Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-02 / 14. szám
III. évfolyam. 14. szám. Szegzárd, 1893. április 2. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy érre Fél évre . , Negyedévre Egy szám . 6 frt — kr. | 3 „ - , I „ 50 , • • 12 , POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Előfizetéseket ég hirdetéseket a kiadó- | hivatalon kívül elfogad lírám mer Vil- I mos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított ] árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhivás! 1893. évi április hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a ii TOLNAVÁRMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNA VÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre ... 3 frt (6 korona). Egy hóra . . . 50 kr (1 korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOLÍÍAVÁRIE&YE“ kiadóhivatala. Husvétkor. Ünnep van ma, magasztos ünnep, Óh, hallom a harang szavát . . . Önkéntelen nyúlok utána, Veszem a kapcsos bibliát: „Sötétség lön, remeg a vén föld, A templom-kárpit meghasad, A holtak csontját szerteszórta Az elbusult Isten-harag.“ Csak olvasok szomjas lélekkel, Megráz a bus tragédia. Mély sirt látok, véres keresztet, Halállal küzd Isten fia. S kinn zendül már a hálaónek, Magasba száll — szárnyat kapott, De csüggedve, kétkedve kérdem : Való lenne? feltámadott P! Nem! nem! az Ur a sirba van még! Óh, hirdessetek bármi mást, Rajta világ, kövezz meg érte És szerte szórd testem porát. Ezt kiáltom, káromló szóm, ha Százszor, ezerszer vórbeful, Irásttudók, papok vitára : Főitámadott? — hol hát az UrP! Nincs, nincs, sehol! kerestem lelkét Nép, nemzetek közt szerteszét, A hazában, családi körben, A papnál, ha szószékre lép. Az ő lelke fény, szeretet volt, Ma vad harag dúl mindenütt, A szív, lélek száz sebtől vérzik. Mit gyülölsóg dárdája üt. Harc a templomban, iskolában Harc a pólya s a sir felett. Hol hát az Ur P — kikelt a sírból ? S ott lenn maradt a szeretetP Hiszen ez volt épp benne Isten Ez a hatalom és erő! Ezt nem látom, tehát az ember Tőrt volna csak sírból elő P I------------Nem! nem! az Ür a sirba van még. De lel fog kelni, órezem. A szeretet, igazság, béke : Áttör a kriptafedelen. örüljetek, ujongjatok hát ! — S ón várom már a szent napot! Hivő lelkem himnust faragcsál : Hozsánna, üdv, föltámadott! BODNÁR ISTVÁN. Tisztázzuk a helyzetet. „Kötelező polgári házasság!“ Ez a jelszó hozta forrongásba széles nagy Magyar- országot. A baj az, hogy a kérdésnek vallási oldala tolult előtérbe és sok helyütt ez zavarta meg az ítéletet. Nem egyházi — hanem politikai kérdésről van szó. Oly politikai kérdésről, mely tőszomszédjában jár ugyan az egyház világának, de nem lépi át a mesgyét, mely a kettőt elválasztja egymástól. Szó van arról, hogy ezt a különböző fajú, nemzetiségű, nyelvű nemzetet egységesítsük ; szó van arról, hogy megszüntessük azon okokat, melyek ugyanazon haza polTÁRCZA. J/its rét ünn epén. Örömnap ez, a nagy halott — Nézzed világ — feltámadott! Feltámadott, üres a sír, — Ki csügged még, ki fél, ki sir ? Ma a kereszt dicsfényben áll, Trónusod az, győző király. Uralkodói szivek felett, Mint igazság, mint szeretet — Áldott legyen a le neved! Oszolj sötét, vak éjszaka, Már ragyog a hit csillaga. Törd Össze, nép, a rahigát, Szabaddá lön ma a világ. Bűn ne kisérts, nincs már erőd, Követjük a nagy szenvedőt. Hatalmad hol van, oh halál ? Síron kihajt a kis fűszál, S lelkünk, honnan jött, oda száll. Örvendj, ki sírsz, van rá okod, Büszkén emeld fel homlokod; Mert minden könny, mely porba hull, Gyöngy, drága gyöngy lesz vigaszul. A szivedben bár fáj a seb, E sebtől lesz az fényesebb. Legyen áldott örökre az, Kitől jön az erő, vigasz r Es a remény: a szebb tavasz! Sántfia SCázcfy. .A. sétatéren. — A „TOLNAVARMEGYE“ eredeti tárcája. — Ragyogó nyári délelőtt. A sugarak vidáman táncolnak a zöld faleveleken. A hány levél, annyi millió sugár, a hány sugár, annyi féle zöld. Egy elegáns fiatal ember ül az egyik pádon és élvezettel cigarettázik Midőn utolsót szippant, eldobja a csutakot, előveszi a revolverjét és egykedvűen főbe lövi magát. A durranásra összecsődül a tömeg. A tömeg egyáltalán arra való, hogy egy durranásra összecsődüljön. Akadt köztük egy rendőr is és még valaki, a kit a rendőr ismert. A rendőr arra való, hogy egy elegáns öngyilkosnak fölszedje elgurult cilinderjét és rá helyezze véres, agyvelős arcára. Ehhez a mi rendőrünk kitünően értett. Aztán jött egy rendőrorvos és egy rendőrtisztviselő. A rendőrorvos arra való, hogy a beállott halált konstatálja, a rendőrtisztviselő, hogy jegyzőkönyvet vegyen föl. No meg arra, hogy a személyazonosságot konstatálja. Ha a halál és a személyazonosság konstatálva van, akkor a föld tovább forog és az orvosnövendékek a klinikán folytathatják anatómiai tanulmányaikat. A rendörtisztviselő kikutatja az öngyilkos zsebeit és diadalmasan ránt elő egy levelet. De elolvasván a címet, szétnéz a tömeg között. — Nincs itt riporter ? — Van ! kiállt az az ur, a kit a rendőr is ismert és átveszi a levelet. Bevonul a közeli kávé- házba és ott egy pohárka konyak mellett olvassa a következőket: Kedves riporter ur ! Jól tudva, hogy a hol valakinek a csekélysége meg szűnik létezni, ott ön is jelen van, nem tettem postára a levelemet. Ezzel a levéllel megteszem önt általános és kizárólagos örökösömmé. Önnek hagyom ezt a borítékot (ba vigyázva bontja föl és kifordítja, még használhatja is) a benne levő papirost és az azon levő betűket. Mind, mind az öné. Aztán a jobboldali mellényzsebemben talál egy cigarettát, oly finomat, a milyet sohasem szitt. Arra gyújtson rá, ha e leveLapunk mai száma IS oldalra, terjed-
