Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-20 / 47. szám
— Hymen. Gerő Ödön a „Magayr Újság“ segédszerkesztője, az újabb irói nemzedék egyik általánosan kedvelt alakja, ki „Viharos“ irói név alatt szép irodalmi babérokat aratott és lapunknak is több tárcát irt, e hó 1-én vezette Budapesten oltárhoz Hermann Leontine kisasszonyt. Boldogság kísérje útjaikat. — Szabadságolás. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Varasdy Lajos kir. tanfelügyelőnek 2 havi szabadságot engedélyezett, mely időt Szeg- zárdon fogja eltölteni. A távozó tanfelügyelő lapunk utján arra kéri mindazokat, kik „Közoktatásügyi rendszerünk demokratikus reformjának szükségessége“ ciraü művére előfizetési ivet kaptak, hogy az iveket hozzá mielőbb beküldeni szíveskedjenek, mivel a mű már e hó végén meg fog jelenni s szerző a megrendelt példányokat még Szegzárdon időzése alatt óhajtaná a megrendelőknek szétküldeni. — A Dunagőzhajózás köréből. A dunagóz- hajózási társaság az áruk felvételét a szegzárd-ke- selyüsi állomáson november lő-én ez évre beszüntette. — A szegzárdi vásár A szegzárdi, u. n. Erzsóbetvásár rendesen a legélénkebb vásárok közé tartozik, részint azért, mert akkor már a népnek gabonából, borból stb. van pénze, másrészt pedig, mert ez zárja be a vásárok sorát s ettől fogva egész áprilisig több vásár nincs; szükséges tehát, hogy mindenki téli ruhává1, zöldség-, káposzta-, szóval a télre mindennel ellássa magát. — De az idén ettől sem várt itt senki semmi nagy élénkséget, a mint hogy ez évben a többi vásárok is csak árnyékai voltak az azelőttieknek, mert a községek sokat szenvedtek a jégveréstől, biztosítva pedig, szokás szerint az idén is csak elenyésző mértékben volt, a szegzárdiak meg, kiknek főjövedelmi forrásuk a bor volt, és a kik más években ilyenkor már jórészt túladtak a termésükön és a pénzben ugyancsak bővelkedtek, az itt pusztító lilokszera és po- ronospora következtében ugyancsak kevés vásárlási hajlamot mutathatnak. Az eladók azért mégis reménykedtek, mivel már vagy egy hónapja Tolna- vármegyében egyetlen országos vásár sem volt. — Hanem ez a reményük sem teljesült. Azért-e, hogy a nép későn tudta meg a vásár megtartását, (mert csak az utolsó napokban lett publikálva), vagy, hogy egyátalán nem tudta mog, avagy az általános pénztelenség okozta, annyi bizonyos, hogy a kínálat sokkal nagyobb volt, mint a kereslet. — Ez alkalommal lépett ki az elöljáróság is eddigi határozatlanságából, melylyel úgy a kereskedővilágot, mint a vevőközönséget örökös kétségben tartotta s falragaszokon hirdette, hogy a szegzárdi vásárik ezután csak hétfőn és kedden tartatnak, vasárnap pedig a munkaszünet teljesen érvényben marad. — Hull a fának a levele ................különöse n mióta megcsípte a dór, mely e hó 17-ón hajnalban egy kis hó kíséretében köszöntött be. S úgy látszik, a tél most már küszöbön van, mert követ kező éjjeleken már a vizek is befagytak, s igy valószínű, hogy a szánkók és korcsolyák évadja nemsokára érvényesíti jogait. Annyi bizonyos, hogy az idei őszre panaszunk nem lehet; most már tehát jöhet a tél. 1892. november 20. _____________ ba rátnője, ki talán megismert és most inflagranti (melegében) elárul ? Kövessem ? Vagy talán okosabb lenne, oly gyorsan, a mint lehet visszafordulni ? De nem, ez gyöngeség, gyávaság lenne tőlem! Mit árulhat el ez a leány ? Semmit. Hogy a feleségemhez ment, az bizonyos, mert kívülünk két lakó volt