoz illő, vallását minhogy létezzem, én is csak idegenül tudok hozzájuk szólani. Újra eldobom a szivaromat, amelyet ők ^szolgálatkészen kaptak fel és sietve mosom meg a kezem, ha izzadt kezük érte. És jó óráimban hálát adok a sorsnak, amiért nem teremtett olyannak, amilyenek ők és átórzem, milyen bölcs volt az öreg Arisztotelész, mikor azt állította, hogy vannak született rabszolgák, és hogy rabszolgák nélkül a világ fenn nem állhat. * Kérlelhetetlen rendje a dolognak, vaskemóny- ségü törvények, amelyek alól nincsen kivétel ! Forradalom követhet forradalmat; társadalmak omolhatnak össze és fordulhatnak föl fenekestül ; az utolsókból válhatnak elsők és az elsőkből utolsók ; pór ülhet királyi széken és munkás hajthat robotba hájas milliomosokat; vagy lehet egyrangu mind valamennyi : korlátalan ur vagy fuldokoló szolga — mindig marad arisztokrácia : azoké, akiket mindenki szeret. Yagy mért vannak emberek, istenek kegyeltjei, oly szépek és kellemetesek, hogy a legmorcosabb szem is mosolyra derül láttukra ? Nemcsak az ész és a jellem határoz itt; ezek a vonzó emberek lehetnek alapjukban tökfilkók és gazemberek, mégis a diplomájukat megkapják és ha sikkasztottak, a főnökük elsimítja a dolgot. A posta csak arra való, hogy szerelmes leveleket hozzon, a nagy urak csak arra, — hogy lépcsőfokul szolgáljanak nekik. — A bakazubbony tetszetősre feszül rajtuk és a dákó kecsesen billen a kezükben. Utánuk sir, akit megvetnek. Szerencsések a játékban, a szerelemben, az életben és a halálban. Gyerekkorukban órttük bomlanak e bonne-ok és vén korukban közülök kerülnek ki a jól konzerválódott délceg-urak. Csak egy vágyuk van: a nyugalom és egy betegségük: a csömör. Csömör a csókoktól, csömör az édességektől, csömör a szerencsétől, amelyet ha százszor elrúgtak maguktól, százegyedszer is a lábukhoz csúszik. Annyira boldogok, hogy rútnak látják a világot s a jóllakott gyomor pessimizmusával mondogatják, hogy minden hivságos. És megvetéssel néznek le a szegény kivertre, — aki örülne minden fűszálnak, minden szippantás levegőnek, csak ez a fűszál el ne hajlana és ez a szellő ijedten el ne szökkenne előle. Elnézem a kiverteket gyerekkorukban a sétatereken, mikor a tilos pázsitról bottal veri el őket a mogorva városi őr. Tudom, hogy az anyjuk forró nyári ebédután rögtön elkergette őket hazunnan, hogy ne lógjanak a nyakán. A többi gyerek kiverte őket a soraiból; még ha akarnának, se játszhatnának velük, olyan durvák, sunyiak, rosszak es játék- rontók. A kerítés abroncsán véresre horzsolódik a lábuk szára, mikor elkényszeredett vásottsággal végig mennek rajta és lépten-nyomon leesnek róla. Tudom, hogy dühökben szeretnék megfojtani azokat _____________1893. jűliüs 23. ! pult, elfásult idegeit, — közönyét, vétkes gondatlanságot kis gyermekeivel szemben, látja azt az el hagyatottságot, a melyben egy falusi gyerek felnő, látja száz meg száz életnek gondatlanságból történt elpusztulását, ha van szivében egy kis ernberbaráti érzés, idegen létére is fejet csóvál: hogy lehetett ezen elszomorító állapotot eddig is megtörni s ki nem venni az amúgy is lassan szaporodó ; magyarság kezéből az éles kést; ha pedig jóérzésti magyar ember, kétszeres öröm támad lelkében, mert a