Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-25 / 26. szám
III. évfolyam. 26. szám Szegzárd, 1893. junius 25. Előfizetési ár : Egy évre . . 6 frt — kr.| Fél évre . . . ' 3 „ — Negyedévre . I „ 50 Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiad.i- hivatalon kívül elfogad Kramnier Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNAR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illeti köz-1 lemén vek, valamint az elifize-1 tések és a hirdetések is a szer-| kesztiséghez intézendik. Hirdetések mérsékelten megillapitott | árszabály szenn számíttatnak. Előfizetési felhívás! 1893. évi julius hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLMVÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik^iíipírodaSmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre ... 3 frt (6 korona). Egy hóra . . . 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TQLH A VÁRMEGYE“ kiadóhivatala. TÁRCZA. Maros vize. Tudok egy dalt, fájót, édeset, Melytől szivem zokog és nevet, Merő bánat, csupa szerelem : „Maros vize folyik csendesen.“ ügy hallottam tavasz éjszakán, Úgy dalolta kedves, ifjú lány, Talán azért oly drága nekem : „Maros vize folyik csendesen.“ Fejem felett égtek csillagok, A csalogány búsan zokogott, Telefutott kónynyel a szemem : „Maros vize folyik csendesen.“ Az az idő de rég tovaszállt, S nem feledem ezt az éjszakát, Mindörökké átsir lelkemen : „Maros vize folyik csendesen.“ AZRA. Katonai dolgok. —lk. Mikor lesz már egyszer vége Magyarországon a katonai affaireknek, a folyton felmerülő, sértő katonai tüntetéseknek? Nincs elég baja a nélkül is ennek az országnak, hogy minduntalan közjogi és ál- i larajogi sérelmek elintézésével kell bíbelődnünk ? Alig múlik el pár hónap egy-egy katonai, illetve közös hadseregbeli inzultus i nélkül. Majd nagyobb, majd pedig kisebb fontosságú, a szerint, hogy azt Janszky ezredes vagy Uselac kapitány, a szegedi tisztek, vagy Lobkovxtz herceg hadtestparancsnok követi el, de heccek és sérelmek akad- j nak minden időben. Ennek pedig első sorban az a szellem az oka, a mely a közös hadseregben, csekély k’\"*fi&SJSSí, ,, uralkodik. Magyarországot, Magyarország állam ságát, közjogi állását, a magyar alkotmányi nem ismerik és ennél fogva nem tisztelik eléggé a közös hadseregben. Sajnos, hogy huszonöt év nem volt elegendő arra, bogy a közös hadsereg intézménye az 1807. XII. t. c. szellemének megfelel'őleg érvényesüljön és hogy még mindig akadnak olyanok, kik Magyarországot csak a terhekben és kötelezetlségek- ben, de nem egyúttal a jogokban is tartják a másik féllel egyenlőnek. Pedig azok a súlyos terhek, melyeket a hadsereg Magyarországra ró és a melyek évról-évre szaporodnak, már magukban véve is elegendő jogcímet adnak arra, hogy legalább a magyar köz vélemény nyel és közérzülettel való frivol szembeszállást ne tapasztaljunk részükről. Mi őszintén kívánjuk és ragaszkodunk ama intézményekhez, a melyekei a 67-iki törvények megállapítottak. Ámde midőn Magyarország részéről teljes lojalitás nyilvánul a kiegyezési törvények és azokból származó intézmények iránt, midőn készséggel viseli annak mindennemű járulékát, akkor megköveteljük, hogy ezeket a törvényeket és intézményeket a közös hadsereg tiszti kara is tiszteleti . irtsa és szakítson végre azzal a morc . hogy ne mondjuk azzal a rend- .szérrel a irielv gyakran vérig sérti nemzeti érzületünket. Avagy minek tekintsük legújabban ama átiratot. melyiT Lobkovüi herceg. budapesti hadtestparancsnok Budapest íö- és székváros hatóságához intézett és a melyben kijelenti, hogy a budapesti térparancsnokság nem köteles a magyar hatóságokkal magyar nyelven levelezni. Nemcsak törvénysértés, de kihívása az a magyar közérzületnek, ha az ország szivében, Budapest fővárosában, egy budapesti hatóság, a térparancsnokság, a főváros hatóságához hivatalosan német nyelven Jobbadán Mihály Amerikában* Igaz történet több folytatásban. Irta : Sipulusz. ELSŐ FEJEZET. A háziúr távirata. Jobbadán Mihályt felesleges bemutatnom. Önök mindnyájan ösmernek egy-kót házmestert s min- ! den házmesterben van egy-két vonás az én Jobba- ! dánomból. Ha az alak mégis ismeretlennek tetszik önök előtt, csupán annak tulajdoníthatják, hogy a \ házmesterek kizárólag éjjel nyitnak kaput s éjjel I minden házmester fekete. Vagyis a jellemző voná- ; sai nem ismerhetők fel. Hogy ón Jobbadánban hamarabb fölfedeztem a jellemző tulajdonságokat, mint mások, ezt annak köszönhetem, hogy hajnalban szoktam haza járni. S hajnalban nem minden házmester fekete. Némely ember, ha dühbe jön, vagy ha be van csípve, mutatja magát igazi mivoltában. A házmestert csak a kapunyitáskor lehet igazi miroltá- ! ban felösmerni. így én Jobbadánt egész lelke mélyéig kitanulmányozhattam. * Ebit a tárcát a Budapesti Hírlap szívességéből e lap- I pal egyidejűleg közöljük. Első közleménye ez egy táreaso- rozatnak, mely a Budapesti Hírlapban Sipulusz tollából meg- j indult s Jobbadán chikágói kalandjait beszéli el. E Jobba- j dán-tárcákat a lap mindig szombaton fogja közölni. Jobbadán Mihály alelnöke a Hunyadi János asztaltársaságnak, mely azonban se hadi erényeket nem ápol, sem keserüvizet nem iszik s igy a Hunyadi névhez semmi joga nincs. De hát ezt eddig senkise firtatta, én se firtatom. Sokkal nagyobb dolognak nincs köze sokkal nagyobb dologhoz (mint pl. Angliának Indiához) s ezt se feszegeti senki. Jobbadán Mihály ama házmesterek közé tartozik, a kik lemondásnak és áldozatnak tekintik, azt, hogy ők házmesterek. Az ilyenektől a kapunyitás kegy és leereszkedés, melyet bizonyos fájó mosolylyal, az elnyomottak, a pályatévesztettek fájó mosolyával teljesítenek. Sokáig tűnődtem azon, hogy Jobbadán mely hivatásról mondott le, midőn a ház- mesterség rögtelen ösvényére lépett. Nem sikerült megtudnom. De képzeljék el Napóleont, a ki a harminc éves háborút hallja maga körül tombolni, ő pedig kénytelen posztót mérni, teszem azt, a lipcsei szabómestereknek. Ilyen volt Jobbadán Mihály. Hunyadi János demokratikus irányú asztal- társaság volt s Jobbadán ott igen erélyesen szonott föllépni a mágná>bk, a papok, a zsidók, szóval mindazok ellen, kiknek házuk s ami fontosabb, ka- pujok van. melyet szegény embereknek nyitogatni kell. Gyakran kifejezte, hogy a zirt kapu a rabszolgaság jelképe, mert mindenütt, a hol rabok
