Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-16 / 29. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 5. VÁRMEGYE. A kolera ellen. Jlieronymi belügyminiszter a kolera ellen való védekezés dolgában a következő körrendeletét intézte a vármegyei törvényhatóságokhoz : Több külföldi európai államban szórványosan előfordult koleraeset és a hazánkban helyenkint fellépett heveny-gyomor- és bélhurut gyanús , és aggasztó esetei arra indítanak, hogy a melegebb nyári időszak közeledtével ismételve felhívjam a törvényhatóságot az általam folyó évi február 28-án kiadott 5856. számú körrendelet erélyes és gyors végrehajtására. Ezen felhívásommal kapcsolatosan további intézkedések végett a következőket rendelem el: Tegye a törvényhatóság a járási főszolgabíróknak és járási orvosoknak, illetve a rendezett tanácsú városok polgármestereinek, rendőrkapitányainak és városi orvosoknak a legszigorúbb felelősség terhe alatt teljesítendő kötelességükké az alábbi intézkedések haladéktalan foganatosítását, úgymint: 1. A város, illetve községek területén az 1876: XIV. törvénycikk 141. §-ának végrehajtása s általában a köztisztaság megőrzése a lehető legnagyobb szigorral és pontossággal eszközöltessék. E célból városokban a rendőrkapitány, községekben a közsógbiró, mindegyik az elöljáróság egy tagjával hetenkint egyszer helyszíni vizsgálatot tartson, az utcák, terek, nyilvános épületek, nevezetesen vendéglők, korcsmák, kávéházak, cukrászdák stb., nemkülönben a magánópületek helyiségeiben és udvaraiban a tisztaság és az egészségügyi rendszabályok megtartásának ellenőrzése végett s az e téren tapasztalt hiányok és mulasztások pótlásáról azok köztörvényi megtorlásának fen- tartásával az illető mulasztók költségére gondoskodjék. Különös figyelemmel legyen a rendőrkapitány, illetve községi biró arra, hogy az árnyékszékek, pöcegödrök tartalma hetenkint kétszer megfelelő mennyiségű mésztejjel (1 kiló mész 4 liter vízben megoldva) fertőtlenittessék. 2. Amennyiben a városban vagy községben rossz vizet szolgáltató kút lenne, az hatóságilag elzárandó. A folyam mentén vagy álló viz mellett épült községek lakói minden héten falragasz- vagy dobszóval való közhírré tétel utján figyelmeztetendök, hogy a folyók vagy tavak vizéből merített vizet előbb forralják fel, azután hátsók le. és csak az ilyen felforralt cs lehűtött vízzel éljenek. 3. A községi elöljáróság és a városi piaci rendőrség fokozott erólylyel és szigorral ügyeljen fel a husszemlére és az ártalmas italokat és ételeket kobozza el,’ a korcsmái zárórára fennálló szabályzatot pedig szigorúan tartassa be. 4. A városi es községi elöljáróságok gondoskodjanak fertőtlenítő szerekről, az 1000 lakoson felüli községek járványkór Ház, a kisebbek pedig elkülönítő helyiségek, — s minden község ezek felszereléseinek, ápoldáknak és hullaházaknak kó- | széniéiben tartásáról. 5. A város, illetve járás területén lévő min- ! den hatósági és magánorvos és minden szülésznő, j külön 'egyénenkint, a lakosság pedig közhírré tétel utján felhívandó arra, hogy általuk a legelső alkalommal észrevett gyanús, hasmenéssel vagy hányással járó megbetegedéseket a polgármesternél, illetve a községi bírónál azonnal bejelentsék. 1898. julius 16. ______________________ A községi birák kötelesek azon gyanús meg- j betegedéseket küldönc utján vagy táviratilag azon- ; nal a főszolgabíró tudomására kozni. A főszolgabíró vagy rendőrkapitány minden oly esetet hatósági orvos közbejöttével megvizsgálni s arról az alispánnak táviratilag jelentést tenni tartozik, kinek feladata leend ezt nekem táviratilag bejelenteni 6. Úgy ezen rendéletem, mint a fentebb említett 5856/1893. számú körrendelet végrehajtásáért első sorban a polgármestert illetve alispánt, az egészségügyi szakfelügyeletet igénylő intézkedésekért a városi, illetve megyei tiszti főorvost, másodsorban a járási föszolgabirákat, rendezett tanácsú városok polgármesterét és járási, illetve városi or- vosokat; továbbá a községi és körjegyzőket s az összes elöljárókat teszem felelőssé. A községi (kör-) jegyzők és községi birák különösen az 1886. XXII törvénycikk 95.. §-ára hivatkozással