Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-02 / 40. szám
2. TOLNA. VÁRMEGYE. Apponyi Albert gróf fényes szónoklataival csak bámulókai szerez, de nem hívőket. Hallgatósága megtapsolja ugyan, de nem követi, mert bármily elragadó is az előadása, konkret tettet még eddig nem mutathat fel egyet sem. Tervei csillogók, de nem felelnek meg a kormányzat tényleges szükségleteinek és mert többször változtatta politikai programmját, a nemzet nem tudhatja, hogy melyikhez fogna hű maradni, ha kezébe adnák a kormány rudját. De nemcsak az ellenfél eme politikai váltóláza, hanem főleg a mostani kormány tevékenysége az oka annak, hogy a nemzet többsége a mostani rendszerhez hű marad és hogy azt minden támadás ellen meg akarja védeni, még akkor is, ha ez a védelem kemény tusákra vezetne. A szabadelvű pártnak nincs hiánya edzett erőkben és minél nagyobb lesz a roham, annál keményebb lesz az ellenállás. A kormány és pártja el van határozva érvényt szerezni akaratának, mely a nemzet szellemi és anyagi haladását tűzte ki célul. A legközelebbi ülésszak alatt a reformok egész sorozata kerül napirendre és onnan le nem fog vétetni, mig az utolsó pontig keresztül nem viszik. Ha ez az ellenzéki szövetkezetnek nem fog tetszeni akkor a kormány elég erős lesz azok keresztülvitelére az ellenzék támadásai ellen is. A fehérkereszt egyesület. Magyarország összes jótékony egyesületei közt talán egyetlen-egy sincs, a melynek olyan igazán nemes hivatása lenne, mint a Fehórkereszt országos lelencház és gyermekvédő egyesületnek. A jótékonyság szent kötelességet buzgón teljesítik más társadalmi szövetkezetek is. A fővárosi és vidéki nőegyletek sok, nagyon sok családot mentenek meg az éhenhalás keserves kínjától, a vöröskereszt-egylet bekötözi a harcosok égő sebjét, — de a fehérkereszt-egyesület működési programmja talán még szebb, még lélekemelőbb, becsesebb előttünk, mert a gyermekvédelem, fájdalom nagyon is elhanyagolt ügyét igyekszik felkarolni és országosan szervezni, s ezáltal teljesen a magyar géniusz szolgálatába szegődik — száz meg száz életet tart meg e hazának, mert átérti hogy nemcsak a magas kulturális fejlettségben van az erő, de a lakosság számában is. Igen a számban is! Oh pedig népesedési mozgalmaink mily borzalmas adatokat tárnak fel ! Csoda, hogy nemzetünk ennyire is erősödik. Az újszülötteknek majdnem fele áldozatául esik a korai halálnak. Mennyi majdan kitűnő elme, szellemi kincs, munkaerő dől időelőtt sírba! Vérzik a szív, a hazafiui lélek, mikor szeme előtt elpusztulni, vagy megfelelő ápolás hiányában gonosz lelkű angyalcsi- nálók kezében elsatnyulni lát egész generációkat. Ennek a valóságos nemzetirtó állapotnak erejéhez mért megszüntetését vette célb^ e humánus egyesület. Programmja szép, magasztos s valóságos Krisztushoz illő szeretet van kifejezve benne : engedjétek hozzám jönni a kisdedeket! A fehérkereszt-egylet szegény, beteg gyermekeket ingyen gyógyít, azokat orvossággal s táplálékkal ingyen ellátja és e végből gyermekkórházakat állít fel. Szegény szülőket, a mig munkaképesekké nem válnak, ellát, gyermekük elhelyezésénél a szükséges anyagi segélyezés utján is közreműködik és az elhagyott gyermekek felett felügyeletet gyakorol. Az egyesület által ellátott szülőnőket, ha arra alkalmasak, dajkául elhelyezi. Szegény, teherben levő nőknek terhességük utolsó perceiben anyagi segélyt nyújt. Fölveszi és fölneveli a 0—14 éves lelenceket, elhagyott törvényes, törvénytelen és az elzüllés veszélyének kitett gyermekeket, e célból felállít szeretet és lelencházakat. Huzamosabb, vagy rövidebb ellátás és nevelés végett, anyagi erejéhez képest, oltalmába veszi a toloncházba- került gyermekeket. Ezek programm- jának főbb pontjai. Az egyesület élén mint védnök Stefánia özvegy trónörökösné áll, a ki, a mint kijelenté „a haza gyermekeinek vallás és nemzetiségi különbség nélkül való megmentésében, mint élte egyik legszebb hivatásában örömét és vigaszát találja.