Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-31 / 5. szám
1892. január 31. TOLNAVÁRMEGYE. 3 sitve, különösen ott, ott a szív táján, hol fészkel a zseb s lapított nem rég a tele — tárca ! De igaz, szerkesztő ur azért küldött ki, hogy a mi harcterünkről Írjak tudósítást, — megmutatom tehát, hogy nem tanultam el az obstrukciót, minden szószaporitás nélkül ide firkantom a mit láttam és tudok. Reggel hét óra: Az egek ura iszonyú nagy tremában van, hogy vaijon hát milyen időt is adjon ? Ha enyhe, derült napos lesz az idő, az ellenzék ujjongva és tapsolva azt mondja, ime az ég is velünk van, biztat, reánk mosolyog ; ha pedig borult esős, havas lesz. akkor a függetlenek szentül azt kürtölik világgá: ime az ég is velünk könnyezik Hunnia gyászos sorsán ! A bölcs gondviselés tehát semleges maradt. Se napfény nem volt, se nem esett, szürke köd borult az egész tájra. — (Avagy talán azt akarta kifejezni ez által a természet, hogy az ellenzék amúgy is ködképek után nyargal ? !) Reggel 8 órakor tapasztalataim tárháza a következőkkel gazdagodott: először, hogy korán kelni rossz; másodszor, hogy minden mester inas és legény határozottan függetlenségi párti, a suszter inasok pláne vakmerő forradalmárok, ami különben nem csoda, mert nekik is örökösön felszabadulási eszméken jár az eszük, — legfőbb vágyuk, hogy az osztrák ármány, az az amit beszélek ?: a lábszíj hatalma alól emancipálják magukat. — A harmadik tapasztalatom pedig az volt, hogy ha képviselőválasztási napon szegzárdi kormánypárti ember házából kimozdul, nagyon tanácsos, hogy a fejét hagyja otthon. — egyrészt azért, mert könnyen beverik, másrészt pedig azért, mert a fejen van a fül s ezzel olyan iufámis dolgokat kénytelen hallani, a mit eltűrni még egy képviselőjelöltnek is sok. Úgy fél kilenc óra tájban mozgalmas képet kezdett ölteni a város. — Balpárti kortesek kocsiz- ták be keresztül kasul. Oly nagy, hatalmas zászlókat cipeltek magukkal, hogy ha a függetlenségi párt is ilyen nagy és hatalmas lenne, már reges- rég megbukott volna Szapáry Gyula. Nemsokára gyülekezni kezdtek a szegzárdi függetlenek. — Boda Vilmos maga is elfoglalta főhadiszállását a nagy vendéglő 5. számú szobájában. — Az ablakon keresztül műértő szemmel tekintgetett szét gyülekező hadseregére. Ott volt körűié az egész táborkar, a sok valóságos külső, belső, titkos és nem titkos tanácsos s parancsát leső apró szent. — Később néhány csinos sárközi menyecske is megjelent az ablaknál Ebből is látszik, hogy még sem olyan kellemetlen az a téli manőver! A vidékiek közül legelőször Mözs, Tolna és Agárd Bodapárti része érkezett meg, sok zászlóval, nagy hanggal, egetverő riadalommal. Utánuk jött Báttaszók, a Sárköz és végül Tolna, Mözs Gei- gerpárti része, — oly impozáns hosszú kocsi sorral, — hogy végre már az ötös számú szobában is megsokalták az ott levők s látható boszusággal visz- sza húzódtak az ablaktól. Rend semmi sem volt Mert a kordon nagyon szerencsétlenül volt meghúzva. Jó darabig megakadt a közlekedés. A két párt óljenzett, abeu- golt, tombolt s különösen, hogy a türelmes balpárt mennyire tiszteli a más meggyőződését, semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az újvárostól kezdve egész a nagy korcsmáig éretlen suhancok voltak fel ál 1 i t v a, hogy a bejövöket mindenképp inzultálják. Később már dobáltak is, de a katonaság kardlappal rendet csinált. E közben megkezdték a szavazást, s a sárköziek, agárdiak megpróbálták a táncot, de bizony keservesen ment a hideg ködös időben. — A történeti igazság kedvéért feljegyzem, hogy két banda is húzta, vagy inkább fújta, de oly gyalázatosán, hogy még a katonalovak sörénye is az égnek állt. Plane egy privát ló annyira dühbe jött, hogy saját gazdáját is agyonrugta ! Mindég sokat hallottam a kormánypárt erőszakoskodásáról. No itt épen megfordítva történt. A balpárti kortesek s szavazók zavartalanul jártak- keltek a jobb oldalon s ha innen valaki közéjük vetődött, kíméletlenül