Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-16 / 42. szám

1892. október 16.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

zottsági tagról s a vármegye egykori főszolgabirá- járól. Ezután bejelentette a közgyűlésnek, hogy tör- vényadta. jogánál fogva Máthis Kálmánt főszámvevővé, Lőrinczy József alszámvevőt pedig tb. főszám- | vevővé nevezte ki.

A közgyűlés tárgysorozatának első pontja a vármegye 1893. évi költségvetése volt. A szükséglet 91935 frt 15 kr, a fedezet pedig 85799 frt 95 krral irányoztatott elő, igy a hiány 6135 frt 20 kr. Ez alkalommal két hivatalszolgai állást is rendszeresítettek. Az egyik szolga illetményét a gyám- pénztári tartalékalap viseli. A 6135 frt 20 kr hiány fedezésére pótadót vetettek ki, s ezt két bizottsági tag kivételével az egész közgyűlés megszavazta.

Az alispán időszaki jelentését tudomásul vették. A végső pontjában felhozott ama körülménynél fogva azonban, hogy a börtönök kijárása még mindig a vármegyeház udvarára szolgál, a kijárások elfalazása végett sürgős feliratot intéznek az igazságügyminiszterhez.

A számonkérő szék s az időközben tartott pénztárvizsgálatokról felvett jegyzőkönyvek felolvasása után következett a lemondás folytán megüresedett Il-od aljegyzői állás betöltése. Ezen állásra közfelkiáltással Simontsits Elemér Ill-ad aljegyzőt választották meg, a ki rövid szavakkal ta'pra- esetten köszönte meg a belé helyezett bizalmat.

III-ad aljegyző Forster Zoltán eddigi IV-ed aljegyző lett szintén egyhangúlag. A IV-ed aljegyzői állás betöltése azonban már szavazással történt s lvornis Gyula szókesfejérvári közigazgatási gyakornokkal szemben Pócsy József itteni közigazg. gyakornok lett jelentékeny többséggel megválasztva.

A közigazgatási bizottság kebeléből a folyó év végével kilépő tagok helyébe megválasztattak a j beadott 65 szavazatból: Döry Dénes 65, Perczel | Dezső 61, Péchy József 40, dr. Szigeth Gábor 64, Orffy Lajos 63 szavazattal.

A központi választmány tagjai lettek: Gróf j Apponyi Sándor, Lengyel 65, László Lajos, Szeg- ! zárd 63, Bárány Sándor, Bonyhád 57, Bernrieder József, Ilidvég 64, id. Cholnoky Imre, Duna-Föld- | vár 49, Döry Dénes, Zomba 64, br. Döry Andor, ! Zomba 59, Döry Jenő, Dombóvár 62, Fördős De- ! zső Nagy-Dorogh 64, dr. Moldoványi István, Bony- í hád 64, Perczel Lajos, Kajdacs 63, Petrieh Ferenc, Paks 63, Péchy József, Tolna 64, Kurz Vilmos, Szegzárd 64, Perczel Dezső, Bonyhád 64, Daróczy Tamás, Paks 49, Fördős Vilmos, Szegzárd 65 Madarász Elemér, Szegzárd 64 Boda Vilmos, Szegzárd 64, Jeszenszky Andor, Csibrák 64, dr. Szigeth Gábor, Szegzárd 63, Kovách János, Gyapa 64, br. Jeszenszky Kálmán, Paks 64, Krámolin Emil,

Szegzárd 62, Kovács S. Endre, Nómet-Keér 64, Paál József, Dombóvár 64, Sztankovánszky János, Kajdacs 64, Totth Ödön, Szegzárd 62 Török Béla, Szegzárd 63, Vizsoly Ákos, A.-Pel 63 szavazattal.

A t. ügyész helyetteséül az 1876. évi VI. t. c. 55. §. értelmében fegyelmi ügyekben való helyettesítésre Török Béla ügyvéd tb. ügyészt jelölték ki.

Helybenhagyták a legtöbb adót fizetők 1893. évre kiigazított névjegyzékét.

Elfogadták a 1893 — 1894. évre szóló közúti költségvetést is, még pedig az 1893. évre 186.735 frt 48 kr, 1894. évre pedig 185-968 frt 25 kr kiadással és ugyanannyi bevétellel. Az útadó százalékot ezekre az évekre is 10%-ban állapították meg. A kézi napszám és 25. §. szerint fizetők adóját pedig 1 frt 50 krban, azon egység pedig, a mely mellett és a melyen alól az egyenes adózók kézi minimumot tartoznak fizetni 15 frt. Az igás nap szám után fizetők adója 3 frt. Azon egység, amely mellett és a melyen alól a két igavonó állattal bírók igás minimumot tartoznak fizetni, 30 írtban állapíttatott meg. A 25. §. szerint adózók adójukat sziutén készpénzben és nem természetben tartoznak leróni.