felelőssé teendők, úgy ezen rendele- tem, mint a fent idézett 5856/1893. számú rendelet tartalmának az összes lakossággal való megismertetéséért. Jelen rendeletem több példányban kinyomva, a végből küldöm meg a törvényhatóságnak, hogy azt a rendezett tanácsú városok polgármestereivel, a főszolgabírókkal, a hatósági, községi és korongosokkal, a községi és körjegyzőkkel haladék nélkül közölje. Budapesten, 1893. évi julius ,9-én. HIERONYMI, s. k. — A vármegyei tisztviselői fizetésemelés és a miniszter. Említettük, hogy a vármegyei do- j táció-emelés szétosztására vonatkozó közgyűlési határozatot — mivel felebbezóst nem adtak be ellene, vármegyénk alispánja jóváhagyás "végett felküldte a belügyminiszterhez. Erre vonatkozólag a múlt héten leiratilag tudatta a miniszter, hogy a tisztviselői fizetések ügyében tárgyalások folynak a minisztériumban, ennek befejezte után nyomban visszaküldi a felotztási tervezetet, —■ Körállatorvosok. Tolnavármegyóben kör- állatorvosi állások lesznek rendszeresítve. Az ezek ! szervezésére alkotott vármegyei szabályrendeletet [ már jóvá is hagyta a miniszter. Szerencsétlenség a Dunán. Tolnán hétfőn délután 5—6 óra között ! három közhuszár fulladt a vízbe. Gyakorlat alatt próbaként teljes felszérelésben a tolnai és mohácsi tisztikar jelenlétében a tolnai huszárszázadból önként vállalkozó 9 huszár a Dunán akart átkelni. A hely, hol az átkelés volt eszközlendő, sze-i rencsétlenül volt megválasztva, mert a Dunában, azon a helyen mély, 6—8 méteres árok van, mely a Duna ágyában hirtelen s közel a parthoz húzódik, j A lovak és katonák 2 napi élelemmel s a mi i hihetetlen, vállra vetett bundás átillában, szóval teljes mozgósítási felszerelésben álltak fel a Duna partján egymás mellé. Az esetleges szerencsétlenség elkerülése végett : több csónak cirkált a vizen s benne úszónadrág- I ban jól úszó huszárok ügyeltek. — Ott volt a civil uszoda úszómestere is. jóság, hogy magam is kérjelek : mondj le rólam, tisztelned kell az édes anyádat. De hogy szememre lobbantja az én tisztességes munkámat és rút, aljas gyanúsításokkal illet, ezzel megsértett engem és én elégtételt kívánok tőle. Ha férfi vagy, meg fogod nekem szerezni,' ha nem, akkor nem érdemelsz meg engem. Es én meg fogok maradni a színháznál, inig a te anyád meg nem követ és oly méltónak tart engem magához, a milyen valóban vagyok. Itt a gyűrűd, majd azt az édes anyádtól fogom visszafogadni. És megmaradt makacsul az iL elhatározása mellett. És lázas, beteges, daczos ambícióval iparkodott az ő színházi carriórején előre jutni. Fáradhatatlanul gyakorolt, tűzzel, szinte rakoncátlanul táncolt és szépségével és tüzessógével csakhamar magára vonta a figyelmet. Csinosította magát, kacérkodott, iparkodott a nagy tömegekből minél jobban kitűnni és nem törődött az ő vőlegénye elkeseredésével, nem az ö féltékenységével, mely vad és keserű szemrehányásokban tört ki. — Semmi közöm hozzá, ha féltékeny vagy. Ha nem bízol bennem, akkor anyáddal egy nézeten vagy. — O nem, nem, de szenvedek, nagyon szenvedek. — Te segíthetsz rajta, nem én. A §zőke apród kedvence lett a közönségnek. A karban őt tették meg elsőnek s nem telt bele j egy esztendő, bele került a második quadrilbe. Már I nem állt ki apródnak, de a színház és a habituék még mindig a szőke apródnak nevezték. Kezdtek róla pikáns történetkéket is mesélni és az ő szerencsétlen .vőlegénye ki nem jutott a párbajokból — miatta. Mind vadabbul, mind elkeseredettebben folyt kettőjük között a küzdelem, a látcső üvegjét . majd kiégette a fiatalember tüzes tekintete és azoknak a babonás kék szemeknek a dacos visszavil- lanásába idővel valami beteges, őrületes harag vegyült. A gőgös özvegy asszonynyal nem lehetett róla beszélni. Elment gyakran az operába és nézte azt a leányt, a kit a fia szeret és látta az ő mind fokozódó kacérságát s csak megerősödött az ő ellenkezésében. — Hiszen már úgy emlegetik, mint a ki a többieket megrontja! S mintha igaza-lett volna. Támadtak udvar- 1 lói és ö nem utasította őket vissza. A vőlegény j már alig tudott véle egyedül lenuij A dacos játék- | Parancsszóra elől egy szakaszvezető indult s neháDy