Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-04 / 23. szám
vekedett. Föoka az általános megélhetési viszonyok rosszabbodásán kívül, különösen a fillokszera pusztításában rejlik. Egyes helyeken mellékkörülmények is befolynak a kivándorlási kedv élesztésére. így például Alajoson, Tevelen a dohánytermelési engedély megvonása, a simontornyai járásban a közterhek óriási nagysága s főleg az a körülmény, hogy a család fítagjai készpénzzel fizetik ki a leánytestvérek örök-részét, csak hogy az ősi birtok kezükön maradjon, de a nehéz gazdasági viszonyok következtében rendszerint tönkre mennek. Annyi azonban tény, hogy a gabona- termelő községek, dacára a szomorú esztendőknek, még eddig jobban megküzdtek a fenyegető áramlattal. A gyors segítséget a szőlőtermő vidékek sürgetik tehát leginkább. Nagyjából ez a kivándorlási mozgalom pillanatnyi fényképe. A baj felette komoly színezetű s ugylátszik, hogy ha szórványosan is, immár az egész vármegye területén elharapódzott. De azért várakozással tekintünk akiküldött bizottság működése elé, melynek remélhetőleg sikerülni fog nemcsak a kivándorlás mizériájának összes szálait felkutatni, hanem egyúttal meg fogja jelölni ama eszközöket, a melyekkel a kivándorlás tovább terjedését megakadályozni sikerülend. Tolnavármegye lakosságának nagy érdeke nyugszik a kiküldött bizottság kezében és miután ezen tudatban fogja végezni fontos feladatát, mi hisszük, hogy tevékenységét siker koronázza. Fogadják a nehéz munka megkezdésekor mégegyszer bizalomteljes üdvözletünket. Tolnavármegye monográfiája. A mit a vármegye közóhaja, mindhárom lapja lelkesedve sürget, úgy látszik megszületik a millenniumra. Tolnavármegye monográfiájának, ha csak az első részét is, kezébe veheti ekkorára a vármegye művelt közönsége. 2. _____________________ ma rkos legény, úgy jiogy annak ölelését még két hónap múlva is érezte. Gondolta, hogy ez a legény nem lehetett más, mint Túri Mátyás ; kudarcát sem akarta elárulni és igy csak alattomos bosszút terveit, a mire a hárem-hölgyek apasztása alkalmával módja is nyílt. Épen karácsony napján vitte ki Gházi Csáv- dár lovag a parancsot. Maga Bekir aga nem mert kimenni, hanem megmondta, hogy egy elöljárónak is be kell jönni Szolnokra a személyazonosságot megállapítani. Nagy lón a riadalom és ijedelem. Jel en volt épen akkor biró uramnál Túri Mátyás és tiszteletes Ádám Benedek uram is. A Osávdár lovag csak átadta a parancsot a főbírónak, le sem szállt lováról, hanem azt mondta, hogy egy óra alatt elvárja a „küldeményt* a „Be- tekintsben.“ — Adok én neki küldeményt — ugrott fel Túri, fokosa után kapva. — Nem úgy öcsém — kapta meg a hirte- lenkedő karját Adám — hadd menjen el a kutyafejü. — De én leütöm — tüzeskedett Túri. — Várjuk csak a főbírót. Bejött vagy inkább betántorgott a Nemes uram. Az az egy leánya van, az a büszkesége, élte öröme, ha azt elveszik, vegyék el az ő életét is. A szép leány pedig már ott feküdt akkor elájulva, némán: nem hallotta sem apja panaszát, sem jegyesse káromkodását. Hiába suttogott fülébe Vármegyénk két tudós fia vállalkozott a nagy feladatra. Wosinszky Mór Apar község plébánosa, az országos, sőt még külföldön sem ismeretlen régész a történet előtti rész megírását vállalta magára, Kämmerer Ernő dr. országgyűlési képviselőnk pedig a történeti részen dolgozik teljes erővel és lelkesedéssel. Immár biztos kilátásunk van reá, hogy a nagy munkának legalább az első része j közkincscsé válik az ezredéves emlékünnepre. Alult hó 29-én ugyanis értekezlet volt e tárgyban Simontsits Béla alispánunknál, hol a monográfia egyik Írója, Wosinszky Alór bejelentette, hogy a nagy munkának reá várakozó részét e napra befejezheti. A történelmi időszakra eső rész megírása ezen aránylag rövid idő alatt teljes lehetetlen, mert jeles régészünk, Kämmerer Ernő dr. oly sok adatot gyűjtött ösz- sze, hogy annak feldolgozása ekkorára kivihetetlen. A monográfia költségeinek részbeni fedezését a vármegye vállalja magára. Legalább a bizottság ily irányban teszi meg javaslatát a legközelebbi közgyűlésnek. 12 ezer forint lett e célra előirányozva. A mű díszes, sőt fényes kiállítású lesz. Számtalan művészi kivitelű illusztráció fogja ékesíteni. A szükséges klisék és cinkografiai költségek fedezésére egyelőre 1500 frtot bocsátottak Wosinszky Alór tudósunk rendelkezésére. A vaskos kötetekre tervezett művet 500 példányban nyomják s ára 24 frt lesz. Mi részünkről célszerűnek tartanók, ha | a könyv mérsékelt áru, 'talán egyszerűbb i kiállítású füzetekben is megjelennék, hogy ! az anyagi javakkal kevésbbé megáldott olvasó közönség is könnyebb szerrel hozzájuthatna, annál is inkább, mert nézetünk szerint Tolnavármegye monográfiájának nem szabad hiányozni a vármegye egyetlen, művelt elnevezésre számot tartó lakosa asztaláról sem. Egyébként a legnagyobb örömmel vesz- szük tudomásul ezt a vármegyénkben kéI a szerető édes szókat, közbe-közbe a törökre gondolva, káromkodva is egy sugárt. ügy megijedt a szegény leány, hogy fel sem fog kelni többé. — Pedig kár úgy megijedni — szólt Adám ur. Gyilkos tekintettel nézett rá a két megrémült férfi. Mikor kell hát akkor megijedni ? — Nem bizony édeseim, szólt Adám — mert hát ki lehet itt menekedni könnyen. Ott van-e a cédulában, hogy a Nemes Alenyhórt ur leányát „kérik.