Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-10-02 / 40. szám
II. évfolyam. 40. szám Szegzárd, 1892. október 2. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Kgy érre Fél évre . Negyedévre Egy szám . 6 frt — kr. 3 „ - „ I „ 50 „ . . 12 „ POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- ] mos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNAR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze- tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhivás! 1892. évi október hó 1-vel uj előfizetés kezdődött a „TÖLNAVÁKMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNAVÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek és hogy érdekes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság körébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi részében szintén választékos és gazdag tartalomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . . . 6 frt — kr. Fél évre ...................3 „ — „ Eg y hóra...................— „ 50 „ Há tralékos előfizetőinket az előfizetési díjak mielőbbi szives beküldésére kérjük. Hirdetéseket mérsékelt árszabály mellett közlünk. A „TOLM VÁRMEGYE“ kiadóhivatala. Ülésszak elején. A héten a magyar parlamentnek uj ülésszaka nyílt meg a közönség igen élénk érdeklődése mellett. Már rég nem kezdődött ülésszak, mely elé akkora kíváncsisággal tekintettek volna, mint most, midőn a kedélyek főleg az ellenzék fenyegetései által mélyen fel vannak izgatva. A kormány a reformok egész sorozatát akarja létesíteni és ehhez az akcióhoz első sorban a parlamentnek olyan hangulata szükséges, mely lehetővé teszi a tárgyilagos eszmecserét a reformok fölött. Az ellenzék magatartása azonban azt sejteti, hogy a higgadt tárgyalások elé akadályokat szeretne gördíteni és hogy erős küzdelem nélkül a kormány egy lépést se fog előre tehetni. Apponyi Albert gróf őszi körmenete alkalmával úgy Sárosmegyében, mint Jászberényben a kiengesztelhetetlen ellenfél hangján nyilatkozott a kormány politikájáról és a képviselőház másik két ellenzéki tábora, nevezetesen a függetlenségi és 48-as párt, valamint a 48-as Ugron-párt tagjai máris egyengetik az utat oly szövetség megkötésére, melynek kormánybuktatás a célja. Ezt legalább következtetik abból a sok port felvert brosürból is, mely „Vihar előtt“ címen jelent meg a napokban és a melynek álnév alá burkolt függetlenségi párti írója bűvös szirénhangokkal csábítgatja elvluí társait Apponyi Albert gróf zászlaja alá. Ebből látható, hogy a szövetség még nem vált ugyan tónynyé, de történnek lépések annak létesítésére. De bármi legyen is e törekvések eredménye, a kormánynak még a hármas ellenzéki szövetség esetén sem kell tartani vereségtől. Mert ha az erőket mérlegeljük, melyek a harcban egymás ellen fel lesznek állítva, akkor mindjárt első tekintetre szembeszökik a kormány előnyös pozíciója, melyet az ígéretek lyukas mogyoróival megingatni nem lehet. A kormány előnye az, hogy áll a szavának és hogy az Ígéretét be is váltja, a mit az 1 ellenzékről nem állíthat még a legnagyobb kortese sem. E tevékenységében a parla- ' ment többsége a kormányt támogatja és az I ellenzéki kisebbség még csak akkora erőt se lesz képes kifejteni, mely a reformmunkák késleltetésére elegendő volna. Hogy ez a kormánypárti többség mily szilárd alapon áll és hogy a pihenés napjait csakugyan az erőgyűjtésre használta, | legjobban ki tűnik azokból az ovációkból, melyekben Szapáry Gyula gróf miniszter- elnököt részesítették, mikor hivei között a ház folyosóján megjelent. A ki a jelenetnek szemtanúja volt, az valóban már jó előre megjósolhatja az ellenzék örökös fenyegetéseinek sorsát. Vissza fognak pattanni a többség összetartásának áthathatlan pajzsán és meg fogják sebezni magát az ellenfélt, a kinek végre is el kell merülnie a tévedések útvesztőjében, ahová a csalóka remények lidérc fénye csábította. TÁRCZA. Porszemek.