Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-27 / 48. szám
II. évfolyam. 48. szám Szegzárd, 1892. november 27. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár : Egy évre . . 6 frt — kr.| Fél évre. . . 3 „ — Negyedévre . I , 50 Egy szám .... 12 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ] hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. A Wekerle kormány. —lk. Az elmúlt hétfő emlékezetes napja marad a magyar politikai életnek és parlamentnek. Nem egyedül az a tény, hogy Magyarországon uj kormány alakult, teszi azt emlékezetessé, jóllehet nálunk a kormányválságok nem olyan gyakoriak, mint más alkotmányos államokban, hanem kiváló jelentőséget és súlyt ad neki az a programul, a melyet az uj miniszterelnök az országgyűlés mindkét háza előtt vallott. Az a programm, melyet Wekerlétöl hallottunk, egy öntudatos, céljaiban és eszközeiben határozott, törekvéseit nyiltan és világosan megjelölő kormánynak műve, a mely az összes kormányzati ágak tevékenységi körét felöleli. Emelkedés és haladás e programúinak jelszava minden téren, éles szemmel utal a hiányokra és szükségletekre, bölcs és cél- ' tudatos az eszközök megjelölésében és felismerésében, a melyekkel reformjait és egyéb terveit megvalósítani kívánja. Az igazi államférfiul, kiben a tudás és tehetség, akarat és erő, önérzet és férfias nyíltság egyesül, láttuk Wekerlében, midőn széles alapokon nyugvó, nagyszabású nemzeti és szabadelvű politikát inau- guráló prograinmját előterjesztette, de igazi nagyságában, a hazafi és államférfin magas polcán akkor állott előttünk, a midőn nemes haraggal szemére lobbantotta ellenfeleinek, hogy akkor, midőn ó, „a nemzeti tevékenységnek tág körét felölelő, a nemzet minden jobb erejét igénybe vevő kimerítő programmal áll elő, ók ezzel szemben csak személyes motívumokat tudnak felhozni“. Okulhatna e szavakon az ellenzék, melynek vezéréhez e szavak intézve voltak és beláthatná, hogy akkor követ majd igazán nemzeti politikát, akkor lesz majd igazán nemzeti párt, ha végre megtanulja a személyes politikát és személyi tekinteteket a nagy nemzeti érdekeknek alárendelni. Mert hasztalanul erőlködik a nemzeti párt, az ma elvi létjogosultsággal nem bir. 11a ezt tagadja valaki, akkor kérdjük, mi volna a nemzeti párt Apponyi Albert gróf nélkül ? m Minő program root tudott Apponyí gróf Wekerle programújával szemben felállítani? Hisz még az egyházpolitikai kérdésben, a mely most appylm uralja a helyzetet, sem tudta Apponyi az ó és pártja elvi álláspontját határozottan megjelölni. A házassági jog reformját illetőleg szólt | a nemes gróf a viszonyok mérlegeléséről, a jogegység és jogbiztosság előidézésének és a házassági kötelék szilárdításának szükségéről és minden egyébről, csak arról nem, váljon hive-e a kötelező polgári házasság elvének ? Sőt kereken kijelentette, hogy nem foglal még állást sem mellette, sem ellene. Képzelhető-e, hogy egy politikai pártvezér, minő Apponyi Albert, az uralkodó politika egyik legfontosabb és legsarkalatosabb kérdésének mikénti megoldásával ne volna tisztában ? Képzelhető-e, hogy Apponyi ne tudjon állást foglalni egy olyan kérdésben, a mely ma nem először kerül napirendre, a mely már régóta kisért, a melyre nézve a fogalmak tökéletesen tisztázva vannak, a mely kérdés kormányválságot és uj kormány alakulást idézett elő ? Politikai naivság volna ezt Apponyiról föltételezni. Epen azért nem volt eme nyilatkozata őszinte, nem méltó Apponyihoz. Mert nem jogosult-e ama föltevés, hogy Apponyi nem akarja magát a polgári házasság mellett egészen engagirozni, hogy esetleg a kormányt a „viszonyok megrázkódtatása“ cimén majd megtámadhassa, hogy az ultramontán