kisdedóvási törvény meghozása s szigorú keresztülhajtása századok mulasztását van hivatva pótolni, véget vet majdan a nemzetiségi vitáknak, létrehozza már t. i. a mennyire lehet a nyelvegységet s ez lesz csak igazán ama hatalmas alapkő, a melyen a magyar nemzeti állam fényes palotája szilárdan megépül. Igen a kisdedóvási törvény megalkotását méltán tekinthetjük a magyar nemzeti eszmék egy ujabbi térfoglalásának s számot tevő diadalának. Élénk emlékezetünkben vannak még azok az elkeseredett viták, a melyeket ezen törvény tárgyalása alkalmával a magyar nemzet elleni határtalan gyiilőlségükben elvakult nemzetiségi képviselők insceniroztak a képviselőházban. — Érezték, nagyon jól érezték, hogy a magyar állam megtalálta a helyes módot, a mely a nemzetiségi túlzók malmától elfogja a vizet, és lerontva a nyelvben levő korlátot, az óvodák felállításával, mely a lehathatósabb terjesztője a magyar nyelvnek, oda férkőzik a más nyelvűek szivéhez s a magyar szóval mintegy beleoltja a magyar haza szeretetét még azokba is, akik eddig idegen nyelvük, idegen, sőt sokszor hazaellenes oktatásuk folytán nem hazájuknak de a „Vaterland“ vagy az álmodott nagy románbirodalom egyik tartományának tekintették Magyarországot. Mi őszintén bevallva soviniszták vagyunk. Mennék nagyobb tért hódítani a magyar nyelvnek, a nemzeti eszméknek — ezt tekintjük élet feladatunknak. A haza el- lenségein&k szemében bűn ez, de eltörjük elleneinktől a szidalmakat —■ szélnek eresztett rágalmakat. — Mert ilyen tekintetben sovinisztának tartatni hazafiui erény. — Magyarországon békében élhet és használhatja minden nemzetiség alsaját anyanyelvét, — a magyar állam sem kancsukát nem suhogtat, mint az orosz, sem oly szigorú beolvasztási politikát nem követ miként a lengyelekkel szemben a porosz, — annyit akar csak, hogy saját fiai a haza hivatalos nyelvén mégértsék egymást. Éhez pedig joga van. a gonddal felcicomázott bábákat, akik ott olyan boldogan mulatnak. És elnézem őket, mint meglett férfiakat, mikor cseléd-lépcsőn mosogató-lével önti nyakon valami repedtsarku szolgáló — magasabbra nem vetik a szemüket — amórt durva tenyérrel keresték a kegyüket. Ijesztő ilyenkor az a sunyi, zavart, dühhel elegy vigyorgásuk és caf&tos bajszuk alól undokán sárgállanak eró nagy fdgaik. írók közt is nem egyre akadok közülök ; ha ímóg annyi tehetség is lakozik bennük, valami báiió kiállha- tatlan nem* íudom mi özönlik el mindenkorukon ; az olvasó elfordul tőlük és a szerkesztőid kidobják őket. Kávémérésekben lézengve azzal állanak bosz- szut szerencsésebb kartársaikon, hogy Aúkkeiket teleirják gúnyos széljegyzetekkel, kárörvenlő felkiáltójelekkel .............És látom őket öreg tójukban cs aládjuk szégyenletes, kegyelemkenyéren óiő nyűgének, hivatalok görnyedt hátú bűnbakjának, vagy akár utcaseprőnek, akinek babos-kendő van a fején és zsákrongy tekeródzik a lábára — és mindig ott látom a szemükben az elfojtott rabszolga dühöt, a lázadást a sors ellen, a mely kitagadottnak lökte őket a világba és vágyakat öntött belójök. amelyeket el nem olthatnak soha .... * . Adatot halmozhatok adatra : nem lelem meg a dolog uyitját. De ha rágondülok, mindig egy kép jut eszembe, bolondos, gyerekes kép, bolondos gye-
