Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-30 / 18. szám
10. TOLNA VÁRMEGYE. 1893. április 30. fokozott mértékben áll az, hogy nem az állás adja ! meg az egyén tekintélyét, hanem az egyénnek kötelessége, hogy kellő viselkedésével megszerezze önmagának és állásának azt a tiszteletet, a mely megilleti. Ezt pedig generáiis szempontból megítélni nem lehet, mert hogy a tanító mikóp szerezze meg magának a tiszteletet, azt azok a lokális viszonyok, helyi körűim ínyek állapítják meg, a melyek közt működik. Ha egy félreeső falu tanítóját a nagyváros modern légkörébe állítjuk, vagy a nagyvárosi tanítót küldjük kis, elmaradott helyre, egyik sem fog azonnil, kellőleg érvényesülhetni. És azért nem szabad a tanítókat a tisztviselők vagy állami alkalmazottak egy osztályával sem rangozni, parilikálni. A társadalmi állást, mint említettem, a környezet állapítja meg, a tanítót pedig soha sem szabad teljesen emancipálni azon befolyásoktól, melyek közt a nép ól, mert akkor nem volna képes azon körülmények közé egy életrevaló és küzdeni képes generációt tanítani és nevelni. Környezetétől őt ne a nagyhangú frázisok, öntulbe- csülés, fegyelmezetlenség, mórtóktelensóg különböztessék meg, mert igy bármely nagy illetményeket adjunk is, azok a kellő tiszteletet neki megszerezni nem fogják. Igénytelenség, kötelességtudás, erkölcsi integritás, példás élet emeljék környeze.e fölé s meg lesz a kellő társadalmi állás, a kellő tisztelet akkor, ha ruházatuk esetleg nem is a legdivatossabb szabású. És kénytelen vagyok ezt ismételten és hangsúlyozva kijelenteni azon önmagát túlbecsülő utili- tárius hanggal szemben, mely a kérvények nagy részéből kiri. Mert ha ideális törekvés, ügyszeretet, hivatása iránt való lelkesedés nem vezeti a tanítót, — a mely kész megküzdeni minden nehézséggel és kötelességének teljesítése tudatában leli legszebb jutalmát, — akkor az illető nem méltó a tanítói névre s nem fogja neki megadni a köztiszteletet a legdúsabb jutalom sem. Hagyja oda az ilyen azt a szent csarnokot, mely a nép nevelésé. (Helyeslés jobbfelől.) Adjon helyet azoknak, kikben ideál, lelkesedés ól, mert az ilyen be fogja látni, hogy a mostani rendezéssel a néptanítói pálya megadja mindenkinek azt, a mire jogos igénye lehet és hogy e pályán a kötelesség teljesítése, ideális törekvések kellő elismerésben és jutalomban részesülnek. De hogy tovább haladjak a javaslat ismertetésében, a mellett, hogy a minimális 300 frtot e javaslat most már az egész vonalra kiterjeszti, még egy nagyfontosságu előre lépés is van javaslatban, t. i. az, hogy az ötödéves pótlók intézményét az ösz- szes néptanítókra kiterjeszti. Megállapítja, hogy 5 évenként a törzsfizetés után 10%-kai több jövede- delem adatik a tanítóknak, úgy hogy 55—60 éves korában a legszegényebb falu tanítója is 510 frt biztos jövedelemmel s annak idején ezzel a nyugdíjalappal fog bírni. Hogy mit jelent ez, azt csak az fogja méltányolni, a ki megfigyelte a kicsi állomásokon minden remény nélkül nyomorgó tanítók eddigi helyzetét, mert a javaslat most már az 510 frt biztos jövedelemmel és ugyanoly nyugdíj- igénynye! a jólétnek oly biztos kilátását nyújtja, a melyet eddig remélni sem mertek. (Helyeslés jobbfelöl.) E terheket azonban, a melyeket úgy a minimum kiterjesztése, mint az ötödéves pótlékok okoznak, vagyontalan kis községeinkre, vagy felekezetekre feltétlenül kiróni nem