szidalmazták, — és bántalmazták. — Egy pár intelligens parlamentair bizony még üt- leget is kapott. — Maga a huszárság is, — természetesen csak a legénység — határozottan balpárti szemüvegen nézte az egész választás lefolyását. — A városháza felé még csak oda kukkantani se lehetett jobb-pártinak ; még egyik helybeli róm. kath. káplánt is durván inzultálták. — De hisz a Boda- kortesek elrendeztek mindent nagyon jól. Még az utolsó közhuszár is drága szivart szítt s fekete-kávét ivott, de úgy oda is szorítottak aztán bennünket az utca sarkokhoz, hogy elég vo t moccanni. A paktum úgy volt, hogy a Pirnitzer-ház oldalán levő összes korcsmák a Geiger-párti szavazók részére lesznek fenntartva. A Boda-kortesek lefoglalták egytől-egyig, megtömték saját embereikkel, sőt még olyan helyre is befurakodtak, a hol tisztán jobb-pártiak voltak. Egy főkor!esüket kénytelen is volt Ra-sovszky szolgabiró hazavezetni. Hát bizony a nagy Napóleont oroszországi útja alatt az tette tönkre, hogy minden eleséget felemésztettek katonái előtt. Geiger ily nagy arányú bukásának is az volt a legnagyobb oka, hogy mindent elettek és ittak szavazói elől. Szánalmat keltő látvány volt, hogy szaladgáltak ezek a szerencsétlen emberek egyik helyről a másikra. Mig bírták, kitartották. De mert egész nap nem kaptak se egy ital bort, se egy falat ennivalót, még csak egv szivart se, lovuk is fázott, éhezett, hát biz szépen hazaszéledtek, az élelmesebbek pedig elhagyták magukat fogatni a balpárti szomszédok által s nemsokára jó meleg szobában ették a párolgó balpárti paprikáit, szívták az iPatos szivart s itták a hegynek levét. Dél felé az utcák kihaltak. A Geiger pártnak abban is pechje volt, hogy a balpárt kezdte a szavazást és pont 12 óra volt, mikor a szegzárdi Gei- geristákra került a sor. Ezalatt azonban a legtöbben megunták a várakozást, féltek, hogy ki talál hülni a leves és széjjel oszlottak. Az úri osztály elment ebédelni. A balpártiak is bevonultak biztos tanyáikba, csak a Geigeristák fagyoskodtak odakinn. Egy óra után ismét élénkülni kezdett az utca. Feltűntek újra a piros kokárdás ég piros tollas hölgyek. Denikve egyet be kell ismerni, Boda Vilmos még mindég kegyben áll a hölgyek előtt. A délelőtti hidegtől befagyott torkok is kiengedtek s tejes erővel fújták a legújabb keletű pikáns kortes nótát, melynek szerzője hir szerint egy „lelkes honleány“. Mit jegyezzek még fel ? A szavazás s/4 hétig tartott. A záróra 3/4 nyolcra lett kitűzve. Ekkor Totth Ödön elnök publikálta az ismeretes eredményt. A mandátumot Boda személyesen vette át. Párthívei visszakisér- ték a nagyvendéglőbe. Nemsokára kigyultak a fáklyák. Ezt még láttam, de a megköszönő beszédet már nem hallottam. S még sokáig harsogott az éljen, szól tt a muzsika A győztes párt korifeusai nagyot ittak a medve, az az a mandátum örömére. Én ugyan a lakomán ott nem voltam de azért nagyon keveset és rosszul aludtam. Hideg verejték verte ki homlokomat. Azt álmodtam, hogy én vagyok Boda Vilmos. No ez még nem olyan nagy szerencsétlenség, sőt Boda Vilmosnak lenni határozottan szerencsés dolog, nem is ez volt az én lázas állapotomnak az oka, hanem az, hogy egy gonosz szellem nem kevesebbet követelt tőlem, minthogy fizessem meg az itteni összes választási költséget. Én nyolcz, tízezer forintot egy mandátumért?! — soha ! — Tartom a kerületet — kiáltott egy öblös hang. Nini, hiszen ez Szluha Pista, kiről a nóta azt dalolja : „Negyvennyolcas párt a zöldág : Szluha Pista rajt a virág !