a házban, ezekhez nem mehetett. Nem fordulok vissza, mert ez nevetséges volna, tehát előre! Gyors léptekkel elértem a ház kapuját. Be volt zárva! Csöngetek. Kinyitják. És vájjon ki nyitotta ki? Előttem állt, a festői leg csíkozott ruhában, acólszinii utcai öltönyben, kis csomaggal kezében, a bájos tündér, kit ez utón követtem az én tulajdon feleségem. Leirhatlan kedves kifejezés honolt szép barna szemében, s jó estét kívánt s bájos főbiccentéssel szobájába sietett. Szótlanul megkövülve állottam egy helyben és utána tekintettem, azután némán és zajtalan vétóin le felöltőmet, szombámba surrantam és karszékbe rogytam. Kezeimet mellemen keresztbe fontam, s mai tanulságos élményeimet szerettem volna valamivel helyrehozni. Kedvetlennek érzem magamat s kitört rajtam a vallott kudarc mérge: dühös voltam magamra, feleségemre, művészi igyekezetemre, barátaimra, ismerőseimre és valamennyi — A Kolera Tolnán azt hittük már végleg, megszűnt. — E héten, kedden volt azonban egy újabb áldozata, egy 60 éves öreg asszony halt meg kolerában. Más körülmények között fel sem tűnt volna az asszony ilyetén elhalálozása; most azonban minden kolera számba megy, mihelyt hányás és gyenge szék mutatkozik. Érdekes ez esetnél, hogy a községi orvos hivatalosan nem akart jelentést tenui az esetről, hanem a gyóntató káplán, amint haza érkezett nehéz útjáról, rögtön Írásbeli jelentést tett a község elöljáróságának, honnan aztán a hivatalos desinficiáló eljárás foganatosíttatott. Éppen az nap jelentette a járvány-bizottság a kolerát Tolnán megszűntnek. — Az egyenes adók 1891-ben. A múlt évben összesen 103.394,605 frt egyenes adó íratott elő, (vagyis 877,479 írttal több, mint 1890-ben.) Az adóbefizetés összesen 105.882,985 irtot tesz ki, (vagyis 4.549,713 írttal többet, mint 1890-ben.) Az egyenes adók hátraléka 2.488,480 írttal apadt. Elemi csapások által okozott károk miatt a múlt évben 1.026,838 frt egyenes adót Írtak le. — Cigány karaván. Folyó hó 12-én Gerjen szőlőhegyei alatt a faddi csendórörs egy őrjárata egy ott elhaladó cigány karavánt pillantott meg, mely a csendőröket észrevéve, hirtelen futásnak eredt és a Sió vizén keresztül szerencsésen elmenekült. De a náluk lévő sok lopott tárgyat nem vihették magukkal. Ezek közölt volt 6 ló, 4 díszes lószerszám sárga réz- és fekete karikákkal és kulcsokkal ; 4 sallangos kantár uj és régi sallangokkal, 2 nyakló bőrből. Továbbá 2 kocsi, 4 lópokróc, 1 drb. 40 és 1 drb. 5 literes hordó (üresen), M. J. j bélyeggel ellátva, 10 zsák, 5 tollal töltött duuna, 6 fej vánkos, 2 kék satin és 1 posztó nőkabát, 2 finom gyapjú nyakkendő, 2 szürke gyermekkabát, 1 pár uj eberlasting cipő, 1 pár uj bőrp ipucs, lepedők stb. Mindezen tárgyak megőrzés, illetve inogtakinthetós végett átadattak a faddi községi j elöljáróságnak. A lopott tárgyak tulajdonosait most j a csendőrsóg mindenütt keresi. — Utonállás. E hó 18-án este Várdomb és j Szegzárd között 3 polgáriasán öltözött ember meg- j támadta az ott szekerével nyugodtan haladó Graj- ! sza Istvánt, s kocsijáról 2 zsák lisztet, l zsák diót, tőle pedig egy selyemkendőt és vagy 20 forint készpénzét elvették. A csondőrség a tetteseket erélyesen nyomozza. — Elitéit betörő-czigányok. Uznor Imre ka- laznói lakosnál folyó évi szeptember 15-én, a mint annak idején részletesen megírtuk, cigányok betörtek és több száz frt értékű holmiját ellopták. A károsult Uzner feljelentésére a csendőrök a 4 kocsin