Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-02 / 40. szám
1892. október 2. TOLNA V ÁUME GYE. S. a megjelentek nevében a megalakulást kimondhassa és hogy egy szervező bizottság küldessék ki. Simontsits Béla alispán köszönetét mond a humánus egylet céljainak élvezetes ismertetéséért, de ami a javaslatot illeti, eltérő nézetet vall. A mai értekezletre való meghívás ugyanis szűk keretben történt, pedig ezek a nemes emberbaráti célok megérdemlik, hogy mennél szélesebb [ utakon járjunk, vagyis, hogy egy népes ülés mondja ; ki a megalakulást. Az egyesület hivatása oly szép, j oly lelkesítő s mentői több munkás csoportosul köré, annál jobb s hiszi is, hogy a felvetett eszme szélesebb körben is visszhangra talál, azt indítványozza tehát, hogy a jelenlevők elvileg kijelentvén a megalakulást, egy szervező bizottsággá alakuljanak s a vármegye összes községeiből nyerjenek meg mindenkit, a ki csak megnyerhető. Simontsits Béla eme indítványát — Boda Vilmos rövid felszólalása után az egész értekezletet egyhangúlag magáévá tette. A szervező bizottság a jelenlevőkből megalakult. Ezután Tabódy József ö fensége nevében megköszönte az érdeklődést. 0 neki pedig, valamint Simontsits Béla alispánnak — Hanny apát mondott köszönetét. S ezzel az értekezlet véget ért oly elhatározással azonban, hogy az ügy kellő előkészítése után az alakuló közgyűlés Széchenyi Sándor gróf fő, illetve Simontsits Béla alispán elnöklete alatt nem sokára összeül és véglegesen megalakultnak mondja ki a fiók egyletet. Simontsits Béla alispán kértéro Tabódy József cs. és. kir. kamarás is kilátásba helyezte ez alkalomra való lejővetelét. Mi a leguagyobb sikert és eredményt kívánjuk az alakuló egyletnek. Ez a valódi humanisztikus eszmék újabb tórfoglalása és hóditása lesz vármegyénkben ! —r. A tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének 1892. évi junius hó 21-én megtartott közgyűlése. (Folytatás és vége.) Ezen határozatnak következő eredménye lett: Oravszky László némedii jegyző ur a hozzá küldött felhívást 1 frt 10 kr készpénz csatolása mellett azzal küldötte hozzám, hogy a nevezett egyesület részére sem tagokat, sem több adományt gyüjteui nem sikerült; Purth Adolf alsónánai kartárs ur pedig a felhívás vissza küldése mellett arról értesített, hogy a nevezett érdemes község a „Dunántúli közművelődési egyesület“ javára 20 frt adományt szavazott meg. Több helyről e tárgyban értesítést ez ideig még nem kaptam. 6) Az egylet múlt évi pénztári számadására és a pénztár jelenlegi állapotára vonatkozólag tisztelettel jelentem, hogy a mai közgyűlés elé terjesztendő számadás szerint a múlt évi pénztári bevétel tesz : Előző évi maradvány . . . 128 frt 15 kr. Folyó évi bevétel címén . . 297 frt 92 kr. Összes bevétel . 426 frt 07 kr. Kiadás ...................................... 360 frt 59 kr. me lyeknek leszámításával mutatkozik : Pénztári maradvány ... 65 frt 48 kr. Hátralékos követelés . . . 418 frt 46 kr. A hátralékra vonatkozólag pedig tisztelettel megjegyzem, miszerint annak behajtása iránt most már a t. közgyűlés legszigorúbb intézkedését s minden kímélet félre tételét kell kérnem, miután az eddig foganatosított peres eljárás dacára is még mindig több oly tagtárs szerepel a hátralékosok névsorában, a kik ellen már a bírói ítélet is meghozatott és az végrehajtás végett, az illető községi bíróhoz áttétetett. — Mert nem tartom megengedhetőnek, hogy az egylet egyes tagjai 5—6 éven át, sőt némelyek az egylet keletkezése óta tagsági-díj tartozásukkal hátralékban maradjanak ; mint hogy az ily körülmény az egylet működésére nézve nemcsak, hogy hátrányos, hanem még anyagi veszteséggel is jár. Miről a t. közgyűlésnek alkalma lesz meggyőződni. A pénztár jelenlegi állapotára vonatkozólag van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy a múlt évi számadás szerint mutatkozó pénzmaradványt is hozzászámítva, van a pénztárban 37 frt 02 kr és 6 drb arany. 