Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-16 / 42. szám
1892. október 16. TOLNA VÁRMEGYE. 5. — Uj főnök a vasúti állomásnál. A Mandel helyébe jött Höffer Adolf, szegzárdi vasúti állomásfőnököt az igazgatóság Báttaszékre helyezte át és helyébe Berényi Józsefet nevezte ki Ogulinból (Hor- vátországból), ki állomását a napokban már el is foglalta. — Halálozás. Márkus Teréz asszony, Kram- mer Vilmos szegzárdi könyvkereskedő anyósa, 80 éves korában Budapesten meghalt. A köztiszteletben álló matrouát kiterjedt családja gyászolja, melyet vigasztalhat az a nagy részvét, melylyel temetése végbement. — A városi hatóság figyelmébe A nagy vendéglő építése által az ezen épület előtti járda, mint arról örömmel győződhetnek meg az arra járókelők, kiszélesittetik és a csatorna, mely eddigelé is a város közepén és legélénkebb helyén eléggé közegészségügyellenes és a jó Ízlés tekintetéből megbotránkoztató volt, befedetik. Ez alkalommal sürgősen felhívjuk a városi elöljáróság figyelmét arra, hogy a járdát legalább a Széchenyi-uteai Máyer-fóle házig és a polgári iskola előtt hasonlókép kiszélesittesse és a csatornát befedesse. Rendkívül emelné ez a Széchényi utcát, nagy kényelmére szolgálna az arra járóknak és nem torzítaná legalább el városunk legélénkebb, úgynevezett fő utcáját azzal, hogy mindegyik ház előtt más-más szélességű a járda. A hatóság nagy szolgálatot tenne ezzel az intézkedéssel a közönségnek, a mely most a Széchényi utcán, ha sétára indul, folyton kikerüléssel bajlódik, miután a mostani járdán két-hárora embernél több egymás mellett alig fér el. A legjobb alkalom volna ezt most elvégezni, minthogy a nagyvendéglő előtt különben is folyamatban van ezen építkezés ; ha pedig a város az anyagi tekintetből maga meg nem tehetné, akkor szólítsa fel a megfelelő hozzájárulás végett az illető háztulajdonosokat, kik között az uradalom is szerepel, de minden esetre javítson és változtasson a mostani kellemetlen, rossz és egészségtelen állapoton. — A kolera gyógyszere Ki tudja, hátha! Perényi József dr, kecskeméti orvos, ki a gyógyászat terén már több fontos felfedezést tett, most oly szert talált fel, mely. az ő állítása szerint, arra van hivatva, hogy vele a kolerát lehessen gyógyítani. 0 ezt a szert már az 1886-iki kolerajárvány alkalmával alkalmazta kolerabetegeknól igen jó sikerrel. Most a szert kipróbálás végett elküldte a budapesti batakkórházba. Adja Isten, hogy beváljék ! — ATiszavidéki sorsjegyek e hó 1-én történt húzása alkalmával a 100,000 frtos főnyeremény a 1144 sor, 76 számra esett. — Szegzárd nagyközség képviselő testületé e hó 8-án ülést tartott, melyen több, időszerű ha- ! tározatot hozott. így tekintettel a kolerajárványra, de különösen a köztisztaság követélményeire, elhatároztatott, hogy ezentúl a hentesek nem vághatják többé disznóikat a háznál, hanem e célra a község a vágóhidnál egy sertés vágóhelyet rendez be. Elhatározta továbbá, hogy a Séd-patakba vezető pöce- ! gödrök és más egyéb levezető csatornák a község költségén beépíttessenek ; a levezető-árkokat pedig a község ott, a hol a levezetés hiányos, vagy a hol posványok keletkeznek, napszámosok által fogja tisztán tartatni. — A polgári fiúiskolában. Gál Kálmán távozása óta a közoktatásügyi miniszter a latinnyelv i tanítása iránt még nem intézkedett. Addig is a latint az I. osztályban Razgba Lajos, a másodikban Fájtli Lajos, r. k. segédlelkószek, a III. és IV. osztályban pedig dr. Ungár Simon, rabbi tanítják. — A fogyasztási és italmérési adóknak Tolnavármegye területén leendő biztosítása céljából az árverések a szegzárdi pénzügyigazgatóságnál e hó elején megkezdődtek s körülbelül egész hónapon át tartanak. A bérleti feltételek azonban a kincstárra nézve előreláthatólag nem lesznek oly kedvezők, mint az előző bérleti időszakban, minek oka a phillokszera és