lehet, gondoskodni kellett arról, hogy ott, a hol a község az 5%-os iskola adót már fizeti, vagy ott, a hol a felekezet azt kéri, államsegély alakjában a többi költség meg- adassék. Ezt kontemplálja a javaslat. De méltányos, hogy ez államsegély mellett fokozottabb állami felügyelet érvényesüljön. Megkívánja ezért a javaslat azt, hogy nem kvalifikált tanítónak e segély meg ne adathassák és fentartja az államnak a tanítói állásokban való megerősítést, a tanítók fegyelmi ügyeinek felülbírálását s a tanítók ellen a fegyelmi eljárás meginditbatását. De bármennyire közérdekűek is e fentartások és nem hatalmi érdek mondotta a javaslatot, hanem egyedül csak a népoktatás vitális érdeke, mégis bizonyos izgatottsággal, elégedetlenséggel találkozunk ez irányban is, még pedig egyebek közt nem kisebb tekintély részéről, mint az aradi gör. kel. román íSÍoat, a mely emez intézkedésekkel autonómiáját sértve látja, holott e befolyás csak annyi, mennyit j az oktatás és az imminens közérdek kívánnak Hisz van rá példa elég, hogy a felekezetek nem kvalifikált, képtelen egyéneket alkalmaznak, a kik nem előmozdítói, hanem veszélyeztetői a közművelődésnek. Ily egyének jólétéhez állami sególy- lyel hozzájárulni valóban meg nem engedhető. De arra is van példa, hogy egyes iskolákban oly egyének vannak alkalmazásban, a kik nem barátjai a magyarságnak, a magyar állameszraónek, (Általános élénk helyeslés.) a kik olyan generációt iparkodnak nevelni, a mely ellensége a mostani állapotoknak ; (Általános élénk helyeslés.) s ez egyének anyagi jólétét a magyar állam segítse '? Azt mondom, t. ház, hogy példátlan nagylelkűség az a magyar államtól, hogy megnyitja pénztárát a felekezetek és a nemzetiségek előtt és állami sególyiyel teszi képessé őket felekezeti és nemzetiségi iskolák fentartására. De példátlan dőreség is volna, ha ezt megtenné a nélkül, hogy legalább is ennyi, a legminimálisabb s a tanügy érdekében kívánatos felügyeleti jogokat magának biztosítsa. (Helyeslés jobbfelől.) És ezzel azt hiszem, t. ház, talán be is végezhetem a törvény általános ismertetését, annál inkább, mert a törvény pénzügyi vonatkozásait a pénzügyi bizottság t. előadója lesz szives a házzal megismertetni. Hogy konkludáljak tehát: mivel e javaslat a létminimumot az egész vonalon minden tanítónak megadja s az ötödéves pótlékok alakjában a kellő jövedelem fokozódást is; mivel a terményekben való járandóságnak kellő időben és kvalitásban leendő kiszolgáltatását a tanítók közbejötté nélkül biztosítja ; mivel ez okozandó nagyobb költ- séggekkel a túlterhelt községeket és szegényebb felekezeteket terhelni nem kívánja és mivel végül a nőtanitókat is épugy rendeli díjazandóknak, mint a tanítókat, a mi nagyon méltányos dolog s a miben Európa legtöbb törvényhozását megelőzzük, a magam részéről e törvényjavaslatot örömmel elfogadom és kérem a t. házat, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául szintén elfogadni méltóztassék. (Általános élénk helyeslés.) A szőlő levél! Azt hiszem, nem lesz felesleges a mai pere- nosporás években, a szőlő legfőbb szervét leírnom, miből áll, mi a hivatása, és mily nagy hasznot hoz a szőlőtermelőnek, s mily nagy kárt vall azon termelő, ki a szőlő levólzetét letépi a végből, hogy a fürtök jobban érjenek. Ezen közleményem mar szellőztettem a szaklapokban evekkel ezelőtt, de hogy e vidék szőlőtermelőinek is szolgalatot tehessek, közlöm