Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-03-26 / 13. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1893. március 26. 10. _____________________________________________ m. kir. csendőrség prrancsnoka Bvday Gyula m. kir. csendőrhadnagy, Németh faddi és Kohár paksi őrsvezetők és Faddon Krisztinkovich János községi jegyzőnek az önfeláldozással határos fáradhatlan tevékenysége és az élet és vagyon mentés körül kifejtett ernyedetlen munkássága, bizonyára a kötelesség teljesítésén oly messze felül álló jelenségei a hatóságok és a hatósági közegek nemes ambcii- ójának, melyek a tek. törvényhatósági bizottság, mint az erkölcsi elismerés kijelentésére első sorban hivatott fórum előtt, el nem hallgathatók. A közgyűlés a fent megnevezetteknek, valamint vármegyénk alispánjának köszönetét szavazott s a közcsendőrök nevét felterjesztette, jutalmazás végett. Az árvaszéki elnök, tiszti ügyész és főszámvevő közbenj ötté vei megvizsgáltam a belügyminisztérium részéről kiadott pénzkezelési szabályzat értelmében havonként a vármegye házi és gyámpónz- tárát, s mindkettőnél a lelkiismeretesség éberségét és a pontos kezelés zavartalan folytonosságát tapasztaltam. A múlt óv folyamán 17 fegyelmi eset és 19 rendbirságolás merült fel, s nehogy már úgy is hosszúra nyulott időszaki jelentésemmel a tek. törvényhatósági bizottság figyelmét mértéken túl vegyem igénybe, szabadjon csak néhány szóban múlt évi tavaszi előterjesztésem végsoraiban statistikus adatokkal megvilágított vélekedésem jogosultságára utalva, örömmel konstatálni, hogy mikor a szorgalmas munka és a hivatalos kötelesség teljesítésének szempontjából támasztott követelmények nem változtak, a fegyelmi és rendbirságolási esetek ily feltűnő megkevesbedóse, a felállított követelmények szükségszerűsége mellett félre nem magyarázható igazolásnak tekinthető. A kivándorlások. Paks, 1893. március 14. A lélekkufárok, az emberkereskedők vórszopó hiénái ellepték megyénket is, hogy mézes-mázos beszédjeikkel és hamis ígéreteikkel csalogassák a fold szorgalmas népét az újvilági Eldorádóba, Amerikába. E lelkiismeretlen embercsalók, kik nem ismerik a haza szentségét, mert hazájuk az egész világ, s különösen az a hely, hol könnyen hivő népségre akadnak, hogy mindig tátongó zsebjeiket megtölthessék, behálózzák honfitársainkat, hű magyarjainkat, hogy feledve hazájukat, e szent helyet, melyen eddigi életüket töltötték, feledve rokonaikat és ismerőseiket; nem hallgatva a lelkipásztor szeretettel intő szavaira, nem a hatóságok erélyes tiltakozására, könnyű lélekkel mennek — egy kétes, nagyon is kétes jövő reményében — a bizonytalan sors felé. E nép, e szerencsétlen, árvíz által sújtott, tűzvészek által elszegényedett, phiiloxera és más elemi csapások által a tönk szélére jutott nép kapaszkodik a szalmaszálba is, mely őt jobb sorssal kecsegteti. Ki az, ki visszatartóztathatná a gördülő lavinát ? Ki az, ki meg tudná értetni e mélyen sújtott néppel, hogy e szívtelen kivándorlási ügynökök egyedüli célja saját zsebjeik megtöltése ? Hogy künn Ainefikábau a szegény embernek kínálkozó előnyök értéke kevés? Hogy saját munkaértékök a már künn meghonosodott munkásokkal szemben csekély? Hogy az ősidők óta munkálatlan föld haszna a reá fordított munkaerővel szemben p a- r á n y i ? Hogy az esetleges termés értéke a közlekedési nehézségek és a rendkívüli konkurrencia miatt s e m m m i ? Ki az, ki vissza tudná tartóztatni a megindult emberáradatot, figyelmeztetvén mindazon veszélyekre, melyek fenyegetik, hogy még megmaradt vagyonkájának eladása által koldusbotra juttatja családját ? Vagy minderre nincs szükség ? Összetett kézzel nézzük, mint távozik közülünk évenkint ezernyi ezer munkás kéz ? „Olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmeznünk“ — mondta halhatatlan Széchenyink, s irae mi most könnyelműen kitaszítunk körünkből