Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-04 / 23. szám
III. évfolyam. 23. szám. Szegzárd, 1893. junius 4. Előfizetési ár : Egy érre Fél évre . Negyedévre Egy szám . 6 frt — 3 „ - I „ 50 . . 12 kr. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos » Dr. LEOPOLD KORNÉL. ♦ Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- tések és a hirdetések is a szer-1 besztőséghez intézendők. j Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerm számíttatnak. A kivándorlás stilisztikája. A Tolnavármegye területén elharapódzott kivándorlási mozgalom, hála Isten felkeltette az illetékes hatóságok éber figyelmét is. A tolnamegyei gazdasági egyesület tevékeny elnöke felterjesztést intézett ez ügyben a belügyminiszterhez, aki felhívta a vármegye közönségét, hogy az ügy mibenlétéről hozzá tájékoztató jelentést tegyen s egyúttal a telepítésekre nézve is nyilatkozzék. A belügyminiszter leiratát e hó 30-án tárgyalta a vármegye közgyűlése s Simont- sits Béla alispán elnöklete alatt Döry Dénes, Kovács László, SzirjetA Gábor dr., Kovács Sebestyén Endre, Kämmerer Ernő dr., Bezerédj Pál, fíoda Vilmos, Péchy József bizottsági tagokat, valamint az öt járás fö- szolgabiráját, Fördös Vilmos tiszti ügyészt és Nits István szőlészeti felügyelőt — kiküldte a helyzet tanulmányozására. A bizottság a legközelebbi közgyűlésen számol be eljárásának eredményétől s hisszük, hogy az alkalmas módot és eszközöket megtalálja a mindinkább fenyegetőbb mérvet öltő baj elnyomására. Mi ezen felette fontos ügyben többszörösen elmondtuk véleményünket. S most a mikor az illetékes faktorok is kiléptek a cselekvés terére, nincs más teendőnk, mint hogy örömmel üdvözöljük a Tolnavármegye népének megtartása érdekében megindult hazafias mozgalmat. Nem mellőzhetjük azonban, hogy éppen a veszedelem nagyságára való tekintettel, elő ne tárjuk ama elszomorító, de egyúttal okulásra intő adatokat, a melyeket a vármegye alispánja, a kivándorlás indító okait is kimerítően felsoroló jelentésében a belügyminiszter és a vármegye közgyűlése elé terjesztett. 1891. év január 1-je óta, folyó év április 20-ig 340 család hagyta el a vármegye területét. A völgységi és simontornyai járás részéről beérkezett statisztikai adatokból a kivándorlóit családok tagjainak száma is kitűnik. Ha tehát azt vesszük alapul, hogy e két járásból 150 család, G18 taggal költözött ki, egyszerű arányosítással kiszámíthatjuk, hogy a többi három járásra 190 család után 783 kivándorló esik, vagyis e rövid idő alatt 1401 lakossal lett szegényebb e vármegye földje, sót ha tekintetbe vesszük a statisztikai adatok hiányos voltát s azt a körülményt, hogy a kivándorlási mozgalom fő.fészkei Paks egyátalán nem, Báttaszék, Nagy-Székely pedig feltűnő cse'- kély számmal szerepeLa kimutatásban, bátran 1800—2000-re tehetjük azok számát, a kik elvesztek e vármegye és igy elmondhatjuk a magyar haza számára. A kivándorlóit 340 család igy oszlik el a vármegye egyes községei közt: Apairól kivándorlóit 1 család 4 taggal, Belaczról 2, (9 taggal), Bonvhádról 4, (19), Döri-Patlanról 3, (9), Győréből 6, (15), Izményböl 7 (20), Kokasdról 5, (24), Kis- Mányokról 2, (6), Kis-Vejkéról 3, (6), Kovácsiból 3, (12), Lengyelről 1, (2), Majos- ról 1, (4), Mázáról 3, (11), Mórágyról 4, (12), Mucsfáról 1, (3), Nagy-Vejkéról 3, (14), Szálkáról 1, (4), Tévéiről 7, (28), Váraljáról 3, (6), Závodról 5, (20), D.-Be- réövről 2, (13), Gúzsról 2, (7), Felsó-Ná- náról 5, (24), Gyónkról 12, (55), Hideg- kutról 2, (17), Hőgyészről 4, (16), Kalaz- nóról 3, (13), Kétyról 8 (41), Kis-Székely- ból 2, (8), Kis-Torrnásról 8, (44), Miszlá- ról 1, (3), Mucsiból 7, (25), Murgáról.2, (5), Nagy-Székelyből 3, (10), Udvariból 8, (35), Varsádról 17, (75 családtaggal). Ezeken kivül Alsó-Nánáról 15, Alsó-Nyékről 1, Báttaszékról 39, Decsról 3, Mözsről 1, Őcsényből 2, Pilisről 6, Györkönyből 4, Bikácsról 2, Szakályból 1, Szakosról 7, Felső-Nyékről 1, Tengődről 15, Knrdról 7, Döoröközrói 1, Felső-hegről 15, Majsáról- 1, Kocsoláról 12, Értónyból 1, Uj-Dombo-' várról 5, Fürgédről 1, N.