ezen becses lap hasábjain is, mely lap pótolja, e vidék szölöszeti szaklapját, mit ezen érdeménél fogva nem tudok eléggé ajánlani szőlőtermelő közönségünknek. Áttérek először is a levél szerveire. A levelek a hajtások mellékszerveit képezik és mindig csak is azokon és felváltott helyeu ül- j nek, minden szem vagy rügy aljában egy-egy levél jön elő, mely elsősorban azon rügyet, másodsorban az egész hajtást és a tőke részeit kifejleszti és ellátja finomított tápanyagokkal. Minden szőlőfajnál háromféle leveleket leüet világosan megkülönböztetni, és pedig alul a töke leveleket, a fürtök ellenében fekvő középső leveleket, a melyek legjobban kilévén fejlődve, és végül a felső vagy' is a hegy J leveleket, melyek a középsőtől abban különböznek, hogy vékonyabbak és mélyebben be vannak hasítva és jóval karélyosabb beosztásúak, a levelek a hajtásokon válogatott rendben, vagy is úgy vannak l elhelyezve, hogy egy rügy mellett álló levél elle- I nében egy kacs áll, ezen levél a hajtásnak ellenkező oldalán áll, tehát minden második rügynél egyik oldalon van level, es minden másodikon van | a kacs. Néha megtörténik, hogy egyik oldalon egymásfölött két levél következik közvetlenül, de ez csak rendellenes állapot; minden levélen meg- külömböztetünk két részt, úgymint: A levélnyelet és magát a levelet. A levélnyél a rügy alatt van a hajtásban összefüggésben, s mintegy közlekedvén a levéllel. A levélnyél nincs a hajtással egybenőve, hanem csak összeforrva, minélfogva öszszel a levólnyél a forradásnál elválik és a levél lepattan, ott egy forradás marad mindenkor a szem alatt. Magánál a levélnél tüzetesebb vizsgálat után megkülönböztetünk level ereket, és anyagot. — A levél erek a levólnyéltől ágaznak el, amint az a levélbe érkezik, rendesen öt részre válván, öt főeret | lehet megkülömböztetni minden levélben, mely erek ismét vékonyabbak és vékonyabbra ágaznak szót. A levél erek a levél felső lapján homorúnk, az alsó lapján ellenben többé-kevésbé kidomborodnak. — j A levél erek bordáknak is neveztetnek; az összes ereket együttvéve erezetnek mondjuk. A levél alakja általában kerek, ezen általános főalaktól azonban a levél egyes fajtáknál nagy eltéréseket mutat. Ugyanis ha az öt ki van töltve anyaggal teljesen s egy fóér ágától a másik végéig terjed s a levél szók egyenes vonalt képez, úgy a levélalak kerek szivorru, ha azonban a két főér között levő szél nem egyenes vonalt, de szöget tár elénk, akkor a level már öblösnek tűnik fei és ka- rólyosnak neveztetik. Ha ily öböl 3 főér között létezik, a levél 3 karélyos, ha mind az öt főár között található, akkor a levél öt karólyosnak neveztetik. A levél eredete adja kitöltve anyaggal a levél szövetét, a level szövete egyik fajnál durvább a másiknál finomabb is lehet. Á levél alsó lapja lehet egészen csupasz, lehet szőrös, gyapjas, vagy ha egészen szövetszerü fehér anyaggal van egyenlően bevonva, ez esetben neviores. A mint a levélnyél a levélbe ér e helyet a levél vállának nevezzük. A levél lapjának állása lehet teljesen sik, lehet befelé, tehát a levélnyél felé hajló, és lehet kifelé hajló, vagyis a le- vólnyéltől elhajló is. A levelek a szőlő igen fontos szervei, ezek által vétetnek fel a légben levő tápanyagok es átváltoztatnak oly tápszervekkó, melyek a szőlő-növény test és gyű mölcsének legértékesebb részeit, úgymint; keményítő, cukor, borkősav stb. képezi. A