7) Nyugdij-alapunkat illetőleg a minden egyes községnek és jegyzőnek megküldött múlt évi mérleg szerint az alap múlt évi állaga 86482 frt 43 kr. Az évi járulékok befizetése körül 0 nagysága, a vármegyei alispán ur által kifejezett szigornak teljes mértékben történt- alkalmazása folytán kedvező eredmény mutatkozik s reraélyhetjük, hogy a még ez idő szerint hátralékban szereplő régibb tartozások is legközelebb rendeztetni fognak. A községi hozzájárulásokat illetőleg pedig tisztelettel jelentem, miszerint a felügyelő választmány ' intézkedése folytán, mihelyest a legutóbbi népszámlálás eredménye hivatalosan közölve lesz, a járulékok ez alapon fognak kirovatni. A nyugdíj-alapból 10320 frt 40 kr adatott ki. 8) Egyletünknek van ez idószerint 102 rendes és 8 tiszteletbeli tagja. Csak az imént vesztettük el egyletünk egyik rendes tagját, Balazatits Kálmán, volt miszlai kartársunk személyében. Azt hiszem, hogy egyetértenek velem tisztelt kartársaim abban, hogy nevezett kartársunk elhunyta feletti sajnálkozásunkat közgyűlésiig kifejezvén, azt jegyzőkönyvbe foglaljuk. Mely tiszteletteljes jelentésem után tisztelettel vagyok a tisztelt közgyűlésnek, Regölyön 1892. évi junius hó 20-áu, alázatos szolgája : Kerbolt István egyleti elnök. Ezen elnöki jelentés a választmány javaslatához képest, az elnök iránt kifejezett elismerés mellett, egész terjedelmében helyesléssel tudomásul vétetett. 2. Az 1891. évi egyleti pénztári számadás a pénztárnok által elkészíttetvén, további rendelkezésre a közgyűlésnek átadatik. A bemutatott 1891. évi egyleti pénztári számadás a választmány javaslatához képest, megvizsgálás végett Purt Adolf, Lu- nova János és Klimes Antal egyleti tagokból alakított számvizsgáló bizottságnak kiadatni határozta- tik. Felkéretnek a nevezett számvizsgálók, hogy az átadott számadást tüzetesen megvizsgálván, azt az eljárás végeztével, vizsgálati jegyzőkönyvük kapcsolatával az egyleti elnökhöz terjeszszék vissza. 3. Az 1891. évben Szegzárdon megtartott jegyzőegyleti táncmulatságról bemutatott számadásnak felülvizsgálásra, a második pont alatt megalakított számvizsgáló bizottság kéretik fel; feladatává tétetvén, hogy eme számadást az 1891. évi pénztári számadással kapcsolatban megvizsgálja és eljárásának eredményét jegyzőkönyvbe foglalva az egyleti elnökkel közölje. 4. Az 1889. évi egyleti pénztári számadás a kiküldött felülvizsgáló bizottság által bemutatott vizsgálati jegyzőkönyv alapján 262 frt 47 kr bevétellel, 263 frt 14 kr kiadással, 501 frt 97 kr kint levő kivetéssel és 54 kr kifizetetlen tartozással helyesnek és kifogástalannak találtatván, számadó Hesz Pál pénztárnok részére a felmentvény a szokásos óvás fentartásával megadatik. Mig ellenben a bemutatott 1890. évi számadás a vizsgáló küldöttségnek azzal adatik vissza, hogy a vizsgálati eljárásról szabályszerű vizsgálati jegyzőkönyvet csatoljon a számadáshoz. 5. Az 1889. és 1890. évi erdei táncmulatságokról felhozott számadások, és pedig: az 1889. évi számadás 528 frt 41 kr bevétellel, 246 frt 11 kr kiadással és 282 frt 30 kr pénztár maradványnyal ; az 1890. évi számadás : 331 frt 48 kr bevétellel, 231 frt 48 kr kiadással és 100 frt pénztári | maradvány nyal, a bemutatott vizsgálati jegyzőköny- [ vek alapján jóváhagyatnak és számadó pénztárnoknak a felmentvóny mind két számadásra megadatik. 