Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-06 / 10. szám
TOLNA VÁRMEGYE. a szabadelvüségéről kevésbbé hires lajtán- túli földön az állam megengedi a különböző vallásfelekezetbeliek között a házasságot és ennek következményeké}) a mi törvényünk törvényteleníti az ily házasságot és az ilyen házasságból származó gyermekeket, a mi szintén nem valami épületes állapot. És a meddig ez a törvény törvény marad és a sziveknek Istentől nyert törvényei— a melyek fontosabbak, mint némely elavult dogmák és társadalmi fonákságok — a maguk tisztaságában érvényesülni kívánnak, mindaddig természetesen nem szűnik meg a mostani „erkölcsös és épületes“ állapot. Felhozhatnék még az érdekek és okok hosszú láncolatát, a melyek állami, társadalmi, nemzetgazdasági és egyéb szempontokból a teljes vallásszabadságnak mielőbbi törvénybe iktatását hathatósan követelik, de ezek annyira ismeretesek és annyira élnek már a köztudatban, hogy e kérdésnek sürgős megoldása bizonyitgatásra sem szorul. Várakozással és nagy érdeklődéssel tekintünk az uj törvényhozás működése elé. Az összes politikai pártok a szabadel- vüség lobogója alatt indultak a választási küzdelembe, a szabadelvüségnek esküdtek hűséget. E szabadelvüségnek tartoznak azzal, hogy a vallásszabadságról szóló törvényt mielőbb megteremtsék. Hisszük és meg vagyunk róla győződve, hogy az összes pártok be fogják bizonyítani, mikép a szabadelvüség eszméjét nemcsak cégérül használták, hanem törvényhozói tevékenységüket is ezen szo’lem fogja áthatni és a vallásszabadságról szóló törvénynek minél előbb életet fognak adni. A kinrekedtek. Elég baj az reájyk nézve, hogy a parlamenten kívül kellett maradniuk : illő tehát, hogy a sajtó részvétteljes vigasztaló szavakkal emlékezzék meg róluk, a választások áldozatairól! Sokan vannak és voltak, kik hasonló kellemetlen sorsban részesültek, ez tehát már egyik vigaszul szolgálhat nekik; de aztán meg jusson eszükbe az. hogy sokan, ha egyszer meg is buktak, később sikerült nekik a nép kegyének pálmájával kezükben bejutni a boldogító honatyai terembe ! 2. _____________________ Me gyénkben még aránylag nem oly sokan buktak meg, mint másutt, hol sokszor három-négy jelölt is viaskodik a pálmáért. Nálunk csak nagyobb részt egy győztes és egy vesztes szokott maradni a csatatéren; s még igy is az alkotmányos élet negyedszázada alatt fölmegy egy félszázra a bukottak száma. S az a legszonioritóbb, hogy sok fényes név, hazafiui érdem és történelmi alak akad közöttük, kiket a nép változékony kegye elhagyott —- sokszor egy csekélyebb érdemű versenyzőért, ki talán vetólytársának saruit sem lett volna méltó megoldani! De hát ilyen a világ sora! Ma nekem, holnap neked ! A népszerűség nagyon ingatag alapon áll és gyakran épen azt veti le magaslatáról, a ki még sokkal magasabbra is érdemes volna 1 Vagy nem elég kompromittáló-e a népkegy értékére nézve az az egy példa is, hogy annak idejében még Petőfi Sándort is megbuktatta a „nép“ egy obseurus jelölttel szemben 1 Nem szégyen tehát a bukás hanem csak kellemetlen pech, mely sokszor aztán egy elemi csapással felérő anyagi áldozatba is kerül, s ez a legkellemetlenebb oldala az egész választási küde- lemnek. * A központi járásban Bartal György, Péchy József, Vizsoly Gusztáv, Boda Vilmos, tízig eth Gábor és Geiger Gyula képviselik az elesetteket; kik közül Bartal és Vizsoly már megtértek egy jobb hazába, a hol nincs többé alkotmányos választási küzdelem. Péchy József bátyánk szintén lemondott a politikai babérok utáni vágyakodásról. Boda Vilmosnak egy bukás árán sikerült bejutni a parlamentbe, s igy most Szigeth Gáboron van a sor, hogy türelmes várakozás után a népkegy mosolygó arca feléje forduljon és sikerüljön neki eljutnia oda, a hol ő minden tekintetben praedestiná'va van méltó helyet elfoglalni. Aztán jönne sorra a mostani választási küzdelem