köröknél, kik nem szívesen mondottak le róla, habozása és kételyei által rokonszenvet kiván maga iránt támasztani ? Apponyinak eme határozatlansága alkalmat adott Wekerle miniszterelnöknek, hogy mindjárt az első napon fényes parlamenti sikert arasson, a mely csak azokat lephette meg, a kik Wekerle geniejét és szónoki erejét eddigelé eléggé nem ismerték. Nemzeti és szabadelvű irányt.kiván követni az uj kormány és a sötét reakció máris feldugja fejét. TÁR CZ A. Vásár van. Vásár van. Fut, tolong a nép Adás-vevés között ; A hid sarkán vak koldus ül, Kezét imára kulcsolva Kenyérért könyörög. Kocsik robognak föl s alá, — Járó-kelők zaja — Ez itt, — az ottan alkuszik — S ha árucikkét megveszik, Csendben ballag haza. Gyermeksereg kíváncsian Néz a játékokra, — Czukorbaba, — ló, ostornyól... Szivében olthatlan vágy kél Mind’nek bírására. Csak egy kis árva arca bús, Mindkét szeme könnyes ; Hol jobbra, hol balra tekint, Idegen emberek között Szegény, anyát keres. SIKÓ ERNŐ. A melancholia. Midőn e szót halljuk, valami sötét, vészes fogalmat alkotunk magunknak és aggódva mondjuk: „Uram távoztasd tőlünk“ azt hisszük, hogy az valami kietlen zord érzés, mely féregként pusztítja belsőnket, melytől félni, melytől futnunk kell, hogy tanyát ne üssön valahogy szivünkben, mely csak a rózsaszínű remények délibábját imádja. Igaz 1 az ifjú varázsképzetekkel tölt szív retteg tőle, mint ismeretlen szörnytől, de a viharedzett, a fájdalom tüzpróbáján átküzködött kebel hálásan üdvözli zsib- basztó erejét. A zajos öröm, a gondtalan szív csalfa bál- j ványa, melynek szüntelen áldoz s ha ráteszi lelkét, mint a kígyó még a paradicsomból is kilöki, ő a szép, kinek bája elmúlik, a nap, melynek fénye el- . vakit, letüntével annál nagyobb sötétséget hagyván maga után. A melancholia az a megingathatatlan | szírt, melyre még az alattomos tenger is bizóan veti ki elorzott kincseit, mikor a gazdagon 'megrakott hajót mélyébe rántja és tönkreteszi, — ő az j a jó, az a halvány, az a szelíd holdsugár, mely i — az igaz nem melegíti át többé életünket, mint j az öröm ragyogó napja, — de legalább hűen, rész- 1 vétteljesen még legkétségbeesettebb éjszakáinkat a fájdalomnak is könyörületesen világítja meg. 0 engesztelő angyala a boldogtalanságnak, enyhítő harmatcseppje a fájdalomnak, társa a ma| gánynak, ködfátyolképe a borús szív ábrándvilágá- | nak. szivárványa a búbánat könyzáporának, hattyúdala lelkünk szótfoszló ideáljainak és egyedüli horgonya az örömtől száműzött, a keservek t-ngerén i hányatott kebelnek. A melancholia az az érett szépség, kim k kezeibe nyugodtan tesszük le érzelemvilágunk maradványait, ö az a higgadt barátnő, ki megszűnt sorsunk szeszélyes hölgye lenni ki nem gyötör többé mosolygó rózsák mögött töviseivel, ki nem ragadja fel többé lobogó képzeletünket a felhők közé, hogy azután könyörtelenül kitaszítson felcsigázott várakozásaink tündórkertjéböl. 0 az irgalomnak az az angyala, ki a súlyos veszteségek haláltadó ütközetei után, halk léptekkel járja be a lélek rémes csatamezejét és fürkésző gonddal lesi ki, hol lobban fel még az élet számára visszanyerhető egy utolsó szikra gyenge fiival ma, hogy kegyeletes kézzel kihúzhassa a vo- nagló kebelből a kétségbeesésnek öldöklő tövisét és elégült mosolylyal tekinthessen vissza áldásos, önzetlen művére. Ü az a fáradhatatlan orvos, ki a fájdalomnak minden recidivája utón uj türelemmel csepegteti balzsamát a vigasztalásnak. 0 az a dús, ! ki titokban, csendben osztogatja alamizsnáit, az a rettenthetlen liü kormányos, ki vagy hajójával vész, vagy örvényeiből kivezeti azt. A melancholia az igaz többé nem biztat sem- ; mivel, merészen egetostromló lelkűnkből kiszakító \