ezreket, vagy legalább közönynyel nézzük távozásukat. Mindaddig, mig a Felvidék magyarosodni nem akaró, itt magát idegenül érező lakosság kivándorlásáról volt szó, hallgattunk. Hadd menjen az, ki itt nem jól érzi magát, s kígyót ne melengessünk keblünkön. De a baj most már nagyobb mérveket kezd ölteni. A kivándorlás vószthozó magja el van vetve úgyszólván egész megyénkben. Paks szorgalmas, munkás lakossága — mintha valami rossz szellem szállta volna meg, — tömegesen készülődik. Már e hó 19-én 40 család indul útnak, s még számosán fogják ezeket követni. Györkönyből már tavaly számosán kiköltöztek, s a vándorlás még egyre tart. Német-Kér, Kömlőd stb. lakosai közül igen sokan készülődnek, s csak az alkalomra várnak, hogy vagyonukat eladhassák. Mi lesz ennek a vége? Hova vezet ez? Valóban itt az ideje, hogy a baj gyökeres orvoslásához fogjunk. S kijut itt a cselekvésből mindenkinek. Állam, társadalom, felekezetek, egyesek kivehetik a részüket. Első sorban megyénk képviselőit kell felszólítanunk, hogy interpellálják a kormányt, hogy tegyen erélyes intézkedéseket a kivándorlás meggát- lására. Hogy célszerű intézkedésekkel az elszegő* nyedett népet újabb keresetforráshoz juttassa, és különösen a phiiloxera pusztításai által tönkre jutott bortermő vidékek lakosain bármi módon segítsen. Hogy a Dunának, ezen rakoncátlan folyó- nak, mely megyénket s az ország nagy részét évről évre megújuló áradásaival látogatja meg, — szabályozásához már egyszer alaposan hozzáfogjon. Hogy a tűzvész ellen való biztosítást törvény által kötelezővé tegye; mert talán sehol sem fordul elő annyi s oly nagy mértékű tüzeset, mint éppen hazánkban, s különösen Tolnamegyében. Fontos feladat vár a társadalomra is a kivándorlások csökkentése érdekében. A magyar társadalom, mely minden alkalommal kimutatja a közügyek iránt való lelkesedését, bizonyára ezúttal sem fog utolsónak maradni, hogy a baj terjedését lehetőleg meggátolja. Egyesületeket kell alkotnunk, melyeknek céljuk volna a köznépben a haza röge iránt szeretetet ébreszteni; népies felolvasások által a népet arra oktatni, hogy már régen túl vagyunk azon időkön, midőn Amerikában könnyű szerrel meg lehetett gazdagodni, és a ki ott ma meg akar élni, annak nehezebb munkát kell végeznie, mint itthon; útmutatásokat kell adni a népnek arra nézve, miként értékesítheti legjobban a phiiloxera által ki- pusztitott szőlőit és egyéb eddig hasznavehetetlen földjeit stb. A mi a felekezeteket illeti, bizonyára nem szükséges itt a lelkészeket ebbeli kötelességeikre figyelmeztetnünk. Ók legközvetlenebbül hathatnak a népre, s szónoklataikkal a legtöbb eredményt érhetik el. Végül minden magyar érzelmű, hazájáért lelkesedni tudó polgár tartsa szent kötelességének ki- vándorlási gondolatokkal foglalkozó honfitársát e szándékáról meggyőző érvekkel lebeszélni, és ha tehetségében áll, az illetőnek segédkezet nyújtani, hogy itteni megélhetését lehetővé tegye. Ha mindez meg fog történni, ha állam, társadalom, felekezetek s egyesek karöltve fognak közreműködni ezen nagy munkában, melylyel ezernyi munkás kezet akarunk megmenteni kedves hazánknak, akkor hiszszük, hogy a kivándorlások rövid idő alatt meg fognak szűnni; s a nép, nem hajtva a csaló ügynökök ámító szavaira, nyugodt lélekkel fog ismét munkájához, s önzetlenül fog fáradozni hazája jólétének előmozdításán. Vajha úgy lenne ! Steinberg Zsigmond. VEGYESEK. — A magyar hírlapirodalom. A folyó óv elején magyar nyelven megjelent: Politikai napilap 28, politikai hetilap 51, vegyestartalmu képes lap 5, egyházi és iskolai lap 37, szépirodalmi és vegyes tartalmú lap 17, humorisztikus lap 7, szaklap 159, vidéki lap (nem politikai tartalommal) 161, hirdetési lap 7. folyóirat 187, vegyes melléklap 30, összesen 699 (vagyis 23-mal több, mint a múlt évben). — Földbirtok-statisztika Gróf Bethlen András, földmivelési miniszter