peronospora nagymérvű pusztításaiban rejlik. — 2 évi fegyház. Sós Ferenc puszta szemerei kocsis feleségével igen rossz viszonyban ólt és minden csekélységért folyton ütötte, verte. Egyszer is valamin össze vesztek és a brutális ember az áldott állapotban levő asszonyt ütlegelni kezdte. A szegény asszony, menekülni akarván férje elől, futni kezdett, i és elesett. A lelketlen ember, ki azalatt utolérte, még ott is egynéhányat rugóit rajta. Az eddig egészséges asszony ettől fogva betegeskodui kezdett, s 3 hét múlva, idő előtt gyermekét holtan megszülvén, 2 hétre rá maga is meghalt. A törvényszéki vizsgálat alatt, minthogy az orvosi látlelet | nem volt elég világos, az asszonyt exhumálták is. A kir. törvényszék e hó 6-án foglalkozott ez ügygyei. A védelem részéről felhozott azon körülmény, hogy a betegessé vált nő a 3 hót alatt munkáját j rendesen végezte, s igy az elvetélés nem lehetett az akkori rúgások eredménye, a meghívott szakértő | orvos véleményével szemben, ki a két dolog közt J okozati összefüggést látott, nem szolgálhatott a vádlott mentségéül, és a törvényszék Sóst a 91. §. I alkalmazásával 2 évi fegyházra Ítélte. — Tűz. Györkönyben Baczicza Józsefnek a községen kívül levő patakmalma ismeretlen okból kigyulladt s a malom teljes berendezésével és a benne lóvó gabonával együtt 2000 frton fölüli értékben leégett; biztosítva csak 750 frt erejéig volt. — Rábóczki János koleraesete. Nagy rémületet keltett e hó 8-án az őcsényi hegyi tótvölgy- bői a szolgabirósághoz érkezett azon jelentés, hogy Rábóczki János, ki egy budapesti hajóval érkezett haza, itthon most kolaratünetek közt betegen fekszik. Lévay Ignác dr. körorvos, nagy elhatározottsággal és a szükséges szerekkel ellátva, sietett ki a beteghez, a kit azonban nem talált valami veszedelmes állapotban. Dj azért megtette a kellő intézkedéseket s többi közt természetesen azt is, hogy a váladékból megvizsgálás végett felküldött Pertig _ drhoz, a bakteriológiai intézetbe, a honnan, (a mint azt e hó 13-án az összes napilapokban olvastuk), az ügy megvizsgálása után e hó 11-én érkezett vissza a jelentés, hogy ez csakugyan ázsiai kolera. No ha eddig nem volt elég hajsza az orvosoknak, lett még ezután I Az őcsényi elöljáróság naponkint tett jelentést, az orvosok naponkint kijártak, és az állapot naponkint hol jobbra, kol rosz- szabbra fordult. Végre e hó 12-ón az elöljáróság megint künn járván, abeteget egy nagy tál halpaprikásnál találta, a melyet jó őcsényi borral szorgalmasan locsolgatott. Az elöljáróság megörült, hegy igy hát minden rendben van. De ebéd után a beteg megint rosszul lett. Az orvost ismét kidelegálták, s miután ez is hirt kapott az elöljáróság tapasztalataiból, kikérdezte az asszonyt, a ki egész hűségesen elbeszélte, hogy mióta ebbe a betegségbe esett, ez naponkint igy megy. Evés előtt semmi baja, de evés s kivált ivás után mindig rosszabbul van, „mert az ördög sem győzi étellel, itallal.“ S csodálatos, most hogy erre rájöttek és az orvos ez irányban is megtette intézkedéseit, a beteg a teljes javulás útján van. Ez a nagy rémületet keltett szegzárdi koleraeset története. — Meghívás. A „Szegzárdi-központi ta n i t ó-e g y I e I“ 1892 évi október ho 20-án délelőtt 10 órakor Szegzárdon, a polgári iskola rajztermében rendes közgyűlést tart, melyre az egylet t. tagjai és a tanügy barátai tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2 A múlt közgyűlésről felvett jegyzőkönyv felolvasása és hitelesítése. 3 A pénztárvizsgálatról szóló jelentés felolvasása. 4. Az egyleti könyvtárnok jelentése. 5. Tisztujitás. 6. Fischer Jenő tanító ur értekezése az álló írásról. 7. Az alapszadályok 9-ik, esetleg 5-ik § ának is módosítása. 