Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-20 / 47. szám

4.

TOLNAVÁRMEGYE.

1892. november 20.

Nem ón dicsérem öt — hanem nemes jelleme, példás élete, vas szorgalma, mesébe illő szerénysége, meg .... egy sereg meg .... Én személyes tapasztalásból legfeljebb csak annyit teszek hozzá, hogy ha Wekerle miniszter olyan hamisítatlan szinaranyból veretné ki húsz koronásait, mint a milyen hamisítatlan szinarany az ő szive, az aranyminiszter sok, nagyon sok milliót ráfizetne a valuta rendezésére!

Hanem igaz a banketröl ígértem tudósítást.

Hát ez is lezajlott.

Károly bácsi váltig protestált ellene. Utoljára, a mint Simontsits Béla alispánunk leleplezte, kereken kijelentette — megszökik előle.

— Akkor is megtartjuk, volt a válasz.

— Mindegy — megyek.

— Kétszeresen is megtartjuk.

— Négyszer is elmegyek.

— Hová megy legalább ? ! — faggatta alispánunk.

— Budapestre.

— Persze miniszter akar lenni?!

Na erre aztán nem szabadkozott tovább az ünnepelt. S elhatározta, hogy csendes lemondással elviseli a reá mért keresztet.

így lettek aztán kibocsátva a banket megtartására vonatkozó aláírási ivek.

Máskor hetekig tartó időt vesz igénybe, inig az e fajta dolgot nyélbe lehet ütni. Es ime most elég volt 3—4 nap. Az ivek megteltek aláírókkal. A nagyvendéglő elég tágas „kis termében“ csakúgy szorongott a sokaság. Vidékről is többen bejöttek, bár meghívók sem küldettek szét. Látszott, hogy nem csupán az udvariasság formalitása hozta össze a vendégsereget, de ott ült az arcokon az őszinte elleplezhetlen öröm s a kezek szorításából megérezhette az ünnepelt szivünk melegét.

Az első felköszöntőt Simontsits Béla alispánunk mondotta. Mester a szólásban, annyi igaz. Hatást tud kelteni, bármiről beszéljen. El lehet tehát képzelni, mily óriási tetszósvihart keltett, a mikor az üunepeltre emelte poharát. 80—90 őszintén érző szívnek — ékesen beszélő szája volt.

Utána a kitüntetett válaszolt. Egyszerű szavakkal, elfogulva, melegen, itt ott meg is akadt, de mikor nyelve felmondta a szolgálatot, akkor értettük meg a legjobban, mert ilyenkor halljuk meg leginkább a szívnek és léleknek beszédét.

Dezseőffy Géza kir. törvényszéki elnök a vármegyétől elvált rósz, a kir. törvényszék nevében köszönte fel az ünnepeltet.

Utána Péchy prépost mondta el fiatalos hévvel, lelkesedéssel oracióját. Borzsák Bandi pedig a humor mezejére lépett. De az alispán két beszéddel is — határsórtési port indított ellene, a miért túllépte a határt, vagyis azt állította, hogy a vármegyében kevés olyan becsületes ember van, mint az öreg Károly bácsi. Borzsák rektifikálta szavait olyförmán hogy a sok becsületes ember között is az elsők közé tartozik a derék öreg ur.

B o d a Vilmos jóizü apróságokat beszélt el az ünnepelt életéből.

Hanny Gábor apát a szerény, illatos ibolyával hasonlította össze. Madarász Elemér vármegyei főjegyző pedig egy magvas — költői szépségekben gazdag beszéddel köszöntötte fel.

Még több dikciót is hallottunk, de hát ki emlékeznék mindannyira? Annyit azonban örömmel konstatálunk, hogy valamennyiből az őszinte szeretet melegsége sugárzott ki.

A tulajdonképpeni banket úgy 11 óra után ért véget, de folytatása a tágas kávóházban, mely a füstöt jobban eluyeli, a reggeli órákig tartott.

A történeti igazság kedvéért megjegyzem, hogy az ünnepelt a tiszteletére rendezett banketen se nem ivott, sem nem evett, — de azért mégis jóllakott az ünnepléssel.

Pedig a kereszt átadás napja még mindig hátra van.

cs—tt.

Hírek.

— Erzsébet napját, mint felséges királynénk nevenapját a szegzárdi polg. fiú és leányiskola ünnepi mise meghallgatása és az napi (19-én) szünetadásával ünnepelte meg.

— Esküvő. Ágoston István kir. törvényszéki biró s a somogy-baranya-tolnai ref. egyházmegye tanácsbirája e hó 19-én vezette oltárhoz Patrács Anna kisasszonyt. Az esketési szertartást Borzsák Endre ref. lelkész végezte. A legnagyobb boldogságot kívánjuk az uj párnak.

