Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-16 / 42. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1892. október 16. — Eljegyzés. Hirsch Ferenc Kaposvárról eljegyezte Lorsch Cezarin kisasszonyt Gyönkről. — Nyitray uj képe. T. Nyitray Lajos legújabb képe, mely Némethy József kir. mérnököt ábrázolja tüzértiszti egyenruhában, a Pirnitzer-féle üzlet kirakatában van kitéve közszemlére. Nyitray, fiatal művészünknek eddigeló, legalább a mi véleményünk szerint, ez a legsikerültebb műve. A járó-kelők csapatosan is nézegetik s különösen a sárközi menyecskék azt hiszik, hogy valami g e- n e r á 1 i 8 van ott lepingálva. — Ugyanott látható lapunk törekvő gépészének, H e r d 1 e i n Lajosnak egy nagyon sikerült szónrajza. — Kiss Miksa dr. tolnai orvos, s Dombodba kinevezett járványorvos oly nagy odaadással élt e tisztének, hogy e hó 12-én végre maga is görcsökbe esett s kénytelen volt magát e tisztség alól felmentetni. Helyébe Varga dr. neveztetett ki járvány orvossá. — Sötétség. Mindenki tudja, hogy éppen a sötét estéken nem gyújtják meg nálunk az utcai lámpákat. A múlt hót egyik napján a Pirnitzer ház előtt két egymással szembe jövő kocsi a nagy sötétben úgy egymásnak ment, hogy egy ló felfordult. A kárvallott éppen városbiránknak egyik fia. — Nyári zápor. Valóságos nyári zápor zuhogott le ma egy hete este Szegzárdon. Csak oly vígan dörgött és villámlott, mint akár augusztusban. Minden jel arra mutat, hogy szép, hosszú őszünk lesz. — Pályázatok. A zombai r. k., és a köm- lődi r. k. elemi népiskolánál egy-egy osztálytauitói állásra pályázat van hirdetve. — Hirtelen halál. Huflász János, foglalkozására nézve kalapos legény Hadofka árvamegyei illetőségű pénteken este a középső malomnál összerogyott. Beszálitották Szegzárdra, a hol Komáromy Gyula városi orvos vérhast konstatált rajta. A kimerült, elcsigázott ember még az nap este meghalt, s a városi kallottas házba szállították. Ras- sovszky szolgabiró gondoskodott, hogy a járványra való tekintettel a hulla felboncoltassék. A boncolást dr. Hangéi Ignác főorvos és Lévay Ignác törvényszéki orvos foganatosították. — Gyermekgyilkos anya. Várady János derék csendörőrmesterünk letartóztatta Kákonyi Judith, faddi illetőségű cselédet, ki még ez év julius 24-én Gerjen községben rendes időre megszült gyermekét megölte, a kis Dunába dobta, a hol ez egy asszony által feltaláltatván, a hatóságnak feljelentetett. A nő akkor a vidékről hirtelen eltűnt. Most azonban előkerült, és az igazságszolgá'tatás- nak átadatott. _6. ___________________________________ — Szegény orvosok. Hogy milyen irigylendő helyzete van az orvosnak, kivált az ilyen kolerás, járványos időkben, legjobban illustrálja az alábbi néhány eset E hó 11-én jelentés érkezett az agárdi elöljáróságtól a szegzárdi szolgabirósághoz, hogy ott az iskolásgyermekek között kiütött a difteritis és jelenleg 40 gyermek fekszik benne. A főszolgabíró rögtön értesítette erről Lévay Ignác dr. körorvost, ki lóhalálában hajtatott ki Agárdra, a hol, mint praktikus ember egyenesen az iskolába ment, s itt az első beteget meg is találta az iskola épületében lakó tanító gyermekében, a miért is az iskolát rögtön bezáratta, az iskola újra való kimeszelését elrendelte stb. Azután a másik 39 beteg meglátogatására in dúlt. De itt furcsa eredményre jutott. A 40 közül 20 be sem volt íratva, azért hiányoztak. A másik 20 közül pedig 17, felhasználva a jó időjárást, az iskola elkerülésével szántani ment, igy összesen 3 beteg volt. De még cifrább a legújabb őcsé- nyi kolera eset. Az elöljáróság, tisztéhez híven, pontosan utáoa lát a dolognak, s minden csekélységet figyelmére méltatja. E hó 11-én is sürgős jelentést tett a szolgabiróságnál, hogy S z á s z i János őcsé- nyi polgárember gyanús- tünetek közt betegedett meg. Lévay Ignácz dr. kör- és Dragics Imre dr. járási orvos azonnal megjelentek a helyszínén, s legnagyobb meglepétesiikre maga a beteg nyitott nekik kaput. De a beteg ingadozó járása és a pá- liukabűz, melyet maga körül terjesztett, az orvosokat arra a, helyesnek bizonyult, feltevésre juttatták, hogy itt nem betegség, hanem részegség esete forog fenn. Belépve a szobájába, az asztalon egy nagy üveg pálinka díszelgett, a mit az orvos kiöntetett, a szegény beteg nagy boszuságára. Aztán kiderült minden. Este ugyanis szokásá szerint jól bepálinkázott, a mi őt éjjel igen égette, erre sok vizet ivott, a mitől erős hányási ingere támadt s innen a koleragyanus megbetegedés. E/.