levelektől korán megfosztott hajtásoknak sem szemei, sem fürtjei, sőt maga a hajtás sem képes kiérni. Most már áttérek tulajdonképeni tárgyamra, midőn már a szőlő oly fontos szerveit a levólzet alkatrészeit leírtam, a levél működését illetőleg annak hasznát fogom leírni. A szőlőlevél nélkülözhetetlen szervei a szőlőnek, a levél ép úgy mint az ember és állatoknál lélegző szervei a tüdő, ezeknél ugyanazt a levél képezi, ezen szerveken lélegzik, ezen táplálkozik, ezáltal vétetnek fel a levegőből és a talaj kigőzölgéséből a cukrosodáshoz szükséges anyagok, mert a szőlő levólzete által több táperőt vesz fel a levegőből, mint gyökérzete által a talajból, ezt legfényesebben igazolja a peronospora, ezen gomba megtámadja a levélzetet, ennek következtében lehull, hiába táplálkozik a gyökérzet által, a fürt nem hogy csak meg nem érik, de az ki sem fejlődhetik es mielőtt a szüret beállna, eltűnik, a tőkékről lehull, de még a venyige sem képes e miatt beérni, és igy ez is tönkre megy. A szóló csak akkor képes beérni, ha a levólzet ép és egészséges, minél levóldusabb valamely szőlőtőke, annál édesebb, illetve cukordusabb a fürt, mert ez által adja át a bogyóknak azon anyagot, melyet a levegő és a föld kipárolgásából felszedett, a mi a szőlő cukrosodását illeti, az rendszerint éjjel történik, vagyis, nappal a nap melege a tala|ba hatol, és az ott levő szerves anyagokat konzerválja, és éjjel a talaj a hűvösség következtében ki gőzöl és ezen gázok a szőlőlevólzetben megütközve felveszik azokat, és átadják rendeltetési helyére, a fürtöknek, innen van azután azon körülmény, hogy mentül közelebb áll valamely fürt a föld talajához, annál édesebb, s minél magasabban csüngnek, annál kisebbek a fürtök bogyói és annál ére.le- nebbek is. Nézzünk meg egy négy sodronynyal ellátott lugast, tapasztalni fogjuk, hogy az első sor sodronyra lehúzott magfán nőtt fürtök, melyek közel állnak a földhöz, sokkal kifejlettebb és érettebb, mint a negyedik, vagy is a felső sodronyon elhúzott magfán nőtt fürtök, sőt némelykor egresek is maradnak, ezen tapasztalatot legjobban leüet látni a fára föleresztett tőkéknél, hol is a szőlő fürtök minél feljebb vannak a fa hegye felé, annál egre- sebbek. Most mér kérdem, miért tépik le általában a szőlőtermelők szőlőtőkéjükről a levélzetet? azért, hogy a nap jobban érje és igy azt gondolja, hogy a naptól érik, pedig ez nem áll, nagyon téved az a gazda, ki ezt cselekszi, hiszen a fentebb előadottak szerint kellőleg beigazoltam ennek ellenkezőjét, sőt még legjobban beigazolta a peronospora fellépte. Tehát nagyon fontosnak és közérdekűnek tartottam ezt tudomására hozni a nagyérdemű közönségnek, hogy azon téves eljárástól óvakodjék és a szőlőlevélzetét le ne tépje a szőlőről azért, hogy a fürtök jobban érjenek, mert azáltal ép az ellenkezőt éri el. Most amidőn az amerikai, alanyokra ojtott szőlőt fogjuk kezelni, előre bocsájtom, hogy ezeknél a szőlő hozam oly nagy mennyiségű lesz évenként, ha azt kellőleg trágyázzuk, hogy nem fog beérni sok fürt, nehogy ezzel is ezen káros eljárás követtessók, eleve intem mindazokat, hogy ettől óvakodjanak. Ezen közleményem befejezésével tudatom a nagyérdemű olvasó közönséggel, hogy az amerikai ojtott tőkék szakszerű metszését is befogom mutatni, meiy munkálat ez idő szerint nagy fontosságú az ökonómiában. Kelt Alsó-Nyék, 1893. április hó ll-én. Szentpótery Sándor, jegyző.
