Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-10-16 / 42. szám

4.

TOLNAVÁRMEGYE.

1892. október 16.

— Ováció, Dr. Ragályi Lajos országgyűlési képviselőt abból az alkalomból, hogy ügyvédi irodáját Duna-Földvárról Budapestre tette át, duna- foldvári barátai és tisztelői meleg és rokonszenves j tüntetésekben és bucsuzásokban részesítették. Iro- j dáját tudvalevőleg dr. Pálföldy Lajos, ottani ; ügyvéd vette át.

— Uj adóhivatal, A m. kir. pénzügyminiszter 1892. évi október 7-én 62208. szám alatt kelt határozatával Bonyhád községben uj adóhivatal felülírását rende'te el. Az uj adóhivatal 1893. január 1-én kezdi meg működését s tiszti személyzete egy adótárnok, egy ellenőr s egy VI. oszt. adótisztből fog állni.

— Esküvők. Simontsits Elemér, vármegyénk fiatal, képzett Il-od aljegyzője s tartalékos cs. és kir. hadnagy tegnap esküdött örök hűséget menyasszonyának, Dezseőffy Mariska kisasszonynak, De- zseőffy Béla kátai nagybirtokos leányának. A boldog öröinsziilók s a kiterjedt család tagjain kívül a környék számos notabilitása részt vett a fényes lakadalmon, a mely a menyasszony szüleinek kátai birtokán történt. Városunkból ott volt Dezseőffy Géza kir. törvényszéki elnök, a menyasszony nagybátyja, egész családjával. Násznagyok voltak: Dezseőffy Géza kir. törvényszéki elnök és Bezerédj Pál. — Boldogságot kívánunk a fiatal párnak. — Schall Kálmán dr. sárbogárdi orvos e hó 10-én vezette oltárhoz Ujbereken Simon Irénke kisasz- szonyt, Simon István uradalmi ispán leányát. Az összegyűlt rokonság a késő reggeli órákig kitünően mulatott.

— Jótékony adományok gyűjtése várme- ben. A vármegyei főszolgabirák által eszközölt gyűjtés eredményekép a következő jótékony adományok folytak be vármegyénk alispánjához: az orsovai korona kápolna javára 26 frt. Az oszlányi tözkárosultaknak 15 frt 25 kr; a vakok országos segély önkópező és nyugdíj-egylete részére 92 frt 74 kr. Ezen kívül az utóbbi célra Döry László főszolgabíró is beterjesztett 62 frt 80 krt.

— Uradalmi felügyelőség. Folyó évi 39507. számú miniszteri rendelettel a pécsváradi főtisztség beszüntettetett és helyette Szegzárdon kerületi felügyelőség november 1-ótől kezdve, állitattott fel, mely állásra a miniszter Steinekker Ferenc eddigi tiszttartót nevezte ki. Nála szakavatottabb kezekre nem is bízhatta volna a miniszter az ügyek vezetését.

— Reformok a keselyüsi gőzhajóállomásnál

Itt legközelebb a szállítandó áruk számára egy uj nagy raktár épül, a mi igeu szükséges és nagy hézagpótló intézkedés lesz; azonkívül az igazgatóság ide egy raktárnoki állást is szervezett.

— Bírói vizsga. Módly Béla a kir. járásbíróság kiválóan képzett jegyzője tegnap tette le a gyakorlati bírói vizsgát Budapesten kitűnő sikerrel. Szívből gratulálunk.

— A polgári leányiskolában e hó 8-óta Ar- low Mariska oki. polg. isk. tanítónő helyettesiti az ide kinevezett Harrach Etelkát, ki gyengélkedése következtében az állását még csak 1893 januárban figlalja el; addig a ministeriumtól. egészsége helyreállításira, szabadságot kapott.

— Érdekes pör. Pollák Ignác helybeli kereskedő bepörölte a várost, a miért a mostani Kron féle üzlethelyiséget, a melyet neki október 1-tól a város kiadott, el nem foglalhatta, azt hozva fel, hogy temérdek kárt okoztak neki a patkányok A tárgyalás a múlt héten volt a kir. járásbíróságnál, de el kellett halasztani, mert a város védője azt hozta fel mentségül, hogy Takler József biró és Boda Vilmos, a Pollák féle szerződés aláírói, nem voltak megbízva képviselőtestületi határozattal a kérdéses helyiség bérbeadásával. S most Taklert és Bodát fogják kihallgatni.