“ ? (Szép kis kérés mondhatom.) — Nincs. — Nos tehát tudni kellene főbíró uramnak, hogy a faluban épen tiz Nemes família van, a : kiknél summa summárum 4 Nemes Örzse ta- | láltatik. — Tudom -- felelt a biró — de azt is tudom, hogy az én leányomat kérik, s ebben a tuj datban nem veszem a lelkemre, hogy egy más felebarátomat döntsék veszedelembe, annál is inkább, mert nem tudom, hogy hasznos lesz-e. Uj csüggedés. — Nem is azért mondtam; mert a többi Nemes Örzsék is mind tisztességesek. Hanem csak azért mondtam, hogy a parancs teljesithetlen, mig meg nem magyaráztatik, hogy a barátságos invitálás melyik Örzsének szól. Mig a magyarázat megjön, addig Örzse és Alátyás hetedhét megyén is túl vannak. Ah, hogy ugrottak fel mindannyian. TOLNA VÁRMEGYE. szülődő irodalmi eseményt. A kutatásban kitartást, sok szerencsét s a munkában fokozódó lelkesedést kívánunk a derék tudósoknak nagy feladatuk sikeres megoldására! POLITIKAI HÍREK. — Az országgyűlést május hó 30-án elnapolták szeptember hó 25 ig. Az erre vonatkozó királyi kézirat következőkép szól: Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből Ausztriai Császár, Csehország királya stb. stb. és AI agyarország apostoli Királya Hű Alagyarországunk és Társországai zászlósainak, egyházi és világi Főrendéinek és Képviselőinek, kik az Általunk 1892. évi február hó 18-ára Budapest fő- és székvárosunkban összehívott országgyűlésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket! Kedvelt Híveink! Alagyar minisztériumunk előterjesztésére a jelen országgyűlés üléseit folyó hó 30-ik napjától, folyó évi szeptember hó 25-ik napjáig eiennel elnapoltnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben ezernyolcszázkilencvenharma- dik évi május hónap huszonkilencedik napján. — Ferencz József s. k. Wekerle Sándor s. k. VÁRMEGYE. Tolnavármegye rendkívüli közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága múlt hó 30-án rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen dacára a felette érdekes tárgysorozatnak — nagyon szórványosan jelentek meg a t. bizottsági tag urak. Az ülést Széchenyi Sándor gróf főispán rövid, de meleg hangú hazafias beszéddel nyitotta meg, bejelentvén a közgyűlésnek, hogy a Budán végbement nemzeti ünj}o»>sé-~re — a szobor leleplezése alkalmával — hazafias kötelességéből kifolyólag deputációt vezetett s ezen kívül a vármegye közönsége nevében díszes koszorúval is lerótta a kegyelet és hála adóját az elesett hősök emléke iránt. Szavait lelkes éljenzés követte s Boda Vilmos országgyűlési képviselő indítványára jegyzőkönyvi köszönetét szavazott a közgyűlés, amúgy is közszeretetben álló főispánjának, a ki magas hivatalos állásában is megtalálta az alkalmas módot, hogy a vármegye és a saját mély hazafias érzésének illő kifejezést adjon. 1898. junius 4. Itt a szabadulás. — Hanem még egyebet is mondhatok, foly- 1 tatta Ádám — biztos dolog, hogy ez a história 1 Bekir aga által tervelletett bosszúból. így a törtón- hetőket számításba véve, még van más tanácsom is. Tudva levő dolog, hogy van falunkban egy Nemes Erzsébet nevű leányzó, a ki testi hiányai miatt j immáron 62 esztendő óta sem vette fel Hymen { láncait. Tudvalevő az is, hogy ezen leányzóban j a félelem minél kevesebb adagban van meg, s haj- | landó lesz a cél érdekében Szolnokig a sétát megtenni. Látszott, hogy mindannyinak tetszik a terv, sőt a magához tért leányka is mosolyogva hallgatta a megmentésére terveiteket. Azonnal pedig tanuk hivatának elő, s még az ' óra letelte előtt összeadaték Örzse Túri Mátyással és megáldatának. Túri Alátyás ezért azt mondta aztán később, hogy az isten éltette volna Bekir agát még sokáig, j mivel hogy neki köszönhette, hogy Örzsót fél esztendővel hamarabb feleségének mondhatta. Alert hát úgy történt, hogy fuvaros jelent meg a „Betekintsnól“ még az óra letelte előtt. A kocsiban a főbíró ült egy lefátyolozott vékony hölgygyei, s a kiugrató Csávdár agának tudtára adta, hogy ! Nemes Örzse ime ez a lefátyolozott hölgy, kit fekete fátyollal azért fedetett be, hogy újabb enge- j delemig keresztény szeme ne láthassa. A Csávdár-aga vállára veregetett a bírónak és azt mondta, hogy derék egy disznóevő ember s i bizonyára odabent is megdicsérik ezért a figyelemért.
