Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-21 / 21. szám
III. évfolyam. 21. szám Szegzárd, 1893. május 21. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szénát számíttatnak. Előfizetési ár : Egy évre Fél évre . Negyedévre Egy szám 6 írt — kr.| 3 . - I . 50 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 1 hivatalon kivtll elfogad Krammer Vil-1 mos könyvkereskedése Szegzárdon. A nemzet pünkösdjén. Magas égből kitört az eszme-, — Bezárva még ott sem lehet, Zendülő szél gyors, sebes szárnyán Le, a földre ereszkedett. A lelkesedés tüzes nyelve Kigyúlt s mint szövétnek ragyog, Lelket nyertei, lángoló lelket, A félénk, bús apostolok ! Ajkuk megnyílt, színiknek éjét Tudás napja ragyogta be, A szent igék kicsorrant mézét Szétvinni kezdték messzire. S bár testükön vér rózsák nyíltak, Miket korbács vasszegje vág ; Csak egy napon ötezer tért meg S ma hisz, remél egész világ ! Az eszmének im ez a sorsa ! — Láttunk mi még sok egyebet: Haláltusát, pataknyi vérrel, Kifáradó hóhérkezet . . . Örök éjjelt, napot, nap nélkül, Sirt, hol még remény sem virraszt, — — Magyar tekints mégis Budára S ez egy napért feledd el azt. ..! Föl ünnepre ! diadalt nyertünk ! •— Zendülj hát újra égi szél; Hősök lelke törjön ki mennyből, Hadd sütkérezzünk fényinél. Telj meg szivünk lánggal, meleggel, Lelkünk remény ragyogja át; Fngesztdés égető napja: Óh, oldd fel a szivek fagyát! Föl ünnepre! Dicsőség napja, — Múlt, világítsd meg a — jövőt, Virágzápor omolj, fedezd el A gyászt, siralmat, temetőt. Ne lássunk felhőt, égő könnyet, Csak, mely örömtől hull, szakad ! — Szabadságnak szent lelke szállj le: Alkoss, teremts, most már — szóltad! Bodnár István. A hősök ünnepén. (B —r.) Ma 44 esztendeje nem volt e hazában piros pünkösd napja, csak a föld volt piros a kiomlott vértől, a mely a hazáért halt hősök szivéből patakzott. Az igazság harcát vívtuk. Ne sokaljuk a drága vért, a mely kiomlott, minden csepp áldást hozott a hazára százszor és ezerszeri Megtermékenyült a letiport föld, megtermékenyült a szív és az elme, - a haladás kivirágzott fáján szétszórta a himport a szabadság feltámadt szellője, s mi késő unokák szedjük a gyümölcsöt. Ma élni, akkor halni volt dicsőség a hazáért, — s ha azok az egetveró hősök az életet választják, akkor mi magyar nép, magyar nemzet ma halott vagyunk. Szabadság nélkül nincsen élet! A földnek színéről Pusztuljon a gazság, Hadd ragyogjon égi fényben A győző igazság I Jöjj — igazság Lelke, S hints világosságot, A világosságban Teremts szabadságot. Babság s bűn jármának Vess valaha véget — Mi szegény magyar hazánkban Várva-várunk téged! Sán tfia SfázcCg. Heroizmus a zenében. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Kiuek szeme ne villant volna meg, kinek lelke ne gyűlt volna tűzre, midőn a Rákócsy indulói, ezt a búval és reménynyel, erővel és lelkesedéssel telt nemzeti dallamot meghallotta ? Ki ne érezte volna önkéntelenül izmait megfeszülni, ujjait fogásra ösz- szeszorulni, lábát előre mozdulni e szentelt hangok hallatára ? S ki ne érezte volna ki, ha nem ismeri is máskülönben közelebbről a Marseillaise-1, azt a Nincs tehát okunk megbánni a múltat. — De ha a múlt feltámadhatna, szintén nem sajnálkozhatnék a jelen felett. Az akkor letett fundamentumra építünk . . . A nehéz idők letűntek. A gyász, keserűség örömre változott. Kárpótolva van minden, egyesek veszteségét, kipótolta a haza nyeresége, a szivek sajgó sebét be- köté az idő balzsamos ujjával. Csak tinektek maradtunk adósok porladozó hősök mind e mai napig. S csak máig ? Nem ! örökre 1 Nem teremhet a föld annyi virágot, a mely elég lenne a ti dicsőségetek megkoszorúzására. A drága kincsért, a haza oltárára dobott élet-áldozatért, a hála kamatját sem tudjuk lefizetni életünk végéig, a tartozás tőkéjével még a másvilágon is adósok maradunk . . . De eljöttünk mégis. Elhoztuk szerény babér levelünket tinektek, akiknek egész erdő sem lenne elég. Csak egy menthet bennünket: mindnyájan itt vagyunk ! Azoknak is, kik otthon maradtak, a lelkűk itt repked, szivük hazulról is ide dobog : Veletek, értetek 1 Föl 1 föl magyar nép 1 ünnepre hiv a harangszó. A Megváltó eszméinek teljes megdicsőülését ünnepeljük. A haza is meg van váltva. A hősök pihennek, de eszméik még jobban megtisztulva, fenségük, magasztosságuk vakító fényében itt járnak közöttünk. Siessünk imádásukra. heves, azt az ellenállhatatlan erőt, azt a mindent magával ragadó, mindent eltiporó lelkesedést, mely e szilaj forradalmi indulóból feléje leng ? Még ma, 100 óv múltán is, a fanatizmusig képes e dallam hevíteni minden franciát, s a ki akár őket magukat látta e dallamot énekelve, akár az „Ember tragoediájá“-nak forradalmi jelenetét végignézte valamelyik első rangú színpadon, képes megérteni a francia forradalom ama tábornokának üzenetét, ki a conventtől vagy 20,000 embert, vagy ugyanannyi példány Marseilleise-t kért. Igen, a zene, ez a szivünkig, velőnkig ható művészet, a mint a szerelmi örömnek és fájdalomnak, a vallásos imádatnak és kétségbeesésnek, úgy a lelkesedésnek, hősiességnek is hű tolmá solója, kifejezője, sőt az utóbbiakat az összes többi művészeteknél jobban képes magyarázni, mondhatni azoknak kizárólagos magyarázója. A zene a bátorság inspirálója a diadal hómunkása, a haza őre, vagy megboszulója ; Tyrtaeus és Rough de VIsle neve a spártai és francia seregek győzelmeitől elválaszthatatlanok. A heroismus, vagyis a jellemerősség, szilárdság, lelkinagyság igen sokszor a jenében leli alapját és kiindulását. A zene elmaradhatatlan kísérője volt és lesz a háborúnak, talán hogy némileg elfedezze annak iszonyatát; jobban Xja.p-u.xn.ki maai száma lí2 oldalra terjed. TÁRCZA. —i — Pünkösd ünnepén. Ki leszálltál egykor A romlott világra, S választottak lelkét Gyújtottad szent lángra, S lön uj ég és uj föld, Magasztos és áldott: Jövel Szentlélek, szüld újra Újjá e világot 1 Csendülj, kondulj halkan, Pünkösdnek harangja ; Szárnyadat terjeszd ki, Szeretet galambja. Jöjj, hozz olajágat, Szelid békességet — Mi szegény magyar hazánkban Várva-várunk téged ! Jöjj zúgó viharban, A bűnt elsöpörve ; Tüzes villámiddal Sújts e lomha földre !
