Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-31 / 5. szám
TOLNA VÁRMEGYE. geteg összeget fizetnek a kormánynak és ebből választatnak a szabadelvű párti képviselők, vagy, mint a mi kerületünkben volt hallható, a kinevezési rendszer által a nép elveszti összes választási jogait, sem képviselőt, sem községi birót, elöljárót, de még a bakteri sem választhatja többet, hanem úgy nevezik ki és küldik Budapestről; hogy a magyar állampénztárból elsikkasztottak 2 millió és 100 ezer forintot, ezt pedig az adózó polgároknak kell megfizetni stb. stb. A nép könnyen hivő és hiszékenységében, a szája ize szerint beszélő, túlbuzgó korteseknek mondásait mindenben elfogadja, sót megesküszik minden egyes szavára a hallottaknak, ha pedig még a „Népzászlójában“ nyomtatásban is olvassa, akkor tűzbe is megyen érette. A létezőnek korholása és becsmérlése, másrészt a jövő álomképeinek kecsegtető kiszinezése, az ilyen presszió erősebb és a népre gyakran jobban hat, szivében jól eső érzelmeket fakaszt, az agyban tetszetős képzeleteket és gondolatokat ébreszt, mint a legszebb valónak nyílt feltárása, mint a logikának és a tiszta értelemnek minden ereje és erőlködése. A választások számszerű eredménye nemcsak megnyugtató és örvendetes, hanem elégtételül szolgálhat és önérzetét emelheti a szabadelvű pártnak, ha esetleg a végeredmény szerint néhány kerületet el is találna veszitpni eddigi óriási többségéből. Mórt hát számolni kell azzal, hogy a szabadelvű pártnak a választási niozgal- gakra összesen három hét állott rendelkezésére, ellenben az ellenzék már fél év előtt megkezdette agitációját és különösen a „nemzetiek“ megkonditották az egész országban a vészharangot, apostolaik bejártak minden vidéket, hogy terjesszék a nemzeti pártnak egyedül üdvözítő tanait, hogy az országnak életnagyságban bemutassák a „nemzet vezérét“ és hogy meggyőzzenek minden embert arról, hogy az eddigi politika veszélyes, káros, nemzetietlen és szabadelvüellenes volt, mig a nemzeti pártnak követésre kijelölt politikája üdvöt hozó, bölcs, a szabadelvű iránynak úttörője és a nemzeti eszméknek kizárólagos és kiváltságos fáklyavivője. Tolnavármegyében szintén megnyugtató lehet a választási eredmény a szabadelvű pártra nézve. A szegzárdi és pincehelyi kerületekben az eredmény előre volt tudható. A bonyhádi kerület választóinak többsége higgadtságának és értelmiségének kiváló jelét mutatta be és hagyományához hű és méltó maradt, midőn az ellenzéki terrorizmus dacára, mely minden létező eszközzel küzdött, újból nagy többséggel megválasztotta Perczel Dezsőt, ki nemcsak vármegyénknek egyik kitűnő, kiváló fia, hanem az országos szabadelvű pártnak is, úgy egyéniségénél, mint tehetségénél és képzettségénél fogva, általános tiszteletben és rokonszenvben álló, kimagasló alakja. Az eddigi státus, három szabadelvű párti és három függetlenségi, megmaradt. A szabadelvű párt meghódította a kö- lesdi kerületet és elvesztette a paksit. Megváltjuk, hogy fájlaljuk e veszteséget, fie a nyereség gazdagon kárpótol érte. Mégis mondjuk, miért ? A kölesdi kerületet visszahódítottuk, de azok a fegyverek, a melyekkel a szabadelvű’ párt e kerületben a csatát dicsőséggel megvívta, tiszta, nemes fegyverek voltak, egyszerűen az elvek és a jelöltek mérkőzése volt