*) Nem nagy fájdalmak vad haragja Tépi szét, óh sokszor szivünk; Nem egetrázó villám sújt le, El, nem nagy sebtől vérezünk! Nem éles tör forog szivünkben, Tűk szurdalják, attól sajog; Örök-harcunk tivéletek van : Apró-cseprő gondok, bajok! Óh, azt hisszük, hogy lelkünk szárnya: Mai omkővektöl nehezebb S hüs forgószél, az élet hord rá : Naponta egy-egy — porszemet! Bodnár István. Hogyan békült ki a két szomszéd ? Irta : SZÍNI PÉTER. Ha a véletlen elfeledkezik vala Adouy községről s nem teszi oda határába a Morotva patakot; meg aztán, ha ez a patak tavaszi szántás idején el nem hagyja szokott medrét s be nem boritja a körötte fekvő lapályos földeket, ón bizony nem tudom, ha Bálint Mihály, meg Száraz Ferenc ki- békiilnek-e egymással valaha. * Mutatvány a sajtó alatt levő kötetből. Csúnya módon kereket akasztottak valami szántóföld miatt, melynek hajlóját épen a Morotva vize nyaldosta. Hasztalan volt Ítélet, szolgabirói közbelépés, börtönnel való fenyegetés, a két kuruc nem engedett a jusból egy hajszálnyit sem. Ha Bálint Mihály szántotta s vetette be a földet, Száraz Ferenc aratta le róla a termést. Be is citálták e miatt a törvényre többizben. Bánta is ő azt is. Kiülte a negyvennyolc órai fogságot a vármegye kosztján s mire hazakerült, még dühösebb védője lett a kérdéses földnek. Szomszédságban lakott a két ember. Talán épen e közeliét volt oka a folytonos gyiilölségnek ? ! Száraz Ferencet vérig ingerelte, mikor kora reggel kiment s szomszédjára esett első tekintete, ki urat játszott. Kövidszáru tajtékpipából fújta a füstöt s gúnyosan tekintett át a sövónykeritésen szomszédja felé. Nem köszöntötték egymást, mint illik az is- kolábajárt, becsületes érzelmű emberhez. Régen volt biz az már, mikor ezt is megcselekedték. Az az egy darab föld a Morotva mellett még a tisztességtudásról is leszoktatta a két jó szomszédot. — Hogy feszit az ebugatta! morgott Száraz, midőn belépett az ólba s felkurjongatta a szénáról legényfiát. Még tajtékpipát vészén a nyomorult! .. No, telik is neki!. . Elnyelte már sok embertől a vagyonát! Hanem hiszen majd meg tanítom ón!.. Megemlegeti, mikor ujjathuzott velem ! Bálint Mihály jobbmódban volt egy kissé, mint a szomszédja. Ügyes gazda, iparkodó ember volt. Megkuporgatta pénzecskéjét, melyet malacokból rakott össze s mikor bejött a tagosítás, olcsó áron szép vagyonra tett szert. Ilyenformán került birtokába a Morotva mellett levő föld is, melyet Száraz Ferenc sajátjának tartott. A két szomszéd egyideig békességben megfért egymás mellett. Igaz, hogy a két fejércseléd között azelőtt is esett holmi apróbb csete-pató, mikor Bálintné elüldözte a Száraznó tyúkjait, de ez nem lett okozója a béke felbontásának. Bálint keresztapja volt Száraz szomszéd egyetlen fiúgyermekének, mig Szárazná a Bálint leányát tartotta keresztvízre. De az a darab föld teljesen felbontotta az egyetértés kötelékét. A két koma halálos gyűlölője lett miatta egymásnak. Bálint perbefogta Szárazt, Száraz meg Bálintot. Evekig tartott a per. Bizony a kiadott perköltségen lehetett volna más három darab földet is venni. De mindenik csökönyös természetű volt. Nem engedett körömszakadtáig. — Szíj madzag, huzzuk!.. Lássuk: kinek szakad. Nem szakadt biz az egyiknek sem. Telekkönyviig Bálint neve alatt szerepelt és igy neki ítélte a telekkönyvi hatóság, hanem hát Száraz Ferenc