“ S valóban csak igy lehet kimagyarázni azt a bámulatos eredményt, a mit ez az alig pár éve keletkezett egyesület produkál : 1886. augusztus 1-től 1886. december 31-ig még csak 27 szülőnő és gyermeke ápoltatott 364 napon át s azóta az intézetben ápoltak száma, mint a következő számadatok igazolják, valósággal meghatványozódott. január 1-től december 31-íg ápoltatott szülőnő gyermekével 1887. 1887. 98. 1338 napon át. 1888. 1888. 159. 2236 „ n 1889. 1889. 295. 5964 „ n 1890. 1890. 334. 6183 „ n 1891. 1891. 485. 7411 „ n Az elmúlt évben ezek közt volt vármegyénkből is 7 szülőnő és gyermeke. De az egyesület e tagadhatlanul szép eredménynyel sem éri be. Célba vette, hogy a lelenc s más hasoncélu egyesületek vele egyesüljenek, hogy igy az anyagi erők ne forgácsoltassanak el. Ezen kívül teljes erővel azon működik, hogy mennél több vidéki fiók-egylet alakuljon, hiszen az intézet helyisége immár szűk oda fenn s bár az elmúlt évben 3—5 nő és gyermeke aludt állandóan a földön is, kénytelen volt az intézet több gyermekágyast visszautasítani, bár ezek is mindannyiszor segélyben részesültek ! Egy vidéki fiókegyesület székhelyéül Szegzárd is ki van szemelve. 0 fensége Stefánia özvegy trónörökösné megbízásából a múlt héten járt itt T a b ó d y József cs. és kir. kamarás. Látogatása váratlanul történt, — igy az értekezletre való meghívás csak nagyon szűk körben mozoghatott. A következők jöttek össze : Simontsits Bóláné, Ágoston Károly né, Nagy Jánosné, Pápó Gyuláné, Papp Gyuláné, Tarcsay Gyuláné; Simontsits Béla, Boda Vilmos, Hanny Gábor, Mikó György, dr. Tanárky Árpád, Rassovszky Julián, dr. Ungár Simon, Várkonyi Sándor, Bodnár István. Az értekezlet lefolyásáról adjuk a következőket. Simontsits Béla alispán legelőször is bemutatta a megjelenteknek T a b ó d y József cs. és kir. kamarást, mint a ki egyenesen Stefánia özvegy trónörökösné megbízásából jött a fiókegylet megalkotása végett. A bemutatott meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket. Szivem mélyéből üdvözlöm — úgy mond — lelkes hölgyeit ama vármegyének, a melynek ólén névrokona áll ama nagy Széchenyinknek, a ki kimondta azon emlékezetes szavakat, hogy : mi magyarok olyan kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni! — üdvözlöm azon fenséges asszony nevében, a kinek a korona helyett az özvegység jutott, s a ki a feletti fájdalmában, hogy férjét elvesztette a haza gyermekeinek ápolásában leli minden örömét, a ki mint a fehérkereszt-egyesület fővédasszonya leg- lább a magot igyekszik elhinteni, hogy mint a mustár magból, terebélyes fa növekedjék s a fehórkereszt egyesület— fiók-egylete itt is megalakuljon. Ezután felette érdekesen ismertette az egyesület nemes hivatását, — működését, a melyben mindenkor a szeretet politikája nyilvánulj végül miután meggyőződött, hogy a megalakuláshoz szükséges tényezők Szegzárdon is megvannak, kérte, hogy 1892. október 2. nem vette figyelembe az ítéletet. Neki meg tanúi voltak, kik állították, hogy még az öregapja is szántogatta a földet. Folyt a torzsalkodás, szikrázott a gyülöl- sóg s napról-napra jobban utálta egymást a két ember. Az volt aztán legkülönösebb