-Szokolyból ." Tamásiból 4. Szántóról 2, Kónyiból li, Gyula-Jováncáról 8, Kányáról 2, Szemcse- Csehiből 4. Tót-Kesziből 3, Ozoráról 10, Ó-Dombovárról két- család. Az alispáni jelentés szerint a kivándorlási mozgalom a dombóvári és duna- földv/iri járásban csökkent, a völgységi, si- montornyai és központi járásban pedig nöTÁRCZA. A selyemzsinór. — Török história. — Irta : PATAKY ISTVÁN. Abban az időben vetie kezdetét Nemes Menyhért szajoli főbíró uram veszedelme, a mikor l zrili Ali basa, Szolnok vár-parancsnoka, vagy a mint a jó alföldi magyar nép elkeresztelte „Vastag basa“ előtt a két kedvenc hölgye Isgene és Laima valami keresztény ifjú tüzes szempillantásainak felfogását egymásra akarván hárítani, oly argumentumokkal kezdtek egymás e'len harcolni, a melynek következtében az Isgene szőke fürtéinél a Laima, a Lairaa barna fürtéiből pedig Isgene kezei közt maradt egy olyan csomó, a melyet a mai modern kor legszerelmesebb ifjt sem volna hajlandó szive felett hordani. E dísztelen tárgyalás oly dühbe hozta a jámbor Ali basát, hogy nagy lármával kezdett kiabálni s a veszekedökre akart rontani, de sietségében megbotolván, hanyatt vágódott a tarka szőnyegen. Azonban a már Menenius által megénekelt testrész terjedelmessége folytán, önként felállani nem tudván, úgy kellett a berohanó vegyes minőségű testőröknek a jámbor basát lábaira -állítani, s a még folyton küzdő két leányzót elválasztani. Még azon nagy mérgében kiadta Ali basa a parancsot, hogy a csendes nyugalmából kizavaró két hölgyet zsákba varrva azonnal dobják a szőke Tisza habjai közé; most már ha akarják, fejezzék be a viz fenekén a megkezdett eszmecserét. • A parancs azonnal végre is lett hajtva, dacára annak, hogy a fentebb többször nevezett két hölgy volt* ha nem is Ali basának szemefénye, mert ily címeket az nem pazarolt, de mindenesetre olsőren- düek voltak feleségei között. És épen ez volt Nemes Menyhért uram többrendbeli kellemetlenségeinek a kutforrása; mert ha a II., III. vagy nem tudom hányad rendű feleségekből való lett volDa a szerencsétlen halállal kivégzett Isgéne és Laima, úgy Ali basa nem vette volna annyira érzékeny szivére a veszteséget, de igy csakhamar érezte a hiányukat, különösen a mikor Bekir aga a belöltönytárnok célzatosan felhívta erre a ba-a ügyeimét egy kész-ajánlattal. Pedig nehéz volt már ebben az időben pótol- gatni a hárem e féle hiányait. A félhold letünőben volt, s a basáknak utasításba adatott, hogy erőszakoskodások által ne ingereljék a népet, igy aztán hol csellel, hol erőszakkal játszották ki a magyar, szerb, rác s más nyelvű hajadonok basánésitását. Az aga folyton csak erre sarkalta a basát. — De hát hogy lehetne az — fakadt ki végre Ali, — tudod mily nyakas nép van itt. — Ah uram — felelt az aga — bízd csak rám, én olyan helyről hozom neked a legszebb rózsaszálat, a hol panaszkodni' sem fognak miatta. Csak ird le, a mit mondok s a többit, bizd rám, kezességet vállalok mindenért. — Életeddel játszol ága. — Ha nem sikerül, csak add jutalmul nekem a selyemzsinórt. Az pedig még ma is köztudomású dolog, hogy a selyemzsinór nem a legéletfentartóbb ajándék — a töröktől a — töröknek. — írom tehát. S irta a basa, hogy : „Adatik tudtára Szajol község kutyakitü elöl-, járóinak, hogy ottani lakos Nemes Örzse leányzót további rendelkezésig Bekir aga, vagy megbízottja kezeihez szolgáltassák ki. Az pedig, ki ezen parancsnak ellene szegülne, karóba huzatik.“ Az ekként elfogatni rendelt leányzó pedig Nemes Menyhért főbíró ür viruló szépségű leánya vala. Szép volt a leányzó, s bátran el lehetett mondani, hogy bekir agának jó Ízlése van. Csakhogy hasonló nézeten volt Tori Mátyás birtokos is, a ki, mint később látni fogjuk, nem olyan könnyen fog beleegyezni a leányfogásba. Jól tudta ezt maga Bekir aga is, mert épen onnan datálódik, az ő nagy haragja Nemes Menyhért ellen, hogy midőn két hónappal az előtt kint járt Szajolon, legyeskedett az Ürzsike körül, sót légyottot is nyert tőle a füzes bokrai közé, a hol azonban nem a’ leányzó fogadta, hanem valami jó