ért kellett az orvosoknak nyakra-főre kirohanni Eőcsóuybe. — Garázdálkodó újoncok. A kistormási újoncok bizonyára megirigyelték a mindenfelől hallatszó hőstetteket, melyeket a bevonuló újoncok elkövettek. Tehát ők is, mintegy 16-an Kalózon oly csodadolgokat míveltek, a miért át kellett őket szolgáltatni a hatóságnak, a mely hihetőleg kóstolót ád majd nekik a jövő katonai élet boldogságából. — A „Jó szív“ egylet adománya. A „Jó szív“ egylet a felsőireghi tüzkárosultak részére 400 frtot küldött vármegyénk alispánjához. — Elveszett takaréktári könyvecske. N ém e t György — nyugalmazott fogházőr — a múlt héten — az adóhivataltól — vörös házig menve egy Galambos Éva nevére szóló 22994.829, 2(59. számú szegzárdi takaró kp énztári könyvecskét elvesztett. A becsületes megtaláló kéretik, hogy a könyvecskét a tulajdonosnak szolgáltassa át. — Katona óda. Kecskemétről írja levelezőnk, hogy a „Katona-kör“ bíráló bizottsága tegnap hirdette ki a „Katona József“ száz éves születési évfordulója alkalmával hirdetett 20 aranyas óda-pályázat eredményét. A dijat Sántha Károly ismert nevű költő és lapunk jeles munkatársa nyerte el. — Beszélő órát talált fel egy genfi értelmes órás, a fonográf felhasználásával. Az óra különösen alkalmas a cselédek felkeltésére, mert a gazda parancsoló hangja szólhat ki belőle. VIDÉK. — Kolera. To'nán mindeddig három emb- r halt meg kolerában, kik közül kettő ázsiai kolerában, egy pedig kolerinben halt el. Múlt alkalommal volt említve Szabó József, tolnai korcsmáros, ki ép egészséges ember volt. Mikor Bogó Ferencet, ki ázsiai kolerában halt meg,Ercsiből haza hozták, Szabó kiment hozzá, hogy majd megnézi, igazán fekszik-e kolerában, mert — ugymondja — ő ismeri ezt a kolerát, nem fél tőle nem kapja meg. Dacára a figyelmeztetésnek bement a beteghez, kezet fogott vele s leült beszélgetni. Kezet mosni az eset után, vagy magát dezinficiálni eszeágában sem volt. Harmadnapra, de már másodnapra is — rosszul érezte magát, hasmenést kapott és hányási inger fogta el. A hivott orvos kolerát konstatált — és Szabó — ki nem félt a kolerától, ki nevetett a szerinta ostoba kolera elleni rendszabályok felett, múlt vasárnap reggel meghalt, a baeterologiai intézet vizsgálata szerint: ázsiai kolerában. A községi elöljáróság és egészségügyi bizottság térmószetesen nem vette oly tréfás do'ognak a kolera eseteket és igy az erős, szigorú, lelkiismeretes intézkedésnek köszönhető, hogy Tolnán a kolera még mindeddig csak egyes esetekhez kötött. A közönség is támogatja az elöljáróságot, mindenkit megvizsgálnak, mielőtt a városba beér és itt is figye'emmel kísérik. Városunk utcái oly tiszták, hogy az ember szinte épül a tisztaság láttára. Az ilyen tisztaságot nem kellene oly nagy áron előteremteni, mint a kolera liir vagy néhány kolera eset, meg kell azt honosítani anélkül, hisz a tisztaság a mellett, hogy a város díszére válik, egyéb tekintetben is jól hat az egészségügyi állapotra. Tolnáról Budapes'en és a Duna mentén dolgozó munkásokból már többen haltak meg kolerában. Majd minden nap szomoritja egy-egy távirat valamely család hozzá tartozóit a hir, hogy apjuk vagy valamely rokonuk lett a fekete halál áldozata. — Halálozás. Pénteken halt meg Tolnán, széles körben és jótékonyságáról ismert özv. Ilié s n ó szül, Tenczlinger Anna. Egy orvosi operáció után kapott vérmérgezést s pénteken reggel vérmérgezés következtében rövid haláltusa után kiszenvedett. Nagyszámú rokosága és sok jó ismerőse őszintén fájlalják a még alig 48 évet élt derék úrnőt. Temetése szombat délután volt. Lord Cynlé. „Méltó^ nép a nagy vezérhez, vélemónyezém szerényen fészkelőévé.