Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-16 / 29. szám
j 2. TOLNA VÁRMEGYE. 189S. julius 16. Azt pedig semmiféle reglama nem parancsolhatja, hogy oknélküli életveszélynek tegyük ki a katonát, kivált békében. A hazának minden fiára szüksége van, az nem szolgálhat experimentumok anyagául, j A tolnai Dunának teljes felszereléssel való átusztatására sem volt semmi szükség. 48-ban a hires magyar huszárok átusztatták az ut- jokban álló folyóvizeket, anélkül, hogy előzetesen ilyen vakmerő módra gyakorolták volna magukat. S a katonaságban a szellemet, az erkölcsi erőt kell éppen nevelni s nem az önérzetet kiölni. Ez edzi meg a katonát, nem az oknélküli kifárasztás, elcsigázás, embertelen hajsza. Egy pipaszár vékony önkéntes átvergődik a legfárasztóbb hadgyakorlaton, mert érzi szellemi fölényét, s az a durva, fárasztó munkában megedzett, erőteljes paraszt gyerek könnyen kidől, rakásra hull, mint őszszel a pusztuló légy. Napoleonnek 14—15 éves gyerekekből álló hadserege nem azért volt győzhetetlen, mert szépen tudott haptákot állani, laufschrittolni, de mert tarsolyában hordta mindenik a marschallbot reményét, s mert nem ölték ki önérzetét, s mert emberi méltóságát nem vették el tőle. Lelkesedésre, hazaszeretetre kell megtanítani a hadsereget! Ki kell küszöbölni a durvaságot, helyébe be kell hozni a humánus bánásmódot, fejleszteni a hadsereg intelligenciáját, önérzetét, erejének, nyomatókának legelső feltételét. Szakítani kell azzal a régi felfogással, hogy a legénység csak anyag, csak ágyu- töltelék. Akkor nem fog annyi emberáldozatba kerülni minden egyes hadgyakorlat, • mint például a múlt nyáron, midőn minden falura, a melyen csak keresztül vonul- j tak, jutott egy-egy katonának sírja, akkor nem lesz majd a hadseregben annyi öngyilkosság, nem lesz majd a Dunán újabb hullámsír. Csak művelt, önérzetes katonákból lehet vitéz, merész, győzhetetlen hadseregünk! — POLITIKAI HÍREK. — A főrendiház reformja. A főrendiház újjá szervezése mellett legújabban Pest- és Baranyavár- megyék közgyűléseikben és Nagyvárad törvényhatósága határozták el, hogy ez ügyben feliratot intéznek a képviselőházhoz. — A kormány és a főrendiház reformja. A félhivatalos kőnyomatos lap abban látja a főrendiház reformja érdekében országszerte megindult mozgalom okát, hogy a főrendiház ama tagjai, a kik örökös jogon és mint a katholikus egyház főpapjai foglalnak helyet e törvényhozó testületben, a kormány egyházpolitikája ellen nyilatkoztak. Az ellenzék egy része — úgymond — e jelenséget a kormány taktikájára vezeti vissza. Ez azonban teljesen téves felfogás. Igaz ugyan, hogy az irányadó potitikai körökben minden téren szívesen üdvözlik a reformeszmék fejlődését és hogy egyes főrendiházi tagok magatartása az egyházpolitikai kérdésekkel szemben illő kritika tárgya, de ebből nem következtethető az, hogy a kormány a főrendiház reformját napirendre hozandó kérdéssé akarja tenni. A mostani főrendiház sem fog elzárkózni az előtérbe nyomuló reformok elől. ha a nemzet túlnyomó többsége azt nyomatékkai követelni fogja. A kormány úgy a közigazgatási, mint az egyházpolitikai reformokat illetőleg számit a főrendiház támogatására, és semmi esetre sem fogja e kérdést a főrendiházi reformmal összekötni, mert ez által csak az előbbi reformok elé gördíthetne akadályokat. A kormánynak semmi része sincs a megyékben megindult főrendiházi reform-mozgalmakban, mert ez a reform csak később jöhet sorra. A kormány reméli, hogy a főrendiházat akkor is megnyerheti majd reformjainak, ha szervezete változást nem is szenved. — A polgári házasság. Mint a „Pester Cor- respondenz“ értesül, a házassági jogról szóló törvényjavaslat, melynek keretében a legfontosabb egyházpolitikai reform