Az 1893. évben esedékes katonabeszáll. pótadót a föld után 0 7, a ház után 104, a kereseti adó után pedig 1'6%-át állapították meg.

A betegápolási alap kivetés 2 % ; a fillok- szera alap kivetés □ ölenként 1 kr.

A kereskedelemügyi in. kir. belügyminiszter a folyó évi 359. közgyűlési határozattal megállapított törvényhatósági úthálózatra vonatkozólag leiratot intézett a megyéhez, hogy a hőgyósz-kalaznó, varsádi, a felsőiregh-tengőd kánya-tabi ; a kónyi, szántó, törökkopányi; a szakály, gyulajovánca, ko- csola, szakcs, váróiig, szilli közutakuak a törvény- hatósági közúti hálózatba leendő felvétele, valamint a hőgyészi, diósberónyi, szakadáthi, gyönki utaknak a törvényhatósági közutak sorából való kihagyása céljából közgyűlést tartson s a kihagyott utaknak mily jelleggel és mily időponttól való fen- tartása tekintetében is határozzon. A közgyűlés elhatározta hogy e tárgyban felír a miniszterhez, kérve, hogy az eredeuleg megállapított úthálózatot fogadja el.

Dr. Matkovich Tivadar országgyűlési képviselőnek, mint a veszprém-dombovári helyiérdekű vasút engedményesének kérvényére, a vasútépítésre vonatkozó várakozási határidőt a közgyűlés 1893. évi május hó 1 ere állapította meg.j

Több, fedezetlen gyámpónztári követelésnek a gyámpénztári tartalékalapból leendő megtérítését is kimondták. Nagyobb összeg a Barócy István és nejének 4858 frtos tartozása.

Némi vitát keltett Duna-Fö!dvár képviselőtestületének községi italmórési kötménvezett Kötvényeinek forgalomképes kötvényekkel való kicserélése ügyében hozott határozata. Bence apát és Simontsits alispán felszólalása után a képviselőtestület határozatát alaki hiányok miatt elutasították.

Sár-Szent-Lőrinc, Nómet-Keér, Bölcske szervezési szabályrendeletét jóváhagyták, Tápéét pedig pótlás végett vissza adták.

Tárgyalták a községi költségvetéseket és számadásokat is. A vármegyének 8 községe van, a hol pótadót kivetni nem szükséges, u. m. r Decs, Apar, Izmény, Kalaznó, Szakadáth, S.-Szt.-Lőrinc, Nagy- Székely, Tót-Keér.

Számadási felmentvónyeket következő községek kaptak. 1888. évről Mözs, 1889. évről Mözs, Máza,

1890. évről Alsó-Nyék, Mözs, Várdomb, Czikó, Duna-Földvár, Kajdacs, Komlód, Görbő-Belecska, Kölesd, F.-Iregh, Felső-Nyék, Szánthó, 1891. évről Harc, Mözs, Apar, Hant, Grábóc, Szálka, Duna- Szent-György, Tápé, Néinedi, Lípafó, Nak, Ozora, Regöly, Szemcse-Csehi, Tamási, Várong.

A fii okszer abiztos jövő évi fizetését 600 frt s úti átalányát 200 írtban állapították meg s ezzel kapcsolatban kimondták, hogy a tilokszera-alap kivetés a kipusztitott szőlőterületek után, ha kérelmezik, törölve lesz.

Pál József dr., vármegyei bizottsági tag sürgős indítványát, miszerint felirat intóztessók a bel- ügyministeriumhoz, hogy a Budapestről érkező utasok dezinliciáltassanak s hogy egyáltalán ez a vármegye ólénkebb forgalmi helyein a vármegye költségére mindenütt keresztülvitessók, elutasították, mert a kellő intézkedések mir megtótettek.

A bizottságba beválasztott tagok, valamint az uj tagok eskületótele után a közgyűlés véget ért.

Hírek.

— Esküvő. B e z e r ó d j Pál ministeri meghatalmazott e hó 8-án vezette oltárhoz menyasszonyát, Huszár Mariskát. Erre vonatkozólag a következő családi értesítés jelent mog : Bezerédj Be- zeródj Pál örömmel jelenti baráti Huszár Mariskával, baráti Huszár László és neje szuboti- cai Kiss Audoriu leányával Tereskón folyó év október 8-án tartandó egybekelését. Hasonló értesítés jelent meg a menyasszony családja részéről is.

— Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter október 3-án kelt 60543. sz. rendeletével Tóth Zsigmond ezelőtt dunaföldvári adóhivatali díj nők s jelenleg uógrádmegyei közigazgatási hivatalnokot a szegzárdi pónzügyigazgatóság számvevő osztályához számgyakornokká nevezte ki.