6. Az 1893. évi egyleti költségvetés, a jegy- ! zői egylet 102 tagja után kirovandó 4 frt tagsági díjból 407 frt bevétellel és ezzel szemben : központi jegyzőegyleti tagsági díjra 51 frt, — jegyzői árváién feltette magában, hogy ha a szomszéd szántani találja a földet, összetöri az ekéjét, vagy a lovak hámját vagdalja el. Kiment ő is a Morotvához s lefeküdt a domb* mellett, ellenkező irányban Szárazzal. Ha tudta volna Száraz, hogy az, kire oly nagy lelkinyugalommal leselkedik, néhány lépésnyire tőle, a magas domb túlsó oldalán várja a jó szerencsét!? Isten őrizz L. Ha ez a két ember éjnek idején összekerül, nem hiszem hogy meg nem próbál- ! ják : ki az erősebb ! Csakhogy Száraz uram már az igazak álmát aludta akkor. A tűnődés, gondolkozás, bosszúság I lezárták szemhéjait s oly ékes horkolást tett, hogy ha a szél a Morotva felé viszi a hangot, bizo- ! nyosan meghallotta volna még az óbrenlevő Bálint. A két koma elszunyodott s fénylő csillagszikrák tekintettek rájuk ezüstszemekkel. Mintha csak azt várta volna a Morotva. Hab- jai egyre feljebb dagadtak és sebes tempóban kergették egymást. A rügyező füzek már bele-bele- mártogatták piros vesszejüket. Tavaszi langy szellő felolvasztó a hegyek nagytömegű havát, s zavaros, mocskos viz alakjában ereszkedett le a patakon. Száraz Ferenc úgy érezte álmában, mintha * csizmáját húznák lefelé. Almos fejével tűrte egy ideig, hanem végre is a csizma, csizma. Már esak ne lopja el valaki. Odakapott a jobbkezével s eszeve- veszetten felkiáltott. Mintha tenger nyelte volna el kinyújtott kezét, olyan mély vizbe nyomta le. Felnyitotta szemeit, felült fekhelyéről s egy tengert látott maga előtt, beláihatatlan szélességű nagyvizet, melyből csak a a szántóföld dombos része sötétlik ki. Egyebütt tenger az egész világ. Hire- hamva sincs bokornak, fűznek, Morotvának. Felugrott a szomszéd a két talpára és szemeit hosszan dörzsölve felkiálltott : — En uram, ón Istenem ! . . Végem van ! A mocskos habok meg mind feljebb nyaldosták a dombot, Száraz jónak látta a tetőre felmenni A mint oda ért a domb legmagasabb részére a túlsó oldalról egy alak jött vele szembe, ki szintén azon igyekezett, hogy biztonságba helyezze magát. — No, ni! Ember maga, vagy mi ? — kérdő Száraz. — Ember hát!... Hanem maga miféle ? — Miféle ? ... En a földemen vagyok ! .. . Mi gondja reá ? — A földjén ? ... Ki mondja azt ? ... Ez a föld az enyém ! Száraz felismerte Bálintot s a haragvó ellenfelek egymás mellé kerültek a dombtetőn. Egyideig azon gondolkoztak, hogy melyik dobja bele a másikat a zavaros vizbe. Szárazban felfortyant a düh s talán hajlandó is lett volna erre, ha Bálint meg nem szólal. — ügy látom, hogy ez a föld nem lesz többé a miénk. — Már miért is ne lenne ? — Az Isten kviétál mi rólunk, koma! .., Itt veszünk az áradásban ! — Már azt nem tudom! — De én tudom ! .. . Bolondság volt a mit tettem !... Sohasem látom többé a kedves családomat. Szárazban meghűlt a vér e kijelentésre és a mikor Bálint kétségbeesett arcát meglátta, felette megrökönyödött. — Úgy a! Hát neki nincs otthon senkije ? .. Hát a felesége, meg a Miska ? ... Még csak azt sem mondta nekik : befellegzett I Azt sem tudják: hol, merre keressék a holttestét. Megborzadt az erős ember s fásultan tekintett a haragos zöld színben tükröző vízre. — En Istenem segíts ! sopántotta Bálint. — Uram, csak egyszer még! rimánkodott Száraz. Fogvacogva térdeltek a dombtetőn s azon vették észre, hogy szorongatják egymás kezeit. — Komám ! — szólalt meg Száraz — Nekem nem kell a föld !. . . Ha az Isten megsegít innen, soha még a tájéka felé sem jövök a Morotvának. De még én sem ! Bele nem akasztom többé az ekémet e földbe ! — Hát, tudja mit, komám ! Van nekem egy fiam, a Miska, a komámnak egy leánya, a Mici,