levő cigányokat üldözőbe vették és Júlia pusztánál őket utolérve, elfogták. De ez alkalommal a 14 tagú bandából 3 férfinak sikerült megszöknie, köztük egynek asszonyruhábau. A díszes társaságnál az összes holmikat megtalálták és a megmaradt 11 tagot bekísérték. De ők a számos corpus delicti dacára keményen tagadták a lopást, mindent a 3 inegszököttre, különösen a nöruhásra tolva, mint az összes náluk talált .holmik gazdájára, a ki nekik csak tovaszállitás végett adta azokat át. — A kir. törvényszék e hó 17-óu foglalkoztt ez ügygyei, s bár a cigányok a kérdések kereszttüzében gyakori ellenmondásokba keveredtek, a lopást mégsem sikerült rájok bizonyítani s igy csak orgazdaság miatt Ítéltek el közülök ötöt 6-6 havi fogházra. A többit szabadon bocsátották. TOLNAVÁRMEGYE. ismeretlenre. Önmagamat, saját józan eszem előtt szörnyen blainiroztara, olyannyira, hogy nem tudtam kibékülni Önmagámmal. — Egész énem erkölcs meghasonlásbán volt: szerettem volna magamat megpofozni. Akkor puha kar fondorodott nyakam köré, üde piros ajkak tapadtak az enyéimre, s bársonysima kéz gyöngéden simogatta összeráncolt homlokomat. A csodálatos önkényes száműzetés feloldódott. Még folyton zavarban voltam, mig végre a szellemi egyensúly végképen helyre állt bennem. Mariska az előbbi esetet egy hanggal se említette, de pajkos mosolyából sejtettem, hogy „átlátott a szitán.“ Két nap múlva titokteljes esti sétájának gyümölcsével lepett meg. Gyönyörű születésnapi ajándékot kaptam, szebbet, melyet oly ember leg- kevésbbé se érdemel meg, ki a költői szerelmet a házon kirül keresi. Keblemre szoritám drága Mariskámat, megfogadtam magamban, hogy ily hangulattól elragadni sohase engedem magam, s egyátalán ismeretlen nő után sem futkosok. A tiltott gyümölcs első falatja szerencsésen elcsúszott, de másodszor alighanem megjárnám s nyakamat szegném a tiltott szerelem sikamlós jégpályáján. 5. HALÁLOZÁSOK. — Id. Hoffmann Sándor, kir. közalapítványi föerdötanáesos, Hoffmann Sándor szegzárdi erdőgondnokság főnökének édes atyja, a múlt héten Budapesten elhunyt. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. Jelen voltak: Csáky Albin gróf miniszter, Berzeviczy Albert és Márffy Ágost államtitkár stb. Az elhunytbau a közoktatásügyi minisztérium egyik legkiválóbb, nagyérdemű tisztI viselőjét vesztette el, a ki magas állásában szakértelme és rendkívüli munkássága által tüntette ki magát. — Spitzer Vilmos szegzáidi tiszteletben állott borkereskedő e hó I4-én elhunyt. Temetése nagy részvét mellett hétfőn ment végbe. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Alulírottak szomorodott szívvel jelentik a maguk és a nagyszámú rokonság nevében Spitzer Vilmos borkereskedőnek hosszas szenvedés után folyó évi november hó 14-én reggeli fél 4 órakor, életének 57-ik, boldog házasságának 34-ik évében történt gyászos elhunytét. A boldogultnak hült tetemei november hó 15-én délután 2 órakor fognak az izr. vallás szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni. Szegzárd, 1892. november hó 14. Áldás lengjen a felejthetlen halott emlékén ! Özv. Spitzer Vilmosnó, szül. Krámer Cecilia, mint neje. Spitzer Róza, férj. Strausz Mórné, Dr. Spitzer Manó, Spitzer Régina, férj. Salamon Miksáné, Spitzer Sarolta, férj. Krausz Tivadarnó, Spitzer Sándor. Spitzer Gizella, mint gyermekei. Strausz Mór, Salamon Miksa, Krausz Tivadar, mint vejei, Krausz Erzsiké, Salamon Margit, mint unokái.