— Az uj járda. A nagy vendéglő mellett készült uj járda egy részét elpusztítják, mert oly irgalmatlanul magasra emelték fel, hogy a kir. államépitószeti hivatal nem egyezik bele annak igy hagyásában, mivel a közforgalomnak hátrányára van. Tegnapelőtt egy egész komisszió tárgyalta a helyszínén az ügyet, az építkezést be is szüntették. Különben ennek a járdaemelésnek az a magyarázata, hogy a készen levő nagy vendéglőhöz oly kicsinyekre találták szabni a kapukat, hogy ha a járdát nem emelik, azok nem használhatók. Mi nem ütközünk meg a furcsa építési módszeren, hogy előbb csinálják meg a kaput s csak azután építik inóg hozzá a házat, arra azonban kiváncsiak vagyunk, hogy a járda felbontásával füstbe menő 100 mond száz forint kinek a zsebére megy, vagy a városi költségvetés, mily rovatán lesz elszámolva.

— Az útadó kivetése. Az útadó kivetése ez évre elkészült. Az előírás 169625 frt 46 krral állapíttatott meg. A tavalyi kivetés 178257 frt 52 kr volt. A 8631 frt 76 különbözet a nagy jég és árvíz károkra vezethető vissza, a mennyiben e miatt tetemes adóleirások történtek.

— A kolera Tolnavármegyében. A bakteriológiai vizsgálatok szerint eddigelé csak Öesóny- ben és Tolnán fordult elő koleraeset. A Dunaföld- váron elhunyt Takács János és Molnár József ürülékében nem találtak kom abaci]lust.

— Betörés. Blum János izményi lakos pincéjét e hó 5-ón éjjel ismeretlen tettesek feltörték, és onnan különféle élelmi cikkeket elloptak. A nyomozás a tettesek után folyamatban van.

nek vélt fák tömegéből kicsillogni láttam egy csinos kis torony csillagát. Kétszeresen siettem ; oda is értem hamarosan, s mintha csak legjobban tudnám a járást, egyenesen az iskolához mentem. Arról tudtam, hogy iskola, mert nagy zsibongást, közbe közbe élénk visítást hallottam benne. No ha iskola, hát mester, is van bemie és nem fog elzavarni. Bementem. Épen jókor érkeztem. A nebulók valószínűleg az „enyém és tied“ fölött tartottak döntő véleményt, s a markosabbak már felemelt táblákkal és könyvekkel akartak nézetüknek nagyobb igazságot kölcsönözni, erősen húzván hajánál fogva a földre a gyengébb félt; megjelenésem azonban megszüntette a már-már végzetessé válható belhábo- rut, s az előbbi zajt oly riadalmas „Isten hozta!“ váltotta fel, hogy még most is zúg bele a fülem, Hogy pedig a nagy „elfoglaltság“ mellett is észre vettek a fiuk, annak meg az a magyarázata, hogy a sarokban ott állott féllábon két delikvens, bünbá- nólag tartogatva a markában az egyik egy főzőkanalat, a másik egy padló darabot. Ezek adták meg a jelt az üdvözlésre, s úgy terjedt az tovább szájról szájra. Hanem bármily lelkesült volt is a fogadtatás, a fiuk nem állottak fel, de még a fent álló is lekuporodott a helyére.

A nagy üdvözletre csakhamar rohant ám be a mester ugyancsak ijedt képpel. Láttam, hogy valami inkvizitort lát bennem, úgy sebtiben előadtam hát bejövetelem indokait, elősorolva mindent, a mi csak eszembe jutott.

Ez használt. A hosszúra nyúlt kép neki göm- bölyödött, s az ón házi gazdám akkorát nevetett hamarosan, hogy majdnem gondolkozóba ejtett vele. Azután „pakkolj“-t vezérelt, mire a két elitélten kívül mindenki azon iparkodott, hogy minél előbb elérje a kijárót, igénybe véve a könyök és ököl ősi jogait. A mester pedig oda fordult a sarokban állókhoz, s ujjával fülére mutatva, nagyot intett a fejével, mire a két elitéit meg csókolta a kezében lévő tárgyat és lemorzsolta a következő irgalmas litániát: „Oh én kedves iutőcédulám, bocsásd meg ez egy hibámat“, s egy „indulj“-ra, mit egy alapos hátba ütés követett, úgy elkihurcolkodtak, minha ott se lettek volna.

Én egyik bámulatból a másikba estem annyi rend és fegyelem láttára s ezen bámulatom alatt rájöttem arra is, hogy miért nem álltak fel a köszönéskor, mert t. i. mindegyik alatt egy-egy, vágásra elkészített dohánycsomó volt, mely utóbbi körülmény megértette velem a mester ábrázatának hosszúra nyúlását is.

Magunkra maradtunk tehát, s ekkor kezdtem az én házigazdámat jobban szemügyre venni. Egyike lehetett biz ő azoknak, kik még a legrégibb korból maradtak itt kisérteni. Külső megjelenése — gom- bolatlan mellénynyel és inggel, örökké feltürt nadrágszárakkal és kuszáit bajuszszal — Isten tudja mire emlékeztetett az első pillanatban, hanem a benyomás, mit rám gyakorolt, örökké tartó lesz emlékezetem lomtárában. Az említetteken kívül —

— Hahn Pált, ki egyes polgáremberek becsapása után városunkból eltávozott, Eszéken elfogták s nemsokára Szegzárdra szállítják.