— Rill József, Tolnavármegye uj kir. tanfelügyelője — mint értesülünk — e hó 27-én foglalja el állását.

— Szemle-körűt. Buday Gyula csendőrhadnagy körútra ment. A vármegyében levő csendőrőrségeket vizsgálja meg.

— A tolnai lovaslaktanya építése ügyében kiküldött bizottság e.hó 18-án ülést tartott. Elfogadta, illetve megállapította a részletes költségvetést. A pályázatot a S o u k u p kassai műépítész által készített terv kivitelére nemsokára kiírják. — Az építésre leendő felvigyázással a tervkészítő mérnököt bízták meg, — ki kiváló szakember.

.— —Paks adony-szabolcs-székesfehérvári vas- jut. E hó 14-én volt a tolna- s fehérmegyei helyi érdekű vasutak paks-adony-szabolcs-székesfehórvári vonalrészek engedélyezési tárgyalása. Az építési feltételeket és az engedélyokmány szövegét megállapították s e szerint most már, ha Szeniczei Ödön és érdektársainak sikerülni fog a még hiányzó törzsrészvény-tőkét beszerezni, akkor a vasút kiépítése biztosítva lesz.---------A kaszinói rendkívüli közgyűlés elfogadta

a bemutitott szellőztetőkészülék tervezetét és az uj ventilatiót, a mire bizony már igen nagy szükség volt, mielőbb alkalmazni fogja. Ennek költsége a házalapból fedeztetik. A takarékpénztár, mint háztulajdonos csak azt kötötte ki, hogy ha a kaszinó valamikor ki talál a helyiségből költözködni, tartozik a falakat mostani állapotába viszahelyezni.

— Baross Gábor szobrára lapunk egyik munkatársa két forintot adott, melyet illetékes helyre juttattunk.

basszus hangon dörmögi, hogy miképpen érzem magam.

— Sajnos, folytató rövid szünet múlva, — épp most nem rendelkezem szabad idővel.

Ezzel órájára nézett.

— Nagynénémet kell hangversenyre vezetnem sóhajtá, s félek, hogy egy negyedórával elkéstem.

— Ah, a grófné, az udvarhölgy ! Úgyis eleget zaklat téged, de mint nagynéni, ki után gazdag örökség néz, elnézést érdemel. De nem tartóztatlak. Szervusz!

Kezet kézben ropogva rázva, elbúcsúztunk, s az én Géza barátom gyors léptekkel távozott.

Az átkozott! ez időközben az én szép ismeretlenem eltűnt. Vigye el az ördög az ilyen barátokat és valamennyi udvarhölgyet. De mi az ? Ott van az aranyos ... a sarkon. Épp jó, hogy észrevettem, mert akkor az angyal elveszett volna előlem. Fel tehát és utána.

Öt perc múlva már ötven lépésnyi távolságban követtem. Igen nehéz volt szem előtt tartani a sok embertömegen keresztül. Azután meg nagyon is sietett. . . Ilyenek a nők ! Ismerem az ilyen fogásokat !

Most jobb oldalra lordul. Nini ! a Muzeumkörüt felé tart! Annál jobb, innen nincs már messze lakásom. Szerettem volna, ha érdekes kalandom végre megoldást nyerne. Alig vártam azt a percet, melyben megtudom, hogy ki az a bájos teremtés, az az Istennő. A véletlen mily nagy szerepet játszik ! Csakugyan a körútra megy! Én tehát minden idővesztegetés nélkül, lakásáig kísérhetem, ha mindjárt a város legkülsőbb részén lakik is. Fortuna istenasszony nagyon kedvez nekem ! Épugy lehetséges lett volna, hogy a kis angyal a Váci-körut felé tart!

De most veszem észre, hogy nagyon is a sarkában vagyok. Visszafordítja fejét, lassítja lépteit. Ez vagy az jelenti, hogy komoly pillanatával távol tart minden közeledőt, vagy bájos kacórságra vall. De hála Istennek ! Annyira nem jöttem ki a gyakorlatból, hogy az ilyen parforce-vadász-séták at ne győzném, s türelmemet veszteném mellette. Hogy praxisom van benne, mondhatom. De bámulatos, hogy mily erősen és mégis könnyedén lépdel. Ez a nők járásának költészete, melytől még Apolló is kéjrészeg lenne.