legújabb áldozata: Geiger Gyula, kinek tehát e szerint a kaballa szerint még jó ideig kellene várakozni! Azonban a természetben is van ugrás, mint azt a kalendárium is igazolja Mátyás ugrásának napjával ; igy tehát a leglogikusabb sorrendet is megzavarhatja egy non putarem, mert mint Írva vagyon: „semmi sem bizonyos a föld alatt és föld felett! “ Lám a legutóbbi választásokon is — mint beavatott szem- és fültanuk beszélik — Geiger bukását a fagy meg a szegzárdi korcsmahiány okozta! Legalább háromszáz választója beadta a derekát, mert nem volt elég lelki erejök megvívni a hideggel, s mert az ellenzékiek valósággal kiéheztették őket — nem lévén kormánypárti kortestanya, a hová beeresztették volna a didergő hazafiakat. Geiger bukása tehát hasonlitott a Nagy Napoleon moszkvai kudarcához, kinek seregét szintén a hideg és éhség tette tönkre; ebben tehát vigaszta- lódhatik, dicsőén bukott el, mert választóit nem az ellenzék, hanem az elemek tették tönkre. De ezt előre is lehetett látni, mert Geigert sajátságos pech üldözi; a nagy népünnepen kivid még alig sikerült neki valami. Pedig izgókony szelleme mindig valami cél elérése után sarkalta; majd a tiszti ügyészségre vetette szemét, majd a rendezett tanács áldásaival akarta megismertetni városunkat; torna egylet, szinügyi társulat meg egyebek érdekében agitált, utóbb meg megyénk Alma1892. március 6. nachjának létrehozásán buzgólkodott; szóval mindig uj meg uj eszmék megvalósításán fáradozott, melyeket azonban létrehoznia nem sikerült, vagy pedig még az a pech is érte, hogy más alkotta meg azt, a minek az apasága pedig voltaképen őt illette. Az a fátum üldözi tehát, hogy az „Üdvöske“ nyelvén szólva — „rajta van a teher“, vagyis mindnyájan tudjuk, még a kik nein akarják is, hogy képviselőnek is megállta volna a helyét és itt is pechje volt. Olvastam egyszer egy röpiratot, a melyben Boda Vilmos pechjéröl vannak elmondva érdekes dolgok, most aztán vetélytársa is elmélkedhetik az ő ellenfele állandó pechjáről. Ilyen a világ, ina nekem, holnap neked ! S lehet, hogy még másfele tordul a Fortuna szekere ; egyszer csak elhagyja a „teher“, s „üdvöskéja“ szárnyain diadallal röpülhet be ezéljai himes mezejére. Senkinek sem kívánunk rosszat, tehát neki csak jót kívánhatunk! * Másik érdekes és érdemes halottja is van a mi választási küzdelmünknek Rátkay László hírneves színműírónk és költőnk személyében. Megelégelte a költői fényes babérokat és a politika sikamlós tprére lépett, a melynek sikamlós voltáról legelső lépésekor is meggyőződhetett, mert csakugyan elbukott! Legyőzte jehs ellenfele, a mi történetírónk, kinek tehát ezzel is újabb anyagot szolgáltatott megyei történetünk egyik epizódjának megírásához. Bátkaynak ez a ballépése nem jószántából történt, vitték, erőltették oda, a hol édes kevesen ismerik ; pedig talán otthon, az ő kerületében nagyobb eredményt lett volna képes felmutatni, ha fényes szellemi fegyverén kivül kellő anyagi eszközzel is rendelkezett volna. De hát Fehérrae- gyében némely embernek annyi a pénze, hogy még a tolnamegyeieknek is tud juttatni belőle; s igy Bátkay szellemi fölénye csak arra való s arra jó, hogy költői lelkesedést is adjon a nervus verum hatalmához. Különben Bátkay a szinműirodalom terén is eléggé mellőzött! Elvitázhatlan tény az, hogy manapság ő a legelső és legnagyobb népszínműíró tehetség, de az a szerencsétlensége, hogy a népszínháznak Evva a direktora, s ez meg a ledér irány kívánatos gyümölcseivel traktálja a közönséget. A „Falu rossza“ óta senki sem irt olyan költői becsesei bíró színdarabot, amilyen a „Felhő Klári“ meg az „Arvalányhaj“, s mégis a legújabb keletű, Fityfírityeket meg hason szőrű értéktelen társait gyakrabban adatja Evva, mint Bátkay költésztiől, drámai erőtől duzzadó darabjait, mert a vásári portéka sokszor tetszetősebb a legjobb mester