is, a kötelező polgári házasság bevezettetik Magyarország közéletébe, még e hét folytán a minisztertanács elé kerül és elfogadása azonnal 0 Felsége elé lesz terjesztve ololeges jóváhagyás végett. — A jövő évi költségvetés. A jövő évi költségvetési előirányzat összeállítására vonatkozó előzetes tárgyalások a pénzügyminiszter és az egyes szakminiszterek között most vannak folyamatban. A pénzügyminiszter tegnap a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel tárgyalt, ma pedig a pénzügyminiszter és Hieronymi belügyminiszter értekeztek e tárgyban. A minisztertanács julius 15-ón kezdte meg a költségvetési előirányzat tárgyalását. — A pápai nuncius és az egyházpolitikai reformok. A P. N. tudósítója a napokban látogatást tett Becsben a pápa uj követénél, Agliardi uunciusnál, a ki ez alkalommal a magyar egyház- politikát illetőleg több fontos nyilatkozatot tett. — A magyar egyházpolitikát szerinte Becsben csinálják. Kijelentette, hogy a szent szék a polgári házasságot semmi szin alatt nem fogadja el és ragaszkodik ahhoz, hogy a házasság templomban köttessék. A házasságot mint szakramentumot örökké fenn fogja tartani és bárki ellen, minden fegyverrel megvédelmezi. Vaszary prímás most is csak olyan utasításokkal tért vissza Rómából, mint első látogatásakor. A helyzet csak annyiban változott, hogy a magyar papság ezután még erélyesebben fog fellépni jogainak megóvása mellett. Azt mondta továbbá a nuncius többek közt, hogy a szentszék rendkívüli barátsággal viseltetik Magyarország iránt. — Kossuth Ferenc levele. Gróf Károlyi ! Gábor országgyűlési képviselő H e n t a 11 e r Lajostól, a félhivatalos 0. É. jelentése szerint, távira tot kapott, melyben arról értesíti őt Hentaller, hogy ; a Kossuth Ferenc által hozzá intézett és a lapok által is közölt levél juuius 12-ike előtt, tehát Eöt- ! vösék turini útja előtt kelt. Egyszersmind megcáfolja azt a hirt, mintha ő az Eötvös-frakcióból ki akarna lépni és e szavakkal végzi a táviratot: „Veletek mindent.“ — Apponyi Szempcen. Esterházy Mihály gróf. országgyűlési képviselő, e hó 16-án tartja Szempcen beszámoló beszédét. Ez alkalommal ugyanott szükebb körű megyei pártértekezlet is lesz, a melyen Apponyi Albert gr. is részt vesz és felel az ellene intézett támadásokra. — Szerb hang Oroszország ellen. Belgrád- ban Karies tanártól röpirat jelent meg, melyben azt kívánja, hogy Szerbia szorosan csatlakozzék Bulgáriához és Stambulovot a Balkánfélsziget legkiválóbb államférfiénak nevezi. Szerbia — Írja Karies — soha sem kapott semmit Oroszországtól és i nem is várhat tőle semmit. Már Milos kijelentette, ! hogy a kellő pillanatban egész Európa előtt be fogja bizonyítani, hogy Oroszország egy csöpp vért sem áldozott Szerbiáért. Szerbiának iszonyúan meg kellett bűnhődnie azért, hogy államférfiai a czár- ban bíztak. Ausztria befolyása a Balkánfélszigeten ősrégi és ezt a befolyást az osztrák csapatoknak Nisig és Esküdig való előnyomulása már akkor megerőltette, a mikor Oroszországot még egy mongol dinasztia kormányozta. A nyugathoz kell csatlakozni s e célból el kell vetni a czirill irást, meg a régi naptárt is. Minden erőből meg kell akadályozni, hogy valamelyik nagyhatalom — legyen ez bár Oroszország is — hatalmába keríthesse Konstantinápolyi. A röpirat annál nagyobb • figyelmet érdemel, mert Karies tanár a külügyminisztériumban magasrangu hivatalnok és később uszkudi konzul volt. — Csokolodzo ellenfelek. Strossmayer és Starcsevics tegnap hagyták oda a krapina-tepliczi fürdőt. — A gyakovári püspök Rohicsba utazott, Starcsevics pedig visszatért Zágrábba. Az egykori ellenfelek elérzékenyülve búcsúztak el egymástól. „Tóni barátom/“ — szólt Strossmayer a válás percében — „ragaszkodjunk tántorithatatlanul az egyesüléshez és maradjunk egymáshoz hívek örökre. Ha cselszövényekkel behálózni akarnak, ne menj lépre, hanem fordulj egyenesen hozzám.