“ Hanem hát mindez igen szép dolog, gondolám magamban — de jó volna talán, ha ennyi bölcseségré egy kis testi táplálékot is lehetne magamhoz venni, mert hát kenyérrel is ól az ember. De a megígért „cifra tészta“ sehonnan sem jelentkezett, s azzal együtt a lágy kenyér is elmaradt. Mit volt mit tennem, tehát — várakoztam. — Beszélgetésünknek más irányt adandó, megkérdeztem az öreget, miért ijedt meg oly nagyon találkozásunkkor, gondolván, hogy valami előzetes epizóddal van kapcsolatban, s mig azt elbeszéli, az alatt majd csak elkészül a „cifra tészta.“ „Mórt ijedtem meg öcsém ? Azért, mert már egyszer halálra rémítettek. Úgy volt az, hogy volt nekem egy egész zsák finom vágott dohányom egészen „urnák“ való. Ott tartottam csak a padok alatt. Egy kemény téli este azonban jönnek ám a micsodák — mondjad már, hogy hívják őket ?“ „Talán fináncot tetszik gondolni ?“ „Az az, azok jöttek, egyenesen be az udvarba. Még a pipa is kifordult a kezemből; már bizonyos, hogy azért jönnek. Mit csináljak, ha megtalálják, bizonyos, hogy sáncfogságra visznek. De már benne voltam egészen, mert beléptek az ajtón. Ketten voltak. Azt se’ tudtam öcsém, hogy hányadán vagyok, elhiheted!“ „Oh hogyne, elhiszem“ — nyugtattam meg az öreget, a ki szinte elérzékanyedett a visszaemlékezéstől is. „Letelepedtek az asztalhoz — folytatá. — Iparkodtam volna szépen beszélni hozzájok, de úgy a torkomon akadt valami, hogy egy szó nem sok, de annyi sem jött ki a számon. Végre az ju- | tott eszembe, hogy megkínálom őket egy kis „urnák való“ kollektával, talán csak akkor nem kereskednek. Siettem a pincébe, hanem előbb sebtiben benyaláboltam a padok alól a zsákot és szépen kidobtam az ablakon a hó tetejére. A szája is kioh dozódott a nagy sietségben, de nem törődtem vele, j mintha a szivemről esett volna le az a nehéz zsák. Aztán elbeszélgettünk egypár korsó bor mellett, J mig végre az én vendégeim készülődni kezdtek. Megint az ég felé állt minden hajam szála : ha ki mennek, ott találják az ablak alatt, s újra végem van. | Siettem hát a pincébe mondván: Uraim, egy Szent j János áldása még hátra van, annélkül már csak ne menjenek, a mibe beleegyeztek, de aligha nem sejtettek már valamit, mert minedent nagyon viszá- járól csináltam. Mentem tehát és nagy sietve kiugrottam az ablakon, hogy visszahozzam, mert már megbántam, a mit csináltam.“ „De hát kedves Dani bátyám — bátorkodtam közbe szólni — hogy tudott úgy elrémülni; hiszen azok nem emberevők, s ha valahova betérnek, nem forgatják fel mindjárt fundamentumostól az épületet.“ „Könnyen beszólsz lánchordta, érted a fortélyukat, de én még mai nap is úgy félek tőlük, hogy ha csak nevöket hallom is, keresztet vetek i magamra.“ „No de a zsákot csak vissza hozta és azzal rendben volt“. „Dehogy volt, dehogy volt; akkor már valaki odább emelte, nem találtam ón ott egyebet, mint a mi a hó tetejére kihullott a zsák száján. Azt meg nagy könnyezve takartam be hóval, hogy még nyoma se maradjon. De úgy elszomorodtam, hogy bánatomban kétszer is azon az ablakon akartam visszamászni, a melyik be volt csukva; csak nagysokára találtam meg az igazit. Megittuk aztán a „Szent Jánost“, de úgy esett az nekem, mintha mérget ittam volna. Azok a látogatók meg elbúcsúztak, s menet közben az egyik megveregette a vállamat s azt mondta, hogy: „legyen nyugodt öreg, nem azért jöttünk mi, csak egy ital vizet akartunk kérni, mert nagyon megszomjaztunk.“ Nem ért az már semmit, egy álló esztendeig megsínylettem azt a bolondságot, s még ma is kicsordul a könnyem, ha rágondolok. Hanem hát készen van a harapni való, láss hozzá öcsém; engem elfogott a bubánat, még enni sem tudok.“ Biz én nem mondattam magamnak kétszer. \acsora után szépen lefeküdtem, jó izüt aludtam reggelig. Még álmomban is ott láttam magam előtt az én kedves Dani bátyámat, de magam előtt fogom ón őt látni mindig, a mig élek az ő gombolásán mellényével és feltört nadrágjával. — r. —ez.