lépésnyire a 8 huszár. A mint a szakaszvezető az árokhoz, illetőleg a hinelen mély vízhez jött, lova lebukott s viz alá merült; éppen igy jártak az utána jövő huszárok. A lovak a nagy tehpr alatt alig tudták magukat fentartani, ember s ló alig látszott ki a vízből s minduntalan el-el tűntek a viz alatt. Mikor a vezénylőtiszt ezt látta, tisztában volt a helyzettel s tudta, hogy a még hátralevő utat, melynek alig egy ötödét tették, nem úszhatják át, rögtön visszavonulásra adott parancsot, különben ott marad mind a 9 ember. — A szakaszvezető lova már magától is visszafordult, a szakaszvezető pedig a lóról lebukott. — — Élet halál harcot vívott ló és ember, mentésére siettek és sikerült is ót kimenteni, mert maga is jó úszó lóvén, a lovát el nem eresztette, atill. t s egyéb könnyen levethető felszerelést ledobott magáról s bár aléltan, de még élve tudott addig evickélni, mig a sekélyebb vízbe ugró huszárok megmenthették. Milyen szörnyű harcot vívott azonban a többi 8 huszár! A lovak, a mint fordulni kellett, összegomolyogtak, ember, ló hol a viz alatt, hol a viz felett kapálódzott, iparkodott menekülni s elérni az alig 10 lépésnyi partot. A lovak egymást rúgták, a huszárok, kik a lóról leestek, mozogni alig tudtak, szerencsés volt, ki atilláját tudta ledobni, legalább kézé szabad volt de a kinek lejebb csúszott az atillája, annak keze kötve volt, nehéz csizmában, kardosán carabinerral, patrontáska s kenyérzsákkal terhelve, mozogni sem birt. A csónakkal közeledni és segíteni sem lehetett, mert hogyan menjenek nagy csónakkal a szerencsétlenek közé, a kik egy csomóba verődtek. Csáklya vagy hosszú rúd kéznél nem volt. így történt, hogy nehány pillanat alatt három közhuszár elmerült s csak holtan került elő. — Egy, a szárnyon lévő huszár megmentésére sietett az° ott cirkáló úszómester, de hiába, mikor már utána akart nyúlni, egyik ló ágaskodva, kezére ütött s maga alá temetic a segítségért könyörgő huszárt. Nyomban kihúzták azon a helyen, de már életre kelteni nem lehetett. A másik két huszár mint veszett bele, azt- alig látta valaki. A lovak közé keveredve eltűntek. Szörnyű látvány! Egy perc műve s három emberélet megsemmisült. A szerencsétlenség után iparkodtak a holtakat kihúzni. Az egyiket csak másnap hajnalban hozták fel. Hiányzott egyik .csizmája s ruhája fel vojt szakítva, félig levetve. Sok nézője akadt a szerencsétlenségnek. — Őszinte részvét s nagy katonai fény mellett temettek el kettőt másnap. A temetésnél épületes szép beszédet mondott Kionle József káplán, ki a teine-. test végezte. A harmadik holttestet Bátára vitték s ott temették el, hol felesége s gyermekei siratják, kik árván maradtak utána. Lord Cynló. Chicagói levél. IV. Chicago 1893. junius 20. Tekintetes Szerkesztő ur! Hitte volna-e, hogy az Ön becses lapja, a „ Tol navár m egye“ a chicagói világkiállításon mint decomenttim szerepeljön ? Ugy-e nem ? Pedig tegnap mégis úgy volt. Mint lapszerkesztő legjobban ból, melyet a leány kezdetben csak sértett büszkeségében űzött, veszedelmes valóság lett. Megfeledkezett mindenről, bele merült az árba, melyet csak látszatként támasztott. Meg akarta mutatni, hogy tud ö rosszabbnak látszani a többinél s mégis megmaradni illetetlen, megközelíthetetlen nőnek. Játszott a tűzzel és maga sem vette ésíre, hogy szive, esze meg van' perzselve. Előadás után, ha vőlegénye karján kilépett a folyosóra, az udvarlókmk sürü tömegén vezetett keresztül az ütjük, végig szorított egy pár tucat kezet és egyik-másik a szokottnál tovább tartotta a kezében és frivol jelentőséggel szorította meg. A szőke apród arcáról eltűnt a pirosság. Szemei körül nagy kék karikák támadtak és ezek a karikák olyan mélyre sülyesztették, hogy alig látszott ki belőlük más, mint a szemgolyók alsó fele. És sokszor, nagyon sokszor nyughatatlan tűz lobogott ki a mély szemüregekből és hangja, ha beszélt. ingerült és rekedt volt. - Sokszor elfogta az érzékenység és sirt, sirt ke-ervesen, minden ok ílkül. Máskor meg ok nélkül kacagott oh an vad kedvvel, hogy szinte borzalmas volt. Az ő szerencsétlen vőlegénye meg egyre kérte iivrehato szomorusáfftral. liosv haevia abba