a dologban, hogy a szülék gyülölségének Száraz uram legónyfia, meg Bálint uram eladója itták meg a levét. Mert, hogy ez a két cseléd épen nem érzett egymás iránt gyűlöletet, sőt Száraz Miska úgy vette észre, hogy valahányszor a Mici rózsaarcát látja, ajka édes beszédét hallja, az öröm dalos madara költözik kebelébe s úgy elárasztja szivét valami jóleső érzelem, hogy szinte belefulad. Csinos szemrevaló legény volt a Miska, — kibe bizony könnyen bele szerethetett egy gyönge idegzetű nő. Epedé pillantása, megzavaró kacsintása még a Nádas Lidi fejét is elhódította, pedig 5 már nem is volt leány. Hát a Miéit hogyan ne tudta volna. Tündérország tájaira varázsolni el, hol a boldogság szigete virul ?! Lehetett ott az édes anyai mindentlátó szem, a fiatalok ki tudták játszani. Mikor a haragvó két szomszéd legédesebb álmát aludta, ezek akkor kerültek össze s beszélgettek a jövőről oly hevülettel, hogy bizony csókkal kellett lepecsételni. Talán sohasem is tudja meg Száraz, hogy a legényfia minő szándékot kohol elméje műhelyében, ha Sánta Józsi meg nem látta volna őket s el nem „kalatyolja“ a Julis nénjének. Ettől aztán, kit különben a „falu futárjának“ gúnyoltak, értesült Száraz a titkos találkáról. Nagy méregbe jött e hir felett. Hát látott ilyent valaki? A fia az ő ellensége leányával szerelmeskedik! Talán bizony még el is venné feleségül ? !.. Nojszen azt várja! Erősen rá parancsolt a Miskára, hogy többet meg ne halljon efóle hirt; mert — ugysegéljen: lábát töri! A kit ő gyűlöl, gyűlölje a fia is ! ügy hát! A szegény Miska méltó keserűségben elátkozta azt a kérdéses földet, meg az egész Morotvát. Hanem hát nem igen fogott azon az átok ! A Morotva tovább folyt, sebes futamban hajtva le csörgő gyűrűit, fodros habjait, nyaldosva a partjára nyúló földek barázdáit. A tavasz eljött ismét. Levetette a föld kemény jégpáncélját. Szántóföldek felett megzendült az énekes pacsirta trillázó dala és a barnatestü föld megujitá kebelét, hogy termést hozzon. Bálint már javában szántogatott, midőn Száraznak egy jó gondolata keletkezett. — Bizonyosan estve fogja lebarázdálni a földet. Szép holdvilágos est van. Megteheti. Hanem hiszen nem fog ki rajtam! Kimegyek és lesni fogom. Mihelyt beleáll a földbe, kettévágom az ekéjét ugysegéljen! Magára ölté nagy fekete subáját s hozzátartozóinak mitsem szólva, kiment a vitás helyzetű földhöz. A föld dereka domb magasságuyira volt fel- homorodva s két vége lejtősen ereszkedett le. Csípős, száraztó tavaszi szól tombolt s hogy ettől megmeneküljön, jónak látta Száraz szél ellen feküdni a domb oldalához. Figyelt, vizsgálódott, bámult a hold fényes tányérjára, mely a tisztaboltu égről mosolygott le rája. Nem értett ugyan a csillagászathoz, mindaz- által eltöltő keblét az önkéntelen bámulat a bájos égitest láttára. Gondolt felőle sok mindent, de le»-- alfcalinatosabbnak találta volna, ha az az ezüstfónyü valami lecseppen a földre „gomolya“ képében. — Hehehe! — kacagott fel e gondolatra.— Elég volna egy országnak juhtúrós galuskához álló esztendeig ! Az égről ismét a földre forditá figyelmét. Végigtekintett a sok utánjárásba került szántón s tetszőleg hordozta meg szemeit minden egyes barázdáján, fűszálán. — Ezt adjam ón neki, ezt ? .. . Jó is lenne !... Inkább meghalok, mégsem engedem !... De hát hova lett már ? ... Szeretném ha itt megkaphatnám !.. Talán bizony megsejtette, hogy lesben vagyok!? Nem sejtette biz az, hanem hogy hát Bálint gazda épen olyformán gondolkozott, mint a szomszédja. Ő meg Száraztól féltette a koncot és szia-
