Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-16 / 42. szám
2. 1892. október 16. TOLNA VÁRMEGYE. hetóségét, tekintettel ennek költséges voltára, másrészt azon körülményre, hogy ajánlattevő Mátrai Lajos György szobrásztanár eddigi működése alapján a feladat megoldására megbizhatóan képesnek és alkalmasnak mutatkozik, szem előtt tartva még azt is, hogy az általa készítendő 1/3-ad nagyságú segédminta, nemkülönben az öntés előtt készülő agyagminta hivatott művészek által megbiráltatik s igy a művészi szempontok érvényesülése is biztosítva látszik : a nagybizottság 1891. évi ápril 27-én tartott ülésében a szobor megalkotásával pályázat mellőzése mellett Mátrai Lajos György budapesti szobrásztanárt megbízta, felhatalmazván gróf Laszberg Rezső elnököt, Szávai Gyula jegyzőt és dr. Csukássy Károly bizottsági tagot, hogy a végleges szerződést a nagybizottság nevében a művészszel, tett ajánlata értelmében kössék meg.“ A szerződés a művésszel ennek értelmében 1891. évi ápril hó 28-án meg is köttetett s Mátrai a nyert megbízás folytán feladatának megoldásához serényen hozzáfogott, úgy, hogy 1891. évi junius hó 21-én az egyharmad segédmintát a bíráló bizottságnak, a melynek tagjai Keleti Gusztáv, Alpár Ignác, Lotz Károly, Beöthy Zsolt és Strobel Alajos voltak, már be is mutatta s ezek a szóban forgó segédmintát a szobor- bizottságnak egyhangúlag elfogadásra ajánlották. Az egész nagyságú agyagmintát a művész az 1891. év folyamán elkészítette s hogy feladatát derekasan megoldotta, kitűnik a fent megnevezett bírálók jegyzőkönyveinek eme passzusából: „Kötelességünknek tartjuk kijelenteni, hogy a szóban forgó mintát egyhangúlag, alaposan tanulmányozott, érett és minden tekintetbe eső szempontból jól sikerült műnek ítéljük, minélfogva e mintának öntésre való elfogadását jó lelkiismerettel javasolhatjuk. Örömmel ragadván meg ez alkalmat abbeli meggyőződésünk kifejezésére, hogy a Kisfaludy Károlynak, Mátrai Lajos tanár által készített. emlékszobra, úgy a megbízott művésznek, mint a t. megbízóknak dicséretére fog válni, s hogy a nevezett szoboralak a hazánkban eddig felállított javabeli szoboremlékek sorában helyét becsülettel fogja megállani. “ így került a szobor a Schlik-féle vas- i gyárba, hol az öntés kitünően sikerült. — A leleplezési ünnepély már e hóban meg is történt. íme tehát egy rövid év is alig kellett, hogy Győr városának 30 esztendős vágya megvalósulást nyerjen. E sorokhoz még kevés a hozzá tenni valónk. A ki ennyiből nem ért s a győriek lelkes példáján megmozdulni nem érzi sziszivét, annak hasztalan írnánk tele egész könyveket. Indítványunk ez: Mivel a Garay szoborra a mai napon 12814 frt 92 kr áll rendelkezésre, a mely az év végére 41/2°/0 kamatozás mellett 13135 forint 29 krajczár lesz, itt van az ideje annak, hogy a kivitelre nézve lépéseket tegyünk. Felkérjük azért a nagyon tisztelt szoborbizottság elnökét, hogy e tárgyban legközelebb ülést összehívni szíveskedjék. S bár szerény nézetünk szerint a hazai szobrászatnak nagy előnyére válik az, ha szobrászaink nyílt pályázaton egymás közt nemes versenyre kelnek, a jelen esetben azonban, tekintettel arra, hogy a nyílt pályázat tetemes kiadással jár, s hogy alapunk a hely vételárával közel másfélezer forint erejéig már amúgy is megcsonkitta- tott — ezt mellózhetőnek vélnénk s miért is a szoborbizottságot arra kérjük, hogy a szobor kivitelével a fent említett művészet Mátrai Lajost, vagy ha a bizottság megfelelőbb egyént ismer, akkor azt — mihamarabb megbízni szíveskedjék s hisszük hogy igy a millenium alkalmával nem kell szégyenkeznünk a miatt, hogy Garay Jánosnak még mindig tartozik — szülővárosa! 