— Hirtelen halál. Bosnyák Dániel hordár e hó 10-én délután Hi r ling Adám városi főjegyző lakása előtt hirtelen összerogyott s abban a pillanatban meghalt. — A nagysokára megérkezett városi őrök beszállították a Schök József-féle vendéglő udvarára, a mely tele volt emberekkel akik azonban, azt hívén, hogy kolerabeteget hoznak, nemsokára szétfutottak. A vendéglős hasztalan protestált a holttestnek udvarára történt beszállítása ellen, a rendőrök megvárták, a mig Komáromy Gyula dr. városi orvos megérkezett. Bár a halál oka szivszólhüdós volt, de a rendőr urak eljárását még sem hagyhatjuk szó nélkül, mert hátha kolerában halt volna meg az illető? Szabad-e egy nyilvános helyet, a honnan a bajt legjobban szót- hurcolhatják, kitenni a fertőzés veszélyének? — Ha van járvány kórház, akkor vitték volna oda, ha nincs, akkor meg felhívjuk a város elöljáróságát, hogy jelöljön ki e célra alkalmas helyiséget, még pedig azonnal, mert szükség lehet reá.

— Virágutcai állapotok. Szegzárd nagyközség képviselő testületé még a múlt óv folyamában ha'ározatilag kimondta, hogy a háztulajdonosok tartoznak a járdát kikövezni, s erre a határidőt, — tekintettel a múlt évi elemi csapásokra, — folyó évi augusztus 1-ére tűzte ki. Mindenki, — kivéve néhány fukar háztulajdonost, — örült ezen üdvös intézkedésnek, s főleg a virágutcai lakók , nehezen várva a megváltás napját. A határnap azonban rég elmúlt, de a járda kövezetlen maradt, s úgy látszik, hogy ezen üdvös intézkedés is Írott malaszt fog maradni, mert dacára annak, hogy mintegy 8—10 nap előtt dobszóval hirdették hogy mindenki tartozik 3 nap alatt a háza előtti járdát kikövezni, a virág utcai háztulajdonosok egy része, a kik az ellenszegülők consortium át kópnzik, — még most sem fogtak hozzá, az alig néhány forintba kórülő járda kikövezéséhez. Ezen körülményre felhívjuk Takler József erélyes városi biránk figyelmét, s elvárjuk, hogy ezen tarthatatlan állapot mielőbbi beszüntetése iránt a kellő intézkedéseket haladéktalanul megteendi s minden törvényes eszközzel oda fog hatni, hogy ezen feneketlen utcában a járda még az őszi esőzések beállta előtt kikövez- tessék.

— Életunt ember. Miszlai István, szegzárdi polgárember, ki több év óta szenvedett gyomorrákban látva, hogy e bajától már soha többé megszabadulni nem bir, e hó 8-án saját lakásán felakasztotta magát. Mire észrevették és a kötélről levágták, már meg volt halva.

mint ezt azóta is tapasztaltam — meg volt az a szokása, hogy ha nem evett, akkor vagy pipázott, vagy nevetett. Volt neki egy ónönmagánál is vénebb hosszuszáruja, azt rágta szünetlenül, ha pedig kivette szájából, akkor olyan hahotákra fakadt bármi kicsiségen, hogy a könyei is csorogtak bele.

Mindezeken pedig ne tessék megbotránkozni senk.nek, ő bizony nem mii gyerek már, miatta foroghat a világ akár jobbra, akár balra; én csak az iránta való nagy tiszteletből iroin igv le minden porcikáját.

Mikor pedig a legutolsó múzsa is kihúzta lábát a tanodából, meginvitált engem az én házi gazdám. (Már csak igy szólítom, mig közelebbről meg nem ismerkedünk.)

„íno uram öcsém, hát most már kerüljünk belől, tudom jó lesz egy kis harapni való, mindjárt jól tartom „cifra tésztával“, meg lágy kény érrel.

íölöttébb kecsegtető lóvén a meghívás, nem mondattam magamnak kétszer, tehát keresztül törtettem a konyhán, utánam a gazdával, miközben ugyancsak kellett vigyáznom, hogy egy elhibázott lépéssel meg ne rontsam a felhalmozódott rendetlenséget.

Beérve, szives házigazdám helyet készített, s azzal ment — a kezébe ragadott korsóról Ítélve — a pincébe.

Csakhamar visszatért e szavakkal: „Harapás előtt, ugy e kedves öcsém, nem fog ártani egy kis „urnák való kvaterka“, s aztán jót húzott a kor-