remekénél. Ideális költői lelkű ember a mi hires népszínműírónk, ki bizonnyára érzékenyebben veszi költői tehetségének mellőztetését, mint azt, hogy az erővel bele vitt politikai harcban — kudarcot kellett vallania! * Ami patriarchális alakú Petrich Ferenc bátyánk egy ízben már hősiesen legyőzte a németet, midőn Budavár bevételekor, mint honvédtiszt ő is a^ győztes sereg egyik legelsőjeként lépett ős Budavár véráztatott falaira : — és most majd félszázad után nem tudta legyőzni a szabadelvű pártot és elhalásztak előle a mandátumot! Hja, tempóra mu- tantus mutamur in iilis ! Akkor szükség volt arra, Az asszony számára, ki igazán szeret, megnyugtató tudat az, hogy szép ; annak számára ki csupán tetszeni vágyik és ünnepeltetni kíván az a fő, hogy mások által is annak tartassék. * Két asszonynak szoros barátsága nem egyéb, mint dacszövetség egy harmadik ellen. Ha csupán szerelemről van szó, elég ha némán átengedi magát kiki a varázsnak, melyet reá a másik egyénisége gyakorol, — de ha házasságról van szó, akkor tartozik mindegyik jól meggondolni, hogy a másik gyengéit elszivelheti-e egy egész életen keresztül ? * Sokan abban a hitben vannak, hogy a nőnek érdekességét csak növeli, ha a férfihoz tud hasonlítani. Hogyne! például milyen szép volna az, ha női ideálunk kopaszon és szemüvegesen állana előttünk, férfiúnál ez nem csúnya, sőt azt állítják, hogy a tulmagas homlok észre mutat, miért nem tetszetős hát ugyanaz a nőnél is ? * A vonzalom mindig elröppen ott, hol valami érdek szolgált alapjául. * Az újdonság legyőzhetetlen ingere 'és a megszokás hatalmas köteléke között van még egy másik örvény, melybe ha a szerelem belerohan, rendesen ott is vész, az önzés. * Szemrehányást tett egyszer valaki jó barátjának, hogyan tud egy, habár nagyon szép, de elismert szellem-szegény nőért annyira rajongni ? Azt felelte: „ón nem hallgatom, csak nézem, mikor beszél“. * Vannak otromba emberek, kiket, hogy gazdagoknak és tisztelteknek lássunk, lassan megszok- hatjuk, de hogy őket gyengéd vonzalomtól környezve a legnemesebb érzelem, a szeretet oltárán áldozni lássuk, azt csak indignálódva szemlélhetjük, mint profanisátiót. * Azért mert a nőt tanulmányoztad, ne hidd még, hogy ismered is, hogy nyilai ellen már páncélozva is vagy. Szerencse, hogy egy mosolya, egy pillantása elfeledteti veled fortélyossága körül tett minden sajnos tapasztalatodat. * Az asszony, ki térdelni lát maga előtt egy férfiút, ne feledje el, hogy Clement Jakab is a helyzetet találta legalkalmasabbnak arra, hogy III. Henriket meggyilkolja, nem árt tehát, ha még a legmélyebb hódolatban sem bízik. # A szenvedélyes turista és a csapodár ember legnagyobb büntetése az, hogy midőn az egyik utazása céljához, a másik diadalhoz jut, mindegyik azt látja, többé kevésbbé mennyire hasonlít minden vidék és minden női szív egymáshoz. x A szerencse oly mosolygó házikó, melynek szalmafedele pázsit és szivárvány színekben ragyogó virágok ezrével van borítva, de csak ha kivül maradunk, gyönyörködhetünk benne, a mint belépünk eltűnt minden pompája szemünk elől. * A moralisták rendesen pedantok, kik elítélik a szenvedélyt, de nem tudják elejét venni és a gyógyirt számára megtalálni, elitélik a költőt, ki oly szépen tudja ecsetelni, de nem hallgattatják el; villámhárítót keresnek a szép szemek lángbeszédónek és megnyugtató okoskodásaik fólszegségéből csak akkor ocsúdnak fel, mikor az egészséges szív helyes lüktetése ehnohosodott theziseiket már halomra döntötte. * így szerintük a szépség idézi elő a vonzalmat, ez sem áll ! inkább a vonzalom tesz sok embert széppé, ez ad kifejezést szemeiknek, gráciát mozdulataiknak, kellemes csengést hangjuknak, élt szellemüknek. A vonzalom az a nap, mely a lélek legszebb virágait fakasztja, a legnemesebb törekvésre buzdít, mely még a lángósznek is magas röptéhez szárnyakat kölcsönöz !