az, a melyben nem játszott közre semmiféle önzés vagy úgynevezett hatalmi érdek s a melyből Busbach Péternek tiszta és fényes neve, tisztán és fénynyel került ki. Be nem igy a paksi kerületben, a hol nem ily fegyverekkel küzdött és győzött a J függetlenségi párt. Ennek a győzelemnek dicsőségét nem irigyeljük a függetlenségi párttól, a mely fenhéjázva szokott hivatkozni elveinek szentségére és fegyvereinek szűzies tisztaságára. ’Köztudomású, hisz már egy év óta hallható, a temérdek pénzösszegnek hatalmas numerusokban való kifejezése, a melyet a paksi kerület érdemes képviselője megválasztatására szánt, és, mint értesülünk, e numerusok minden nap, mely közelebb vezetett a választáshoz, nagyobb és nagyobb arányokat öltöttek. Ez a győzelem tehát, mely egyúttal klassikus példája a reverzálisos függetlenségi szabadelvüségnek, nem jelenti az elvnek hódítását, nem jelenti a jelöltnek fölényét és diadalát ellenjelöltje fölött, ellenben a kölesdi győzelem sikert es diadalt jelent e fogalmak legnemesebb jelentősége szerint. A szökési kerület szintén bebizonyította, hogy erős és bevehetetlen vára a szabadelvű pártnak, hogy az ellene intézett legerősebb ostrom is eredmény nélküli. De nem fejtegetünk, nem mérlegelünk, nem méltatunk tovább sikert vagy bukást. A választások lezajlottak, a törvényhozás termei nemsokára ismét benépesülnek. A felizgatott kedélyek és szenvedélyek mindkét részről lecsillapulnak, a régi nyugalom, a régi béke újból helyreáll. A választófalak ledőlnek, az ellentétek a harag, a neheztelés, elvesztik élőket és erejűket; Kiki térjen vissza az elhagyott munkához, az abban hagyott tevékenységhez. A harc után jólesik a pihenés; legyen e pihenés zavartalan, tartós és áldásos, legyen az a haza- és emberszeretet nagy feladatainak szentelve! 1892. január 31. A nagy nap. — Harctéri tudósítás. — Január 28-ika Falb Rudolf hírhedt jóslata nélkül is kritikus napja volt Magyarország közel ezer képvise1 őjelő 11jének. Ez volt a döntő csatanap! Ezután már csak gverilla harcok lesznek ! Hatszázötvennél is_ több halott fedi a csatatért s csak 341 féfiunak adatott meg a dicsőség, hogy elevenen a mennybe jusson, az az. hogy élvezhesse a mandátum elizeumi gyönyörűségét s ezek is kegyetlenül megvannak sebeElső jelenete e duóban az özvegynek volt, a ki most hevesen jő egyik mellékszobából s kezében egy levelet tart. E mellett hangosan beszél: „Szerencsétlen levél, mit tegyek veled? Elégetni? téged, ki boldogságomat megsemmisíteni akarod! Nem ! azt nem ! — De — mégis azt!“ E szavakkal a levelet földre dobta, lábaival rálépett és kiáltott: „Méltatlanul cselekszem veled, miként te velem ; mert rósz szellem vagy, a ki nek még most is, mikor rajtad járok, örömed telik abban, hogy én haragomban magamon kívül vagyok ! “ Ekkor ismét a levelet taposta, de hirtelen felkiáltott: — Oh jaj, lábam! Atkozott fájdalom! De — nem vagyok én bolond ? ! Tehet arról e levél, hogy Írták ? Jer ide ! Szelíden felvette a levelet és tovább monolo- gizált: „Sokat szenvedtél, szegény levél, és mégis türelmes maradtál a mi én nem vagyok. Hadd lássalak még egyszer! Talán még sem vagy oly boszantó, mint a milyennek először lá'szottál !