A dolog kezd mulatságossá lenni. A talány- szerű bájos lény ugyanazon utón halad, melyen én szoktam, midőn haza felé indulok. Már benne van a Baross utcában. Ha babonás volnék, vagy

— A szegzárdi polgári iskola tantestülete

az eltávozott Gál Kálmán helyébe Bátori Dezsőt választotta meg kebeléből, hogy a községi iskolaszékben a tantestületet képviselje.-- Hirtelen halál. Horváth György harci plébános látogatóban volt zombai kollegájánál, a honnan éjjel távozott el. — A kocsin útközben szivszólhüdós érte, úgy, hogy rögtön meghalt. A kocsis csak oda haza vette észre a plébános halálát. A közkedvelt lelkipásztor temetése e hó 18-án délután nagy részvét mellett ment végbe.

— Jótékonyság. A bedőlt teveli izraelita templom, mint onnét Írják lapunknak, hitsorsosaik és keresztény jóakaróik áldozatkészségéből — Deutsch Lajos urnák Budapestről, kétszáz forinttal való hozzájárulásával — újjá épült; mely alkalomból a teveli hitközség a nemes szivü adakozók irányában hálás köszönetét nyilvánítja.

— Dalestély Báttaszéken. A báttaszéki dalárda 1892. évi november hó 26-án „az arany- naphoz“ címzett vendéglőben dal-estélyt rendez. Belépti dij: személyenként 50 kr. — Kezdete V28 órakor.

— A népbank pénztárosi állását, a leköszönt Polgár Alajos, nemrég kinevezett polg. isk. latin tanár helyében, a választmány ideiglenesen Ferdi- nánd János segédkönyvelővel töltötte be.

— Kérvény a miniszterhez. Vármegyénk egész területén széles körökben mozgalom indult meg annak érdekében, hogy Varasdy Lajos tanfelügyelő, ki nagyon népszerűvé lett Tolnavármegyében, továbbra is itt maradhasson. E célból aláírásokat gyüjienek és kérvényt intéznek a köz- oktatásügyi miniszterhez, hogy az érdemes tanfelügyelőt hagyja meg eddigi hivatali helyén. Kívánjuk, hogy e mozgalmat siker koronázza.

— A Nádor-csatorna társulat e hó 19-én közgyűlést tartott Szegzárdon.

— Pályázatok. Agárdon r. k. segédtanítói, Lengyelen a német-magyar tannyelvű r. k. iskolánál osztálytanítói állásra pályázat van hirdetve.

— A népbanki sorsjegy-csoport követte a felső takarékpénztári sorsjegy-csoporttársát, t. i. feloszlott ez is, illetve a feloszlás kimondatott, de a sorsjegyek még a legközelebbi húzásig együtt maradnak, hátha beüt! Rendes körülmények között a veszteség részvényenként 7 — 8 frt lesz.

— Helyreigazítás. Lapunk utolsó előtti számában megjelent egyik árverési hirdetményben t ó- vedésből, a mely azonban nem a nyomda vagy a kiadóhivatal részéről történt, az állott, hogy Fischhof Jakab őcsónyi lakos ellen tűzetett ki december 27 re az árverés. Ezzel szemben az felel meg a tényállásnak, a mint az a mai számunkból közölt hirdetésből kitűnik, hogy Fischhof Jakab javára Deák Istvánná ellen lesz megtartva a kérdéses árverés.

mesehivő, azt hinném, hogy valami őszinte gon- dolkozásu tündért követek, ki mintegy gúnyolni akarná házas életemet s lépre csal. A bájos grácia, mintha Titánok földjéről termett volna ide, szent ihlettől megszállva, kedvesét tévútra csábítja, vagy mintha a hálóját kivető szirén alakját vette volna fel, s engem tudtomon kívül a házi istenek oltalma alá vezetne.

Most keresztül vág a József körúton és jobbra tart a Mária-Terázia-tér felé, merre lakásom van. Nem vagyok megbabonázva ?! Ez volna érdekes kaland! Csak ne rohanna megint oly sebesen, legalább úgy en passant arcába tekinthetnék. Alkalmasint ő is érzi már ösztönszerüleg, hogy mily heves lángra lobbantotta szivemet s kerüli a velem való találkozást. A legkellemetlenebb, hogy épp lakásom ólőtt kt-11 elhaladnom. A külső- Baross-utca, bár ez időben néptelen, de ilyenkor Mariska az ablakból látná meg, hogy... s ki biztosit az ellenkezőről ? A holdvilág méla fényénél gyakran órák hosszáig elüldögél az ablaknál . . . Ma talán el van foglalva? ... Ki tudja ? . . .

Jól látok-e ? Nem káprázik-e a szemem ? Megámon kívül vagyok talán ? Egy pillanat alatt besurran házunk kapuján és a lépcsőn halad fel. Szent Isten, mit tettem ? Bizonyára Mariska egyik