“ tréfának tartotta volna s ebből alkalmat vett arra, hogy a házasság ellen ép annyira kikelt, mint a mennyire magasztalta amaz. Egy napon pl. igy szólt: amaz uralkodó tévedést, ama régi szokást, amaz általános emberi gyarlóságot, azt a szükséges roszat, melyeknek neve szeretet, egyszer ép úgy el kell tűrni, mint a himlőt. Most azonban okosabbak az emberek. Miként a valódi himlő ellen tehén himlőt oltanak be, épugy a házasságnak ellenmérge a barátság, a zavartalan önállóság, a megelégedés, hogy minden dologban saját ura lehet, a legnagyobb gondnélkü iség. a folytonos kényelem, egy pohár bor elköltése, a kedves nyugalom stb. Ily sok surrogatum mellett miért legyen még a házasság is ? És némely surrogatum nem jobb-e, mint a házasság ? Pl. házi nők és gazdasszonyok. pénz és kópóság, ész és ostobaság, gondolatok és szavak, genia'itás és bolondság stb. És ha általában már szeretni akar az ember, szeresse mindenekelőtt magát. Ilyen és hasonló nyilatkozatok, sőt gyakran a legcsekelyebb dolgok, néha épen semmi miatt most az idősebb, majd az ifj. Jánossy kedvetlenségbe esett; e mellett azonban jó volt, hogy min- denik a magáét eltitkolta s azonnal vidám lett, mihelyt észrevette, hogy a másik az ő kedvetlenségét meglátta; mert mindenik félt barátja szeszélyének teljes explosiójától s igyekezett azt megakadályozni. De legnagyobb mulatság volt az, mikor egyik a másiknak a kedvetlenség hátrányait és rósz következéseit irta le, mert mindenik a másik szeszélyeskedésének egyéni fővonásait gúnyosan, mint bizonyítékokat hozta fel. Ilyen beszélgetések rendesen azzal végződtek, hogy mindkettő vissza- vonultabb, azután egó;-zen némává lett és mormogva ott hagyták egymást. Jobb órákban egyik a másik utjából kitért, mihelyt a rósz szeli-met közeledni lát a Általában két gyermekkel lehetett egybehasonlitani őket a kik egy deszkán hintáznak úgy, hogy az egyik máidig a magasban van, a másik pedig alant. Id. Jánossy, mint láttuk, ama levél miatt, igen kedvetlen lett, részint azért, mivel nem tudta elhatározni, vájjon közreműködjék-e vagy ne, s barátjának meg- mutassa-e a levelet vagy ne, részint s főleg azért is, mivel barátjától is félt. melyet mégis — mint becsületes ember — hátráltatni nem akart. Nem kevésbbé volt kedvetlen az ifjú agglegény is, mivel nősülési kedve volt ugyan, de hiányzott az elhatározása megválni barátjától, kinek félt satyrikus ostorozásától s egyszersmind igazságtalannak tartotta őt elhagyni. Ez időben a kedvetlenség thermometere mindkét félnél forrponton állott, a mi mellett annyira mentek, hogy egyik mogorva lett, ha a másik néhány szóval a kellőnél többet mondott és emez amannak magába szorultsága miatt haragjában szét akart pukkanni. Az özvegy monológja, melyről szóltunk, még hosszasabban tartott volna, ha a be’épő agglegény őt ebben meg nem akadályozta vo'na. Az özvegyre nézve igen kellemetlen volt az ő megjelenése, s elment onnaD, mihelyt a házasuló kandidátust megtekintette, a nélkül, hogy ennek lakonikus köszöntését viszonozta volna, a mellékszobába. Ez jele volt a kölcsönös néma haragnak. S ezalatt egymást lehetőleg boszantani igyekeztek. Pl. Az idősebb az ifjúnak távollétében Íróasztala előtti székére egy nagy paprika Jancsit rajzolt vörös frakkal, sárga nadrággal és rövid sapkával, melyen menyasszonyi koszorú volt. Az ifjú agglegény pedig első dühében e figurát ablakán kidobta s ezért 5 frtot fizetett, mert egy alant elhaladó árus, fején tojással rakott kosarát, ijedtében elejtette. S erről az idősb rokonnak, a ki az egész históriát idegenektől tudta meg, egy szót se szólt; hanem irt neki egy szarkasztikus levelet rimes ! alexandrin-sorokban nagy fraktur Írással, melyet az | öreg betűnként összevagdalt, azután ismét egy iv [ papírra oly összetételben rakta össze, hogy egészen | más értelme, részben pedig ostobaság jött ki. Egy napon mindketten csendesen ültek háttal egymásnak Íróasztaluk mellett. Szorgalmasan írtak és a szobában mély csend volt. Ekkor Caje- tán urnák — szerencsétlenségére — néhány hangos szó röppent ki szájából, melyekből az öreg Márton észrevette, hogy amaz levelet; ir leendő jegyesének Tüzbe jött, boszuja oly hevesen lobogott, hogy ez egyetlen gondolat miatt székét hirtelen maga alól kirúgta és a székkel együtt föidreesett. Oajetan ur megijedt, felugrott, barátját egy székre és lábaira segítette és rósztvefvőleg kérdezte, megsértette-e magát. A mint tapasztalta, Márton ba-