így múlt el másfél hót, s azután rohamosan haladt a munka, úgy, hogy karácsony előtt egy héttel a szobor bronz-öntésre készen állott. A mű- vészbizottság által elfogadott mintát nagy lelki megnyugvással adtam át a bronzöntőknek, kik hóhérokként vagdalták darabokra félévi verejtékes munkám eredményét; de bíztam s bár izgatottan, mégis türelemmel vártam, hogy majd csak megint visszaadják azt hű bronzmásolatban.

Nem is csalódtam. Nyolcz havi szorgalmas munkálkodás után az öntés is jól sikerült s a bizottság elismerését nyilatkoztatta ki, s átvette tőlem a bronzszobrot.

S mikor a bronzöntés miatt már nem kellett aggódnom, uj aggódások között ingadoztam, hogy vájjon a talapzat legalább technikailag sikerül-e úgy, mint a szobor. De csakhamar megnyugodtam, mert 20 ládában a legszebb kőfaragó munka érkezett Győrré. S mikor az is megvolt, akkor még azon aggódtam, hogy lesz-e kellő harmóniája a kőnek a szoborral, s mily hatást gyakorol az egész a nézőre?

Szivdobogva lestem a pillanatot, mikor a súlyos bronzszobrot a már felállított talpazatra felállították.

Egy megbillentós, — és majd két éves munkám eredményének vége lehet 1 De a jó Isten megőrzött minden bajtól, — a szobor készen áll, — legyen érte Istennek hála és dicséret!

De a Gondviselésen kívül, ki munkáimban

mindenkor vezetett, köszönetét mondok e helyen az egész győri szobor-bizottságnak, különösen pedig a bizottság elnökének, gróf Laszberg Rezső urnák, győri főispánnak, ki hata'mas erélyével minden akadályt legyőzött, s a szobor ügyét lelkesen felkarolta.

Köszönetét mondok a győri hírlapoknak, melyek folytán a legbuzgóbb ügyszeretettel támogatták a szobor ügyét.

De mit mondjak neked, lelkem barátja, ki az ércemlék mellé e lapokon irodalmi emléket állítasz, — s ki sokszoros Győrött tartózkodásom alatt, nemcsak szives vendéglátással fogadtad az utast, hanem szereteteddel is támogattad a néha- néha csüggedő embert? Áldjon meg érte a jó Isten !

Köszönet Győrnek ! — ón hálás szívvel igyekeztem a szobor lelkiismeretes munkája által meghálálni a nekem szívesen előlegezett bizodalmát.

Mátrai Lajos.

Az én kedves Dani bátyám.

(Huinoreszk.)

Az bizony már nem épen most történt, a mit elbeszélni akarok, de hogy megtörtént, azt egynél több adat is bizonyítja. Szuplikáns diák voltam. Jó intézmény volt az a szuplikáció, s kellemetlen oldalától eltekintve, megvolt az a haszna, hogy a diák ember ingyen beutazhatta az ország sok vidékét — gyalog. En sokat adok az én szuplikánsi utazásaimra, mert először : megismertem az én kedves J Dani bátyámat; másodszor: igen sok életbölcsességet felszedegettem és el-ellestem az én kedves Dani bátyámtól, s végül: ha valaha hires emberré találnék lenni, annak okát is az én szuplikánsi uta- ! zásomra vinném vissza.

De hogy ajtóstul ne rohanjak a házba, igen tapintatosnak találom a dolog elején való kezdést.

Hát még mielőtt vándorútra mentem volna, szüleim igen lelkemre kötötték, hogy felkeressem ám azt a tréfás úri embert, a ki egyszer — hogy, hogysem, — hozzánk tévedt. De hogy merre keres- | sem, azt nem mondták, igaz, hogy nem is tudták, hanem azért megígértem mindent, gondolván, hogy a véletlen majdcsak segítségemre lesz, aztán meg i a mesterségére nézve annyit sejtettem, hogy valami Írástudó féle.

Denique elindultam. Mik, mik nem történtek velem útközben, már jórésziut magam sem tudom, hanem azt bizonynyal merem állítani, hogy minden gondolatom az én kedves Dani bátyám holléte | volt. Egyszer — tudja Isten hányadik határon is | túl jártam már — nagyon fáradtan ballagok hol az utón, hol meg mellette, törve a fejem erősen, hogy hol hajtsam le éjszakára (NB. már délután volt), de még városnak, vagy falunak hire hamva sem volt. Egy igen csinos erdő felé közeledtem s i oda iparkodtam kegyetlenül, magamat kipihenni, s a további teendőket megháuyni vetni. Mekkora lett j azonban örömöm és meglepetésem, mikor az erdő-