“ Csendesen felnyitotta a levelet és olvasta: „Mivel tudom, hogy ön barátjának barátja, először is röuden és egyenesen önhöz fordulok egy ügy- I ben, melyben ön igen jót tehet. Tudj« kétségkívül, hogy nővérem azt a férfit szereti, a kivel ön már 16 év óta, mint barátjával, együtt él. Ismétlem, nővérem őt szereli de férjhezmenési kedve ezer nehézségbe ütközik. Ha ez tovább is o!y lassan me-ry. mint eddig, akkor — ha Mathuzsalem korát érik is meg — a menyegző előtt okvetlenül meg fognak halni mindketten. Nővérem már néha — a vén leányok módjára — sajátságos szeszélyeskedést tanusit, gyanithatólag azért, mivel a várakozás unalmas. Mivel pedig ón a kedvetlenségnek halálos ellensége vagyok, ez ügynek egy vagy más módon végét akarom vetni. Kérem azért önt, hogy egész befolyását vesse latba az iránt, hogy barátjától kategorikus választ kapjon: akarja-e a lányt elvenni vagy nem? A házasság, azt hiszem mindkettőre nézve a legjobb volna; mert ők nagyon il'enek egymáshoz minden tekintetben. Beszélje ön rá 1 Ajánljon fel neki mindent, hogy megnősithesse. U bizonyára még megköszöni önnek, mert meg vagyok győződve, hogy a lányt szereti és vele boldognak kell lennie. A mit öntől kívánok ez: számitok akaratára és rábeszélő képességére. Barátjának, a mennyire én tudom, csak egy hibája van a határozatlanság. Bírja őt határozatra és az eredményről engem azonnal értesítsen 1“ Szép história! szólt az özvegy, miután a levelet harmadszor elolvasta. Nősülni ? Ő ? hogy szerencsétlenné legyen? - Igen, akkor a madár is boldog az ő zöld vagy aranyos kalitkájában ! És én beszéljem őt rá ? én, a kinek akkor őt el kellene veszítenem ! Igen, igen, házassági bo'dogság ! ón is élveztem s még gondoők rá úgy, hogy elragadtatásomban hajam szálai égnek állanak ! A dolog azonban tulajdonkópen igy állott: Az özvegy, kinek magán beszédét és a levél tartalmát már ismerjük, házasságában elégüietlen volt, mivel — papucs kormány alatt állott. E kellemetlen dologban azonban neje, Agatha, nem volt hibás; mert ő igazin jólelkii lény volt. Hogy történt tehát mégis, hogy férje papucshő,s lett ? — Ez onnan van, mert a férj szerfölött engedékeny, az ő Agatbaja pedig szelíd ugyan, de egyszersmind határozott charakterü nő volt. S hogy neje akarata el'enére papucs alatt állott, észrevette id. .Jánossy s e miatt naponként de mindig csak csendben, boszankodott. E rendkívül kényes dolog szóba hozását kerülték is gondosan mindketten; a férj azért, mivel részint szégyelte, részint elkedvetlenítette. Agatha pedig azért, mivel igen jó és okos va'a, Ezért járt-kelt Márton uram, ámbár soha egy szót se szólt róla, mindig boszankodva, ezért maradt a nők előtt szomorú, ezért nem nősült másodszor s gyűlölete a papucs iránt annyira ment, hogy neje halála után reggel és este soha papucsot nem húzott lábára, hanem vagy csizmában járt vagy cipőt húzott, ha fájlak is tyúkszemei. Ezért fogta el most a harag a levél olvasása után, részint a házasság iránti gyűlölet és félelem miatt, részin1 gondosságból, hogy barátját elves ti, sőt papucs járom a'att fogja látni. Ifjú Jánossy Oajetan már négy év óta kedvet mutatott a 29 éves Ulrika kisasszonynyal való egybekelésre. Márton ur azonban indirect mindig támadásokat intézett e lene, hogy ez elhatározásában megakadályozza. Kitűnő manővere abban állott, hogy úgy tüntette fel, mintha Oajetán nősülési hajlamát csak
