Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-23 / 30. szám
III. évfolyam. 30. szám. Szegzárd, 1893. július 23. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy érre . . 6 frt — kr. Fél évre • . . 3 „ - „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Ejöfizetéseket ós hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Fömunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. I Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- | <ések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerin számíttatnak. Szégyen. Nincs igaza Apponyi Albert grófnak abban, a mit szempci beszédében mondott, hogy a magyar nemzetre nézve az nem lesz szégyen, ha a polgári házasságot nem is hozzák be, ellenben a nemzeti kegyelet megsértése szégyent hoz az országra. Arról, hogy az Apponyi Albert által az utolsó két évben annyira és annyiszor hangoztatott, sőt politikai alapdogmája gyanánt oda állított nemzeti érzület, nemzeti kegyelet, nemzeti öntudat és minden egyéb fogalomnak megsértése, a melyre csak a „nemzeti“ jelző alkalmazható, mennyiben hoz szégyent a nemzetre és hogy ezon váddal a jelenlegi kormány jogosan illethető-e, ezúttal nein kívánunk szólni, ezzel annál kevésbbé szükséges foglalkoznunk, mert jelenleg Magyarországon hál’ istennek egyetlen olyan politikai párt sem létezik, a mely ne igazi nemzeti politikát ima zászlajára. De ha alakul egy kormány, egylól eg\ ig nagyérdemű, kiváló haza/iákból és államférfiakból, miliők IVekerle, Csáky Albin, Szilágyi Dezső, Hieronymi, Bethlen gróf stb., mely kormány a polgári házasság behozatalát és egyéb szabadelvű reformokat tűzi ki céljául és ezen törekvése megbukik a törvényhozói testületben, akkor az igenis szégyent hoz a nemzetre, akkor ez a bukás a nemzet életében olyan szégyenfolt, a mely miatt pirulni kell. Mert szégyen és a múltak nagy bűne, hogy eddig késhetett a polgári házasság és százszorta nagyobb lesz még a szégyen, ha az most meg nem valósulhatna. Nem hisszük, hogy meg nem valósul, sőt bízunk benne, hogy mielőbb törvény lesz belőle. De nem-e elszomorító ós szé- gyenító látvány az, hogy a midőn a kormány az őszinte és teljes szabadelvüség követelményeinek mindenben megfelelő, olyan javaslatokkal áll elő, minő a polgári házasság és anyakönyvvezetés, a vallások szabad gyakorlata, a zsidók recepciója, hogy akkor minden pártban akadnak még olyanok, kik e szabadelvű politika ellen állást foglalnak. A szabadelvű pártban is, igaz a legkisebb számban, vannak ilyenek, pedig e párt elnevezésében is a „szabadelvű“ nevet viseli. A nemzeti pártban már szép számban vaunak föltóteles és föltétien ellenesei eme szabadelvű politikának, sót a párt vezére a múlt vasárnapon ki is jelentette, hogy ő „nagyon jól meg tud lenni“ egy pártban oly férfiakkal, kiknek nem ke'bnok e invasiatok, pediglen az a politika, a moly nem szabadelvű, Magyarországon nem is lehet nemzeti politika. A függetlenségi és 48-as pártban pedig, a mely évtizedeken át programmja egyik lényeges pontja gyanánt követelte e reformokat, a mely örökkön örökké 48-ra, a szabadság megszületésének idejére hivatkozik, most pártviszály és bomlás ütött ki ép e kérdések miatt, a helyett, hogy örvendve progratnmjuk sikerén, lelkesen üdvözölnék a kormánynak valóban szabadelvű politikai irányát. Az Ugron-féle 48-as párt szintén teljes torokkal szokott szabadelvüsködni, de most, hogy szint kell vallani, a 48-asság ultramonján elvek mögé bújik. Tagadni nem lehet, hogy ez igy van és azt sem, hogy szégyen, hogy igy van. Mi szól a polgári házasság ellen állami, nemzeti, jogi vagy társadalmi szempontból ? Semmi. Mert az sem az állam, sem a jog, sem a társadalom körébe nem vág, hogy a katholikus papság a házasság szentségének megsértését látja a polgári házasságban. Ámde a kötelező polgári házasság elve nem