4800 korona. Ennyi lesz jövőre az orsz. képviselő fizetése egy esztendőre. Eddig öt forintot kapott napidij fejében, de csak oly napokon, mikor a ház ülést tartott. — Ha ülés nem volt, napidij se vala és gyakran hónapokig se látott a képviselő napidijat ha mindjárt pártvezér volt is, avagy más hires politikus. Az 1848. évi országgyűlésből maradt ránk az öt forintos napidij — azzal a különbséggel, hogy amit akkor pengő forintban fizettek, azt most o. A tervezetet benyújtottam, s mivel méltányos áron művészi munkát Ígértem, a szobor-bizottság már márczius közepére meghívott, s én a szobor kisded mintájával, melyet plastilinből gyúrtam, megjelentem a bizottság előtt, melynek a kis minta, úgy látszék, tetszett, mert megbízott, hogy annak alapján egy harmadnagyságu segédmintát kószitsek. Ez a segédniinta is elkészült júniusra, melyet úgy a felkért budapesti művész-bizottság, mint a győri szobor-bizottság elfogadott és helybenhagyott. Mielőtt a szobor nagy mintájának megkészi- tésóhez fogtam volna, tanulmányutat tettem a külföldön, Berlinben megnéztem a nemzetközi müvósz- kiállitást, és Prágában a cseh kiállítást tanulmányoztam. Meglátogattam Drezdát és Lipcsét is. Nagy gondot fordítottam az álló alakok tanulmányozására. Magában Berlinben 25 nevezetesebb álló szobrot láttam: költők, katonák, színészek és uralkodók szobrait. Mindezek között a Hiinel- féle Körner emlék ragadta meg képzeletemet s vette birtokába lelkemet. Körner Kisfaludynak barátja volt. És ód a két költőben még haláluk után is hasonlóságot véltem felfedezni, — a hosszú idők után is érezni véltem a két lélek rokonságát. S az a lelkesedés, honszerelem, költészet, mely Körner szivét hevítette, a Hünel-fele szoborban pompásan ki van fejezve. A rézből domborított alak redős katona-köpenyben áll, s kardját mellére szorítja Jobbjában a harci dalok tekercsét nyújtja előre, íme a hazáját szerető költő, ki szívesen ontja vérét hazája üdvéért. E szobor állott lelkem előtt, a mig a Kisfaludy-szobron do'goztam, s csak a szoborbizottság kívánságára tettem a szobor tartását nyugodtabbá. A múlt év augusztus havában tértem vissza utazásomból s azonnal hozzáfogtam a szobor föl- rakásához. Érdekes munka volt ez, melynél egyik neves Írónk inasa szolgált mintául. A költői érzésű fiatal ember büszke öntudattal vitte szerepét, s oly pose-okat vett föl, mintha maga lett volna Kisfaludy. Mint művész becsülöm a szerencsét, hogy alkalmas médiumot találtam munkám kivitelére. Ez a Bory nevű fiatal ember nemcsak az actnál, hanem a ruházat kérdésének megoldásánál is élő minta gyanánt szerepelt. Az alakot meglehetős gyorsan mintáztam. Az 1 és fél métermázsányi vasgerenda 2 hót alatt meg volt kovácsolva és föl volt állítva. Az act 4 héttel később föl volt rakva, s 6 hót alatt megmintázva. Csak a fejnek és köpenynek mintázásához nem ért. forintnak hívják. De bármennyire változtak is 1848 óta az életviszonyok, a napidij mindig csak abban az összegben fizettetett ki a honatyáknak, kik gyakran nagyon is rá voltak utalva a díjra. Ismerünk képviselőket, kik sem a kormánytól, sem senki mástól a világon nem fogadnának el kedvezményt és a kik csak abból élnek, mit a háznagyi