8. Indítványok. Szegzárd 1892. október hó 14-én. Holub János egyleti elnök. Horváth I g n á c z, I. jegyző. A közgyűlés után rendezendő közebéd megtarthatása végett felkéretuek a t. tagtársak, hogy a kik ezen részt- venni óhajtanak, az egyleti elnöknél Í—2 ’nappal a gyűlés előtt jelentkezni szíveskedjenek. sóból s elém tette, felköszöntve ilyeténképen : „Igaz, hogy úgy esik, ha adni kell, mintha a fogaimat feszegetnék, hanem azért csak tessék!“ s kitoldotta mondókáját egy olyan harsogó kaczajjal, hogy ijedtemben majd nyakon öntöttem magam a korsó tartalmával. Azután megkezdtük az ismerkedést. Én elbeszéltem viszontagságos utazásomat, mire ő is előhozakodott kalandjaival. Szavai után Ítélve, sok virgán ment keresztül az öreg; mikor pedig Kili- tibe való utazását kezdte részletezni, szinte újultam az örömtől, mert hiszen az az ón szülötte földem. „Uram bátyám hát Kilitiben is járt ?“ kérdém nagy szörnyülködéssel. „Jártam én öcsém a félpokolban is!“ vágta vissza oly büszkén, mint a ki az Óperenciást háromszor átúszta. „Akkor hát meglátogatta ezt meg azt a gazda embert is, ha ott járt ?“ „Hogy ne, olyan jó potya vacsorát régen nem ettem, mint ott I“ „Hát arra a kis diákra emlészik-e még, a ki mindig ott ödöngött uram-bátyám körül ?“ „De emlékszem ám I Adtam is neki két krajcárt, még ma is fáj a fogam utána (már t. i. a 2 kr után).“ „No hát az a kis diák ón voltam, kedves Dani bátyára I Ugy-e megengedi; hogy igy szólítsam. mint akkor régen is tettem ?“ „Meg hát. Teringeftót öcsém, egész felcsöpö rödtél, soh’se ismertelek volna meg. De már ezért akárhogy fájnak is a fogaim, lenézek mégegyszer a pincébe. — Igyál öcsém — szólt visszatérve — [ ilyet tudom úgy sem sokat kaptál, a magam termése.“ „Meg is látszik rajta kedves Dani bátyám — felelém, miközben egy kis édességet iparkodtam | az ábrázatomra varázsolni, mert nagyon cifrán | nézhettem ki az eldicsórt nektár savanyu — keser- nyéssége miatt. „Talán már a magad kezére folytatod a mesterségedet öcséin — kérdé leereszkedő érdeklődéssel — miféle mesterséged is van ?“ „Nincs bizony nekem még semmiféle sem, kedves Dani bátyám, hanem majd csak egy rövid esztendő múlva lesz, ha lesz. Ilyen forma munkás akarnék lenni, mint Dani bátyám.“ „Hja öcsém ! születni kell ám arra, meg ész is kell hozzá, nekem is azt mondták mendikás koromban“ — szólt az öreg oly magas megvetéssel, I a milyet csak mutatni tudott. „Kedves Dani bátyámról látom — felelém i szerény mosolylyal — hogy bizony kell hozzá ész, ha — nem sok is.“ „No hát gyerek, csak iparkodj, ha kijárod a mendikás éveidet. ,.. „De kedves Dani bátyám — szakitám félbe biztatásait — nem mendikás év az, hosszú időn keresztül egész alapossággal kell most készülni!“ „Mi a kánya ? I Hát te akkor'diák vagy egészen. Hajh I a mi időnkben nem igy volt ám az, ón még a kollégiumot is messziről láttam, a belsejét nem is tudom, hogy milyen. .. No de hát csak készülődj öcsém, ha a magad lábára tudsz állni, magamhoz veszlek.“ „Oh I milyen jó lesz, milyen szives kedves Dani bátyám, gondoskodik rólam. Most már bizonnyal meg van vetve az ón jövőm alapja. De mondja csak kedves Dani bátyám, hogy vesz magához, talán visszavonul?“ „Dehogy, mit gondolsz öcséin; olyan ez nekem, mint a csont, örömest rágódom rajta. Hanem hát majd építünk egy másik ilyen micsodát is, aztán engem megtesznek kántornak, te pedig ide jösz a helyembe “ „Igazán bölcsen van kieszelve, kedves Dani bátyám, hanem hát a zönóvel is foglalkozik, hogy a kántorságra számit ?“ „Annyit értek biz én ahhoz, mint a hajdú a harangöntéshez, hanem a ki legnagyobbat tud kiáltani, az lesz. Ha ón kinyitom a torkom, lepipálom a debreceni kántort is,“ — monda topogva és oly magas hangon, mintha egy egész batalion- nak szónokolt volna. „Ez aztán szilárd bizalom, s úgy látom, erős lábon áll Dani bátyám, hogy ily biztosan érzi magát.“ „Szeretnek öcsém, szeretnek I — szólt meg- illetődve. — Vannak nekem puszi pajtásaim, s ha összeesőditem a famíliát, császárrá is megtennének.“