jelent egyebet, minthogy az az államnak is megakarja szerezni azt a jogot, a moly jelenleg kizárólag az egyház kezében van. Még csak n'«g sciz iosstii .3- polgári házasság az egyházat eddigi jogától, ^ hisz mindenki saját egyháza törvényei és szertartásai szoi int köthet a polgári házasság behozatalakor is házasságot, hane’ csak a maga részér is kívánja e jogen. És az egyház — hivatása hozza ezt igy magával — mereven megtagadja az államtól e jogot, e kívánságot, minden eszközzel ellene van, pedig az állam vele szemben bőkezű, őt kedvezményekben és kiváltságokban gazdagon részesíti. S nem azt kéri TAR CZ A. Régi emlék. Emlékszel még a holdas estre, Ott, ott, kicsiny erkélyeden .. .7 Ajkam reá tapadt kezedre, És vágytól égett két szemem. Ott fenn zúgótt a büszke fenyves, Szerelemről. vágyról regélt . . . Remegve nyúltam kis kezedhez, Úgy esdettem szerelmedért. S megnyílt a menny .. . Oh minden üdve Enyém lett ekkor, mind enyém ; Pirulva, szép szemed lesütve Hajoltál, édes, én felém. Ajkaddal ajkam egybeforrott, Élveztem első csókodat, S úgy érzém, nincsen senki boldog, Ha mi nem, itt az ég alatt.... Emlékszel még a holdas estre 7 fut-e olykor eszedbe még? Vagy minden, minden elfeledve : Forró csók, suttogó beszéd 7 Igaz volt akkor tán szerelmed, S e tettetés hazug csupán f Vagy ez ád enyhülést szivednek A szililelt szerelem után 7 Szétfoszlott már a fényes álom ; Szerelem, hűség: mind mese. Most látom, ott az est homályön Nem történt semmi, semmi se. Színház volt csak az a kis erkély, Es Julia volt a neved; Szavaltad épen, hogy szerettél, S bohó Rómeód hitt neked! Buday László. A kivert ember. Irta: IGNOTUS. Nevetnem kell, ha rájuk gondolok; pedig jobb szeretnék sírni. De a múltkor úgy olvastam, hogy a férfinek nem illik a sirás — nevetek hát a szegény kiverteken, az e x e 1 u s-kön, akiket nem csak a német naturalistákból ismerek, hanem látom őket szenitól-szembe ós rossz óráimban, ha tükörbe nézek, mintha onnan is egy ilyen kivert legény nézne rám végtelen szomorúsággal. Hálátlan vagyok; nincs okom panaszra — asszouyi édes csókban, baráti forró kézszoritásban volt részem elég, de fáj tudnom, hogy olykor csak egy lépés választ el azoktól a boldogtalanoktól, akiknek soha ingyen csókot nem adtak ós" soha érdek nélkül a kezüket meg nem szorították. * í Mert vaunak ilyen emberek. Hat lépésről megismerem őket sebhelyes' nyakukról, gyanakvó szemükről ós ajkukat torzító keserű mosolyukról. Ok azok, akiket az utcakereső idegenek legelőbb szólítanak meg, ós a kalandkereső tündérek legnagyobb ívben kerülnek ki. Ők azok, akikről lesir a huszárdolmány is, akiken egy nap alatt fólretapo- sódik a legújabb lakktopán is s akiknek a haját nincs vas, amely egyenletesre süsse. Úk.azok, akiknek kék a szemük alja ós szemőlcsös az ujja, akiket hólapdával dob meg a pajkos iskolás fiú, akiket a legutoljára szolgál ki a pincér, akiket mártással önt nyakon az ételhordó s akikre gyanakodva néz a rendőr. Ok azok. akiknek beléptére elcsitul a leghangosabb kacaj is s akiknek a távozásán mindenki megkönnyebülten sóhajt fel. Akiknek indexét legutoljára írja alá a professzor, akiket legkésőbb léptet elő a kegyelmes ur s akiknek a koporsójára virágot nem hint senki.... Elnézem őket sokszor : ismerem őket, szánom őket, de idegenkedem tőlük én is. Tudom, hogy csontból, velőből, izomból ós idegekből állanak ők is, a kik vegyi összetételre a legjobb embereimtől semmiben sem különböznek. Tudom, hogy ezekkel az idegeikkel éreznek és ezek az izmok ökölbe .szorítják a kezüket, mikor a tehetetlen düh elönti őket. Tudom, hogy egy jó pillantásomért könnyekkel adóznának és egy jó szavamért hálásabbak volnának az utcára' kivert legutolsó kutyánál is — és mégis, ón, aki magainat nem tartom semmire s aki csodálkozom, ha elismeiik a jogomat arra,