hivatalban kifizetnek nekik mandátumaik után. Ezek a férfiak, noha vagyontalanok, de tisztesség és politikai hivatottság dolgában bárkivel felvehetik az összehasonlítást. Ha az ilyen tényezőket megakarjuk nyerni a parlamentnek, akkor a képviselői fizetéseket okvetlenül emelni kell. A kit a nép bizalmával kitüntetett, az ne legyen kénytelen a mindennapi kenyérkereset által elvonatni magát az országos ügyek gondozásától. Demokratikus nemzeteknél mindenütt divatosak a képviselői fizetések, még pedig olyanformán, hogy azokból az illetők gond nélkül megtudnak élni. Csak nálunk rösteltók bevallani, hogy a képviselő is rá van szorulva a dijakra és inkább engedték szenvedni a közügyet, csak a honatyai hiúság ne legyen megsértve. Van nem egy hivatott ember, a ki mandátumot csak azért nem vállalhatott, mert a fővárosban nem tudott volna megélni és minthogy a nemzet sem gondoskodott megélhetéséről, hát inkább kénytelen volt átengedni helyét a duzzadt pénzeszsákok képviselőinek, kik csak arra valók, hogy a törvényhozás termének levegőjét rontsák. 4800 korona nem sok pénz ugyan, de elég, hogy belőle megélhessen az ember. A mai pénzünk szerint 2400 forint, mely összegből Budapesten csak igen szegényesen lehet megélni, de ha kevés igényű az ember, hát valahogy mégis kihúzza vele az esztendőt. Sokáig tartott, mig ezt a reformot lótesiteiték, mert hosszú diskusszió fejlődött, valahányszor napirendre került. Rendesen a hiúság győzött és még a vagyontalanabb honatyák is a fizetés teljes eltörlése mellett szónokoltak. — De végre győzött a józan liberalizmus érve és Szapáry Gyula gróf miniszterelnök e héten a ház elé terjesztette a képviselők fizetésére vonatkozó törvényjavaslatot, mely előreláthatólag minden nagyobb vita nélkül már legközelebb törvénynyó válik. Szükség volt rá, mert ingyenszolgálatot képviselőktől nem szabad kívánnunk már a demokrácia érdekében sem, nehogy az ország ügyeinek intézése kizárólag azok kezébe legyen letéve, kik nagy tőkék fölött rendelkezve, a szegényebbek érdekei iránt semmi érzékkel nem bírnak. Tolnavármegye őszi rendes közgyűlése. Tolnavármegye e hó 11-én tartotta őszi rendes közgyűlését. Az elnöki széket Széchenyi Sándor gróf főispán foglalta el. A gyűlés megnyitása után meleg szavakkal emlékezett meg Forster Ferenc elhunyt megyebitudtam hozzáfogni, mert az előbbihez nem találtam jó arcképet, a köpenyeg pedig annyiból okozott nehézséget, a mennyiben élő mintám egy óránál tovább nem bírta el a súlyos köpenyt. Két héten át mit sem tudtam dolgozni, sőt még iskolai teendőimet is izgatottan végeztem. Borzasztó idők voltak ezek ! De egyik este, mikor a növendékek már elhagyták a műtermet, s csak én és fiain maradtunk ott, hirtelen megragadott a gondolat, hogy a szobor fejét megalkotom. Fiammal gyorsan agyagot készíttettem s ón hirtelen elhatározással fölugrottam az 5 méteres állványra és hozzá foglam a fej mintázásához. Fiam a'ig győzte az agyagot föladni, oly gyorsan dolgoztam. Féltem, hogy fantáziám cserben hágy. Álig egy félórai munka után a fő föl volt rakva, úgy a hogy most bronzban megöntve van. Később csak némileg finomabb árnyalatok által javítottam azt. A köpeny hamar meg volt, és az alak általánosságban tökéletes képet nyújtott. Meghívtam ismerőseimet, kollégáimét -- jöt- tek a győriek. Sok mindenféle embernek megmutattam az alakot, s hallgattam megjegyzéseiket, s nem egy volt, mit tekintetbe is vettem.