“ — Biróy Lajoskat, Biróy Béla kir. törvényszéki bírónak 8 éves fiacskáját q hó 12-ón ragadta el a halál. Az életvidor szép fiúcska a roncsoló toroklobnak esett áldozatul. A megtört szülők egyetlen gyermeküket siratják a kis halottban. A temetésen általános részvét mutatkozott a bánatos szülök iránt, kiknek reménysége és öröme volt a kis Lajoska. A kiadott gyászjelentés a következőkép hangzik : „Biróy Béla kir. törvényszéki biró és neje Pap Sára vigasztalhatlan szülők a maguk és mindkét részről való rokonok nevében megtört szívvel jelentik egyetlen gyermekük, Biróy Lajosnak folyó évi november hó 12-én esteli 10 órakor, élte 8-ik évében roncsoló toroklobban történt gyászos elhunytét. A boldogultnak hült tetemei folyó évi november hó 14-én délután 3 órakor fognak a róm. kath. egyházi szertartás után az ev. ref. sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Kelt Szegzárdon, 1892. évi november hó 13-án. Áldás és béke lebegjen a drága kis halott hamvai felett 1“ Almanach.* Az Egyetemes Regénytár jól ismert A 1 m a- n a c h-ja az év forgásának pontosságával jelent meg ismét a maga csinos, kedveltetó külsejével és sokat ígérő tartalmával. Oly megszokott jelensége már ez az Almanach az irodalmi piacnak, hogy megjelenése semmi különös feltűnést nem kelt — és ez a legnagyobb bók, a mit reá mondani lehet. Nem feltűnést keltő szokatlan, vagy ritka vendég, hanem szívesen látott és várt kedves ismerős köszöntött be vele a házba, a ki tovább fűzi a kellemes társalgást ott, a hol a legutóbbi alkalommal elhagyta s újabb élvezetes órákat igór és szerez azoknak, a kik vele érintkeznek. Az idei Almanach szintén AI i k s z á t h Kálmáu szerkesztésében és elmésségtől duzzadó előszavával jelent meg. Nem kevesebb, mint — a szerkesztőn kívül — tizenöt magyar iró elbeszélése van benne, megannyi eredeti, üde, friss termése az idei munkásságnak. Mint a korábbi években, ezúttal is régi és uj nevek együttesen lépnek itt az olvasó közönség elé. Jókai Mór, Beniczkyné Bajza Lenke, Tóth Béla, V a d n a y Károly sorakoznak egymás után, majd S z a 1 ó c z i Bertalan, L i p c s e y Ádára, Kozma Andor mutatják be magokut az Almanach közönségének, a vidám Rákosi Viktor mellett, a mély elméjű merengő J u s t h Zsigmond, a sokat és méltán dicsért HerczeghFerencz mellett, a szerény, de magas tehetségű Sebők Zsigmond kerül sorra, köztük a finom tollú Gyarnjathy Zsigáméval, s végül Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor — oly díszes sorozata az Íróknak, a minőt csakis az Almanach kötetei mutatnak fel széles ez országban. A változatosság a tárgyakban, a kiilönféleség a stylusokban oly sajátságos és vonzó karaktert ad a kötetnek, a milyennel alig dicseked- I hetik a könyvpiacnak bármely másik jelensége. Az egyes elbeszélések taralmát vázolni annyi lenne, mint elvenni az Almanach kiváló érdekességének egy részét — dicsérni pedig ezt a nagy sor irót igy együttesen teljesen fölösleges volna. Megfelelnek ók magokért, pótolják, kiegészítik egymást, s az, a mit együtt nyújtanak, a legszebb, legtökéletesebb ajándék az olvasó közönségnek, mely eddigelé is hálás elismeréssel fogadta szelleműk nyilvánulásait. Az 1893-ik évi Almanach ép oly diadalmasan fogja megjárni évi pályafutását, mint előzői, és * Almanach az 189:3. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes regénytár Vili, évfolyam III. és IV. kötetete. Singer és Wolfner kiadása. Ara diszkötésben 1 forint.