monumentális munkával gyarapította a hazai szakirodalmat. A mezőrendőri és statisztikai osztályfőnökét, dr. Kováésy Sándort, a miniszter a múlt évben megbízta a korlátolt forgalmi birtokok statisztikájának elkészítésével és ez a mű, mely most jelent meg, egész részletességgel tárja elénk a kötött birtokok statisztikáját; összehasonlításokat tesz a külföld birtokviszonyaival, és a mi még érdekesebbé teszi s müvet, az az, hogy grafikus színes táblázatok is párhuzamba állítják a birtok-kategóriákat. A korlátolt forgalmú birtokok területe 16.439 488 kát. hold, azaz 34.56% az összes 49.020,156 kát. holdnak; esik tehát a szabadforgalmu birtokokra 65‘44%. Megjegyezzük, hogy a szabadforgalmu birtokok is feldolgozás alá kerülnek és igy a földbirtok-statisztika, melynek hiányát oly rég érezzük, végre meg lesz Magyar- országon is. A korlátolt forgalmú birtokok 7 kategóriába csoportosíttattak ; ugyanis : kincstári birtokokra 2.786,410 kát. hold = 5'68 százalék, vallás és közalapítványibirtokokra238,869 kát. hold“ 0 51 százalék, hitbizományi birtokokra 2-349,969 kát. hold — 4-79 százalék. Községi és közbirtokossági birtokokra 8.674,726 kát. hold = 17 69 százalék, egyesületek, gyárak, iparvállalatok és vasutak birtokaira 476,180 kát. hold = 0-98 százalék, egyházi birtokokra 2.270,346 kát. hold “ 4 63 százalék, nevelési alap céljaira szolgáló birtokokra 132,985 kát. hold = 0-27 százalék esik, — A magyarországi trafikok statiszkája. Magyarországban az 1892. évben 40.277 kis, és 340 nagy trafik állt a füstölgő közönség rendelkezésére. A 40.617 trafik 12 millió füstsóvárgó embernek szolgál kielégítésére, eszerint tehát hazánkban 420 személyre jut egy m. kir. dohánytőzs. De mert a 420 közt van olyan is, a ki kor, nem vagy egészség szempontjából egyáltalán nem dohányzik, egy emberre még több elfüstölhető anyag jut, mint egy trafik 420-ad része. Vagy ha felvesszük, hogy az emberiségnek kisebb fele dohányzik Magyarországon, a mi tekintettel a nők, gyermekek és nem dohányzó férfiakra, valószínű is, akkor nálunk minden 200 dohányos ember egy m. kir. trafikot tart fenn. — Részegség az állatok közt. Hogy alkohol iránt nemcsak az ember, hanem a kevésbbé civilizált állatok is vonzalommal viseltetnek, arról — hála a német tudósok mindenre kiterjedő kutatásainak — nagyon érdekes adatainak vannak. Habs- Kandon Róbert, ismert nevű német iró a „Münchener Neuesten Nachrichten“ cimü napilapban erre vonatkozólag érdekes cikket közöl, melyben a házi állatok speciális gusztusáról szerzett tapasztalatait adja elő. Szerinte a juü, szamár és kecske főleg a törköly-pálinka ivásbau leli élvezetet; a szarvas- marha, ló és a kutya a legkedólyesebb sör iránt viseltetik kiváló előszeretettel. A disznó, az nem válogat. Persze, az állatokon is megesik, hogy valami „emberi“ történik rajtok magyarosabban szolva- hogy berúgnak. A szelíd spictől kezdve a totális beállításig a részegség minden müansza tapasztalható a nógylábuaknál. — A macska sohasem feledkezik meg annyira magáról, hogy becsipjen, a germán tudós hiába tette cicája elé a legváloga- tottabb szeszes italokat, a cica nem is kóstolt belőlük A leghősiesebb ivó — Stuckenberg szerint — a medve. Ez a legtöbbet iszik, de nincs állat, mely a talpast az asztal ala tudna inni, mert a medve még annjira illuminálva is, a méltóság külszínét mindig meg tudja óvni. Az ivás mesterségében mint sok más dologban is, a majom áll a legközelebb az emberhez. Brehm beszéli, hogy a páviánt sörrel itatják le Afrika benszülöttei s mikor szegéuy állat becsip, könnyű szerrel elfogják. Darwin is felemlíti, hogy sok majom szereti a kávét, teát s más szeszes italokat. Hogy az állatok között a gyengébb nemhez tartozók is viseltetnek-e gyengébb érzelmekkel a szeszes italok iránt, arról nem szólnak tudósaink. Mi azt hisszük, hogy — igen. Hisz ama legcivilizáltabb állatnál sincs máskép.