“ Erre többször megölelték és megcsókolták egymást. — A nagyszerű jelenetet, mikor Magyarországnak ez a két esküdt ellensége összecsókolódzott, érdemes lett volna lefotografálni. *r%. ■ ban. 0 hogy nem verhetem mindegyiknek a szeme üregébe az ő átkozott látómasináját! A kék szemek pedig dacosan villogtak vissza és azt mondták: — Mi közöd hozzá? Tán nem tudod, hogy ballerina vagyok ? Csak nem csúfítom el magamat, a mikor kötelességem az, hogy szép legyek ! Hogy ezeknek tetszem ? Mi közöd hozzá ? Megfizették az árát, joguk van hozzá, hogy engem nézzenek. És én szépíteni fogom magamat és kiállók az első sorba, mert nem akarom, hogy társaim közül valaki elémbe vágjon és elhalászsza előlem az apród szerepet. Ha te dühös vagy érte, ne jöjj a színházba. Csodálatosan jól értették egymást, igy a szemük villanásából. Aztán a fiatal ember reszketve az izgatottságtól rohant a színpadra és várt a menyasszonyára. Ökölbe szorított kezekkel rohant feléje, mintha megakarná verni, de ilyenkor a szép apród mereven, büszkén szegezte rá kék szemeit és a fiatal ember meg volt babonázva. Alázatosan, félénken közelgett feléje és forró csókokkal borította el a feléje nyújtott kezet. A szőke apród királynői fölebbvalósággal engedte kezét csókolni és oda vonta őt a színpadi couloir egy sarkába. — Ülj le. — Giza, Giza, meddig tart még ez a komédia ? Isten látja a lelkemet, hogy nem bírom már sokáig ezt a gyötrelmet. A büszke, hideg tekintet ilyenkor meglágyult, valami szívbe hasogató, szerető melegséggel nyugodott a fiatalemberen. — Édes barátom, nem tehetek róla. Nagyon j szeretlek s utálom ezt az életet, de ón becsülettel j végig akarom állani ezt a küzdelmet s vagy győzöm, vagy a mi boldogságunkból nem lesz semmi. A szőke apród egy földhöz ragadt szegény j özvegy leánya, a kinek keresetéből táplálkozott még | három neveletlen gyermek. A fiatalember pedig | egy gazdag, előkelő özvegy asszony egyetlen fia, I büszke, szigorú erkölcsi fölfogással, a ki hallani sem akar róla, hogy fia elvegye a szőke apródot. — Ha egy szegény varróleánjt akarsz elvenni, semmi kifogásom. De egy ballerinát, a ki naponta ! ezer ember szeme előtt szinte meztelenül mutatja magát — soha. Válaszsz köztem és közötte. A fiatalember kórt, könyörgött, minden hiábavaló volt,* anyja hajthatatlan maradt. És ekkor választott. Választotta a szőke apródot. Egy este fölkereste a színpadon és egy vékony karikagyűrűt tűzött az ujjára. A szőke apród könnyezve borult a keblére és megcsókolta a kezét. — Giza, mondotta, legyen nekem isten irgalmas azért, a mit teszek. Elhagyom miattad az édes anyámat, a kinek ón vagyok egyetlen földi boldogsága, talán meg is ölöm. De nincs más mód, anyám nem egyezik a mi házasságunkba és ón nem tudok, nem akarok rólad lemondani. — Es miért nem egyezik bele édes anyád ? j kérdezte a leány. Mert ... Itt a fiatalember homlokára csapott. Édes Gizám, volna még egy mód Ugy-e, te tudsz varrni ? — Tudok. Akkor még lehet rendezni a dolgot. Tudod az édes anyám nem a szegénységedet kifogásolja, csak azt, hogy a színháznál vagy. Az öreg hölgyeknek meg van az az előítéletük s társnőidet ismerve, át fogod látni, hogy az nem egészen oktalan. Ha itt hagynád a színházat és egy pár hónapon kézimunkával foglalkoznál, akkor édes anyám látni fogja, hogy nem vagy olyan, mint a többi és n m fog többé ellenkezni. Meg teszed, ugy-e, hogy megteszed ? A szőke apród három lépést hátrált, aztán a karjait összeíonvaa mellén, hidegen, határozottan mondta: — Nem teszem meg. Ha édes anyád csak a szegénységemet kifogásolná, volna bennem annyi
